Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
NÉPÚJSÁ9 196L december 24., vasárnap Ä NDK-iegyzék Dániához a nyugaüiésnet-dán NITO-paraacsnohság feíálliiásáüak ügyiben Berlin (ADN) Az NDK külügyminisztériuma péntaken jegyzéket juttatott él a dán külügyminisztériumnak. A jegyzék állást foglal a dán kormánynak és parlamentnek az úgynevezett közös nyugatnémet— dán NATO-parancsnokság felállít fásáról hozott határozatával kapcsolatban. A jegyzék megállapítja, hogy az ilyen parancsnokság megteremtése lényegileg a német tnili- tarizmus észak-európai hatalmi törekvéseinek támogatását jelenti. Minden alapot nélkülöznék azok az állítások, hogy a közös parancsnokság Dánia biztonságát szolgálja — hangsúlyozta az NDK külügyminisztériuma. Az NDK kormánya az úgynevezett nyugatnémet—dán közös parancsnokság létrehozása miatt kénytelen levonni a megfelelő következtetéseket az NDK biztonsága érdekében. Ezért aktívan részt vállal minden olyan intézkedésben, amelyet a veszélyeztetett keleti-tengeri államok biztonságuk szavatolása végett meg fognak tenni. (MTI) A katangai tartományi kormány nem hagyja jóvá Csőmbe és Adoula megállapodását Elisabethville (MTI) A katangai tartományi kormány pénteken ülést tartott és meghallgatta Kibwe „pénzügyminiszter” beszámolóját, aki részt vett Adoula és Csőmbe katonai tárgyalásain. Az ülés után a kormány szóvivője kijelentette: „A kormány illetéktelen arra, hogy jóvá hagyja azt a nyilatkozatot, amelyet Csombéra Kitonában kényszerítettek. A nyilatkozat szövegét a katangai parlament elé kell terjeszteni, mert e kérdésben ez az egyedüli illetékes szerv”. Hírügynökségek ezzel kapcsolatban megjegyzik, aligha sikerül egyhamar összehívni a katangai parlament tagjait. A képviselők ugyanis a harcok kirobbanása után szétszéledtek és valamennyien a környező dzsungelekbe menekültek. U Thant, az ENSZ- ügyvezető főtitkára pénteken a Biztonsági Tanácsnak hivatalosan beszámolt Adoula és Csőmbe tárgyalásairól. U Thant nyomatékosan hangsúlyozta, ' Csőmbe minden fenntartás nélkül tette azt a nyilatkozatát, amelyben elismerte a léopoldvillei kormány fennhatóságát a szakadár tartomány felett. A főtitkár beszámolójában kitért Csomóénak Ralph Bunche főtitkárhelyetteshez intézett levelére is. Ebben Csőmbe azt állította, hogy „felhatalmazás nélkül” kezdte meg a tárgyalásokat Adoulával. U Thantnak ehhez nem volt semmi hozzáfűznivalója. HiHeristák Csőmbe zsoldjában Te miért jöttél Afrikába? — Nálunk ez családi tradíció. Az apám is Afrikában halt meg, Rommel seregében. Fogyasztása véd a hurutos megbetegedések ellen Dohányosoknak igen kellemes FOGYASSZON minden időben gyógypemetefű cukorkát! KAPHATÓ: az állami és földművesszövetkezeti boltokban! Kedves vásárlóinknak, valamint összes ügyfeleinknek kell erne"' ünnepeket és sikerekben gazdag, eredményes boldog új esztendőt kíván a Békési Földmüvesszövetkezeti Cukorkaüzem vezetősége 707 Az ENSZ szóvivője pénteken közölte, hogy a külföldi zsoldosok és a katangai csendőrök újabb vérfürdőt rendeztek Elisabethvil- leben. A fehér zsoldosok és a csendőrök házról házra járták a katangai főváros afrikai negyedét és kegyetlenül gyilkolták azoknak a törzseknek a tagjait, amelyek nem tudták szó nélkül elviselni Csómbéék embertelen terrorját. Elisabathville afrikai lakosságának vezetői kérték az ENSZ ottani képviseletét, tegye ártalmatlanná a garázdálkodókat. Sukarno beszéde egy djakaríai nőgyűiésen