Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
BÉKÉS MEGYEI fZ Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. DECEMBER 34., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM t L ! * • f •• \ liÉ \ ...Lábunk nyomát beszórta zúzmarával a lágy ezüstből újrakalapált fenyőfa, melyre akkor szarka szállt. Mint selyempapírba takart ajándék, zizeg a gally, az avar, a sovány ég, kék bársony csönd surran a tájon át és üveghanson pattognak a fák, (Részlet Kónya Lajos Téli hajnal című verséből) A BÉKE ÜNNEPÉN Hamvas fenyőjével újra megjött a karácsony, a családi otthonok melegének, a béke' gondolatának hagyományos ünnepe. Régi ünnep, melynek hangulata minden ember szívében emlékek húrjait rezdíti. Mert régen, amikor a társadalom különböző rendű, rangú és érdekeltségű rétegekre bomlott, az ünnepek öröme is más és más méretek szerint adatott meg. Mindenki remélt, mindenki boldogabb élet után vágyott, s ezért menekült évszázadokon át a megnyomorított ember a karácsonyi illúziók vigasztalásába. A mi karácsonyunk azonban más, mint a régiek, mert jelképes gondolata a béke, világot mozgató, reális lehetőséggé vált. Az a gondolat, hogy a béke egyetemessé válik, több éve nyugtalanít bizonyos embereket. Különösen napjainkban — amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió el akarja kerülni a háborús fejlemények útját és nemzetközi leszereléssel kívánja biztosítani a békét — ezek az emberek új okokat keresnek, hogy fenntarthassák a világban a feszültséget. Törekvésük kézenfekvő, hisz a világ nagy változások, átalakulások korát éli. Üj eszme lelkesíti az embereket, új társadalom született és az erők aránya a ketté oszlott világban az új eszme, az új társadalom javára tolódott el. A szocializmus, százmilliók hite, s a társadalom fejlődésének döntő tényezője, világrendszerré vált. A Szovjetunió és a szocialista országok nemzetközi erővé nőttek. Létezésük állandó, töretlen. Gyors gazdasági és politikai fejlődésük, az emberiség érdekében és védelmében felemelt szavuk mind nagyobb súllyal hat a világ sorsának alakulására. Ezt, a szocializmus, a béke erejének hallatlan megnövekedését érzik, látják az ellenlábasok. Ezért nyugtalanító a béke azoknak, akik tizenegynéh ány éve a háborús szakadék, szélén járják pokoli táncukat, s pusztító világháborúk után a világot újabb katasztrófába taszítanák. Az emberiségnek jó az emlékezete, nem felejt — a békét választja. A háborút megéltek- ben még elevenen él az emlékezés, hisz az. embermilliók gyötrődését, életeknek és értékeknek pusztulását nem lehet elfelejteni, s az emlékezés ad megannyi erőt a szívekbe, hogy útját állják a gyújtogatóknak. Hiszik, hogy összefogva azokkal, akik nem élték meg óvóhelyek rémes életét, akiknek nem hasított szívükbe szirénák hangja, akik nem tapostak még lerom- | bolt falvak, városok üszök-hal- mazán, megkímélik az emberiséget egy újabb világégés borzalmaitól. A józan ész már régen riadót fújt, mert a háborús feszültség itt-ott felvillanó tüzei figyelmeztetően ébresztik a népek lelkiismeretét: a világháború veszélye nem szűnt meg. Nyu- gat-Németországban újra emelgeti fejét a militarizmus, a fasizmus. Gyilkos sortüzekben algériai és görög hazafiak hullanak. Látja a világ a szabadságért küzdő Kongót; a békét, semlegességet választó laoszi nép megpróbáltatásait; a nemzetközi feszültség számtalan tűzfészkét; a gátlástalan fegyverkezési hajszát; a fenyegetően növekedő nukleáris fegyver- készleteket. S ezek láttán joggal kérdi az emberiség: függhet-e egy maroknyi háborús kalandor szándékától százezrek, milliók élete, az emberiség kultúrájának