Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
T961. november 1., szerda NÉPÚJSÁG 5 Vezetőség választás a MAY forgalmi pályaszervezet éljen A napokban új pártvezetőséget választottak a békéscsabai MÁV forgalmi alapszervezet kommunistái is. Ünnepi taggyűlésüket Pál elvtárs nyitotta meg, a párt- szervezet titkára, aki beszámolt a VII. kongresszus óta elért eredményekről. Az alapszervezet irányítását a pártvezetőség igyekezett tervszerűen megoldani. — A pártcsoportokra támaszkodtunk — hangoztatta többek között — s szép előrehaladást tettünk elsősorban a pártépítésben. Két év alatt 15 tagjelöltet vettünk fel, úgy, hogy gondoskodtunk politikai nevelésükről is. Pál Zoltán a továbbiakban,arról a munkáról beszélt, melyet a forgalmi pártszervezet tagjai a mezőgazdaság szocialista átszervezésében fejtettek ki. Felsorolta a pártonkívüli dolgozók nevét is, akik ugyancsak részt vettek ebben a munkában. A termelési feladatokról szólva kijelentette: hat negyedéven át őrizték és őrzik ma is a forgalmisták a megyei pártbizottság vándorzászlóját. Ez azt mutatja, hogy helytállnak a termelésben is. Majd a tömegszervezetek tevékenységéről beszélt, amiben még van sok javítanivaló. A beszámoló elhangzása után a pártvezetőség határozati javaslatot terjesztett a tagság elé, amely konkrétan meghatározta a régebbi hiányosságokból eredő feladatokat. A beszámolót követő vita a forgalmi pártszervezet életében eddig még soha nem tapasztalt kemény, de pártszerű önbírálat jegyében zajlott le. Főleg a tömegszervezetek vezetői gyakoroltak önkritikát, és fogadták meg, hogy az elhangzott bírálatok szellemében megjavítják a tömegszervezetek munkáját. Alföldi Károly pártonkívüli dolgozó ezeket mondta a taggyűlésen: „Nem tudtam elképzelni, amikor meghívtak, mi lesz most... Végighallgattam a beszámolót, és az utána következő vitát. Még inkább látom most, hogy a párt mennyire becsületben és tiszteletben tart minket, pártonkívüli dolgozókat. Arra kérem az új pártvezetőséget, akiket az elvtársak megválasztanak, hogy még következetesebben vezessen bennünket a jobb holnap felé.” A felszólalások után új vezetőséget választott a taggyűlés. Az idősebb elvtársak lemondása folytán fiatal erők kerültek a vezetőségbe, s a felsőbb pártvezetőség- választó taggyűlésre 21 elvtársat küldött a tagság. Kettőszáznyolcvan mázsa cukorrépát termeltek holdanként A Gyulai Állami Gazdaságban már hagyományossá vált az ifjúsági munkacsapatok vetélkedése a magasabb terméshozamok elérésére. Az itt dolgozó fiatalok már a múlt évben is számos termelési sikert értek el a gondjaikra bízott cukorrépa- és kukorica-parcellákon. Tavaly az ifjúsági brigádok országos és megyei versenyében igen jó helyezéseket értek el. Az idén tovább folytatták a magasabb terméshozamok eléréséért folytatott küzdelmüket, amelynek eredményeként Avramucz Mária munkacsapata 8 hold átlagában 280 mázsa cukorrépát .termelt. akciókat bonyolít le 100 ezeí, majd újabb és újabb 100 ezer fonttal, az eiőbb-utóbb óvhatatla- nul feltűnik a semleges országokban. Ami pedig ezekben feltűnik, az feltűnik — ezt már megtanulhattuk — az ellenségnek is. Idő kérdése, hogy a londoni vagy éppen a moszkvai lapok feltegyék a kérdést: honnan a csudából szereznek a németek ilyen töménytelen mennyiséget egy velük hadban álló ország pénzéből? Nem mondom, talán nem jutna eszükbe azonnal, hogy amikor mi barátnak és ellenségnek kijelentettük: minden szükségessel el tudjuk látni magunkat, ez a külföldi valutákra is vonatkozik... A Mészáros vigyorogva folytatta: — Ehhez túlságosan a régi fogalmakban gondolkodnak. A nevetés Kaltenbrunnernél mindig köhögéssel végződött, most is rohamszerűen rájött, a szemét azonban eközben sem nyitotta ki, kezét nem tette a szája elé, egyikkel a gallérját morzsolgatta, a másikkal bozontos szemöldökét babrálta. — Mindenesetre szimatolni kezdenek — nyögte ki végül, amikor a roham lecsillapodott — és legalább is arra gyanakodnak, hogy valamelyik semleges ország fonttal tömi Schacht Reichsbankját. Ebből diplomáciai bonyodalmak származnak, amelyek nélkül mi nagyon jól megvagyunk. Ekkor kinyílt az ajtó, a titkár Krugert vezette be. Tizenhét óra 17 perc volt, a két úr ösztönszerű- en órájára nézett, Schellenberg úgy, mint aki nem hisz a szemének, Kaltenbrunner pedig vihart, jóslóan összeráncolt homlokkal. Ilyen még nemigen volt. Tizenhét perc késés a Szentélyben!... Kruger falfehér arccal feszes vigyázzban állt meg a Mészáros előtt. — Herr Obergruppenführer, alázatosan jelentem, durrdefekt. A pótkerék... — Üljön le — szakította félbe a Mészáros — eddig azt közöltem az Obersturmbannführerrel, hogy ideje megszervezni a fontok tömegértékesítését. A maga római útjához hasonló próbálkozás egyszer vagy ötször elmegy, de százszor már nem. Rugalmas, okps apparátusra van szükségünk, amelynek tagjai — így döntöttem — nem tartoznak hozzánk. Rizikó? Vállaljuk. Olyan emberekből kell állnia ennek a gépezetnek, akik világéletükben üzletemberek voltak, vannak nemzetközi kapcsolataik, személyük és tevékenységük abszolút magánjelleget ad a dolognak, de akiknek a hűségére és hallgatására mégis feltétlenül számíthatunk. A Mészárős most felnézett és azt mondta: — Nem nehéz olvasnom a gondolataikban, uraim, arra gondolnak, hogy ez így nehéz lesz. De ne feledjék, ha már a Steb a markunkban van, a hűségnek nem kell önkéntesnek lennie, a fari-, zeus fecsegéssel ellentétben a kényszerű hűség legalább annyit ér, nem is beszélve a gyors meggazdagodás vágya nevű nagyhatalomról. És még valami. Az értékesítés főhadiszállásának a Birodalom területén kívül kell lennie, de mégis baráti milliőben, hiszen számolnunk kell mindennel. A döntésem: Olaszország. (Folytatjuk) Újkígyós: a „milliók világa" „Sokminden történt itt az utóbbi 2—3 évben... Igaz, nem volt könnyű idáig eljutni... de megcsináltuk ...” Egy keménykötésű, 50 felé közelgő kommunista mondta ezt, amikor arról beszélgettünk: meddig is jutott Újkígyóson a paraszti összefogás. Az írók feladata lesz, hogy egyszer majd megírják: md minden történt, és ment végbe ebben a községben is az embereik bensőjében, amíg le tudtak mondani a régiről, s eljutottak odáig, hogy rálépjenek az új paraszti élet ismeretlen útjára. S azt, hogy Üjkígyó. son is hogyan csináltak történelmet a néhány évvel ezelőtt még szűk, nadrágszíj-parcelláikon küszködő emberek. Mert — ha kicsiben is — történelmet csináltak a szó nemes értelmében. S ezt nemcsak az mondatja velünk, hogy két évvel ezelőtt a korábbi három szövetkezetből egy lett, s a község 9 és fél ezer hold szántóját egy tagban művelik... Valami más is történt itt. Kitisztultak a fejek, s megváltozott az újkígyósi emberek szemlélete. Mert mi mással lehetne magyarázni, hogy a néhány évvel ezelőtt még szűk parcelláikon gazdálkodó újkígyósi parasztemberek ma már igazgatósági tagok, brigádvezetők, munkacsapatvezetők. S mint az Aranykalász Termelőszövetkezet gazdái, megtanultak kilenc és fél ezer holdban gondolkodni Amint Csík Péterrel, a szövetkezet elnökével és Szilágyi Mihály főkönyvelővel beszélgetésünk közepette túljutottunk az utóbbi néhány évben Üj kígyóson végbement nagy átalakulás megannyi bonyodalmán, s a ma történeimé, nek „lapjait” forgattuk, akkor éreztük csak igazán, hogy valóban mi is történt ebben a községben. Valaki azt mondta a tanácsháza előtt: A „milliók világa” ez a köz. sóg ... Első hallásra furcsának, s egy kicsit hihetetlennek is tűnt e mondás. Később azonban ... Hogyan is mondta a szövetkezet elnöke? — Erre az évre 40 millió forintra terveztük a termelési értéket... Ennél persze jóval többre számítunk ... S ezt olyan természetes meggyőződéssel mondta, mintha arról beszélt volna, hogy a kukoricát idejében letörték. S hogy mit takarnak a milliók? Az utóbbi két évben egyenletesen növekedett a kilenc és fél ezer holdas szövetkezetben a termésátlag. Amíg 3—4 évvel ezelőtt Újkígyóson a búza átlagtermése még a 10 mázsát sem érte el, a múlt évben — miután a három szövetkezet eggyé lett — már tíz és fél- mázsánál többet takarítottak be holdanként. Ebben, az évben pedig a tervezett 12 mázsás átlagnál is 70 kilogramm búzával termeltek többet... A főkönyvelő nem kis büszkeséggel szólt itt közbe: — Tavaly mindössze négy vagon búzát tudtunk az országnak adni... Igaz, ez volt az első év így együtt. Az idén már 28 vagonnal szállítottunk be a Termény- forgalmi Vállalat raktáraiba. A jövő évben 68 vagon búzát adunk az országnak S ezt úgy akarjuk biztosítani, hogy nagyobb területen termelünk külföldi, bőségesebb hozamú búzafajtákat. És a kukorica? Azzal sem kell szégyenkezniök a szövetkezetieknek. — Kukoricából 40 mázsához közel lesz az. átlagtermésünk — újságolta a szövetkezet elnöke. — Az 1500 hold közös kukoricából csak prémium címén több mint 82 vagonnal osztunk ki... A szorgalmas munka, s az azt követő jó termés a szövetkezetiek kamráiban is igen érződik. A munkaegységenkénti három kilogrammot számolva, búzából 114 vagonnal többet, csöves kukoricából, a 3,5 kilogrammot figyelembe véve, több mint 120 vagonnal visznek haza az újkígyósi Aranykalász gazdái. Két év nem nagy idő egy termelőszövetkezet életében. Az újkígyósi szövetkezet gazdái azonban jogos büszkeséggel elmondhatják: a tavalyi és az idei együttes erőfeszítés nem volt hiábavaló. A múlt évi 30—40 centiméteres szántások, s az idejében végzett munka meghozta az eredményt. Az állattenyésztésben hasonlóan előbbre jutottak. Az idén 1900. jövőre pedig 2500 hízott sertést adnak az ország „asztalára”. Ezenkívül 3500 malacot akarnak felnevelni, melyből a megye más termelőszövetkezeteinek is adnak el továbbtenvész- tésre. Az újkígyósi Aranykalász gazdái ebben az évben eddig 93 hízott szarvasmarhát adtak „le”, melyből 18-at első osztályban, a többit pedig extrém minőségben vették át tőlük. A hízott marhákért átlag 7—8 ezer forintot kaptak. Év végéig még százhat- vanat adnak át a vállalatnak. — A jövő évre — hallottuk a főkönyvelőtől — 280 hízómarhára már megkötöttük a szerződést. A jelenlegi kilátásokat tekintve azonban 340-et akarunk a népgazdaságnak adni... Mi már gondoltunk az 1963-as gazdasági évre is — újságolta az elnök. — Megkezdtük a háztáji gazdaságokból felvásárolni a jelenleg még szopós borjakat, melyekből 1963-ban príma hízott marháink lesznek... Az utóbbi két év óta a számban és. minőségben megnövekedett jószágállomány elhelyezése körül azonban nincs minden rendben. Kevés a férőhely. (A raktárhiány is aggasztó, hiszen jelenleg is 130 