Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

MÉP ÚJSÁ6 1961. november 28., kedd Iz SZVSZ, Afrika és az V. szakszervezeti világkongresszus* írta: Ibrahim Zakaria, az SZVSZ titkára Más világrészek dolgozóihoz és szakszervezeteihez hasonlóan, az afrikai dolgozók és az afrikai szak- szervezetek is nagy várakozással tekintenek a Moszkvában decem­ber 4—16-a között lezajló fontos események elé. Képviselőik ott lesznek az V. szakszervezeti vi­lágkongresszus több mint 1000 küldötte és megfigyelője között. Akárcsak a Szakszervezeti Világ- szövetség 1945. évi alakuló kong­resszusán, itt is fel fogják hasz­nálni a dolgozók legnagyobb nem­zetközi fórumát, hogy beszéljenek sikereikről, tapasztalataikról, szi­lárd hitükről és nehézségeikről a többi világrészekről odasereglett testvéreik előtt. S velük együtt keresni fogják a megoldást prob­lémáikra, tovább erősítik a mun­kásosztály egységét és nemzetközi szolidaritását. Az afrikai küldöttek, mikor 1945-ben részt vettek a párizsi szakszervezeti világkongresszuson, az összes többi világrészekről érkezett testvéreikkel egyetemben kötelezettséget vállaltak, hogy har­colni fognak a gyarmatosítás és az imperializmus ellen, mert ez a harc a szakszervezeti mozgalom egyik fő törekvése kell hogy le­gyen az egész világon. A gyar­mati rendszer és az iperializmus elleni küzdelmet alapvető feladat­ként jelölik meg a SZVSZ alap­szabályai is. A párizsi alakuló kongresszus óta az SZVSZ szüntelenül egyre magasabbra emeli a gyarmatosítás elleni harc zászlaját Következés­képp a gyarmati, a kapitalista és a szocialista országok szakszervezetei mindinkább mozgósították tagsá­gukat s egyre jobban fejlesztették tevékenységüket ezen a téren. „Tizenöt esztendő alatt férfiak és nők százmilliói szabadultak fel a gyarmati rabszolgaság alól. A gyarmatbirodalmak romjai felett számos politikailag független ál­lam keletkezett, melyek aláássák az imperializmus alapjait s egyre pozitívábban járulnak hozzá a vi­lágbéke megszilárdításához.” (A szakszervezeti akcióprogramter­vezetből.) A gyarmatosítás és az imperia­lizmus elleni küzdelem napiren­den szerepel az SZVSZ minden vezető szervének — végrehajtó bi. zottság, főtanács, kongresszusok — valamennyi összejövetelén. Ed­dig minden alkalommal úgy tár­gyalták meg az SZVSZ vezető szervei ezt a kérdést, hogy min­denkor figyelembe vették a pil­lanatnyi helyzetet. Most az V. kongresszus fog fog­lalkozni újból ezzel a kérdéssel, mely az alábbi fogalmazásban sze­repel a napirenden: „A szakszer­vezetek tevékenységének és szo­lidaritásának fejlesztése a népek­nek a gyarmatosítás felszámolásá­ért vívott harcában.” A kongresszusi küldöttek és a megfigyelők ugyanakkor, amikor * Megjelent az SZVSZ folyóiratának, 1961. 11/12. számában. örömmel üdvözlik majd a gyar­matosítás elleni küzdelem során eddig elért nagy sikereket, kétség­kívül a legnagyobb figyelemmel fogják megvizsgálni a jelenlegi gyarmatosítás összes jellemzőit, el fogják ítélni minden formáját, le­leplezik a gyarmati rendszer fenn­tartásának meghosszabbítására irányuló mesterkedéseket, s meg­vizsgálják majd a legjobb lehető­ségeket a gyarmati rendszer fel­számolására irányuló harc fejlesz­tésére. Ezt a kérdést a jelenleg' Afrikában, Ázsiában és Latin- Amerikában lezajló események fé­nyében fogják megvizsgálni. S az SZVSZ ezúttal is bebizonyítja majd, hogy őszinte, hűséges barát, ja az elnyomott népeknek s to­vábbra is vezényelni fogja a nem. zetközi szakszervezeti mozgalmat a gyarmatosítás elleni igaz harcá. ban. Az V. szakszervezeti világkong­resszus feltétlenül előbbre viszi majd az akcióegység jelszavát az összes szakszervezetekben. Habo­zás nélkül ■ elítéli majd azokat, akik ez ellen az egység ellen dol­goz uk. Ezzel kapcsolatban, mint ahogy az SZVSZ vezetősége már megtette, a kongresszus is bizo­nyára üdvözölni fogja az afrikai szakszervezeti mozgalom egységé­ért küzdő erők nagy sikerét, a Pánafrikai Szakszervezeti Szö­vetség megalakítását. De nem hallgatja el, milyen kiséiieteket tett az SZSZNSZ ezen egység meg­törése és meggyengítése céljából. Ugyanakkor, amikor a kongresz. szus meghallgatja az afrikai kül­dötteket s igyekezni fog velük együtt a munkásosztály