Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

2 US É P ÚJ S Á G 19f>l. november 5., vasárnap A kongresszus megyei visszhangja A mezőőr Ott, ahol hazánk és a Román Népköztársaság határa széles, öle­lő ívben húzódik a Fekete-Körös mentén, attól nem is messze, egy kilométerre talán csőszbotjára tá­maszkodva, kutató szemmel nézi a vidéket Bertók Mihály mezőőr. Kalapja alatt magyaros kunkor­ral büszkélkedik a bajusz, és si­mára borotvált arca felderül, mi­kor a kongresszusról kérdezem. — Minden este meghallgattam a rádiót. Siettem haza, hogy meg­tudjam, mi történik a kongresszu­son. Én régen ismerem ám a Szov­jetuniót. — Állát teszi a hosszú bot­ra, mélázva emlékezik. — Amikor ideszármaztam cselédnek 1927- ben, akkor léptem be a pártba. Mink, cselédek nem sokat tudtunk addig a világ folyásáról, de gyüt- tek elvtársak a városból, beszél­tek Leninről, azután csodálkoz­tunk, hogy másképp is van már valahol, nem úgy, mint nálunk. Papírokat hordtunk éjnek idején, a többieknek. Az volt rája írva, hogy Szovjetoroszországban nin­csenek már cselédek, meg grófok. Ügy szívtuk magunkba, mint szá­raz föld a harmatot. Látja, most meg már arról beszél Hruscsov elvtárs is, meg a többiek, hogy a Szovjetunióban kommunizmust építnek. Azért mondom, hogy so­kat hallottam én a Szovjetunió­ról meg a kommunizmusról, mert ismertük Lenint, tudtuk, hogy azt akarja, ami nekünk, magyar cse­lédeknek is kellene. — Öt családom volt, ráreckíroz- tam őket is — fölemeli a botját, és egy göröngyöt ver szét vele. — De megérte. Bizony, hogy megér­te, hiszen nálunk is megszűntek a cselédek meg a grófok. Szocializ­must építünk mi is — fölemeli a botját, s Románia felé mutat. — Meg ők is. Ezért érdemes volt harcolni! Csak hallgatom, s nem szólok, le­het, hogy azt gondolja, kételke­dem benne, s egy tompa mozdu­lattal a belső zsebébe nyúl, tenye­rében tartja a párttagsági köny­vét, úgy simogatja szemével, mint a kismadarat szokás. — Itt van e. Ide még az van írva, hogy 1944 óta vagyok párt­tag — mutat a rubrikára. — Csu­da tudja miért kellett verekedni. Engem gondoltak megbízhatat­lannak? Most aztán a másik oldal­ra beírták, hogy javítva: Párttag­ságának kelte 1927. — Valami nem volt rendben — megint szétver egy göröngyöt a jókora csőszbot. — Most értem én csak, hogy mi­csoda. Akkor is hallgattam Hruscsov elvtársat a rádióban, ahogy a kongresszuson beszélt. Nem értem én a nyelvét, de olyan jól mond­ják a rádióban, azt hinné az em­ber, mintha ő beszélne. — Elmo­solyodik, és súllyal mondja. — Ügy beszélnek, mint annak idején, a szérűk alján az a városi ember. Csak úgy „cselédesen”, hogy meg lehessen érteni, aztán meg keve­sebb benne az „éljen”. Bertók Károly tíz éve tagja a gyulavári tsz-nek. Hogy közel jár a hetvenhez, könnyebb munkára tették, így lett mezőőr. — Most kikímélik az embert. Nemrég járt itt „Misa elvtárs” — Tóth Mihályra, a párttitkárra gon­dol. — És azt mondta, hogy nyug­díjaznak rövidesen. A kukoricatáblán, ahol beszél­gettünk, serény munka folyik. Hordják lefelé a kúpba rakott szá­rat. Arrébb, a tábla szélén feldü­börög egy lánctalpas, és erős va­sával belehasít a földbe. Pár per­cig sem szólunk már, mikor Ká­roly bácsi megtöri a hallgatást. — Hej, ha most is annyi erőm lenne, olyan fiatal lennék, mint 27-ben. Mennyivel más így az élet. Akkor is harcoltunk, most is. Csak akkor nem tudtuk a módját, most meg segít a kongresszus — jókora botjával összefelé kaparja a rögöket. Újra fordul a barázdába a dü­börgő lánctalpas, s a végtelen táb­lát nézzük, a határ felé húzódót, amely széles, ölelő ívben kúszik a Fekete-Körös mentén. Azt néz­zük, hogy az a tábla a határon túl is végtelen. Kiss Máté Vártuk ezt. Az örménykúti tanácsháza egyik szobájában beszélgetünk a községi pártbizottság titkárával. Először arról, hogy a község négy termelőszövetkezetének népes kol­lektívája, az egykori kis- és kö­zépparasztok derekasan megtették a magukét az idén. S az igyekvés meg is hozta az eredményt. Már úgy éreztük, mindenről beszél­tünk, ami ezt a községet jellem­zi, amikor szóba került a XXII. kongresszus. Jó ideig boncolgattuk a pártbizottság titkárával közösen a kongresszus tételeit, megállapí­tásait. Majd a személyi kultusz elítélésére terelődött a szó. — Nagyon helyeslem a kong­resszusnak ezt a határozatát — mondta a pártbizottság titkára. — Ideje volt végérvényesen ezzel a veszélyes dologgal leszámolni. Biz­tosan nem én vagyok az első, aki azt mondja: vártuk a Szovjetunió Kommunista Pártjától ezt a ke­mény és határozott intézkedést... A párttitkár elvtárs ezt a véle­ményét a Sztálin idejében nálunk is bőven jelentkező durva tör­vénysértésekkel, s a párton belül is lépten-nyomon jelentkező üldö­zésekkel, harcos elvtársaknak a bebörtönzésével magyarázta. Ez­után arról beszélt, hogy a terme­lőszövetkezetben mindenütt nagy megelégedéssel és megnyugvással figyelték a kongresszus tanácsko­zását. Az angol kormány három tagjának kardcsörtető beszédei Glasgow (MTI) Az angol kormány tagjai pén­teken megtetézték a Szovjetuniót fenyegető nyugati kijelentéseket. Elsőnek Lord Home külügymi­niszter kérkedett a Glasgow kö­zelében tartott választókerületi gyűlésen az angol atomfegyverek erejével, majd az angol atomfegy­ver-kísérletek folytatásával fe­nyegetőzött. Agressziós kijelentéseit azzal kí­vánta enyhíteni, hogy Anglia „akár már holnap” hajlandó alá­írni az atomfegyver-kísérleteket betiltó szerződést, sőt még az ál­talános leszerelésről is hajlandó tárgyalni, ha — és jött az ismert kikötés — a Szovjetunió biztosítja az ..egyezmények betartásának el­lenőrzését”. Fenyegető hangú beszédet mon­dott a Szovjetunió ellen egy gyű­lésen Julian Ameri, az angol lé­gierők minisztere is. Végül Watkinson angol hadügy­fi Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének nyilatkozata a görögországi választásokról A Demokratikus Jogászok Nem­zetközi Szövetsége tájékoztatta a Magyar Jogász Szövetséget arról, hogy nyilvánosságra hozta több is­mert görög politikus és más közé­leti személyiség levelét. Ezek a le­velek azokat a brutális módszere, két leplezik le, amelyeket a legu­tóbbi választási kampányban a görög hatóságok részéről az ellen­zéki képviselőjelöltek ellen elkö­vettek. A levelekben a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségét kérték fel: tiltakozzék a választás előtt és alatt elkövetett brutalitá­sok és az emberi jogok nyílt meg­sértése ellen. A DJNSZ az ellenzéki