Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

1961. november 15., szerda NÉPÜJSÁG 3 Kiváló dolgozó A kereskedelem kiváló dolgozója jelvényt és az ezzel járó ezer fo­rint pénzjutalmat kapta meg munkája elismeréséül Mázán Judit, a Körös Állami Áruház dolgozója. Ezenkívül több évtizedes munká­jáért a törzsgárda-jelvény aranyfokozatát is megkapta. Képünkön Szlávik Lajos, az áruház igazgatója átadja a kitüntetést és jutalmat Mázán Juditnak. Premizálás a kunágotai Bercsényi Tsz-ben A kunágotai Bercsényi Ter­melőszövetkezetben az idén ku­koricából, cirokból és cukorré­pából premizáltak. A korábbi közös döntés alapján úgy hatá­roztak, hogy e három termény­féleség terven felül termelt mennyiségiének 35 százalékát prémiumként adják. Kovács Piroska 1780 négy­szögöl földterületen a terv sze­rinti 30 mázsa kukorica helyett 47 mázsát termelt. A terven felüli 17 mázsa kukoricának 35 százaléka — ami 597 kg — Ko­vács Piroskáé lett. Az 1780 négyszögöl kukorica megműve­léséért, letöréséért, 30 mázsás tervezett mennyiséget figyelem­be véve 24 munkaegység járt volna. A terven felüli termelés premizálásával együtt 32 mun­kaegységet írtak a javára. A terven felüli termésből premi­zálásként 6 q kukoricáit kapott. Kedvező eredménnyel járt baromfi-szerződés Jövőre 688 vagon baromfit és 53 millió tojást vár megyénktől a népgazdaság A Szövetkezetek megyei Érté­kesítő Központja arról tájékoz­tatta szerkesztőségünket, hogy az idén kedvező eredménnyel járt a baromfinevelés szerződés- kötése. A termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok 158 va­gon csirkére, 195 ezer kacsára- 304 ezer pulykára és 274 ezer libára kötöttek nevelési szerző­dést. Az eddig leszerződött áruk jelentős részét — a pulyka ki­vételével — már átadták. Mint ismeretes, megyénk­ben két baromfifeldolgozó vál­lalat működik. Az orosházihoz tartozó körzetben október 31-ig 196,8 vagon baromfit vásároltak fel. Hiba, hogy 1960-hoz képest kereken 50,5 vagonnal esett a ház­táji gazdaságok árubaromfi- termelése. A termelőszövet­kezeteké viszont 37,9 va­gonnal növekedett. Ugyancsak ebben a körzetben az idén egymillió 30 ezer tojás­sal többet vásároltak fel, mint a múlt év azonos időszakában. A tojástermelés a szövetkezeti gazdaságokban jelentősen növe­kedett. Az iáén 1960-hoz képest 626 ezerrel több tojást értékesí­tettek. Így a termelés az 1960. évinek több mint ötszörösére növekedett. Ezek a számok bi­zonyítják, hogy az orosházi iparkörzetben a szövetkezeti ba­romfitenyésztés fejlődési iránya helyes. A békéscsabai körzet szövet­kezeteiben hasonló a fejlődés üteme. Csak csirkéből a tavalyi tíz va­gon helyett az idén már 35 vagonnal értékesítettek. égett. De mi lett azokkal, akik így nyos hiányzó láncszemekről felvi- vagy úgy, sorsukat a Bemhard-aik- lágosítást kérjen, cióhoz kötötték? Bernhard Kruger megírta em­lékiratait, amerikai magazinok és a svájci Sie und Er közölték: si­ker lett, bestseller, felkapták. A Ciceró-ügyből filmet gyártott Hol­Deo Krebs valahol Nyugat-Né- metországban él, s megint nincs neve. A düsseldorfi Freies Volk nyomdájában dolgozott, egészen addig a ködös hajnalig, amíg a rohamrendőrök reá nem rohan­lywood. Legidősebb fia a Bundes, tak a kommunista párt betiltott lapjára. A kapuban kézitusa