Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-01 / 283. szám
2 NÉPÚJSÁG 1981. december 1., péntek A katangai a térképen Továbbra is zavartalanul folyik a gyarmatosítók beavatkozása Kongó belügyeibe »a o n o :ír=rrz=r^ó^:;í gopdfétoíHe tosaabo ‘'.‘^•VőS’/>'Á'• *'/# í- —'«AJ • «c r.—zr^ri :^ÍT~ EzEEEkeii: t«0CAM8»«líEfp2TÍÉ '^CMVUGÄf r.-rrr.híMW vmandálumaj / ^ Kon goto 1=1 Alber tvilte«r fsr* rri • WÖnORO Wn g , [ »Kamina ' 1----1 \jjl ® .Bekamt Kj,W^ ' ,*I Kasenga 0 #S« Jr:-: • W Sír. •Fi7^ho.h>',;iic Elisabethville Ifc W * 200 km arany ^ gyémántja kob'altérc mangánérc \ÖJ ón érc \r) rezérc gguránérc vasérc ^gyapo^ (ffl kon óművek K*nó'erőmíí :í& vu/erömíi A% szénóóntjósiat Ü £>% CSp!)- spanyol Oí-AfrK.-Dél-AfrikaiKözi. R.U.=kuancfaUrundi(Port.)‘portugál Az általános leszerelés vagy a fegyverkezési hajsza szolgálja a béke ügyét? — Hruscsova és Kennedyné levele — I960, június 30-a — Kongó függetlenségének kikiáltása — után alig néhány nappal a nemzetközi imperializmus sugalmazására és hathatós támogatásával provokációs sorozat indult meg, melynek célja az új köztársaság területi szétdarabolása volt. A kongói sza. kádárok közül legtovább a belga— angol—amerikai nagytőkés társaságok által nyíltan és burkoltan támogatott katangai szeparatista lázadók kormánya tartja magát. A katangai tartomány a 2,3 millió négyzetkilométer területű Kongónak mintegy egyötöde, lakosainak száma 1,7 millió fő, azaz a köztársaság összlakosságának kereken 15 százaléka. Katanga nemcsak t Kongónak legfontosabb tartománya, hanem egyúttal az egész afrikai kontinensnek ásványokban egyik leggazdagabb területe. Dél-Katangá- ban kezdődik a világhíres középafrikai rézövezet. Ugyancsak világ jelentőségűek a felső (dél-ka- tangai) ón-, horgany, és vasérc-telepek, valamint a szénbányák. Kolwesi-tól Elisabethville-ig húzódó nehézipari központjaiban a kitermelt ércek egy részét ko- hósítják. Katangának, Afrika egyik Ruhr-vidékének elektro- mosenergiai termelése messze megelőzi Kongó valamennyi tartományáét. Katanga gazdasági súlyához hozzájárul, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok közül különösen je. lentős a gyapottermelés. A bányászati termelés belga, angol és részint amerikai bánya- társaságok, közöttük a közismert Union Miniere du Haut-Katanga ellenőrzése alatt áll. Az imperialista vállalatok katonai és pénzügyi támogatást nyújtanak a Csőmbe vezette katangai lázadók, nak, annak érdekében, hogy vezetőszerepük a tartomány gazdasági életében továbbra is biztosítva legyen. Annak ellenére, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi határozata leszögezi, hogy Katanga Kongó szerves része, a gyarmatosítók beavatkozása Katanga és Kongó belügyeibe továbbra is zavartalanul folyik. Washington (TASZSZ) A Washingtonban nemrég lezajlott nőtüntetés résztvevői levelet küldtek Hruscsov szovjet miniszterelnök és Kennedy amerikai elnök feleségének. A levél a többi között hangsúlyozta: „Egyetlen anya sem tarthatja teljesítettnek anyai kötelességét, amíg nem emelte fel szavát az életért, a halál ellen, a békéért, a háború ellen.” Az amerikai sajtó most ismerteti Nyina Petrovna Hruscsová- nak, valamint Kennedy amerikai elnök feleségének a levélre küldött válaszát. A szovjet miniszterelnök felesége hangoztatja: „Az a véleméBerlin (MTI) Otto Bach, a nyugat-berlini képviselőtestület szociáldemokrata el. nöke kedd este beszédet mondott pártjának egy gyűlésén. Sötét képet festett a nyugat-berlini gazdasági helyzetről és a frontváros jel. legéről. Részletesen kitért a régóta munka nélkül lévő idősebb dolgozók egyre növekedő számára, akik nem tudnak már eleget tenni a nyugat-berlini ipar felfokozott munkaintenzitásának és most sem tudnak munkához jutni, pedig a nyűnk, hogy meg kell valósítani az általános és teljes leszerelést. Ennek megvalósításával véget vetünk az atomveszélynek és a békét fenyegető minden veszélynek, s az anyák nyugodtan gondolhatnak gyermekeik jövőjére. Mi ellene vagyunk a fegyverkezési hajszának, leszerelést, és békét akarunk! Kennedyné levelében egyetért azzal, hogy „A nőknek hatalmas befolyásukat a világbéke érdekében kell felhasználniuk. Számunkra azonban a békéhez vezető egyetlen út az erő és ezért támogatni kell az Egyesült Államok kormányának politikáját, amely ezt a célt tűzte maga elé”. (MTI) nagyüzemekben hiány van munkaerőben, mivel az augusztus 13-i intézkedések következtében sok kelet-berlini lakos már nem jár át dolgozni Nyugat-Berlinbe. Bach óvatosan utalt a bonni kormány és a nyugat-berlini szenátus nézeteltéréseire, amelyekre példaként megemlítette, hogy a Bonn által Nyugat-Berlinnek ígért és nagy hangon reklámozott ötszázmillió márkával tulajdonképpen nem is a nyugat-berlini közigazgatási szervek, hanem a bonni kormány rendelkezik. Az OAS megzsarolta Brigitte Bardot-t Párizs (MTI) BB zsaroló levelet kapott az OAS-tól, amelyben a fasiszta szervezet 50 000 új frankot (körülbelül 10 000 dollárt) követed a filmszínésznőtől a „dagaulleista hatalom és a kommunisták elleni harcának” erősítésére. BB feljelentést tett zsarolói ellen és levelet írt az Express című haladó lap főszerkesztőjének. Ebben kijelenti: „Nem hátrálok meg, mert nem akarok fasiszta országban élni.” A nyugat-berlini képviselőtestület elnöke sötét képet festett a város gazdasági helyzetéről Túri András: — EG A GYÁR 14. . Krámer hadnagy csöndesen lépked az asztalok között. Valahonnan, egy oldalreflektorból lila fénynyaláb pásztázza végig a tánckor környékét. S amint körbefut a helyiségben, hirtelen ismerős arcra villant. A hadnagy megáll, majd széket húz maga alá, s az asztalra könyököl. — Szervusz, Dénes. A fiatal gyerek, tizenhét észtén, dős sincs, ijedten bámul a váratlan asztaltársra. Krámer látja zavarát, de nem segít. Sokáig me. rően nézi, mielőtt újból megszólalna. — Apád tudja, hogy itt vagy? A gyerek nem felel. De a hadnagy észreveszi, hogy szemében dacféle ül. — Gondolod, hogy a magad ko. rúak számára való hely ez? Gimnazistáknak? Hogy kerülsz ide? Dénes vállat von. Mozdulata bizonytalan. Krámer nézi a gyereket, egy ismert újságírónak fiát. Ugyanabban a házban laknak. Egy kicsit szomorú, de haragos is. Nézze meg az ember a tacskóját! — Miért nem felelsz, mi? — Ma vagyok itt először. — Igen? És ki hívott ide? A gyerek pillantása ide-oda ugrál. Barátja, egy hosszúra nyúlt, pattanásos arcú kamasz, legszívesebben eltűnne, ám nem teheti. — No jó, erről még beszélgetünk. Apádnak egyelőre nem szólok a dologról, de kettőnknek még lesz szavunk egymáshoz. És te? — fordul a másik legényhez. — Te is diák vagy? — Igen. Egy osztályba járunk Dénessel. — Nem lenne jobb, ha az érett, ségin jártatnátok az eszeteket? A kölyök hangjában oly őszinte méltatlankodás cseng, mintha igaztalan támadás érte volna. — Apádék hol vannak? — érdeklődik a hadnagy Dénestől. — Lellén. Anyám is ott van, az újságíró üdülőben. — így már értem. Kettesben maradtál nagyanyáddal. És rögtön felhasználtad az alkalmat egy kis tilosra. Derék dolog, mondhatom. Az üzletvezetőhöz mindenesetre lesz egy-két szavam. Mióta ültök itt? — Kilenc óra óta. A hadnagy agyán átvillant valami. — Láttátok a pofozkodást? — S a két gyerek zavartan hallgat. — Na, ki vele! Láttátok? — Igen. — Meséljétek el, hogy történt! Dénes a barátja felé bök. — Meséld el, Kolbász! — Kolbász?! Miféle Kolbász? A pattanásos vigyorog. — Kolbásznak becéznek... Mert olyan hosszú vagyok. Tiszta hülyék ezek. • — Hol ült az a fiatalember, aki a pofont adta? — Innen a második asztalnál. — Egy nővel, igaz? — Igen. Szép nő volt, szőke. És szomorú. Egyszer sírt is, megfigyeltem. — Jó szemed van, beszélj tovább! — Néha táncoltak, de jobbára csak ültek és beszélgettek. A hapsi... akarom mondani az a fiú egyre a kezét szorongatta a nőnek. Aztán az egyik hűli felállt az asztaltól és odament hozzájuk, felkérte a nőt. — Aztán? — A fiú meg nem engedte táncolni. Erre Dodó mondott valamit... — Kicsoda? A kamasz megszeppent. Már visszaszívná a nevet, de nem lehet. — Ki az a Dodó? Dénes előrehajol. — Miért nem mondod meg? Nem lesz semmi bajod belőle, ne félj! Nem barátod neked, sem. mi közöd hozzá. A nyurga láthatóan megnyugszik. — A Dodó, az a Dodó. Ott lakik az utcánkban. Mindenki ismeri, nagy vagány. — Ügy, mindenki ismeri? — Félnek tőle, mint a tűztől. Ezt a Dodót vágta pofon az az ürge... izé, az a pasas. A hadnagy felállt. — Tudod a lakáscímét ennek a Dódénak? — Nem. De ha akarja, odavezetem. — Helyes. Fizessetek és gyerünk! Kint ránéz az órájára, negyed tizenkettő. Int egy arra haladó taxinak. — Üljetek be! Te a sofőr mellé és irányítsd! Tíz perc múlva a ház előtt fékez a kocsi. — Ti most menjetek haza — utasítja a fiúkat a hadnagy. — S ha megtudom, hogy még egyszer beteszitek a lábatokat efféle helyre, mint a Napsugár, könyörtelen leszek. Megértettük egymást? Amazok bólintanak s már isz- kolnak is, de Krámer utánuk szól: — Hohó, megálljatok! És a név? — Milyen név? — Mi a vezetékneve ennek a Dodónak? — Kalmár — feleli a nyurga. A hadnagy int, ujja már a kapucsengőn. Nem sokáig kell várakoznia. — Kalmárék? — kérdi a zordképű házmestemétől. Az gyanakodva néz rá. — Harmadik emelet három. — Vigyen csak föl, kérem! Az emeleti folyosók sötétek, fel se lehetne ismerni azt, aki itt hátba taszítaná a rács felett botladozót. — Melyik a hármas szám? — Jobbra a második ajtó. A zord cerberusz kezébe nyomja a kétforintost és indul. Az előszobán át némi világosság szűrődik ki a belső helyiségből. Jó erősen megnyomja a csengőgombot. Azonnali reagálás, szinte gyanúsan gyors s már közeledik is valaki az ajtó felé. Középkorú nő, valamikor szép lehetett, festett ajka mellett keserű ránc. Csak a k1s- ablakot nyitja ki. — Mi tetszik?
