Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-18 / 246. szám
hépOjsaa 9 W61. október 18* szerda Gondolatok a Életünk mind többeket gyúr Olyanná, akiben az „enyém”, a „miénk” felemelő gondolatával örökre egybeötvöződik. Ez a nagy átalakulás szinte láncrcakciószerű- en halad. Nem válogatós; elkap és magával ragad korra, nemre és „hivatalra” való tekintet nélkül mindenkit, akit csak útjában taláL Például iskolában „hetesnek” lenni fontos és felelősségteljes feladat annak ellenére, hogy a világközvélemény nem vesz róla tudomást és nem sejti, hogy megyénk egyik iskolájában M. Pisti, az egyik tanuló, ilyen minőségben elejtett egy doboz krétát. Rapityára tört az egész. Üjabb doboz került elő, s a tanításban nem volt zökkenő. Pisti ügyetlenkedését a nevelője dorgálással fizette ki, s ez- ael az ügy az osztály és a világ előtt lezárult, de nem úgy a Pista gyerek előtt. Másnap egy doboz új krétával állított az iskolába. Másra szánt zsebpénzét áldozta rá. Ügy érezte, felelős beosztásban elkövetett károkozásért ő tartozik felelősséggel, nem más. Ahol már az iskolában ilyen gyümölcsöt érlel a felelősségérzet, ott az élet nagyobb súlyú, bonyolultabb feladatú posztjain sem lehet másként. Mikor termelőszövetkezeti gazdák — asszonyok, férfiak — esténként, munka után még beülnek az iskolapadba, hogy mindazt pótolhassák, amit a népet senyvesztő múlt megtagadott tőlük, nem azért teszik-e, hogy a maguk kisebb-nagyobb őrhelyén nagyobb felelősséggel állhassanak helyt? Még inkább így van ez a munkásból, parasztból lett vezető embereknél, akik felelősségteljes beosztásuk mellett mind több, alaposabb politikai és szakmai tudásra akarnak szert tenni. Az értelmiségi származású vezetők sem tétlenkednek, a szocialista társadalom igényelte mind magasabb ideológiai és szakmai követelményeknek ők is eleget kívánnak tenni. Mindez annak is bizonyítéka, hogy mindjobban erősödik nálunk a közösség iránti felelősség- érzet. Nemcsak a vezetés, de a végrehajtás területén és általában a társadalom minden rétegében ez tapasztalható. Ami a múltban meglepő lett volna, hogy a városi embert is érdekli a termés sorsa és aggasztja a kedvezőtlen időjárás, s a falusiak keble is dagad, ha az ipari termelésben hazai és nemzetközi sikereink vannak — ez ma már természetes. Az egymásért való élésben, aggódásban, igyekezetben mindjobban eggyé forr népünk. Annál kirívóbb minden visszás dolog, mely akár csak kismértékben is sérti ennek, a virágba boruló közösségünknek erkölcsi és anyagi érdekét. Minden becsületes állampolgár elítéli a tudomására jutott kilengéseket, károkozásokat, mert hiszen minden anyagi és erkölcsi eredményben benne van, így vágj’ úgy a milliók munkája, igyekezete, lelkesedése. A visszaélő tehát minden becsületes embert megrövidít és megbánt. H. R. Szép élet cl halú szélei... Ezt tartja a régi mondás, amire a halászok így válaszolnak: „Gyere pajtás, próbáld meg...” Mert bizony amennyire szép mesterség a halászat, legalább annyira nehéz is. Aki ebben mégis kételkedne, látogasson el a Biharugrai Halgazdaságba... A halgazdaság főagronómusá- nómus azt is elmondja, hogy az val barangolunk a tavak „biro- 1900 mázsa terven felüli halmeny- dalmában.” S arról beszélgetünk: nyiség mindenekelőtt a jó gon- mit hoz a „házhoz” az