képvise­lőjelöltekkel szemben a hatóságok részéről elkövetett terror, törvény­telen letartóztatások és száműze­tések miatt tiltakozott a görög igazságügyminisztemél. Ezenkívül a görögországi eseményekre fel­hívta az ENSZ emberi jogok bi­zottságának figyelmét, s tájékoz­tatta a görögországi helyzetről az ENSZ nemzeti tagozatait, vala­mint a különböző nemzetközi szer­zeteket és a többi ország közéleti személyiségeit. (MTI) miniszter kormánya „védelmi” po­litikáját fejtegetve újból kijelen­tette, Angliának eszében sincs le­mondani külföldi támaszpontjai­ról. bárhol legyenek is azok. Az ENSZ kongói főparancsnokságának jelentése arról, hogyan sértették meg Csombéék sorozatosan a Katangával kötött fegyverszüneti egyezményt New York (MTI) Az ENSZ kongói főparancsnok­sága jelentést küldött a Biztonsági Tanácsnak arról, hogyan sértette meg sorozatosan Csőmbe az ENSZ- csapatok és Katanga között kötött fegyverszünetet. A jelentés számos példát sorol fel, a fegyverszünet legsúlyosabb megsértése azonban — állapítja meg a jelentés — az, hogy a ka- tangai hatóságok Kaszai tarto­mányban sorozatos bombatámadá­sokat hajtottak végre, az úgyneve­zett katangai népi csapatok, a polgári lakosság és a vasútvona­lak ellen intézve támadást. E súlyos helyzetet látva az ENSZ kongói főparancsnoksága bejelentette, hogy önvédelmi in­tézkedéseket tesz. Ezek az önvé­delmi intézkedések odáig mennek, hogy minden katangai repülőgé­pet lelőnek, amely Kaszai tarto­mány légiterében megjelenik, ezeket a gépeket követni fogják katangai terület fölött is, és ha szükséges, a földön is megsemmi­sítik őket. Az ENSZ azt is világosan meg­állapította, hogy a katangai ható­ságok továbbra is alkalmaznak külföldi fegyveres zsoldosokat, különösen két probléma adódott. Az egyik az úgynevezett belga konzulátus működése Elisabethvil- le-ben. Ennek a konzulátusnak a létét a kongói központi kormány nem ismeri el. A másik probléma pedig az, hogy a külföldi katonai személyek most levetették az egyenruhát és polgári ruhában járkálnak, aminek következtében nehézzé vált felismerésük. Csőmbe ismét fenyegetőzik Genf (MTI) Csőmbe katangai diktátor, aki jelenleg Svájcban gyógykezelteti magát, pénteken sajtóértekezletet tartott Genfben. Csőmbe azt állí­totta, hogy csapatai kiszorították Katangából a központi kormány egységeit, s azzal fenyegetőzött, hogy a harcot kiterjeszti a köz­ponti kormány ellenőrzése alatt álló tartományokra is. Hírügynök­ségi jelentések szerint viszont Ka­tangából ellentmondó hírek érkez­nek, sok jel arra mutat, hogy még folynak a harcok a tartomány­ban. Csőmbe azt is kijelentette, hogy a katangai légierőnek joga van a központi kormány támaszpontjait bombázni. . A katangai diktátor támadta az ENSZ-et. Kirohanásokat intézett a Katangában felállított baluba me­nekült-táborok működése ellen. Csőmbe hangsúlyozta, hogy a fegyverszüneti egyezménynek az a pontja, hogy az ENSZ nem te­kinti a fegyverszünet megszegésé­nek, ha a katangai csendőrség fegyverét használja külső táma­dás esetén, arra az esetre vonat­kozik, ha a központi kormány csa­patai megpróbálnak véget vetni Katanga elszakadásának. (MTI) Olasz pártmunkás-küldöttség érkezett hazánkba Pénteken este Budapestre érke­zett az Olasz Kommunista Párt pártmunkás-küldöttsége a kultu­rális élet tanulmányozására, Lu­ciano Gruppinak, az Olasz Kom­munista Párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével. (MTI) HARMATH RÉTI: (25.) Délután Krugerhez kísérték Krebset. Három SS-legény volt az irodában, mindhárom ott volt, amikor Petrich „ismertette” a kin­ti állapotokat. — őrnagy úr, Petrich tevékeny­sége káros, ártalmas. Nem a foglyok, hanem a Reich, az ügy szempontjából. Amit a szakértelme jelentett az indulás­nál, arra most, hogy a gépezet már olajozottan mozog, semmi szükség. Nekem bajom nem volt vele, nem vádolhatnak személyes­kedéssel. Azért kértem öntől kihall gatást, mert ballépéseim ellenére jó németnek érzem, magam, aki­nek nem szabad hallgatnia a sza­botázsról. Őrnagy úr, Petrich te­vékenysége kimeríti a szabotázs fogalmát. Mi a célunk? Hogy mi­nél többet termeljünk. Segíti-e ezt a célt az a kibirhatatlan lég­kör, amit a szakértő teremt? Nem, hátráltatja. Állandóan eszébe jut­tatja a 19-es barakk minden lakójá­nak, hogy halálra van ítélve. Termelni — ilyen kényes, igényes munkában különösen — csak az életkedvnek legalább egy szikrá­jával lehet. Ezt a szikrát tiporja e) mindennap Petrich. Tegnap például hátborzongató részletes­séggel beszámolt a kinti láger­állapotokról. — Mi? — kapta fel a fejét az őrnagy. — Igen, nemcsak a gázkamráról és a korbácsról, hanem arról is, mit csinál az egyik Höhn a mé­rőléccel és a másik a gramofon­nal. — Az istenit! — vörösödött ki Kruger mindig mozdulatlan arca és az SS-ekhez fordult. — így volt? A három őr egyszerre kapta vi- gyázzba magát: — Jawohl, Herr Major! — Az emberek kétségbe estek — szólalt meg kéretlenül Krebs —, egész este sztrájkról suttogtak. „Úgyis meghalunk” — mondogat­ták. „Képezzenek ki helyettünk másokat.” Kinek jó ez, őrnagy úr? Kruger könnyedén biccentett — Elmehet. — Petrichtől megválunk, Weg­ner — mondotta aztán, ahogy Krebs és az SS-ek mögött becsu­kódott az ajtó. — Utaltassak ki neki valami végkielégítést? — Ne utaltasson ki neki sem­mit. Nem vagyak hajlandó egy tüskével a mimóza-leikében haza. engedni ezt a szenilis hülye fe- csegőt. Túl nagy a tét, Wegner. — Tehát? — Hőhnék. Az ő tippje volt. * A Nemzeti Szocialista Párt ber­lini VI/9-es körzetének heti Érte­sítője „Kegyelettel közli, hogy Franz Petrich, a mozgalom rendít­hetetlen harcosa, szívroham kö­vetkeztében elhunyt. Végrendele­tében nyomdáját az államnak ajánlotta fel.” * Schellenberg kisdiákosan át­csapta vállán a levetett ballont, elküldte a köréje sereglő hordá­rokat, maga vitte bőröndjét fü- tyürészve a római repülőtér előtt várakozó taxi-sorig. — Hotel Palma — mondta a sofőrnek és negyedóra múlva ki­szállt a középszerű háromemele­tes szálloda előtt. — Dr. Wahl foglalt nekem szobát. Igen, Walter Wurst, keres­kedő vagyok. Parancsoljon, az útlevelem. Megmosdott, átöltözött, aztán bekopogott a mellette lévő szoba ajtaján. Az ajtón a szám alatt — ahogy az állandó lakóknál szokás, kint függött egy névjegy: „Dr. Wahl.” — Avanti — hallatszott belül­ről. Schellenberg, alias Wurst belé­pett és dr. Wahl, alias Domer — fekete, magas fiatalember napbar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom