Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

H ÉPÚJSÁG

1961. december 3., vasárnap

(Folytatás az 1. oldalról.)

— Az imperialisták — folytatta Kádár János — olyan helyzetben vannak, hogy félnek a szocialista Világrendszerrel folytatott békés versenytől. És természetesen felinek a szocialista tábor fegyveres erejétől is. Minden erejüket arra összpontosítják, hogy megakadályozzák a társadalmi fejlődés törvényszerű menetét. Az imperializmus gyarmati rendszere a felbomlás állapotában van. Azok a népek, amelyek már felszabadultak az imperializmus igája alól, a társadalmi fejlődés útjára léptek. Az imperialisták fenekednek Kuba népére, amely lerázta az Egyesült Államok igáját, s a szabadság, a társadalmi fejlődés útját választotta. Az Egyesült Államoknak az sem tetszik, hogy Laosz semleges lett, ezért beavatkozott Laosz bei- ügyeibe. Dél-Vietnamba tiszteket és fegyvereket küldenek, mert fél. nek a reakciós dél-vietnami rendszer összeomlásától és attól, hogy ott tért hódít a kommunizmus. Űk persze kommunizmusnak neveznek minden olyan lépést, • ameily- lyel az elnyomott népek függetlenségüket akarják kivívni. De még az említett kis népekkel sem boldogulnak, hiszen ma már nem cselekedhetnek a világban ké- nytik-kedvük szerint, mert létezik a Szovjetunió, létezik a szocialista világ, léteznek a független, sza. bad népek, s ezek szolidárisak a szabadságukért harcoló népekkel.

De az imperialisták nem nyugszanak, ők folytatják a fegyverkezést. Nyugat-Kéme tországban talp. ra állítottak és felfegyvereztek egy olyan államot, amely Hitler fasiszta harmadik birodalmától örökölte a militarizmust és a re- vansizmust, külpolitikája ellenséges a szocialista országokkal szem. ben, s a, második világháború eredményeként kialakult államhatárok erőszakos megváltoztatására törekszik. Ezért talán a legbonyolultabb nemzetközi kérdés ma a német kérdés, mert ütközőpontot jelent az imperialista hatalmak és a szocialista világ között. Az imperialisták előretolt hadállásuknak szánják Nyugat-Német- országot, a szocialista országok, a békét óhajtó emberiség pedig a nyugatnémet imperializmus kordában tartását kívánja.

Bennünket, magyarokat rendkívül közelről érint a német kérdés — állapította meg Kádár János, majd hangsúlyozta, hogy a magyar nép történelme során rendkívül sokat harcolt a német imperializmussal.

A Szovjetuniónak és a varsói szerződés többi tagállamának — köztük a Magyar Népköztársaságnak is — eltökélt elhatározása, hogy a német kérdésből meg kell oldani azt, ami halaszthatatlan. Fel kell számolni a nyugat-berlini háborús tűzfészket és gátat kell emelni a német imperializmus terjeszkedése elé. A legjobb megoldás az, ha a nyugat-berlini kérdésben normális helyzetet teremtünk és megkötjük a német békeszerződést, amely biztosítja a második világháború után Európában kialakult államhatárokat.

A XXII. kongresszuson Hruscsov elvtárs erről szólva azt mondta, hogy bár mi eltökéltük, hogy aláírjuk a német békeszerződést. ennek határideje nem feltétlenül december 31-e kell hogy legyen. Ebbe a kijelentésbe bizonyos elemek belekapaszkodtak és meséket fűztek hozzá. Szeretnék mindenkit megnyugtatni kedves elvtársak, azokat is, akik óhajtják azt, hogy Európában a német kérdésben és Nyugat-Berlinben is rend legyen, meg azokat is, akik a hidegháborút jobban szeretik, hogy ha a német békeszerződést

december 31-én nem írjuk alá és a határidő valakinek is gondot okozna, hogy mikor írják alá, jegyezze meg mindenki a következőt: a nyugat-berlini kérdést rendezik, a német békeszerződést aláírják a legmegfelelőbb időpontban. (Taps.)

Kádár János elvtárs hangsúlyozta, legteljesebb mértékben helyesli azt a külpolitikai vonalat, amelyet a XXII. kongresszus ismételten deklarált. Mi a békés egymás mellett élést akarjuk, a békéért harcolunk. Ugyanakkor kötelességszerűen fejlesztjük és erősítjük országunk honvédelmi képességét. Ha a szocialista tábor Országainak honvédelmi ereje gyenge volna, az imperialistákkal nem lehetne békés úton tárgyalni, mert az imperialisták az erőpolitika hívei.