idei szór- dozással magyarázható. S azzal, Az utolsó mentőkkel, a 147 holdas tóból galmas munka, az őszi nagy halászat ... > — Az eddigi eredményeket tekintve — magyarázza megfontoltan a főagronómus — embereink nem verejtékeztek hiába. A tervezett 8100 mázsa helyett tízezer mázsa halat várunk... S amint közeledünk az egyik nagy 147 holdas tóhoz, a főagrohogy a tervezett 157 vagon vegyes dara helyett ebben az idényben jóval több, mint 260 vagonnyi mennyiséget etettek fel... Ideértünk az említett 147 holdas nagy tóhoz. A part tövében az ötnapos nagy lehalászat utolsó „simításait” látjuk. A parton szorgoskezű lányok és asszonyok állják körül a válogató ládát — Ebből a tóból öt nap alatt — mondja büszkélkedve a főág* ronómus — ezer mázsát halásztunk ki... — Hova szállítják az idei tízezer mázsa halat? — Legnagyobb részét a környékbeli országokba: Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba és Nyugat-Német- országba... De tekintélyes meny- nyiséget adunk az ország belső fogyasztására is... A délutáni órákban találkozunk össze Sallai Lajosnéval, a fiatal és mindig vidám agronómussal. ö a kacsafarm lelkes istápolója. — Jöjjenek velem, nézzék meg a kacsáimat — invitált bennünket. Ütközben megtudjuk Sallainé,. tói, hogy a 2960 kacsa, mint törzs- állomány, nem önmagáért van. A haltenyésztéshez szükséges trágya egy részét a kacsák „adják”. — Ez a törzsállomány — büszkélkedik hófehér állataival Sallainé. — A 2960 kacsától, amit itt látnak, 180—190 ezer tojást várunk, amiből 120 ezer naposkacsát szeretnénk... Azt már a központba befelé menet tudjuk meg a vidám Sáliamétól, hogy egy-két év múlva a hal mellett tekintélyes pénzforrása lesz a gazdaságnak a kacsa ... Csupán néhány órát töltöttünk a Biharugrai Halgazdaságban. Rövid ott-tartózkodásunkról e néhány képben, s e néhány soros írásunkban akartunk „képet” adni a halászok életéről — ami nem is olyan könnyű... Öt év alatt megkétszereződik a mezőgazdaságban alkalmazott gépi munka mennyisége A törvényerőre emelkedett má- ■odik ötéves terv kimondja, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésére előirányzott erőforrásokat elsősorban a gyorsan és gazdaságosan megtérülő beruházásokra kell összpontosítani. Ez az irányelv is, de a mezőgazdasági munka termelékenyebbé tételének és megkönnyítésének feladata is hogy fel-alá sétáljon. Aztán szembefordul a tanárral: — Meglátjuk, kérem, meglátjuk. Holnapután ilyenkor várom... Nem is ilyenkor, jöhet már reggel... Mondjuk nyolcra. A két férfi kezet fogott, halk berregés, az ajtó már kinyílt, de a tanár hirtelen visszafordult. — Bocsánat, apróbb külföldi természetű bejelentésekkel hol foglalkoznak? — Forduljon a titkárnőmhez. • Aznap este megzörgették az ajtót Vaclav Nősek pilseni lakásán. Bőrkabátos férfiak vették körül meghatározza a következő években a mezőgazdaság gépesítésének jelentős előrehaladását. A második ötéves terv végére a fizikailag nehéz és az egészségre káros munkafolyamatokat teljes egészében, s ezenkívül sok más munkát is gépek végeznek majd. A mezőgazdaságban alkalmazott gépi munka öt év alatt körülbelül Ahogy Schellen berg mögött be-| csukódott az ajtó. Kaltenbrunner] a kocsiját kérette. — SS-központ — mondta a sofőrnek. ...Himmler, az SS birodalmi vezetője így búcsúzott a Mészárostól: — Pontosan ez az a szellem, amire nagy szükségünk van. Az új eszközök széles skálája, ötletek ezrei... Fantázia! És ebben az ügyben van fantázia. A Mészáros könnyedén meghajolt: — Magam is így gondoltam. Herr Redchsführer. (Folytatjuk) megkétszereződik: egy hold szántóterületre tavaly átlagosan 3,5 normálholdnyi gépi munka jutott, 1965-ben pedig csaknem hét normálhold jut. Az alapvető talaj- munkákat, a gabonavetést, a silókukorica-betakarítást és a kapálást teljes egészében gépesítik. Az Utóbbit az teszi lehetővé, hogy másfélmillió holdon alkalmaznak majd vegyszeres gyomirtást, s így lényegesen csökken a kapálandó terület. A gabona-betakarításnak 85, a kukorica-vetésnek 60, a pillangósok kaszálásának 97 százalékát végzik majd gépek. A gépesítés színvonala természetesen nem lesz azonos az egész mezőgazdaságban: az állami gazdaságokban, mint már teljesen kialakult nagyüzemekben, gyorsabban növekszik. Itt egy hold szántóterületen 10—12 normálholdnyi gépi munkát végeznek majd, a gabonát és szálastakarmányokat teljes egészében, s nagyrészt a kukoricát is géppel takarítják majd be. Ezeket a célokat a gépállomány jelentős mértékű növelése biztosítja: öt év alatt a népgazdaság M milliárd forintot fordít mező- gazdasági gépek beszerzésére. Az ötéves tervben számottevően megváltozik a gépi beruházások szerkezete. Eddig a gépi beruházásoknak 55—65 százaléka a traktorokra esett, ezentúl csak 30—35 százaléka. Abszolút mértékben j természetesen továbbnövekszik a I traktorbeszerzés: az első ötéves tervben mintegy 13 000, 1955 és 1960 között nem egészen 20 000 új traktort kapott a mezőgazdaság, a második ötéves terv előirányzata pedig 37 000. A traktorállomány a tavalyi 41 000 darabról az ötéves terv végéig 62 000-re nő. A 37 000 új traktor beszerzése ugyanis lehetővé teszi csaknem 16 000 régi, elavult és elöregedett erőgép kiselejtezését. i mai keresetemből már egy doboz gyufát sem vehetek.” ...A másik most már könyökére támasztja a fejét és figyel, feszülten figyel. Asztalán azóta újabb három piros lámpa gyulladt ki. A pontos idő már háromnegyed tizenkettő, de Schellenberg nem szakítja félbe Langet,■, A tanárnak közben minden vér kiszökött az arcából. Most halálsápadt. Elvitte erejét a látomás. A lába remeg, a ezekbe roskad. Halkan, sziszegve fejezi be: — Igen! Káoszt nekik! Az én bankjegy-katonáim drága német vér nélkül Toppantják meg a brit oroszlán gerincét. A tanár elfcinzottan, de diadalmasan mered Schellenbergre. Érzi, látja: győzött Megkérdezi: — Nos, érdemes volt önhöz utaznom, Herr Obersturmbannführer? És most Schellenberg áll fél, az ajtót nyitó gépkocsivezetőt Egyikük jelvényt villantott meg a gallérja alatt és közölte: — Gestapo. Öltözzék. * Ahogy Lange távozott, Schellenberg becsöngette titkárnőjét. — Küldjön el mindenkit és jelentsen be Kaltenbrunnemél. Igen, azonnalra. Az asztalon kialudtak a piros lámpácskák. * Kaltenbrunner tábornok — ahogy már akkor nevezték: a Mészáros — a Birodalmi Titkos Szolgálat vezetője kedélyesen fogadta a külföldi osztály vezetőjét. — Üdvözlégy Walter, mal ászt tál teljes... — Heil Hitler, Főnök — köszönt Schéllenberg. — Érdekes ügyben zavarlak. A válogatóasztal körül. Potyognak a csónakokba a kiválogatott halak. Sallainé, kedvenceivel. ,j Bakus