évszázadok óta összekupor- gatott értéke, minden, ami szép, ami jó, ami az élet értéke és öröme? Az emberiség erejére ébred, él vele és ez az erő napról napra nő. A nagy történelmi változások sodrában kialakult már világszerte az a hatalmas erő — a szocializmus,, a demokrácia, a béke szervezett ereje —, amely lefoghatja a gyújtogatok kezét. A többség mi vagyunk. Akik a félelem nélküli életről, a biztonságról és békességről nem hiába szőjük álmainkat. Nagy, szervezett erők harcolnak — az emberiség történetében először — a háború ellen. Mily meggyőző e háborúellenes erők seregszemléje: a világrendszerré vált szocializmus, benne hatalmas gazdasági és politikai tekintélyével, a tudomány, a technika döntő ágaiban kivívott világelsőségével: a szemünk láttára született új ázsiai, afrikai, latin-amerikai államok, a szabadság első napjait ízlelgető Goa, s mindazon országok, amelyek új életüket csak a béke éltető levegőjében építhetik és azoknak a gyarmatoknak és függő országoknak néoei, amelyek ma még a szabadságért harcolnak, hogy függetlenül és békében új életet építhessenek. És ott vannak a sorban a semleges országok, amelyek a békés egymás mellett élés elvét nemcsak vallják, hanem ki is állnak érte. A béke védelme mindannyiunk, az egész világ összefogásának nagy ügye, és mert része vagyunk a szocialista tábornak, a békeharc növekvő erőbázisának, a békéért küzdő százmillióknak; hisszük és valljuk: minden kalapácsütés, valahány új barázda, erőnket sokszorozza, nemcsak a miénket, de a világét is, hiszen a világ békességét izmosítja. Mi is része vagyunk a békét oltalmazó százmilliók egészének, mert a mi népünk a jöven- dőneK él, az újat építi, ezt védi. Ezt védi a karácsonyi éjben határainkon portyázó békési parasztgyerek, a városi munkás fia, akik á haza, a béke hívó szavára az idén nem ünnepelhetnek családjaikkal. S a békét védik, akik életet teremtve, a romokon mozgásba hozták az elnémult gépeket, akik új városokat építettek a hajdani nyomortanyák helyébe, akik póznák százait, ezreit ásva a földbe, utat teremtettek falun a fénynek. szövetkezeti parasztok, kik új mezsgyén szélesebben haladnak a jövendő felé, tervezők, orvosok, s mindmegannyi ember, aki tettével, cselekedetével a közjót szolgálja. Nagy és egyre gyarapodó a béke ereje, s a közeli jövendő, a béke termékeny levegőjében új sikereket ígér: teljessé válik a szocializmus és a béke erőinek fölénye az egész világon, s az erőviszonyok ilyen alakulása során, ilyen körülmények között létrejön a reális lehetősége annak, hogy a háborút száműzzük az emberi társadalom életéből. Tágabbra nyílt a valóságos béke kapuja, s az SZKP XXII. kongresszusa útmutatásai alapján gazdagabb, reménytkeltőbb, boldogabb az emberiség idei karácsonya. S mert ez így van, erőinket most kell megsokszorozni. A XXII. kongresszus üzenete öt világrész kommunistáinak kiáltványa, erre az összefogásra, az általános békeharcra hívja fel a világ népeit. Az emberiség értelméhez és szívéhez szól: ne tétovázzanak. Győzzön az egymás iránti bizalom, az emberséges megértés. Fehéreket és feketéket, férfiakat és nőket, ifjakat, minden embert, függetlenül vallási és politikai meggyőződésüktől, egyesítsen ez a harc: a béke védelme. Üj s biztató gondolatokkal gazdagodott idei karácsonyunk. Önbizalommal, könnyebb szívvel nézünk a fenyőfák pislogó gyertyafényébe. Vidámabban látjuk boldogságtól csillogó szemű gyermekeink örömét. De legyünk éberek: a verőfényes holnapért ma még harcolni kell. Harcolnunk, mert érdemes, az élet szép! S vigyázzunk, hogy az embertelen gyűlölségen győzzön az emberséges értelem. Deák Gyula