— Elvtársak! Mi fáradságot, munkát s pénzt áldozunk arra, hogy honvédségünket korszerű színvonalon tartsuk. Reméljük, hogy megérjük azt az időt, amikor népünk munkája eredményeinek egy részét már nem kell ilyen célokra fordítani. De ma még olyan a helyzet, hogy korszerű honvédségre van szükség. Ezért honvédségünket felszereltük a legmodernebb repülőgépekkel és rakétafegyverekkel. A mi országunk nem átjáróház az imperialisták repülőgépei számára, már most sem és a jövőben még kevésbé lesz az! (Taps). Honvédségünk szelleme megfelelő. Erre többféle közvetlen tapasztalatunk is van. A közelmúltban részt vettem például néphadseregünk hadgyakorlatán. K^V'náink nemcsak erkölcsileg készültek fel népünk szocialista vívmányainak és békéjének védelmére, hanem katonai tudás tekintetében is. Nagyon nehéz és nagyon korszerű gyakorlatokat hajtottak végre — kitűnő eredménnyel. (Nagy taps.)

A személyi kultusszal összefüggi» kérdések

Kádár János elvtárs ezután a személyi kultusszal összefüggő kérdésekről beszélt.

— A Szovjetunió Kommunista Pártjának huszonkettedik kongresszusa ismételten és határozottan elítélte a személyi kultuszt — mondotta. — Ha a Szovjetunió Kommunista Fártja kellő időben nem küzdötte volna le a személyi kultuszt, akkor a huszonkettedik kongresszus nem határozhatta volna el a kommunista társadalom húsz év alatti felépítését, s nem tehetett volna hitet oly határozottsággal a békés egymás mellett élés politikája mellett. A személyi kultusz — és minden, ami abból következik: az elmélet dogmatikus eltorzítása, a szekta- riánizmus, az önkényeskedés a pártban, az állami életben, a szocialista törvényesség megsértése — fékezi, akadályozza a szocialista, kommunista fejlődést, bomlasztja a pártot, rontja a párt és a tömegek kapcsolatát.

Aligha tudjuk teljes mértékben felbecsülni, milyen érdemeket szerzett a Hruscsov elvtárs vezette Központi Bizottság, amely 1953 óta harcol a személyi kultusz teljes és gyökeres felszámolásáért. Ezzel — mint ismeretes — nem mindenki ért egyet. Önök tudják, hogy az albán vezetők, Enver Hodzsa és Mehmet Shehu nem értenek egyet Sztálin személyi kultuszának elítélésével, s általában a személyi kultusz elítélésével. Elsősorban azért nem értenek egyet, mert náluk jelenleg is virul a személyi kultusz és mindaz, ami vele jár. Hogy a személyi kultusz mit jelent egy párt és egy nép életében, azt Önöknek nem ecsetelem, hiszen az ötvenes

évek elején saját maguk is láthatták, s ítéletet alkothattak róla. Az albán vezetőknek nem tetszik a személyi kultusz elítélése, de a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyetértett a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságával, amikor az albán vezetőket nyilvánosan megbírálta és elítélte, mert nem tudtak megszabadulni a személyi kultusztól. Meg kell említeni azt is, hogy a kongresszuson részt vett 80 kül-‘ döítség között volt egy, a kínai testvérpárt küldöttsége, amely szerint nem volt helyes nyilvánosan megbírálni az albán vezetőket.

— Mi, magyar- kommunisták, s a nemzetközi kommunista mozgalom óriási többsége, a testvér-pártok majd mindegyike azt az álláspontot képviselte, hogy igenis szükség volt a nyilvános bírálatra.

— Pártunk Központi Bizottsága nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a magyar kommunisták, miként az egész magyar nép, már megismerte a személyi kultuszt, s abból nem kér többet! Az embereknek teljesen elegük volt a párton belüli önkényből, s abból az állami életben is lábraka- pott gyakorlatból, amely nem tisztelte és nem tartotta be a törvényeket. Mi a személyi kultuszt felszámoltuk, A pártban és az állami életben egyaránt normálisan mennek a dolgok. Azt hiszem, ezt önök ^nindannyian érzik és tudják. Aki részt vesz a pártéletben vagy a közéletben, saját tapasztalából tudja: olyan helyzet alakult ki nálunk, a munkásosztály forradalmi pártjában épp,

úgy, mint a közéletben, amilyennek szocialista államban lennie kell,

A törvényesség a nép számára a legfontosabb dolgok egyike. Ez alatt persze nemcsak azt értjük, hogy senkit nem csuknak be olyasmiért, amit nem követett el, hanem azt is, hogy a kém csak reszkessen, s aki lopott, az féljen, mert az is hozzátartozik a szocialista törvényességhez, hogy a bűnös rettegjen a törvény erejétől.

