Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-30 / 282. szám

1961. november 30., csütörtök NÉPÜJSÁG 3 Húszezer csirke a jövő évi tervben A békéscsabai Május 1 Termelőszövetkezet gazdái már megha­tározták, hogy meddig akarnak jutni, mit akarnak tenni 1962-ben állattenyésztésük fejlesztéséért. Terveik szerint mindenekelőtt te­hénállományuk számszerű növekedésére törekednek, valamint a fe- jési átlag növelésére. Juhállományuk számszerű növelésében is to­vább akarnak jutni. Az állattenyésztés fejlesztését taglaló jövő évi tervükben hatá­rozott módon jelölték meg a békéscsabai Május 1 Tsz gazdái és ve­zetői, hogy 1962-ben 20 ezer csirkét adnak az országnak — 80 dekagrammos súlyban. Tsz-Jogászok értekezlete A termelőszövetkezetek megyei tanácsa december elsején a tsz- jogászok részére értekezletet tart. Ezen megbeszélik a szövetkezeti mozgalom jelenlegi helyzetét, a fontosabb termelési, értékesítési, pénzügyi és szociális gondokat. Ezután a Legfelsőbb Bíróság pol­gári kollégiumának jogi állásfog­lalásait ismertetik. Foglalkoznak továbbá a peres ügyekkel, a peren kívüli ügyintézés lehetőségeivel, s általában a jogi képviselők tevé­kenységével. A zöldség és a gyümölcs felvásárlásáról tárgyal a J\ER November 30-án, csütörtökön délelőtt ülést tart a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Meg­vitatják a vállalatoknál, állami gazdaságokban és gépállomáso­kon rendszeresített prémium- rendszerek hatékonyságát, az igazgatói alap képzését és ren­deltetés szerinti felhasználását. Ezeket néhány héttel ezelőtt vizsgálták meg megyénk több üzemében. Ezenkívül megbeszé­lik a zöldség- és a gyümölcsfel­vásárlás helyzetét. A Sarkadi Gépállomás körzetében több termelőszövetkezet befejezte a mélyszántást A kedvezőtlen időjárás ellenére megyénk termelőszövetkezeteinek nagytábláin a saját és a gépállo­mási traktorokkal iparkodnak mielőbb befejezni az őszi mély­szántást. Egy hét alatt összesen huszonkilencezer holddal gyara­podott a mélyszántott terület. Hozzájárult ehhez az is, hogy a korábban szállításra beállított gu­mikerekű traktorok jó részét mélyszántásra irányították s éjjel is sok traktoros dolgozik. Kimagasló eredményeket ért el ebben a munkában a Sarkadi Gépállomás: körzetében már 19 ezer hold mélyszántás dicséri a traktorosok szorgalmát, öt terme­lőszövetkezet lényegében már be­fejezte a mélyszántást körzeté­ben, s a felszabadult. kilenc erő­gépet az újkígyósi és a medgyes- bodzási termelőszövetkezetek föld­jeire irányították. Ankét a szerkesztőségben: i m un ka szervezés módszerei tsx-einkben Az anyagi ösztönzés módjai A szövetkezetek munkaszerve­zetei általában akkor mondhatók jónak, ha a soron következő mun­kákat a tagság rendben elvégzi. De mikor halad így a munka? A munkaszervezetek kialakítá­sának időszakában általában a ve­zetőség határozza meg, hogy me­lyik brigád hány tagú legyen. A munkacsapat kialakítása — ha er­re szükség van — már a brigád feladata. A brigádok döntik el, hogy melyik munkacsapatba kiket vesznek fel. Ennek alapján a te­rületet egyénékre osztják, hogy a földek bérnöveléséért érvényre juttassák az egyéni felelősséget. A betakarítás során a termés meny- nyiségét parcellánként mérik, és ennek bizonyos hányadát a tagság pénzben vagy természetben meg­kapja. Ez az elszámolási mód ösztönöz a többtermelésre, és lehetőséget nyújt a családtagok munkábaállí- tására. Ezt tapasztalták a békés- sámsoni Vörös Csillag Tsz-ben is. Viszont hibája, hogy a közösségi nevelést, a kollektív szellem ki­alakulását akadályozza. Olyan ter­melőszövetkezetben, mint a csor- vási Vörös Október is, már a múlt év őszén rádöbbentek, hogy az ilyen munkaszervezést nem vég­Zárszámadási előkészületek A megyei tanács mezőgazdasági osztálya kedden délelőtt megbe­szélésre hívta a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak köz­gazdászait és az MNB-fiókok hi­telügyi csoport vezetőit, hogy az idei zárszámadás előkészületeiről, a feladatokról tárgyaljanak. A tsz-zárszámadások elkezdése előtt megbeszélték azokat a tennivaló­kat, melyek megvalósításához a közeli napokban kezdenek. Járá­sonként összehívják a tsz-ek ve­zetőit, hogy a leltározás és a zárszámadási mérlegek elkészíté­sét, az egyes munkák határidejét megszabják. Megbeszélték a to­vábbiakban az ellenőrző bizottsá­gok tevékenységének megjavítá­sát is. Megjelenik az üzletvezető is. Tá­vozniuk kell. Egyikük bankjegyet dob az asztalra. Méltatlankodva elvonulnak. — Miért kellett ez? Micsoda hely! Menjünk innen. Az asszony majdnem sír. Lojzi .hátrasimítja haját, arca még most is krétafehér. — Fizetek! A nő gyors léptekkel megy etö- re, Lojzi követi. Mindenki őket né­zi, tudja, érzi. A bejárat előtt balra fordulnak. Üres bérautó közele­dik, a fiú int neki, a kocsi lassít, látni, hogy fordulni akar. — Te megütöttél engem?! A hang fenyegetően sziszeg, s Lojzi körül egyszerre öten állnak félkörben. Gyors fordulatot tesz, de látja, hogy hiába, kitömi nem tud. Ökölbe szorítja kezét. — Takarodjanak innen, mert rendőrt hívok! — Te?! Nesze, ez a tiéd! Egy kemény tárgy a tarkójának zuhan, egyszer, majd még egy­szer. Szeme előtt sötét karikák. Valaki éleset sikolt, talán Ilonka, azután elveszti az eszméletét. Már nem látja, hegy az asszony az oda­érkező kocsiba ugrik és elhajtat. Kiabálás, hangzavar. Egy férfi rendőrért kiált. A Napsugárból pincér siet ki. A földön fekvő mel­lé térdel. — Telefonáljon valaki mentő­ért! Lojzit fölemelik, a járdára cipe­lik. Jó néhányan állnak már mel_ lette. — Ezt jól elintézték. — Ugyan, hiszen tökrészeg. — Attól vérzik a feje? Leütöt­ték, láttam, amint nekiestek. Leg­alább hatan voltak. — Miért nem segített neki, ha látta? — Vagányok ellen? Nem ettem kefét. Mentőautó szirénáz, hirtelen fékez. Fiatal orvos száll ki be­lőle. — Hol a sebesült? — Itt van, kérem. Az orvos letérdel, magfogja a fiú pulzusát. Mindenki őt fi­gyeli most. Fölegyenesedik. — Hozzák a hordágyat. Lojzit fölemelik, vállánál, kar­jánál fogva a hordágyra fektetik. Nyakán, mélyen a gallérja alá nyúlva, keskeny vércsík. Szeme hunyva, szája akár a síró gyereké. Krámer nyomozó főhadnagy épp akkor ér oda, amikor a hordágy- gyal a kocsi felé indulnak. A kö­zelben volt látogatóban, s gyalog sétált egy darabon, így került a Napsugárhoz. Ráhajol a hordágy­ra és nézi a rajta fekvőt Aztán már be is csapódik a kocsi ajtaja és felbúg a motor. — Mi történt itt? Néhányan a vállukat vonogat- ják, valaki azt mondja: — Leütötték. — Kik? — Hozzá hasonló huligánok. — Ugyan. Nem volt ez huligán. A mulatóból kisietett pincér szólal meg. A hadnagy feléje for. dúl: — Bűnügyi nyomozó vagyok — mondja csendesen. — Beszélje el, kérem, az esetet — Ez a vendég bejött egy nővel. Csendesen üldögéltek, néha-né­ha táncoltak. Rendes emberek, látszott rajtuk. Egyszerre az egyik huligán odament hozzájuk és be­lekötött a nőbe. — Az egyik huligán? — Volt ott egy társaság, úgy kellett kitessékelni őket. No, azok. ból az egyik. Ez a fiú aztán pofon vágta. Persze megvárták idekinn. Gondolhattuk volna. Valószínű­leg boxerrel suhintottak oda. — Az üzletveztő látta a benti esetet? — Hogyne, kérem. Sokan láttuk. — És a nő, aki vele volt? — Nem tudom. Mire én kijöt­tem, csak a fiú feküdt a földön. A nő nem volt sehol. Valaki morogva megjegyezte: — Meglógott. Biztosan kínos le­hetett neki ez a kis kaland. A nyomozó hadnagy megmoz­dult. A pincér figyelmesen vár. — Menjünk be! Vezessen az üzletvezetőhöz! A táncparkett fölött kék fény imbolyog. Rikolt a szaxofon, sír a piszton, csattan az üstdob. Sár­ga fénykör vág a zenekarra. A dizőz most lép másodszor a mik­rofon elé. (Folytatjuk) legesíthetik, mert ennél sokkalta jobb is van. A csorvási Vörös Október Tsz megyénk egyik legrégibb szövet­kezete. Elszámolási rendszerüket a hagyományos munkaegységre épí­tik, Munkacsapatokban dolgoznak, tehát a területet nem egyénekre, hanem munkacsapatok között osztják fel. Ök a terven felüli ter­més 40 százalékából kapnak pré­miumot. ha a közös gazdaság ösz- szességében túlteljesíti a termelési terv mutatóit. Az idén azonban a terv túlteljesítésébe nagymérték­ben beleszólt az idő. S mivel az átlagtermések a terv alatt marad­tak, nem osztottak prémiumot. A tagság között nagy vita kereke­dett. Azok, akik egész éven át jó munkára serkentették a többieket, állandó „macerálásban” részesül­tek azok részéről, akik nem dol­goztak rendszeresein. Nemegyszer szemükre is vetették: — Mennyivel jártál jobban, mint én, aki csak hébe-hóba dol­goztam? — Ugyanis egyikőjük sem kapott prémiumot. A prémium-elszámolás előbb említett rendszere Csorváson nem váltotta be a hozzáfűzött reménye­ket. Éppen ezért új, és ennél igaz­ságosabb elszámolást, a brigádok önelszámoltatási rendszerét veze­tik be jövőre. Ennek a módszernek — amint Varga György, a csorvási Vörös Október Tsz elnöke is említette — előnye a brigád önállósága. A bri­gádokat meghatározott nagyságú területen a körzet gazdáivá teszik. A termelési terveket is brigádok­ra bontják éppúgy, mint a rendel­kezésre álló fogat- és gépi erőt. A brigádnak évről évre jegyző­könyvben adják át a területet, és ekkor határozzák meg azokat a főbb célkitűzéseket, amelyeket a brigád a termelési idényben vál­lal. Ezeket a termelő egységeket érdekeltté teszik a fogat- és gépi­erő messzemenő kihasználásában, mert év végén, amikor a betaka­rítást befejezik, elszámolják a ter­mékek előállítására fordított mun­kát, és a termelvényekért kapott pénzt. Meghatározzák az egyes nö­vények ráfordításait, s ezt egybe­vetik a termésmennyiséggel, hogy kiszámíthassák az önköltséget. Eb­ből állapítják meg: teljesítette-e a brigád vállalását. Amennyiben a brigád feladatának eleget tett, a többlettermés bizonyos hányadát prémiumként a ledolgozott mun­kanapok arányában szétosztják. Kétségtelen, a brigádok önelszá­molása nagy jelentőségű lesz a gé­pek kihasználásában, a kollektív szellem erősítésében, a munka ter­melékenységének növelésében, s általában a felelősségérzet meg­szilárdításában. Ez a módszer lé­nyegesen fejlettebb a terület ki­parcellázásánál, mert addig, amíg a felparcellázás bizonyos értelem­ben túlzottan az egyéni érdekek­re alapozódik, addig a munkacsa­pat kollektív gondolkodásra ne­vel. A csorvási elvtársak jól látják az előttük álló feladatokat. Elkép­zeléseik kézenfekvők, hiszen ha a napi munka során az emberek ta­lálkoznak, hosszabb időt együtt töltenek, kicserélik véleményei­ket, tapasztalataikat a politikai és a termelési kérdésekről. A kol­lektív munka sokkal eredménye­sebben változtatja meg az egyes ember viszonyát a társadalomhoz, hozza emberközelbe a társadalom célkitűzéseit. A csorvásiaknak azonban nem­csak a növénytermesztés munka­szervezetének kialakítására van­nak jó tapasztalataik, hanem az állattenyésztésben is új utakat járnak. Arra törekszenek, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék azok számát, akik nem végeznek termelőmunkát. Ezt a megoldást tartották legfontosabbnak az ál­lattenyésztés munkaszervezetei­nek kialakításakor is. Náluk az állattenyésztést egy szakember fogja össze. Az állatszállásokon brigádokat hoztak létre. Ezek ve­zetését á telep egyik dolgozójára bízták. A brigádvezető javadalma­zására az állatszállás dolgozóinak átlagkeresete szolgál. Ennek 25 százalékát kapja meg. Az ankét résztvevőinek meg­nyerte tetszését a csorvásiak munkaszervezése és a gyulai Aranykalász, továbbá a dévavá- nyai Szabad Föld Tsz vezetői be is jelentették: tanulmányozni akarják az előbb említetteket. Az anyagi ösztönzés módszerei­nek sablonos átültetése azonban nem hozza meg a kívánt ered­ményt. A munka termelékenysé­gének fokozására, a hozamok nö­velésére feltétlen helyes az egyé­ni érdekeltség elvét kiépíteni. Az SZKP XXII. kongresszusa többek között erre is tanít. Az endrődi Búzakalász Tsz-ben — amint ar­ról Fekécs János elvtárs is be­szélt — nem hívei a premizálás­nak. A tsz vezetői és tagjai nem látják ésszerűségét annak, hogy a prémium-rendszert meghonosít­sák. Jól mennek a szövetkezet dol­gai, éppen ezért az a megítélé­sük, hogy a premizálás nem vin­né előbbre a közös ügyét. Az endrődi példával szemben az ankét megállapította, hogy a pre­mizálásnak, ha helyesen alkal­mazzák, rendkívül nagy jelentő­sége van a terméshozamok foko­zására, a termelési tervek túltelje, sítéséfe. Mégis egynéhány helyen idegenkednek ennek alkalmazásá­tól. Az idegenkedés egyik okát abban látjuk, hogy általában, de részleteiben sem ismerik a terme­lőszövetkezeti prémiumrendszert, így nem is tehettek kísérletet be­vezetésére. Ezeken a helyeken megfeledkeznek arról a puszta tényről, hogy az emberek találé­konyságát — dolgozzanak kipar­cellázott földön, vagy munkacsa­patban — nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jó ötletek, javasla­tok bátrabban születnek, ha eze­ket az anyagi érdekeltség mozgat­ja. Szövetkezeteinknek állandó fel­adata keresni, kutatni azokat a megoldásokat, amelyek révén a szocialista fejlődést, az emberek tudatának formálását elősegíthe­tik. Az élet tovább halad. Megáll­ni egy bizonyos szint elérése után sem lehet, mert aki mégis ezt ten­né, a szocialista fejlődés gátlójává válik. A gyakorlatban sokféle anyagi ösztönzési módszerrel találkozunk. Ilyenek a már említett hagyomá­nyos munkaegység-elszámolást a többtermelési prémiummal kiegé­szítve, az eredményességi munka­egység szerinti elosztás, a garan­tált munkaegység-elszámolás és így tovább. Hogy ezek közül me­lyiket alkalmazzák, azt mindig a szövetkezet adott körülményei szabják meg. Mivel azonban a kö­rülmények állandóan változnak, feltétlen szükséges a többtermelést elősegítő prémiumrendszert is to­vábbfejleszteni. (Folytatjuk) Pupsi Karoly

Next

/
Oldalképek
Tartalom