Djakarta (TASZSZ) Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke pénteken egy djakariai nőgyűlésen kijelentette: Indonézia egész népe lelkesen támogatja a Nyugat-Irián felszabadítását célzó intézkedéseket. Sukamo felhívta az indonéz ifjúságot, hogy készüljön fel a határozott harcra, létesítsen különleges gyakorlóközpontot az önkéntesek kiképzésére. Az indonéz kormány — mondotta az elnök — csak akkor hajlandó tárgyalni Hollandiával, ha átadják Nyugat-Iriánt Indonéziának. Kijelentem az egész világ előtt, hogy nem értünk egyet Nyu- gat-Irián „önrendelkezésével”, és visszautasítjuk ezt a javaslatot. Az Indonéz Köztársaság elnöke figyelmeztette Hollandiát és más országokat, hogy Indonézia teljes komolysággal kíván harcolni Nyu- gat-Irián felszabadításáért, egészen a végső győzelemig. Aidit, az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke táviratot intézett Sukarno elnökhöz. A táviratban felhívja az elnököt, hogy kobozzák el az Indonéziában lévő holland vállalatokat és holland tőkét. (MTI) Közös közleményt adtak ki Kennedy és Macmillan kétnapos tárgyalásairól Hamilton (MTI) A Bermudák fővárosában, Ha- miltonban pénteken befejeződött Kennedy amerikai elnök és Macmillan angol miniszterelnök kétnapos értekezlete. Az első naphoz hasonlóan, pénteken is a legteljesebb titoktartás övezte a tanácskozásokat. A kétnapos értekezletről záró- közleményt adtak ki. A közös közlemény a Nyugat- Berlin kérdéséről folytatandó kePangim (MTI) Mint a Reuter hírügynökség jelenti, Kenneth Candeth vezérőrnagy, Goa nemrég kinevezett katonai kormányzója pénteken tartotta meg első sajtóértekezletét. Elmondotta, hogy a gyarmat felszabadításában részt vett indiai csapatok összesen 180 portugál tisztet és 2600 katonát fogtak el. Goa fővárosában folytatódik a helyreállítási munka és még körülbelül nyolc napig tart, amíg az élet visszatérhet a régi kerékvágásba. A portugál gyarmatosítók a harc kitörésekor el- puszították a pangimi rádióállomást és a vízmüveket. A rádió három napon belül kezdi meg ismét adását és nyolc napon belül helyreáll a vízszolgáltatás is. >*♦♦♦♦♦♦♦•♦♦♦ ♦ ♦♦♦*»»»««»< lét—nyugati tárgyalásokkal kapcsolatban bejelenti, Kennedy és Macmillan megállapodott, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagykövete lépjen újból érintkezésbe a szovjet kormánnyal annak kiderítésére, vajon „lehet-e ésszerű alapot találni a Berlinről folytatandó tárgyalásokra”. A közlemény azt állítja ugyan, hogy a két kormányfő „továbbra is erőfeszítéseket tesz a leszerelés ügyének előmozdítására”, ugyanakkor azonban nem tartalmaz semmilyen konkrét javaslatot ezzel kapcsolatban. A Kongó belügyeibe való amerikai beavatkozás nyomán létrejött Adoula—Csombe-találkozóról a közlemény a kitanai megállapodást „kecsegtető első lépésnek” nevezi és reményét fejezi ki, hogy az „további közeledést eredményez a két fél között”. A közlemény szerint a bermudai értekezlet középpontjában Berlin, a nukleáris fegyverkísérletek kérdése és a kongói helyzet állott. « Tíz éve találkoztunk utoljára, ötvenegyben. ősz volt és vártam a behívót, mely a „kötelező katonai szolgálati idő” letöltésére fog invitálni. Meg is érkezett hamarosan, ha jól emlékszem, október végén, és november harmadikén vonultam be. Húsz éves múltam, mit sem tudtam arról, hogy milyen a katonaság, a szolgálat, miegyéb, és ha tudtam is valamit, az amolyan civil értesülés volt, egyenlő a nullával. Októbervégi eső esett — mert minden esőfajtának megvan a maga terminusa — és úgy csapkodta az üzletek kirakatát, mintha a kirakatmosó szakmát akarná helyettesíteni, de a cipőkbe is befröccsent jócskán, meg a gallér mögé is bemászott. Nagy lehetett a protekcióm az esőnél, mert alaposan részesültem ezekből az örömökből, az orrom is lógott kicsit, mert ugyebár a katonásdi az mégsem gyerekjáték, sem időben, sem viseletben — amikor a váriamra tette a kezét, és |öt nevetett, mert tényleg úgy nézhettem ki, mint egy elázott vándor- köszörűs. — Sétálsz, mintha tavasz volna! Zuhog, öregfiú, zuhog! Gyere ugorjunk be ide, iszunk egy belülröl- melegítőt. Egy kellemes szögletben mesélte el nekem azt, ami ennek a történetnek az egyik fele, és tíz év után, most, hogy véletlenül újra találkoztunk, elmondta a történet másik felét is. . . . Kedves ez a karácsonyi muzsika. Vagy nem kapcsolta még be a rádiót, kedves olvasóm? Megvárom. Kérem ... Az olvasás élménye is szebb, ha szól a zene. Jó lesz! Ez nagyon szép. Köszönöm. A feleségem vásárolta meg a karácsonyi dolgokat, díszes csecsebecséket, két zacskó csillagszórót, a gyertyákat most először apró, színes villanykörtékkel helyettesítjük (haladunk a korral), vett vagy másfél kiló szaloncukrot, csokoládéba mártott tésztafigurát, mindent, ami kell. A fenyőfát én vettem, az az én reszortom minden évben. Amit most vettem, húsz centi híján két méter, nagyobb, mint én ... Amikor kifizettem, és megfogtam a súlypontban, mert úgy köny- nyebb vinni, megcsapott a fa üde illata. Es a jószágú fenyő mintha megszólalt volna, jól hallottam: — Honnan tudod, hogy nem onnan jöttem-e, ahol tizenhét esztendeje az élet után rohantatok százan, ezren? Emlékszel még, milyen rémes volt az a karácsonyeste? Az üzlet neonbetűi felszöknek az égre, szürkéskék, majdnem fekete az, és a kék neonbetűk meg a pirosak csillagokká zsugorodnak, egy nagy sárga O-betű, meg a Hold . . (— Nem bírom, András,' lefagy a lábam. — Bírnod kell, János, ha lefagy, akkor is. Neked haza kell menned. Érted? Vár az asszony. — Téged Is vár. A másik keserű kacagását elnyelte az út két oldalán őrködő hatalmas fenyők ármádiája. Fenn a Hold is szomorúan nézte. — Az nem. — Nem-e? Hogy nyikorognak a kocsikerekek! Az oszlop elejét nem is látni, a szerpentin is fordul, meg a levegő is ködös. Kétoldalt a fenyők karja csillogó hó. Ez már a Magas Tátra lejtője, öt kilométerre dörögnek az ágyúk. — Aztán miért nem? Mondd csak! — Valami német, hogy a ros- seb ... Nem bírta ki. — Szegény András komám ... — Ne sajnálj engem, a bitangoló istenit! Legalább kijött rajta, hogy milyen ... Ha egyszer hazakerülök, nekilátok a földnek, érted, a földnek, majd én megmutatom, mit lehet, mit nem! Egy nyomorult asz- szony se érdekel. — Mennyid van? — Három. Kisholdban. — Azt beszélik, ha vége lesz, földet osztanak otthon. — Aha. Már neszeltem én is. Aztán ki osztana? — Hát az öreg Miklós, az biztos nem. Hanem a kommunisták. Gyors szél robbant. Arcunkba csapta a jeges havat, csak úgy hasított. Botorkálva mentünk tovább a kocsik mögött. Éjszaka volt. Karácsony estéje. 1944. Néha egészen közel pukkant egy akna. Bemérték volna a visszavonuló vonat-oszlopot?! A Hold egykedvűen lóbálta oda- fönn a nagy O-betűt. . .) — Onnan jöttél volna, te szép fenyő, onnan, a szerpentin mellől? A kisfiam úgy fog örülni neked! . . . Nem vagyunk már valami fiatalok, soká jött. De hogy jött, csengettyű-