testvérisé­gének, szellemében megoldani az előttük álló kérdéseket, e küldöt­tek alaposabban megismerkednek majd azokkal a problémákkal, me. lyek a szakszervezeti mozgalom számára felmerülnek az egész vi­lágon. Így jobban módjukban áll majd, hogy teljes mértékben hoz­zájáruljanak e kérdések megoldá­sához. A két német állammal kö­tendő békeszerződés, a nyugat­berlini kérdés békés megoldása, a teljes leszerelés... mindezek a kér. dések ma már nemcsak európai vagy amerikai problémák. Az egész emberiséget érdeklik, s az egész világ szakszervezeti mozgal­mának egyesítenie kell erőit meg­oldásuk érdekében. Ilyen körülmények között cso­dálkozunk kell-e, hogy az afrikai szakszervezeteknél olyan széleskö­rű visszhangja volt a kongresszu­si felhívásnak? Tudjuk, hogy a gyarmatosítók és mindenki, aki az ő szolgálatukban van, mindenféle Szovjet kormány nyilatkozat és egyezmény-tervezet a nukleáris kísérleti robbantások megtiltásáról Moszkva (MTI) Hétfőn délután a szovjet kül­ügyminisztériumban két fontos okmányt nyújtottak át a Moszk­vában dolgozó külföldi újságírók­nak. Az első dokumentum, a szov­jet kormánynyilatkozat javasolja, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kössön haladéktalanul egyez­ményt, amely előirányozná a lég­körben, a kozmikus térségben és a víz alatt végzett kísérleti robban­tások megszüntetését, továbbá az egyezmény résztvevői köteleznék magukat, hogy a földalatti kísér­leti robbantásokat mindaddig szü­neteltetik, amíg az észlelési esz­közökre vonatkozólag nem jön létre nemzetközi megegyezés. A nyilatkozat hangoztatja, hogy Franciaországot is be kell vonni a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetéséről folytatandó tár­gyalásokba. A másik okmány: a nukleáris kí­sérleti robbantások megszüntetésé­ről szóló egyezmény tervezete. Ezt az egyezményt a négy atomhatalom kötné meg. A tervezet bevezetőből és négy cikkelyből áll, tartalmát a kormánynyilatkozat is ismerteti. Befejező mondata megállapítja, hogy bármely ország csatlakozhat az egyezményhez. Kekkemen rádió- és televízió-beszéde Helsinki (TASZSZ) Urho Kckkonen finn elnök a Szovjetunióból való hazatérése után vasárnap este nagy rádió- és televízió-beszédet mondott. Az október 30-án Finnországhoz intézett szovjet jegyzékkel kap­csolatban kijelentette: Ezen az őszön több nyugati és keleti államférfival beszélgettem. Nagyon rosszul értelmezném a hallottakat, ha tagadnám az Euró­pában lévő háborús veszélyt. Az NSZEP újabb javaslatai a két német állam kapcsolatainak rendezésére Berlin (MTI) A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának XIV. ple­náris ülésén Walter Ulbricht a Központi Bizottság nevében han­goztatta: meg kell kísérelni a meg. egyezést a két német állam között a békét, a békés együttélés és nor­mális kapcsolatok kialakítását cél­zó minimális intézkedésekben. Ezt a célt a következő javasla­tok megvalósítása tenné elérhető, vé: a) A két német állam kötelezze magát, hogy tiszteletben tartja egymás szuverenitását. Pontosan meg kell jelölni a két német állam közötti határt annak érdekében, hogy a határkonfliktu. sok minden lehetősége megszűn- I jék. I b) A két német állam kezdjen tárgyalásokat a német békeszerző, dés tartalmával kapcsolatos állás-' pontjáról. c) Mindkét német állam mond­jon le fegyveres erőinek atomfel­fegyverzéséről és atomfegyverek gyártásáról. d) A két német állam támogas­sa megnemtámadási szerződés megkötését a varsói szerződés és a NATO államai között. A két német állam törekedjék arra, hogy elérje felvételét az ENSZ-be. e) A két német állam képviselői kezdjenek tárgyalásokat arról, hogy kapcsolataikat konföderációs alapon alakítsák ki. A fenti javaslatok előterjeszté­sével kapcsolatban Ulbricht hang­súlyozta, hogy a cél mindenek­előtt a német nép békéjének, éle­tének és békés munkájának bizto­sítása. Hruscsovval folytatott megbe­széléseinken rámutattam — hang­súlyozta Kekkonen —, hogy a ja­vasolt tanácskozások elkezdése bi­zonyos nyugtalanságot kelthet és háborús pszichózist idézhet elő a skandináv országokban. Ezért ja­vasoltam. hogy a Szovjetunió ne ragaszkodjék a katonai tanácsko­zásokhoz és így elősegíti Skandi­návia közvéleményének megnyug­tatását A megbeszélések