— Mi felszámoltuk a személyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak visszatérését!

— Milyen problémáink vannak a személyi kultusszal, ha mór azt egyszer felszámoltuk? — vetette fel a kérdést Kádár elvtárs. — Létezik egy olyan határozat, hogy nálunk sem utcát, sem gyárat nem szabad élő személyről elnevezni. Ezt a határozatot öt évvel ezelőtt hoztuk, s azóta be is tartjuk. Viszont korábbról még maradtak ilyen elnevezések és ezeket bizonyos idő alatt megváltoztatjuk. De nem a név a döntő, hanem az, hogy az üzemben vagy szövetkezetben milyen a szellem. Sokkal inkább ügyelnünk kell arra, hogy az emberekben még meglévő rossz szemléletet leküzd j ük. Ma már nincs ugyan személyi kultusz, de vannak még dogmatikus, szektás módon gondolkodó emberek. Harcolunk ezeknek az embereknek a szemlélete ellen, mert az igen nagy kárt okozhat.

— Hét-nyolc évvel ezelőtt sok ember gondolkodott úgy nálunk: mindenki gyanús, aki él. Emlékeznek még erre? Olyan emberek voltak ezek, akik legszívesebben tíztagú pártot szerveztek volna az országban, mert a végén talán már önnön magukban sem bíztak.

*TIogy volt ez annak idején? Vegyenek elő egy embert és kezdjék neki-mondogatni: te gyanús vagy, az imperialisták felé kacsingatsz. Először megijed, aztán remeg. Az ilyen módszerekkel addig taszigál- ták az ellenség oldalára, mig végül .is némelyiket valóban sikerült odalökdösni.

Az effajta káros szemléletet leküzdöttük.

Most jó alkalom nyílik arra is, hogy kissé jobban szemügyre vegyük, hogyan viselkednek az emberek a közügyekben, hogyan gazdálkodnak a köz javaival. A tisztség-viselők általában normálisan dolgoznak. De még mindig jelentkezik az önzés, a harácso- lás hajlama: Ha az ilyen hajlam vezető beosztással párosul, az közveszélyes. Vigyáznunk kell arra, hogy senki sé élhessen vissza beosztásával. Vannak nálunk bizonyos szolgáltató vállalatok, például a vízvezetékszerelők, a villany- szerelők. Manapság — s ezt meg kell mondani — még mindig előbb megy ki a szerelő, ha egy vállalati igazgató mennyezete ázik be, mintha egy vállalati segédmunkás lakásában romlott el valami. Mindenki tudja, hogy ez így van.

— Ezért mi azt követeljük a vezető beosztásban lévő, hatalmat gyakorló emberektől, hogy inkább még azzal se éljenek, amihez joguk van, semmint visszaéljenek befolyásukkal és azokkal a lehetőségekkel, amelyek beosztásukból adódnak.

Együtt a tömegekkel

Hogyan képzeljük el a régi nézetek elleni harcot? Most ne azért vegyenek elő egy embert, mert 8 évvel ezelőtt szektás volt. Azt már elfelejtettük neki. Azért vegyék elő, ha még ma is szektás nézeteket vall. Mi ugyanis nem fogjuk megtűrni a pártban azt az embert, aki a párt egész tevékenységét nem úgy fogja fel, hogy az a tömegekbe vetett bizalomra épül. Mi csak a tömegekkel együtt tudunk előrehaladni. (Nagy taps.) Nagyon fontos, hogy állandóan és folyamatosan erősödjék a párt és a nép kapcsolata.

— A Szovjetunió Kommunista Pártja ismét nagy segítséget nyújtott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának azzal a határozottsággal, amellyel a XXII. kongresszuson fellépett a személyi kultusz maradványai ellen. Ezzel kapcsolatban különböző kérdések is felvetődnek. Mi azt valljuk: a Szovjetunió Kommunista Pártja az a párt, amelynek történelmi múltja következtében óriási tapasztalata halmozódott fel, tehát az a párt, amelyiktől minden kommunista és munkáspárt tanulhat.

Nos, felvetődik a kérdés: van-e vezető párt a nemzetközi kommunista mozgalomban, van-e esetleg több vezető párt? A nemzetközi kommunista mozgalomban most világszerte teljesen önálló és egyenjogú pártok tevékenykednek. A nemzetközi kommunista mozgalomban tehát nincs sem fölé-, sem alárendelt párt, s nincs is szükség külön vezető pártra, sem egyre, sem többre. Mire van szükség? Arra. hogy a világ kommunista és munkáspártjai időről-időre összegyűljenek, megvitassák a közös tapasztalatokat, kialakítsák a közös vonalat és a közös határozatot, az. tán azt mindegyik tartsa magára nézve kötelezőnek — amint jelenleg az 1960. évi moszkvai nyilatkozatot tekintik saját tevékenységükre kötelezőnek a kommunista és munkáspártok. Véleményünk szerint minden kommunista pártnak egyforma a felelőssége: minden kommunista párt felel saját népe és a nemzetközi munkásmoz. galom előtt.

Felvetették azt is, kötelező-e egyik párt kongresszusának határozata egy másik pártra: kötelező-e például a Szovjetunió Kommunista Pártja XX., vagy XXII. kongresszusának határozata más pártra? Az igazság az, hogy ilyen

igénnyel soha egyetlen párt sem lépett fel. Magától értetődik, hogy egy párt kongresszusi határozata csak a saját tagjaira kötelező.

De úgy tartjuk, hogy mi, magyar kommunisták kötelesek vagyunk minden nálunk alkalmazható forradalmi tapasztalatot tanulmányozni és saját pártunk gyakorlatában hasznosítani. Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX., vagy XXII. kongresszusa adott olyan eszmei fegyverzetet, amely segíthet a mi harcunkban, azt kötelesek vagyunk tanulmányozni és saját viszonyaink között értelemszerűen alkalmazni. Így fogjuk fel mi ezt a kongresszust is. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa nagyon erős eszmei fegyvereket adott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának, így a Magyar Szocialista Munkáspártnak is.

Saját érdekünk, hogy a jó tapasztalatokat figyelembe vegyük és érvényesítsük előrehaladásunk meggyorsítására pártunk harcában.

Vannak persze, akik most okoskodnak. Egyesek igy: íme, Sztálin koporsóját kivitték a mauzóleumból, tehát új szezon következik a jobboldal számára. Olyasmit is hallottam, hogy rehabilitálni kellene azokat, akik nálunk Sztálin szobrát ledöntöttek. Ne haragudjanak, hogy most erről beszélek, de ez igen fontos dolog. Én a következőket mondom: ha az a szobor ma is ott állna, akkor most hoznánk egy határozatot, hogy decemberben, vagy januárban el kel) távolítani. Akik viszont a Sztálin- szohrot nálunk ledöntöttek, nem azért tették, mert Sztálinnak hibái voltak, hanem azért, mert nem szeretik a kommunizmust. Őket tehát sohasem rehabilitáljuk.

— Olyasmit is hallani mostanában, hogy azoknak a revizionistáiknak talán nem is volt olyan nagy bűnük, hiszen ők is a személyi kultuszt szidták. Nem kevés olyan ember is van, aki 1956 után nem jelentkezett a pártba, s most azt gondolja, hogy valamilyen liberális folyamat következik a kommunista pártokban, így nálunk is. Ez persze tévedés. A mi pártépítési élveink a XXII. kongresszus után is ugyanazok maradnak, mint az elmúlt öt évben voltak. önök tudják, ki lehet a mi pártunk tagja.

4 XXII. kongresszus eszmei fegyverzetét fel kell használni munkánkban

Nem akarom ezt most részletezni, de egy nagyon egyszerű meghatározást azért tudnék mondani. Azt ajánlom, hogy a következőkre ügyeljenek: minél több olyan pár- tonkívüli legyen — erre kell törekednünk, így kell dolgoznunk —,

akit szívesen'látnánk a párt tagjai között. Ez az egyik célunk. A másik: minél kevesebb olyan ember legyen a párt tagjai között, akit szívesebben látnánk a párton kívül. (Nagy taps). Ezen az alapon Folytatás a 3. oldalon.)