helyen van elhelyezve a szövetkezet terményfélesége.) Az Aranykalász gazdái, vezetői azonban már ebben az évben, de a jövő évben még inkább több új épülettel bővítik a férőhelyeket, s a régi épületeket is korszerűsítik. Növelik 1962-ben a kertészetet, s az öntözéses növénytermesztést is. Hosszan lehetne még elemezni az újkígyósi Aranykalász gazdáinak az utóbbi kétéves erőfeszítéseit, mely az idén már szépen beérett, s jövőre még többet Ígér. Azonban úgy véljük, e néhány jellemző példa nagyszerűen bizonyítja, hogy hová vezet a paraszti összefogás, az új paraszti élet. Valóban sokminden történt Újkígyóson az utóbbi 2—3 évben. A község parasztsága megírta saját történetét, a jelent és lerakta az új gazdálkodás szilárd alapjait* melyre bizton lehet építeni a jövőt, a község jövő történetét. Azt a történelmet, melynek formálása közepette a község megváltozott arculatához évről évre még inkább megváltozik az emberek gondolkodása, a nemrég még mezsgyékkel határolt, szűk parcellákon küszködök szemlélete. Balkus Imre Élménybeszámoló Kubáról Békéscsabán nagy sikerű élménybeszámolót rendezett kedden a pedagógusok szakszervezete Kubáról, a szakszervezetek megyei tanácsának székházéban. Szilágyi Sándor, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője üzemi dolgozók, pedagógusok és iskolás fiatalok jelenlétében tartalmas előadást tartott a magyar szak- szervezeti küldöttség kubai útjának élményeiről. A találkozón mexikói és chilei vendégek is részt vettek, s mély hatású felszólalásukban a hallgatósághoz közel hozták szülőföldjük népének életét és küzdelmeit. HASZNOS TUDNIVALÓK Kártérítési per elmaradt prémium miatt Egy közlekedési vállalatnál a gépkocsivezetők prémiumfeltétele volt az „eseménymentes” közlekedés. E közlekedési vállalat egyik autóbusza összeütközött egy másik vállalat gépkocsijával, az utóbbi gépkocsi vezetője ellen büntetőeljárás indult, sőt, élet- és testiépség-veszélyeztetés bűntette miatt jogerősen ef is ítélte a bíróság. Az autóbuszvezető felelősségét a bíróság nem állapította meg. Minthogy azonban az autóbuszvezető gépkocsivezetése nem volt „eseménymentes”, nem kapta meg vállalatától az egyébként őt megillető prémiumot. Ezért az autóbuszvezető a balesetet okozó gépkocsi vállalata ellen kártérítési pert indított. E perben nemcsak az a kérdés merült fel, hogy a bíróság felülvizsgálhatja-e a vállalati prémiumszabályzatot, hanem az is, hogy az adott esetben az autó- buszvezető kártérítésként érvényesítheti-e elmaradt prémiumát a baleset okozójával, illetve annak munkáltatójával szemben. A konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság a korábbi gyakorlatnak megfelelően megállapította, hogy a munkáltatóra tartozik azoknak a feltételeknek a meghatározása, amelyeket jutalmazni kíván. Hogy a munkáltató milyen prémiumfeltételeket állapít meg, a bíróság nem bírálhatja felül még a perben álló másik vállalat kérésére sem. Ilyen körülmények között érvényes prémiumfeltételként volt kikötve az autóbuszvezető részére az „eseménymentes” közlekedés. Az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az autó- buszvezető a harmadik személy vétkes magatartása miatt esett el a prémiumtól. A károkozó harmadik személy, a gépkocsit üzemeltető vállalat felelős az autó- buszvezetővel, mint károsulttal szemben. Ezért bírói ítélettel kötelezték a balesetet okozó gépkocsi üzembentartó vállalatát, hogy a balesetben vétlen autóbuszvezetőnek járó prémiumot kártérítés címén fizesse meg. *