végeredménye az volt — hangsúlyozta a finn el­nök —, hogy Hruscsov miniszter- elnök beleegyezett a katonai ta­nácskozások elhalasztására. Hrus­csov kijelentette, amennyiben e tanácskozások elhalasztása hozzá­járul az észak-európai népek kö­zötti feszültség csökkentéséhez, helyes elfogadni e javaslatot. Emellett azonban Finnországnak az a kötelessége — hangoztatta Kekkonen —, hogy figyelemmel kísérje az észak-európai és a Bal­ti-tenger térségében lévő helyzet fejlődését, s ha szüksége mutatko­zik, megmondja véleményét a Szovjetuniónak a szükséges intéz­kedésekről. Kekkonen elnök rendkívül nagy jelentőségűnek nevezte Hruscsov­val való tanácskozását. Rámuta­tott, a szovjet miniszterelnök nagy megértést tanúsított Finnország helyzete, elképzelései és kívánsá­gai iránt. Hruscsov Finnország nagy barátja — mondotta Kekko­nen — s én rendkívül elégedett vagyok látogatásommal és annak eredményeivel. Túri András: EG di.) Most már az egész szoba kettő­jüket figyeli. Hevesi arca majd szétrobban a fejébe tóduló vértől, “.TfTT"?1 VT’ “—Tóimig Keresztesié olyan fehér, akár akadályokat fognak teremtem, | a faI hogy megakadályozzák a küldöt­tek részvételét ezen a nagy nem­zetközi szakszervezeti összejövete. len. De mint a múltban, most is kudarcot fognak vallani, s decem­berben Moszkvában találkozni fognak a világ minden részéről odasereglett szakszervezeti veze­tők. WWWVWWWWWMWWUWWtMWWVtWWWWWWWM C. H. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat építész-, épületgépész­vagy gépészmérnököket felvesz vezető állásba. Jelentkezés mindennap a vállalat személyzeti osztályán, Békéscsaba, Kazinczy u. 4. 52914 a fal. — Én vagyok itt a főnök, je­gyezze meg! — Tudom. És nagyon sajnálom, hogy nincs külön szobája, ezért kénytelen eltűrni a virágaimat. — Hogy érti ezt? Miféle célzás akar ez lenni? — Semmi kérem. Nem volt szándékomban megsérteni. — El is várom. Mindenesetre GYÁR megvetően. — Azt hiszi, hogy mindenkinek úgy kell ugrálni, ahogy ő fütyül. Már a virágokat is ki akarja dobatni. Aranka is besiet a szomszédból. Szeme könnyes. — Bántotta ma­ga őt? Soha. Ne törődjék vele. Mégsem lehet a dolgozókat terro­rizálni! Keresztesi nem szól semmit. Keze még mindig remeg, mikor cigarettára gyújt. Lassan az ab­lakhoz lép, a cserepei fölé hajol. Mindössze három áll egymás mel­lett, mindhármat a napokban vet­te. A többiek némán nézik. A fér. I jelentem a dolgot Hollán elvtárs- fi egyszerre előrehajol, rá a leve- * na'k lekre. Aztán úgy marad egy ide­;naik. — Sajnálom, hogy felizgattam önt. Hevesi kirohan, Keresztesi ott | marad, de remeg keze-lába. A í többiek körülveszik. Mindenki [mellette van. — Ne vegye a szívére — Vigasz- [ tál ja Sebőkné. A vörös Budai is csupa felhábo. | rodás. — Paprikajancsi — sziszegi ig, s a kis Sebőkné szinte elsírja magát. Egy félóra múlva Hevesi is visz- szatér. Nem szól semmit. Leül az asztalához. — Újvári kartárs kérem, legyen szíves azt az elszámolást! Sokáig csak a papír zizegését hallani. Aztán feláll a főnök, meg­indul. Keresztesi háta mögött le­fékez. — Az előbb egy kissé ideges voltam... Remélem nem harag­szik. Természetesen itt maradhat­nak továbbra is a virágai. — Köszönöm. Újvári mosolyog, micsoda osto­ba hólyag! Beleszórnak és szét­pukkad. Keresztesi az ablakon át az udvarra néz. Lojzi és a nyomo­zó éppen ekkor lépkednek vissza, felé, a főépület mellett. Megáll­nak, a főhadnagy valamit ma­gyaráz a fiúnak, arca komoly, majdnem szigorú. Hevesi még mindig ott horgonyoz a Keresztesi háta mögött. Ö is az udvart nézi most. Kicsit összehúzza a szemét. S e pillanatban eszébe jut, hogy szombaton délben a tűzeset előtt Keresztesi javasolta az együttes ebédelést. Persze, alkalomadtán tudatni kell erről azt a nyomozót. Azok ketten még mindig ott ácsorognak az udvaron és tár­gyalnak. Vajon miről? Egy műn-, kás lép be a szobába. — Hevesi elvtársat kéri a fő­mérnök elvtárs, tessék lejönni hozzá. — Igen, megyek. Amikor Hevesi kilép, megszó­lal Újvári: — Hallották,? Ügy látszik, Hollán nem volt hajlandó kipa­rancsolni a virágokat. Jobbnak látszott hát bocsánatot kérni. Mi­csoda alak! — Hagyja el, ez egész rendes dolog volt tőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom