Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-15 / 269. szám
4 KÉPÚJSÁG 1961. november 15., szerda Egy gyulai képzőművészeti kiállítás margójára — Bíró Lajos debreceni festőművész tárlata — Mivel foglalkozzanak a honismereti szakkörök? Ismét képzőművészeti kiállítás nyílt Gyulán. A kék betűs, ízlésesen egyszerű plakátok Bíró Lajos debreceni festőművész tárlatára hívják az őszi köntösben is barátságos Körös-közi város lakóit. A helyi Erkel Ferenc Múzeum kiállításai lassan fogalommá válnak a megyében is. A régmúlt korok történelmi emlékeit, a néprajztudomány tárgyait őrző épület a képzőművészeti és népművészeti kultúra kis csarnoka egyben. A helyi jellegen túl, az ország képzőművészeti kultúrájának terjesztője is. Tiszaháti, hajdúsági, budapesti, dél-alföldi és dunántúli művészek mutatkoztak be már itten alkotásaikkal alig néhány év leforgásában. Dr. Dankó Imre, az Erkel Ferenc Múzeum igazgatója szinte szívügyének tekinti a képzőművészet vérkeringésének pezsdítését is, s ezzel együtt a kulturális kapcsolatokat bővíti más vidékekkel, megyékkel. Nem könnyű hirtelen összeszámolni, hogy hány ilyen kiállítást rendeztek már Gyulán. Tekintélyes, ha a szomszédos Haj- dú-Bihar megyebeliekét felsoroljuk: három éve Menyhárt József debreceni festőművész és Fazekas István nádudvari népművész, később Félegyházi László és Bíró Lajos debreceni festőművészek együttes kiállítását rendezték meg. A gyulai múzeum füzeteinek sorozatában legutóbb kiadták dr. Béres Andrásnak, a debreceni Déri Múzeum igiazgatójámaik érdekes néprajzi munkáját Menyhárt József festőművész illusztrációival. Most Bíró Lajos önálló kiállítását mutatják be Gyulán, december 4-ig. Ennek előtte Debrecenben megyénk már jó nevű fiatal festőművészének, Ezüst Györgynek nagy sikerű tárlatát rendezték meg, legközelebb pedig a gyulai Koszta Rozáliának, az ország egyik legérdekesebb egyéniségű festőművésznőjének alkotásait mutatják be a Tiszántúl „fővárosában”. — Mindez a példás kezdeményezés érdeme. Cigyelemre méltó, hogy Bíró Lajos mostani tárlatának megnyitójára eljött Gyulára dr. Módy György, a Hajdú-Binar megyei tanács művelődési osztályának képviselője, és Józsa János debreceni festőművész, a hajdúsági képzőművészeti munkacsoport tagja, személyesen megjelent a kiállító művész, s ott voltak a Békés megyei képzőművészek képviselői: Békéscsabáról Ezüst György, Gyuláról Koszta Rozália és Hajdik Antal. Bíró Lajos önálló kiállítása kellemes meglepetés azoknak is, akik tavaly már látták a gyulai múzeumban bemutatott festményeit. Már akkor kitűnt újszerű, fiatalos, férfias életerőt sugárzó, s egyben finom harmóniájú művészete. Ezer ifjú zenebarát Békéscsabán Sárhelyi Jenőinek, a békéscsabai Bartók Béla Állami Zeneiskola igazgatójának és a helyi városi szimfonikus zenekar karnagyának kezdeményezésére a világ legolcsóbb koncertsorozatát rendezik meg Békéscsabán, Békésen és Szarvason a tanuló ifjúság zenei művéltségiénak elősegítésére. Zenebarát ifjúsági körök alakulnak az általános iskolák felsőbb osztályaiban, az iparitainuló-intézetek- ben, a középiskolákban és a diákotthonokban. Az ifjú zenebarátoknak több csoportban, három előadásból álló hangverseny- sorozatot rendeznek a békéscsabai szimfonikus zenekar és a Liszt Ferenc kamarakócus közreműködésével ebben a tanévben. A fiatalok az első hangversenyen az európai dalköltészet egyik ágával, a trubadur-költészettel, valamint a több szólamú éneklés legszebb alkotásaival ismerkednek meg. A második hangverseny a barokk-muzsika korába viszi el a hallgatóikat, s betekintést nyújt a zenekari hangzás titkaiba. A harmadik hangverseny az európai zene „aranykorába” vezeti a fiatalokat, megismerteti őket a szimfónia és a versenymű fogalmával. Az értékes koncertek műsorának díját a diákok „zsebéhez szabták”, a tanévben havonként csupán egy forintot kell félretenniük, hogy valamennyi hangversenyt meghallgassák. A muzsika ifjú barátainak hangversenyekkel színesített zenei képzését tovább folytatják a következő tanévekben. Gyomorgörcs Országszerte kibontakozóban és megerősödöben van a honismereti szakköri mozgalom. Városokban,, falvakban, tsz-ekben gombamódra szaporodnak a szakkörök. Milyen igény hozza létre ezeket a szakköröket? A dolgozók vágya, kívánsága, lelkesedése, hogy megismerjék hazájukat, lakóhelyük környékét, azokat a körülményeket és problémákat, melyek közepette élnek. Mit várnak ezektől a szakköröktől? Hogy hozzáértő előadók és vezetők tudományos alapon segítsék hozzá őket környezetük (helységük, üzemük, stb.) megismeréséhez, vele együtt pedig a fejlődést jelentő további út megmutatásához. Hogy kutatások során összegyűjtött adatokkal hitelesen mutassák meg a múltat, elemezzék a jelent, mutassanak a jövő felé. Cikksorozatunkban kezdő szakkörök számára az eddigi tapasztalatok alapján néhány gondolatot, ötletet adunk, ami elindításnak talán hasznos lehet, arra vonatkozóan, hogy mivel is foglalkozzanak a honismereti szakkörök. L Helytörténeti kutatással A kutató-gyűjtő munkakör Aránylag nem nagy méretű, harmincnál valamivel több képét állította ki mostan. Már az első pillantásra vonzóak alkotásai, s minél mélyültebben tanulmányozzuk, annál jobban megnyerőek. A tavalyihoz képest is nagyon sokat fejlődött, felfelé ívelt művészete. Ma már a maga útját megtalált, kiforrott művész alkotásaival állunk szemben. Úgynevezett olajpasztell-technikával festő művésszel, aki ezt a sajátos módszerét is továbbfejlesztette, még szélesebb körűvé alakította. z olajpasztell-technika nagyszerű alkalmazásával különösen gazdag és kellemesen lágy színeket „komponált” a művész ecsetje. Ezzel a hivalkodás nélküli színpompával eleveníti meg képein az öreg házakat, a falusi és a tanyai udvarokat, csendéleteket. Erős és mély lírai egyéniség, aki festészetének formanyelvén közvetíti művészi látomásait, gondolatait, a valóságot és a hangulatokat. Ez jellemző Kati reggelizik című, egyik kiemelkedő, kedves festményére is. A szegényparaszt kietlen élete tárul elénk a nadrágszíj-parcellán tavaszi szántást végző földművest ábrázoló képén, a színek és a formák sajátságos lírai összhangjával kifejezve. Témaválasztása a dolgos hétköznapok, a falu, a munkások, a parasztok, a szegényemberek mindennapi világa, a táj, a környezet megkapó hangulata, anélkül, hogy egyhangúvá és sivárrá válna. Néhány képének címe: Kislány, Szántják a grófi parkot, Öreg ember, öreg ház, Beszélgetők, Nyírségi táj, Oj házak Ábrányban, Szénagyűjtők, Tanyai udvar, Faluvége, Varjak, Téli táj. Y alamennyi lírai költemény festményben. Vásznán még a kukoricaszárak is művészi értelmet kapnak. Aktja a női szépség tiszteletéből fogant. Nem csodálatos, hogy válogatás nélkül, bármelyik képét szívesen látnánk a lakásunkban is — amint az egyik tárlatlátogató megjegyezte. Vannak bírálgatói is, főleg olyan konzervatív szemléletű kritikusok, akik nem lelkesednek kifejezés- módjáért, újszerű stílusáért. Bíró Lajos azonban modern festőművész. Nem divatoskodó, hanem őszintén modem. Mértékletes modernsége a ma és a jövő üde színskálájú, tartalmas tükrözése. Maradandó élménnyel gazdagító művészete további értékes sikerek forrása. BaUabás László egyik legszebb és legfontosabb feladata a helytörténeti kutatás. Azért egyik legszebb*, mert eredménye az, hogy otthonunkat alaposan megismerjük, közvetlen környezetünk tanulmányozása, megismerése pedig hozzásegít szülőföldünk megszereléséhez, tudatossá teszi hazaszeretetünket. Azért egyik legfontosabb, hogy a rohanó élet, a rohamos fejlődés napjaiban e kutató-gyűjtőmunka segítségéve] is párhuzamot tudjunk vonni a régi és az új állapo, tok között, tudjuk meglátni és tudományos elemzés alapján értékelni, hogy honnan hová jutottunk. Megyénkben a helytörténeti kutatásnak szép hagyományai vannak. Ezeket a hagyományokat fejlesztenünk kell. Az eddigi eredményeket fel kell használnunk további munkánkban. A helytörténeti kutatásról helytelen lenne lemondanunk azzal, hogy úgy is jelent már meg könyv az egész megyéről. Hiszen sem a korábbi kiadványok, sem a legutóbbi (dr. Maday Pál: Békés megye városainak és községeinek története) nem teljes igényű munka; egy-egy helység esetében csupán elindítása lehet egy alaposabb, részletezőbb kutatómunkának. Annál is inkább helytelen lenne lemondanunk a további kutatómunkáról, hiszen a helytörténeti kutatásnak új feladatai és lehetőségei is vannak. Az újfajta feladatokkal kibővített munka amellett, hogy egy helység történetét adja fejlődésében mutatva — a megszületéstől napjainkig, ugyanúgy kell, hogy megmutassa az illető helység lakói számára megélhetést nyújtó bázisok (ipari és mezőgazdasági bázisok, stb.) történetét és szerepét az illető helység életében — formálódásában — születésétől napjainkig. A helytörténeti kutatás másik nagyon fontos és izgalmas, újszerű feladata a helyi krónika vezetése. A helyi krónika anyaggyűjte. menyébe össze kell szedni mindazokat az újságcikkeket, plakátokat, tervrajzokat, statisztikákat, dokumentációs képanyagot, sporttörténeti emlékeket, amelyek hírt adnak arról, hogy mi történik az illető helységben, gyárban, tsz- ben. Ha mindezt kronológiai sorrendben szépen albumba összerakjuk, amellett, hogy élvezetes, a magunk számára hasznos munkát végzünk, komoly alapot adunk a helytörténetírás számára, és lényegesen egyszerűsíthetjük a jövő helytörténetírójának kutatómunkáját. Végezetül egy megállapítást a helytörténeti kutatásokról! Bármilyen kicsiny legyen is egy település, az ott folyó helytörténeti kutatómunka nem nagyképűség. A helytörténet és az egész ország történetének kapcsolata nem alárendelő, hanem mellérendelt viszony, ami azt jelenti, hogy az or_ szagos történelemkutatásnak nagy szüksége van a helytörténeti kuta_ tások minden eredményére. De jelenti azt is, hogy a helytörténeti kutatásnak is túl kell látnia a falu határán, figyelembe kell vennie történelmi tényeket és keresni az összefüggést az egész és a rész között. Ha így végezzük hely- történeti kutatásainkat, igaz képet kapunk szűkebb hazánkról és jobban meg is tudjuk becsülni, hiszen azt tudja csak az ember igazán megbecsülni és szeretni, amit megismer. Beck Zoltán (Folytatjuk) — Hogy vagytok, hogy vagytok? — kérdeztem szórakozottan XJbult, és el voltam készülve, hogy csak annyit válaszol majd, amennyit az efféle kérdésekre szokás válaszolni, hogy azt mondja: Éldegélünk szépen hálisten. Ehelyett azonban fájdalmasan felsóhajtott: Beteg az egész család. — y> — A feleségem megfázott. Jónást, a kisebbik fiamat Bonifác, a nagyobbik — amelyik köhög — könyökön szúrta egy késsel, mert huligánt játszottak. Öreg szüléink reumával és gyulladásokkal küszködnek. Én pedig — szorította szivére a kezét — idegkime- riHt vagyok._ — Más baj? Halál, bubopestis nincsen? — kérdeztem, mintegy vigasztalva őt, hogy legalább ezek a bajok elkerülték a családot. — De van. Más baj is van — folytatta konokul. — Én beszedtem a feleségem orvosságát, ö pedig a számomra rendelt pirulákat szedte be, amitől két napja alszik. A gyerek az öregek kenőcsét kente a karjára. Az öregeknek pedig húzza a bőrét a reuma fölé ragasztott sebtapasz... — Szent Kleofás! — kiáltottam megütközve. — Erről jut eszem* be —vágott közbe—, Kleofást, a legnagyobb fiamat nem is említettem. Ö a nagymamája hashajtóját szedte a vitamintabletták helyett... — De Ubul! Miért teszitek mindezt, mondd, miért? — néztem rá részvéttel. — Miért tesszük? Miért tesszük? —morfondírozott Ubul — Azért tesszük, mert a patikában nem írják rá, hogy melyik orvosságot kinek és mi ellen adják. Ki tud eligazodni annyiféle gyógyszer között? — S most a kezedet miért szorítod a hasadra? — kérdeztem részvéttel. — Ah! — legyintett lemondóan — Gyomorgörcsöm van a lábsótóL~ B. Z. Fortuna szekere Sarkadra tart... — Kedves hallgatóink, készítsenek papírt, ceruzát, rövid szünet után közöljük a lottó e heti nyerőszámait ... — mondja a rádió műsorközlője minden pénteken délelőtt 11 óra előtt másfél perccel. S ilyenkor ezrek és ezrek figyelik lélegzetvisszafojtva e szavaikat, mert mindenki kíváncsi az öt bűvös számra, amely hétről hétre szeszélyesen váltakozva, soksok embernek hoz kisebb vagy nagyobb szerencsét szerte az országban .. s Persze, vannak „kiváltságos” emberek, akik már jóval 11 óra előtt megtudják a lottóeredményt. A sorsolás ugyanis szigorúan időzített heti esemény, az minden pénteken pontosan tíz órakor megkezdődik. S azok, akik a lottöhű- zást végignézhetik, már féltizenegy előtt megállapíthatják, hogy nyert-e a szelvényük. Ilyen kivétő, les helyzetben lesznek e héten a sarkadiaik. A 46. heti nyerőszámokat ugyanis a sarkad! járási művelődési otthoniban sorsolják. Feszült várakozás és érthető izgalom előzi meg a nem mindennapi eseményt Sarkadon, hiszen évenként általában két alkalommal látogat el Fortuna szekere egy-egy megyébe. Az őszi időszak e tekintetben a Békés megyeieknek kedvez, hiszen egy hónap leforgásán belül már másodszor lesz lottósorsolás a Viharsarokban (ismeretes, hogy október 20-án Dé- vaványán húzták a nyerőszámokat). Sarkadon és környékén most nagy számban vásárolnak azok is lottószelvényeket, akik eddig nem. igen vettek részt a népszerű szerencsejátékban. Okányban például igen aktív lottózó-csoport alakult, amely mindenáron nyerni szeretne. Könnyen lehet, hogy éppen a sarkadi sorsoláson sikerül majd nekik... Az érdeklődésre jellemző, hogy nemcsak a sark ad iák. de számos gyulai és Sarkad környéki ember is közvetlenül látni szeretné az érdekes eseményt. Persze, izgalmas látvány az, amikor a szerencsegolyócskák úgy kopognak az átlátszó lottógömb falán, mint jégeső az ablakon. S a helyszíni szemlélés savát-borsát az adja meg igazán, hogy a húzás sorrendjében, egyenként tudja meg az érdeklődő a nyerőszámokat. S ami még ennél is izgalmasabb, a húzás utáni pillanatokban tallózni a szelvények között, vajon jó-e a kihúzott szám? .., Mindenesetre, Sarkadon e héten kivételesen már nem kelt különösebb izgalmat majd a rádióbemondó monoton hangjai — Kedves hallgatóink, közöljük a lottó e heti nyerőszámait... — km — «
