Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-15 / 269. szám
N ép üjsáI a 1961. november 15., szerda A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a SZOT Elnökségének együttes határozata A társadalmi haladás önkéntes katonái (Folytatás az 1. oldalról) tat azok az újítók nyerhetik el, akik újításaik, találmányaik révén egymillió, ötszázezer, illetve kétszázötvenezer forintos utókalkulált népgazdasági eredményt értek el. A szakma ifjú mestere címet azoknak a fiatal szakmunkásoknak, technikusoknak és mérnököknek adományozhatják, akik a KISZ Központi Bizottsága és a SZOT Elnöksége által közösen meghatározott feltételeknek eleget tettek. Lehetővé kell tenni, hogy a Kiváló dolgozó kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat is megkapják azok, akik mint kiváló újítók, kiváló traktorosok, szakma ifjú mesterei, a verseny különböző formáiban kimagasló eredményeket értek el. A Kiváló dolgozó oklevelet, jelvényt és a pénzjutalmat a termelési tanácskozás döntése alapján a vállalat igazgatója és a szakszervezeti bizottság együttesen adományozza. A többletnyereséget felmutató vállalatoknál évente a dolgozóknak legfeljebb tíz százalékát, az éves eredmény- tervüket nem teljesítő vállalatoknál, továbbá a költségvetésből gazdálkodó szerveknél a dolgozóknak legfeljebb 3 százalékát lehet oklevéllel és jelvénnyel kitüntetni. Gondoskodni kell arról is, hogy nemcsak az élen járók, hanem a huzamosabb ideig jó átlagos eredményt elérő lelkiismeretes, szorgalmas dolgozók közül az arra érdemesek is kellő erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek. A határozat ezután a kollektív versenyről intézkedik. Megállapítja, hogy ilyen versenyforma általában ott helyes, ahol a munka- folyamatok, valamint a munka- műveletek kapcsolódnak egymáshoz, ahol a munka szervezése csoportokra épül. A kiváló műhely, üzemrész, vagy osztály címek elnyerésére a vállalat igazgatója és a szakszervezet meghatározott célokat tűz ki. Törekedni kell azonban arra, hogy a kollektívák versenyén belül megfelelően kibontakozhassék az egyének vetélkedése, mint a verseny alapvető formája. A brigádok versenyét legalább havonta — az üzemrészek vetélkedését legalább negyedévenként kell értékelni. A határozat ezután a szocialista brigád címért folyó verseny kérdéseit elemezi. Ez az új típusú verseny nemcsak a gazdasági eredmények elérésére, hanem az általános műveltség megszerzésére, a politikai és kulturális képzettség növelésére, a szocialista ember formálására, a szocialista tudat és együttélés kialakítására és fejlesztésére, az elvtársi segítés és együttműködés megvalósítására is irányul. A szocialista brigád címért és annak megtartásáért versenyző brigádok vezessenek brigádnaplót, amelyben vállalásaikat, azok teljesítését, a brigád életében előforduló fontosabb eseményeket rögzítik. Legalább havonta brigádértekezleteken a .brigádnapló alapján értékeljék a brigád és az egyes tagok vállalásainak teljesítését. A szocialista brigád címet általában egy éves munka után a termelési tanácskozás döntése alapján a vállalat igazgatója a szak- szervezeti bizottsággal együttesen adományozza. Indokolt esetben rendkívül , kimagasló eredmény elérésekor egy évnél rövidebb időn belül is adományozható a megtisztelő cím. A címet elnyert brigádot és annak tagjait oklevéllel, a cím újbóli elnyerése esetén a brigádot zászlóval és oklevéllel és jelvénnyel kell kitüntetni. A vállalatok az éves műszaki gazdasági tervek alapján az élüzem cím, továbbá az MT—SZOT Vörös Vándorzászlójának elnyeréséért versenyeznek. A miniszterek, illetve országos hatáskörű szervek vezetői az illetékes szak- szervezetek elnökségével együttesen az élüzem címet és a vele járó pénzjutalmat azoknak a vállalatoknak adományozhatják, amelyek az éves műszaki gazdasági tervüket és versenycéljaikat a legeredményesebben teljesítették. Figyelembe veszik a vállalat egészének fejlődését, a munkásvédelem érdekében kifejtett tevékenységét is. Az élüzem cím elnyerésével együtt a vállalatoknak az éves átlagos állományi létszámától függően az alábbi pénzjutalmat kell adni: száz főig 5000 Ft, százegytől ezer főig 40 000 Ft, ezer- egytől ötezer főig 130 000 Ft, ötezer egy tői tízezer főig 215 000 Ft, tízezeregytől tizenötezer főig 275 ezer Ft, tizenötezeregytől húszezer főig 325 000 Ft, húszezer fő felett 400 000 forint. A Minisztertanács és a SZOT elnöksége vörös vándorzászlóval és oklevéllel tünteti ki és az élüzem címért járó pénzösszeg kétszeresével jutalmazza azokat a vállalatokat, amelyek az élüzem címért folyó versenyben a legkiemelkedőbb eredményeket érték el. Mind az élüzem cím, mind az MT—SZOT Vörös Vándorzászlójának adományozása évenként egyszer, május 1-én ünnepélyesen történik. Az élüzem címet évente összesen 320, az MT—SZOT Vörös Vándorzászlaját pedig 65 vállalat kapja meg. A határozat a továbbiakban a munkaverseny nyilvánosságának megszervezéséről intézkedik, majd hangsúlyozza, hogy az üzemek, üzemrészek gazdasági és szakszervezeti vezetői terjesszék azokat a módszereket, amelyekkel kimagasló eredményeket értek el, ugyanakkor mutassanak rá a hiányosságokra és azok megszüntetésének módjára is. A kormány és a SZOT Elnöksége utasította az illetékes minisztereket, a szakszervezetek elnökségeit, felkérte a SZÖVOSZ igazgatóságát, hogy a mostani határozat alapján ez év december 15-ig dolgozzák ki a végrehajtási utasítást. A határozat rendelkezései 1962. január 1-től érvényesek, az 1961. évi eredmények utáni kitüntetéseket és jutalmazásokat azonban még a régi módon kell adományozni. (MTI) Mindig melegség járja át a szívét egy újságírónak, ha lapjának levelezőivel találkozik. Különösen jó érzés, amikor egyszerre többen vannak együtt, mint szombaton a levelezők megyei értekezletén. Sűrűsödve bomlott itt ki az a gazdag tapasztalat, melyet külön-kü- lön szereznek a társadalmi haladás szolgálatában kifejtett munkálkodásuk közben. Sűrített volt a tapasztalat, hiszen a legkülönbözőbb munkakörökben élik napjaikat, ezenkívül a legkülönbözőbb korosztályokból valók. Két „határesetet” említve: ott volt Kiss József, a 70 éves bélmegyeri tanító, Kovácsovics Zsuzsa, a 16 éves mezőkovácsházi gimnáziumi tanuló. Ami pedig a munkaköröket illeti: hallgattuk a növényvédő állomás zetorosának, Ulrich Rudolfnak szenvedéllyel ecsetelt eseteit, Zsótér Józsefnek, az újkígyósi Aranykalász szövetkezet agronómusá- nak szakmai irányú fejtegetéseit, és így tovább. Ez tükrözi a leghűbben, hogy mennyire a társadalmi haladás szolgálatát látják a levelezésben ezek az emberek, hiszen a mindennapi munkájuk közben találnak rá módot, hogy írásban rögzítsék az eseményeket és észrevételeiket, véleményüket a midennapi dolgokról. Az élet ezernyi rezdüléseinek a tolmácso- lói ők, akik hirdetik a jót, és űzik a rosszat, hogy a jó terebélyesedjen. Olyan emberek, mint Dobi János, a Gyomai Gépállomás munkása, Bárdos Rezső kétegyhá- zi gyógyszerésztechnikus, a med- gyesegyházi Szávai Istvánná, Boldizsár Gyula csabai vasutas és mindazok, akik tollat fognak, hogy eljuttassák a párt lapjához az élet eleven lüktetését. Vegyük csak az értekezletet. Ulrich Rudolf többek közt azt fejtegette, hogy helyenként még a I gazdasági szervező tevékenység nincs egységben az emberek nevelésével, elhanyagolják azt, holott a szélesebb látókör éppenséggel a célszerűbb emberi tevékenységnek az elősegítője. Azt is fejtegette, hogy helyenként még a jogos bíráló szavakat nem veszik szívesen, van olyan hely, ahol kur- tán-furcsán nyilvánítják ki az ilyen véleményeket, hogy: „ha nem tetszik, elmehet”. S az ilyen megnyilvánulások hallgatásra kényszerítik az embereket, amiből csak kár származik. Ö is volt olyan helyzetben, amikor hosz- szabb időbe telt, amíg nekibátorodott, és elmondta egy nem helyes dologgal kapcsolatban a véleményét. Az ő esetében azonban megértésre talált a megjegyzés, és helyes irányba történt a változás. Kovácsovics Zsuzsa arról beszélt, munka közben hogyan oldódnak fel azok a valamikor mesterségesen táplált különbségek, melyek a középiskolás és a mezőgazdaságban dolgozó ifjak között vannak. Külön beszéltek arról, hogy he- lyenkint nem tekintik olyan társadalmi tevékenységnek a levelezést, mint más társadalmi munkát. Nem egészen megértett még mindenütt, hogy a párt lapjának a levelezője olyan agitátora a társadalmi haladásnak, mint akár a tanácstag, vagy a különböző szervek aktívái, és így tovább. Ezért szükséges, hogy a pártszervek, a tanácsszervek különböző rendezvényeikre meg is hívják őket, hogy az egész környezetről — község, üzem, szövetkezet, gazdaság vagy bármilyen egység — tájékozódva legyenek, ami elősegíti, jobbá teszi munkájukat. Becsüljék úgy meg őket, mint a társadalmi haladás önkéntes katonáit, akik munkájukon kívül a közvélemény elé tárják az élet bő forrását, melyből mindenki meríthet. —ei Pártaktíva ülés Moszkvában HARMATH - RÉTI: Moszkva (TASZSZ) Kedden megkezdődött az SZKP moszkvai városi aktivistáinak gyűlése, amelyen megvitatják az SZKP XXII. kongresszusának eredményeit és a moszkvai kommunisták feladatait. A kongresszusról Pjotr Gyemi- csev, az SZKP Központi BizottsáBonn (MTI) Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti: Az új bonni kormány parlamenti eskütétele nem zajlott le minden incidens nélkül. Mommer, a szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának szóvivője napirend előtti felszólalásra kért engedélyt és amikor a parlament elnöke ezt megtagadta, az SDP képviselők kivonultak az ülésteremből. A szociáldemokrata képviselők csak a kormány eskütétele után tértek vissza, amikor az elnök engedélyezte Mommer felszólalását. Momma- az SDP parlamenti pártcsoportjának nevében rámutatott: rendkívül furcsa és ellenkezik a parlamenti szokásokkal, hogy a kormány tagjainak eskütételét nem követi nyomon a kormánynyilatkozat elhangzása, s hogy Adenauer kancellár nem most ismerteti az új kormány gának és moszkvai városi bizottságának titkára számolt be. A párt új programjáról szólva Gyemicsev kijelentette, hogy a moszkvaiak életük célját és értelmét látják benne. A dolgozók a munkaverseny nagyszerű fellendítésével válaszolnak a XXII. kongresszus határozataira. (MTI) programját, hanem csak akkor, amikor majd visszatér washingtoni útjáról. „A kormány időzavarba került és ez azoknak a hosszúra nyúlt manipulációknak a következménye, amelyek a kormány- alakítást megelőzték” — mondotta. A szónok ezután hangoztatta: kínos helyzet állt elő annak következtében, hogy a kancellár nem tájékoztatta a parlamentet arról, milyen tervekkel és szándékokkal készül a döntő jelentőségűnek minősített amerikai útjára. Ennek az a következménye — hangoztatta Mommer —, hogy a kancellár washingtoni tárgyalásai során nem hivatkozhat majd arra, hogy az egész parlament véleményét tolmácsolja. Mommer felszólalása alatt és azt követően heves szócsata zajlott le a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között, úgyhogy az ünnepélyesnek szánt ülést viharos incidensek tarkították. (32.) A ládák nem kerültek elő a tófenékről, s Kruger meggyőződhetett róla, hogy tulajdonképpen nem is nagyon akarták a felszínre bukkanásukat. Az expedíció rövid zárójelentéssel befejeződött és Kruger visszakerült a lazított hadifogságba. Tengette napjait, a biztonság kedvéért még mindig Krause maradt. Egy szép napon különös ajánlatot hallott: szökjön meg. A különös abban állott, hogy a javaslattevő nem valamelyik bajtársa, hanem egy amerikai had. nagy volt... Kruger csapdát sejtett, nehezen határozta el magát, de úgy gondolta, lesz, ami lesz ... Az amerikai hadnagy a francia kémszolgálat embere volt. Kru. gert a Deuxieme Bureau vette szárnyai alá és visszatért az útlevélhez. Lefüggönyözött fekete autón és titokzatos ‘repülőgépeken utazott, megjárta Észak-Afrikát és Indokínát. Az útlevélhamisítás csupán az előiskola volt, kényes feladatot kapott: olyan provokációs célzatú „eredeti dokumentumokat” kellett előállítania, amelyek ürügyül szolgáltak letartóztatásokhoz, kivégzésekhez. egész tömegmészárlásokhoz. A hamis iratokért valódi fontot kapott. Kaphatott volna frankot vagy dől. lárt, de Krugert — amikor választhatott — megmagyarázható vonzalom fűzte éppen a fontokhoz ... És a pénzesutalványok szépen vitték haza a valutát, a feladó mindig egy bizonyos Benedikt Krause volt, a feladási hely sohasem szerepelt a szelvényeken, egy bankszámlaszám fedezte. 1950 nyarán, amikor Nyugat- Németország már első lépéseit tette veszélyes útján, Kruger szerződése lejárt, s a franciák sem tartóztatták a honvágyat érző új szövetségest. Párizsból repült Nürn- bergbe, ahol az igazságügyi palotában kellett átesnie a nácitlanítá- si eljáráson. Mindent előre letárgyalt, mégis szorongást érzett, amikor helyet foglalt a bíróság előtt. „Az én nürnbergi perem...” — gondolta kesernyésen. A félelemre nem volt sok oka, ledarálták a tényállást, kérdések nem hangzottak el, válaszokra nem volt szükség, a bíró emelt hangon hirdette ki: Gratulálok önnek, mint a Német Szövetségi Köztársaság szabad polgárának. Illeszkedjen be mielőbb tevékenyen társadalmunkba ...” A tárgyalás öt percig tartott... Kruger már Nürnbergnél tartott elbeszélésében, amikor csengettek. A legidősebb fia nyitott ajtót, s Wognert vezette be. Feltűnően izgatott volt és négyszemközti beszélgetést kért. — Családom előtt nincs titkom — válaszolta kurtán Kruger. Wog- ner nyelt egyet, körülnézett a figyelő öt szempáron, azután elkezdte: — Meg kell próbálnunk. Ha mi összefogunk... — lihegett, amint indulatba jött. — A kincset fel kell hoznunk. Milliomosok leszünk! A Hansch akarta kiásni! Hahaha — felnevetett, de hangjában volt valami tébolyult — a Hansch, egy altiszt! Aknára lépett és most úgy húzza féllábon. De mi, ha összefognánk... — Fantasztákkal nem tárgyalok — mondta hűvösen Kruger —, Kari fiam, mutasd meg, légy szíves ennek az úrnak a kijáratot. Ebben a pillanatban úgy érezte, hogy Schellenberg beszélt volna így helyében. Epilógus Ha történetünk főszereplője a pénz volt, a hamis bankók kötege, azt elérte a vég, az osztrák Nemzeti Bank kemencéjében hamuvá A szociáldemokraták kivonultak a bonni kormány eskütételekor a parlament üléséről
