Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-29 / 281. szám
BÉKÉS MEGYEI 1» Sft fillér * Világ proletárja!, egyesüljetek 1 * 1961. NOVEMBER 29.. SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM a lakosság igényei vonatkozó helyi iparpolitikai térMeggyorsult az Orosházi Üveggyár építése Az Alföld iparosítási programjának keretében — mint ismeretes — egy évvel előbbre hozták az Orosházi Üveggyár felépítésének határidejét. A mintegy 1200 munkást foglalkoztató nagy üveg-» kombinát 1965 helyett 1964 elején teljes kapacitással gyártja majd az öntött- és a konzervüveget, lakás- építkezéseinknek, illetve élelmiszeriparunknak. Az első ütemben 140 millió forintos költséggel az öntöttüveggyárat építik fel. Az építkezésen jelenleg is több mint 200 munkás dolgozik, akik az 1961. évi tervet másfélmillió forint értékkel túlteljesítették. Az idén csak hét és fél millió forint értéket tett ki az a beruházás, melyet terv szerint meg kellett volna valósítani. Ezzel szemben a mélyépítők kilencmillió forint értékű beruházást valósítottak meg: több mint egy kilométeren lefektették az iparvágányt. 1600 folyóméter drótfonatú betonkeritóet építettek és mintegy 35 ezer köbméter földet mozgattak meg a tereprendezés kapcsán. Ezenkívül felépítettek 14 lakást, a gyár kí- érleti kemencéjét, s a napokban hoznak tető alá egy emeletes, új munkásszállást. A HAZA VÉDŐI (Képes riport a katonai esküről a 4. oldalon!) A tsz-ek tervkészítéséről, a zárszámadások előkészületeiről, a MÉSZÖV felvásárlási tevékenységéről tanácskozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A lakosság igényei évről évre növekednek. Az emberek szebb, csinosabb ruhát öltenek, rádiót, televíziót, motorkerékpárt vásárolnak. Minden új szerzemény örömet visz a családi fészekbe. Elmélkedik az életszínvonal. Egy valami azonban nem tart megfelelő lépést a mindennapos szükségletek fejlődésével. S ez az ipar javító-szolgáltató tevékenysége. Ki ne bosszankodna, amikor valamilyen apró-cseprő, néha mindössze perces javításra napokig, sőt hetekig vár, amíg elkészül. Egy kicsivel sem kisebb azoknak a falusi leányoknak, asszonyoknak a gondja, akik az üzletben nem találnak megfelelő ruhát maguknak, de szeretnének csinosan öltözni, ezért ruhát csináltatnak. Néhol csak szeretnének, mert akad olyan község, amelyben nincsen női szabó. Ugyanakkor egyik-másik városban, nagyobb községben meg tucatjával élnek az ilyen kisiparosok. Indokolt tehát, hogy az új iparengedélyeket elsősorban az olyan falvakba, községekbe adják, ahol ezt a lakosság érdekei megkívánják. És sorolni lehetne a különféle apró bosszúságokat. Elromlik például az ajtó kilincse. Nincsen senki a háznál, aki meg tudja javítani. Gyakran a faluban sem találni mesterét. Ha meg éppenséggel akad, akkor a kisipari szövetkezetben dolgozik. Ez rendjén is van. Az már egyáltalán nem, hogy a szövetkezetben az ilyen szakemberek legtöbbször nem javítással foglalkoznak, hanem valamilyen sorozat-gyártáson dolgoznak. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a helyiipari vállalatoknál sem. Az utóbbi időben itt is háttérbe szorult a javító-szolgáltató tevékenység. Pedig a tanácsi iparnak, a kisipari szövetkezeteknek elsősorban a helyi igények kielégítése, a javítás és szolgáltatás lenne a feladata. Ezzel szemben az tapasztalható, hogy előszeretettel a készáru termelésére törekszenek. Ezt a szemléletet elősegítette nemegyszer a helytelen beruházási politika, valamint az is, hogy a helyi- ipari vállalatok és szövetkezetek vezetői és dolgozói nem voltak megfelelően érdekelve a javító- szolgáltató tevékenység fejlesztésében. Ennek felszámolására történtek intézkedések. Azoknál a szövetkezeteknél például, amelyek fejlesztik a lakosság számára a javítást, szolgáltatást, kisebb adózási kulcsot alkalmaznak. Helyénvaló tehát szembeszállni az olyasféle megokolásokkal, hogy a lakossági szolgáltatás nem kifizetődő, nem lehet az igényeket kellőképpen felmérni és tervezni. A tapasztalatok szerint az igények igenis megnőttek, olyannyira, hogy nemegyszer nem akad, aki kielégítse őket. A második ötéves terv számol a lakosság szükségleteivel. Az Országos Tervhivatal a második ötéves tervidőszakra és az 1962. évre vek készítéséről szóló utasítása éppen azért látott napvilágot, hogy megnyugtatóan rendezzék, fejlesz. szék az ilyen igények kielégítését is. Az utasítás általános irányelvei kimondják: A II. ötéves tervidőszak alatt tovább kell fejleszteni a lakosság szükségletét ellátó ipari hálózatot. A javító-szolgáltató tevékenységet mind mennyiségben, mind minőségben javítani kell. E szükségletek nagyobb mértékű és jobb kielégítése érdekében a kielégítésben részt vevő különböző szervek tevékenységének és fejlesztésének összehangolására ötéves és éves helyi iparpolitikai terveket kell készíteni. A cselekvésen a sor tehát, hogy a megyében is helyesen felmérjék ezeket a szükségleteket, megszervezzék a helyiipar, a ktsz-ek és a magánkisipar között a kellő együttműködést, összehangolják feladataikat. Az első lépéseket már meg is tették á helyi iparpolitikai terv készítéséhez. A megyei tanács végrehajtó bizottsága operatív bizottságot hozott létre, amely összefogja és irányítja a terv összeállítását. A bizottság a járási és városi tanácsok, a KI- SZÖV, a KIOSZ, a Magyar Nemzeti Bank és az érdekelt szervek munkatársaival részletesen megtárgyalta az e munkával kapcsolatos teendőket. S azóta a járásokban és városokban hozzákezdtek a tervjavaslat kidolgozásához. Csakis széleskörű elemző munkával érhető el, hogy majd a javaslatokból összeállítandó helyi ipar- politikai terv valóban jól összegezze a megye lakosságának szükségleteit, a javító-szolgáltató tevékenység iránt támasztott követelményeit. A tervet, amelyet januárra készítenek el, a minisztériumok és az országos főhatóságok vizsgálják felül, majd az egyeztetés után áprilisban a megyei tanács ülésén vitatják meg és hagyják jóvá. A helyi iparpolitikai terv néhány hónap múlva életbe lép. Rögzíti majd azokat az elgondolásokat, amelyek alapján a helyiiparnak, a ktsz-eknek és a magáokisipamak fejlesztenie kell javító-szolgáltató tevékenységét. Anélkül, hogy találgatásokba bocsátkoznánk, már most megállapítható: a lakosság minden bizonnyal örömmel fogadja majd a terv célkitűzéseit. Különösen azok, akik eddig is többször bosszankodtak, amikor hetekig vártak valamilyen néhány perces javítás elkészültére. Remélhető, hogy ezután az eddiginél jóval nagyobb lesz a becsülete a lakosság részére végzett munkának. Nem szorul háttérbe, nem tekintik majd úgy, ahogyan mostanáig gyakran, amikor sokhelyütt a szükséges rosszat látták benne. A javítás és szogál- tatás sem lehet mellékes, hiszen része a mindennapos igényeink kielégítésének. P. P. Tegnapi ülésén először a termelőszövetkezetek tervkészítésének jelenlegi helyzetét, valamint a zárszámadások előkészületét vitat, ta meg a v. b. A jelentés, majd a hozzászólók megállapították, hogy a megye jövő évi termelési terveit a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai az utóbbi hetekben már felülvizsgálták, és ahol szükséges volt, ott segítettek a módosításban. Ennek ellenére sem mondható azonban kielégítőnek a tervkészítés. Egyrészt mert némely termelőszövetkezet vezetői — mint Klaukó Mátyás elvtárs, a párt megyei bizottságának első titkára* mondotta — keveset törődtek azzal, hogy terveik megközelítsék a megye ötéves tervének irányszámait. Másrészt több helyen tapasztalható, hogy túlzottan óvatosáé terveztek, sót helyenként jóval kisebb mértékben szabták meg jövő évi termelési feladataikat, mint amilyen adottságokkal rendelkeznek’. Sok szó esett a vb-ülésen a termelőszövetkezetek szerződéses termeléséről is. Több helyen nem a reális lehetőségeknek megfelelően készítették el az 1962. évi termelési tervüket, húzódoznak különböző Szerződéses növények termesztésétől. Többen szóvá tették, hogy a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya adjon az eddiginél jóval több segítséget a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak, hogy a termelőszövetkezetek jövedelem-elosztásában a terméketlen vitákat a megegyezés váltsa fel. Dr. Kertész Márton elvtárs, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese javasolta, hogy a gyengébben, esetleg mérleghiányosan záró termelőszövetkezetekhez menjenek ki vállalatoktól szakemberek és segítsék ezeket a közös gazdaságokat. Ezután került sor a Földművesszövetkezetek megyei Központja által a v. b. elé terjesztett jelentés megvitatására. A MÉSZÖV vezetői által készített jelentés részletesen elemezte, hogy mit tett a MÉSZÖV a megye burgonya-, zöldség-felvásárlásáért, mennyire vannak ellátva megyénk városai, valamint a járási székhelyek burgonyával és zöldségfélével. A vita során megvitatták a burgonya- és zöldségellátás helyzetét, mely az aszályos időjárás, valamint egyes termelőszövetkezetek és egyéni gazdák mulasztása miatt nem a legjobb. A vita során került szóba az is, hogy lemaradás van a baromfi szerződéses tervek teljesítésében is. A burgonya- és zöldségellátásról szóló vitában többen javasolták, hogy a MÉSZÖV, illetve a MÉK vezetői kísérjék figyelemmel a tér_ melöszövetkezetekben most készülő termelési terveket és ügyeljenek arra, hogy a jelenlegi problémák a jövő évben ne forduljanak elő. Ezenkívül Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke javasolta a MÉSZÖV, illetve a MÉK vezetőinek, hogy már most sürgessék termelőszövetkezeteink. nél a primőr áruk szerződéses termesztését. Majd szóba kerültek a termelőszövetkezeti háztáji gazdaságok és az egyéni gazdaságok. Beszéltek arról, hogy a szerződéses termelést alapozzák meg a tsz- ek háztáji gazdaságaiban és az egyéni gazdaságokban is. Ezt követően került megvitatásra a megyei tervezőiroda ez évi tevékenysége, majd pedig a megye termelőszövetkezetei állatállományának átteleltetéséről szóló jelentés. B. I.