folyt, wehr egyenruháját viseli, a fiatalabb az iskolapadot koptatja. Kruger egyszer megnézte Kari tankönyvét. A Bernhard-akcióról még nem volt szó. Amikor felvet­te az emlékiratok járandóságának de a szerkesztőségi szobákban még telefonok csengtek, az egész világ á híreket várta. A tökéletes rohamba homokszem csúszott, a telefonokat elfelejtették kikap­csolni, s a világ percről percre utolsó részletét, Kruger jelentke- nyomon követhette szinte ért a hő- zett a hadügyminisztérium külön- g. nap0t; Krebs éppen Oslóval be­leges osztályán Frőben ezredesnél. Miről tárgyaltak, nem tudni, a magánzó beírás jótékonyan takar­ja el Kruger titokzatos útjait, és jövedelmező tevékenységét. A Toplitz-tó ügyében csak egyszer hallatta szavát. Sürgette, hogy tüntessék el azokat az iratokat, szélt, amikor a rendőrök a szoba­ajtót is betörték. Azután Berhard. sen hiába hallózott a vonal másik végén. Azóta nem is tud Leóról, ha csak azok a feladó nélküli ille­gális nyomtatványok nem beszél­nek, melyeket Lübke-képmású bélyegekkel hoz a posta a amelyekben neve szerepeL A ha- Ruhr-vidék valamelyik városából. mis fontok nem érdekelték.. Wegnert sajnálatos szerencsét­lenség érte. Nyári szabadságát Ausztriában töltötte, a Toplitz-tó- nál, s halálra zúzta magát a szik. Iákon ... Schwend és Raschék Limában találtak otthonra, Peru fővárosában. Cégüket Latin-Ame. rika legelőkelőbb vállalatai között tartják nyilván, az Üj Rozmaring villa kapuja csak akkor záródott be, amikor egy kiváncsi újságíró hajózott át az óceánon, hogy bizo­És Hansch? Iszik és káromko­dik. Lábáról beszél részegségében, a legszebb lábról, amely valaha a világot taposta. Amikor pedig a Toplitz-tavi expedícióról olvasott, névtelen leveleket gyártott buz­gón. Eredmény nélkül. S Hansch az­óta maga is rájött, hogy ahol a tábornokok és tisztek parádéznak, egy féllábú altiszt legfeljebb sze­rényen szalutálhat. (Vége.) A háztáji gazdaságok baromfi- tenyésztésének fejlesztése itt is kívánnivalókat hagy maga után. Közölték továbbá, hogy az idén egymillió 300 ezer csibét juttattak a háztáji gazdaságokba, 2 millió 140 ezret pedig a termelőszö­vetkezetekbe. Csupán a háztáji gazdaságoknak a csibék átadásakor 3,9 millió forint hitelt adtak azáltal, hogy a csibék árát átadáskor egyenlí­tették ki. Ezen túlmenően me­gyénk háztáji gazdaságai 244 ezer libára, 152 ezer pulykára és 130 ezer kacsára kötöttek neve­lési szerződést. Az állam a te­nyésztői kedv fokozására 319 vagon kukoricát és 17 millió 510 ezer forint szerződéses előleget juttatott a termelőknek. A jövő évben 688 vagon ba­romfit vár a népgazdaság me­gyénktől. Ezt kiegészíti az az 53 millió tojás, amelyet a terme­lőszövetkezetekből és a háztáji gazdaságokból vásárolnak majd fel. Januártól kezdve a Szövet­kezetek megyei Értékesítő Köz­pontja igen nagy gondot fordít a mező­kovácsházi és a gyulai ba­romfikeltetőállomások üze­meltetésére. Az üzemeltetés előkészületei már folyamat­ban vannak. A mezökovácsházi járásban jö­vedelmezővé teszik a baromfi­törzsek tartását azáltal, hogy az egészségügyi szempontból el­lenőrzött törzsállomány tojásai­ért a napi árnál 40 százalékkal többet fizetnek. A libatartást úgy segítik, hogy a községi ta­nácsokkal külön libalegelőket hoznak létre, ahol szakcsoporto­kat alakítanak. Továbbfejlesz­tik a takarmányjuttatás eddig jól bevált rendszerét és foly­tatják a szerződéses előlegek ki­fizetését. Hogyan takarékoskodjunk? Széljegyzet a takarékossági napokról 17 lgondolkodva olvastam la­punk vasárnapi vezércik­két, amely címszavában is „hasz­nos törekvés”-nek minősíti a cél­tudatos takarékoskodásra való buzdítást. Nem akarok fogadat- lan prókátor lenni, de le kell szö­geznem, hogy ebben az írásban nagyon sok igazság van. Félreértés ne essék, nem akarok senkit kény. szerűen rábeszélni sem, hogy mindenáron betétkönyvben gyűjt, se megtakarításait. Erről szó sincs! Bárkinek egyéni ízlésére és megfontolására bízom, hogy ma vagy holnap, avagy egyáltalán vált-e takarékkönyvecskét vagy sem. De — szó, ami szó —, miért ne „agitáljak” olyan ügy mellett, amiért soha, senkitől szemrehá­nyást nem kaphatok?! Sőt! Min­den túlzás nélkül állíthatom, hogy az efféle „rábeszélésért.” mindig csak hálásak voltak az em_ berek... 'JP avaly ilyenkor régi barátom, mai találkoztam. A beszél­getés úgy hozta, hogy a takaré­kosságról is szó esett. Barátom el­mondta, hogy most nincs pénze, mert nemrégen nősült, s bizony ilyenkor sokmindenre kell a pénz. Milyen igaz! — gondoltam. Aztán megtudtam azt is, hogy mindket­ten ugyanannál a vállalatnál dol­goznak, s együtt igencsak megkere­sik a háromezret. Az asszonyka szaporán sorolta, hogy már mi mindent vásároltak, de még egyéb is kell és bútorra is kellene gyűj­teni. Azt javasoltam nekik, lép­jenek be jelentősebb összeggel az üzemi KST-be. Először vonakod­tak ettől, de csak „rábeszéltem” őket. A minap örömmel újságolta barátom, hogy éppen most van az üzemben a KST-betétvisszafi- zetés. Annak idején megfogadták tanácsomat, együttesen havi ezer forinttal léptek be, s most a ka­matokkal együtt nem kevesebb, mint 12 275 forint üti a markukat. Hozzáfűzte, nem volt könnyű a havi kettőezerből kijönni, de megérte! Most még nem talált megfelelő bútort, ezért a KST- ben összegyűjtött pénzt takarékbe­tétbe tette. No lám, ennyi pénz birtokában most már válogat is... jp ersze, nem mindenkit ilyen könnyű meggyőzni a helyes pénzgyűjtési módszerre. Az el­mondott esetnél nyilván döntő szerepet játszott az őszinte baráti szó. A gyerekkori barátság kötelez — így gondolhatta barátom ta­valy ilyenkor —, hát csak nem csapom be őket?! S ha vajon számomra teljesen idegen ember­nek adom akkor e tanácsot? Az eredmény nyilvánvalóan ugyanez lett volna! Ugyan kinek rossz az, ha egy év alatt tizenkétezer fo-. rintot gyűjt össze? Ügy gondolom hát, hogy ilyen tanácsért soha nem érheti szó a ház elejét... J^| okán azt mondhatnák erre, hogy könnyű ott egy év alatt tízenkettőezret összegyűj­teni, ahol csak ketten vannak, s mind a ketten elég jól keresnek. Ismét mások úgy vélekszenek, hogy hát hogyan tegyenek félre, amikor „éppen, hogy csak kijön­nek” havi keresetükből. Ezeknek az embereknek csak azt mondha­tom, hogy el lehet ám kezdeni ezt a célirányos pénzgyűjtést szeré­nyebb alapokon is! Akik pedig „éppen, hogy csak kijönnek”, próbálják meg, hogy fizetéskor a keresetüknek csak felét-harma- dát vigyék haza a legszükségesebb kiadásokra, a többit tegyék taka­rékba, s csak akkor nyúljanak hozzá, ha az feltétlenül és elkerül­hetetlenül szükséges. Meglátják majd, hogy az újabb fizetéskor még marad is valamennyi abban a betétkönyvben! S ez már jó alap lesz arra, hogy a továbbiakban minden hónapban szaporodjon az a betét száz-kétszáz forinttal. Ha csak havi 150 forintos átlagsza­porulatot veszünk figyelembe, egy év alatt már együtt van a mo. sógépre való! Csak el kell szánni magunkat, el kell kezdeni™ N em egy olyan emberrel is találkoztam, aiki restellné azt, hogy ötven-száz, vagy még kevesebb kezdőösszeggel nyisson takarékbetétet Nos, akik így gondolkoznak, azoknak egyszerű­en nincs igazuk. Nincs igazuk azért, mert ha kiváltanak például egy 50 forintos betétkönyvet, ez már húzóhatást gyakorol majd ar­ra, hogy a következő hónapban — és utána is — újabb és újabb 50 forintokkal szaporítsák azt. Egy év alatt így is 600 forint gyűlik össze, amiért már például ruhács­kát vásárolhatnak gyermeküknek. Van egy kedves, idős nyugdíjas ismerősöm. Gyakori vendége a ta. karókpénztárnak. Olykor tíz forin­tot, máskor ötöt, de van olyan eset is, hogy két forint 50 fillért visz be a betétjébe. Ebben a kedves öreg, semmi szégyellni, vagy res- teUnd valót nem talál — de én sem, s más sem! —, viszont betét­könyvecskéjének átlaga mindig ezer forint fölött tanyázik. Igazi megtestesítője az egyéni pénzta­karékoskodás kifejező gondolaté« nak: sok kicsi sokra megy.„ K étségtelen, a takarékossági napok elsőrendű célkitűzése e gondolatok elplántálása az em­berek lelkületűben. Szükséges, hogy e hasznos tanácsok gyökeret fogjanak az emberek gondolkodá­sában, hogy minél többen gyakor­latilag próbálják ki a takarékbe­tét hasznos intézményét. Biztosra vehető, hogy a takarékossági na­pok alatt sok-sok meggyőző baráti szó, számtalan jó tanács, régi beté­tesek tapasztalat-átadása rásegíti a helyes útra azokat az embereket is, akik eleddig oktalanul idegen­kedtek az egyéni pénzgyűjtés leg­célravezetőbb, legpraktikusabb — s ma már legnépszerűbb! — for­májától, a takarékbetéttől. Kazár Mátyás A rendőrség felhívása A rendőrség felkér! azt a gép­kocsivezetőt, aki november 2-án este körülbelül 19—20 óra között bejáratos tehergépkocsijával az 5-ös számú országos főútvonalon Kecskemét irányából Budapest Úttörők és a film (Tudósítónktól) A szeghalmi I. számú általános iskola tanulói nemrég közösen megtekintették az Ady Filmszín­házban bemutatott Ludas Matyi című filmet. A közös mozilátoga­tás után úttörőfoglalkozáson Soós Aladámé csapatvezető irányításá­val beszélgettek a film mondani­valójáról. tartalmáról. A megbe­szélésen részt vett Miklósvári Lászlóné moziüzem-vezető, aki a filmtörténetről és a filmművé­szetről tartott előadást az úttörők­nek és üzemlátogatásra » meghív­ta őket. felé haladt és a gyóni vasútállo­másnál egy férfit vett fel utas­ként, jelentkezzen a Pest megyei Rendőrfőkapitányságon (Buda­pest, VI. kerület, Aradi utca 21—23) személyesen vagy telefo­non (124—278, 127-es mellék). A gépkocsi vezetője a dabasi csár­dánál vacsorázott, majd utasával Budapestre jött, akit Erzsébeten, vagy Soroksáron tett ki. Az utas személyleírása: körülbelül 165— 168 centiméter magas, hosszúkás arcú, világos szőke hajú, divatos, világoskék egygombos fazonú szö- vetruhát viselt, kezében kopott, fekete színű aktatáska volt (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom