Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-13 / 242. szám
4 NÉPÚJSÁG 1981. október 13., péntek Bérleti hangversenyek Békéscsabán Öles plakátok hívják fel a városban a járókelők figyelmét az Országos Filharmónia csabai bérlethangversenyeire, melyek megyénkben az idei évad kiemelkedő zenei eseményeinek ígérkeznek. Bővebb tájékoztatás céljából felkerestük az Állami Zeneiskola igazgatóját, Sárhelyi Jenőt, s ő minderről a következőket mondta el: A Filharmónia az előző évad hat hangversenyével szemben az idén már hét bérleti estet rendez. A közreműködő zenekarok közül régi ismerősként fogjuk üdvözölni a debreceni és a budapesti MÁV-szimfonikusokat. A karmesterek ebben az évadban is a legjobbak közül, az élvonalbeliek közül kerülnek ki. Kedves vendégeink lesznek: Koródy András, Lukács Miklós és Lehel György. A szólisták közül a csabai közönség már jól ismeri és szereti Kocsis Albert és Gabos Gábor művészetét. Az idei programban egyébként régi óhaj és Ígéret valósul meg. Az idény befejezéseként az Állami Hangverseny Zenekart fogjuk hallani, Ferencsik János főzeneigazgató vezetésével. A Békéscsabai Szimfonikusok is vállaltak egy koncertet. Ezen régi orosz mesterek és mai szovjet szerzők műveit szólaltatják meg. Az egészről még annyit — folytatta tájékoztatóját a zeneiskola igazgatója —, hogy noha á vendégzenekarok állandóan járják az országot, megyénkben a komoly zenét illetően még mindig nagy az ellátatlanság. Sajnos, ennek az is egyik oka, hogy noha művelődési otthonaink. közt sok az új, a korszerű, melyben megfelelő tárgyi feltétel állna rendelkezésre hangversenyek tartására, az otthonok vezetői — anyagi meggondolásból, ráfizetéstől való félelemből — nem hívnak minket, hogy terjesszük a komoly zenei kultúrát. Holott mi szívesen mennénk, ha hívnának és akár alkalmilag, akár rendszeresen, bérleti hangversenyek formájában örömmel rendeznénk bárhol a megyéA békésszentandrási munkásőrök helytállása Hideg, csípős szeles időben gyülekezett a szarvasi járás II. munkásőr szakasza lövészetre. A hajnali pirkadásban a várakozás alatt élénk vita folyt, mennyire sikerül teljesíteni a szakasznak a célt. Egyszer csak a távolban megjelenik a „vöröskakas”. Kéményből tüzet kapott a békésszentandrási Zalka Máté Tsz tanyája. Gondolkodásra nem volt idő. A betolakodott ellenséget most már valóban meg kell semmisíteni. A szakaszparancsnok, Nemes József gyors és határozott parancsot adott az egységnek a tűzoltásra. A „Gépkocsira” vezényszóra fegyelmezetten és gyorsan foglalta el a helyét az egység. Néhány perc múlva harcban álltak a lángokkal, melyet sikerült az egységnek lokalizálni. A helyi és a Szarvasról érkezett tűzoltóság azután szakszerűen megsemmisítette a tűz maradványát. A sza- kaszparancsnok gyors és határozott intézkedése nagyban megakadályozta a tűz elterjedését. A bátor helytállást tanúsított szent- andrási munkásőrök a gyors oltás után elvonultak, átadták .a helyüket a hivatásos tűzoltóknak. Ök pedig gépkocsin továbbmentek, hogy végrehajtsák, kissé késve, de eredményes hajnali munka után a soron következő lőgyakor- latot. Megérdemlik a dicséretet a bátor, fegyelmezett munkáért. Back Gyula ben zene-esteket. A májusi Líszt- Bartók hónap alkalmával éppen azt tapasztaltuk, hogy van érdeklődés, jelentkezik igény e tekintetben és még nagyobb érdeklődés mutatkozna természetszerűleg, ha megyénk területén mind többen kerülhetnének a magasabb zenei kultúrával közvetlen kapcsolatba. Eddig is minden alkalommal megmozgattuk a közönséget és a művelődési házak és otthonok vezetői is láthatták, hogy milyen jelentősek a népművelésben ezek az estek, zenei rendezvények. Befejezésül közölte Sárhelyi igazgató, hogy az ifjúság nevelése érdekében megalakítják az ifjú zenebarátok körét, hogy ily módon is növeljék a zeneértők számát, a zeneileg fogékonyak táborát, s hozzájáruljanak a későbbiek folyamán a tudatvilág formálásához, az új, korszerű közízlés kialakításához. Részünkről felvetettük annak gondolatát, hogy a dolgozók szélesebb rétegeinek részére a komoly zenei alkotások közvetlen élvezése érdekében, nem lenne-e hasznos alkalmakként üzemekben, termelőszövetkezetekben hangversenyt adni? Azt a választ kaptuk, hogy amennyiben a hangversenyzenekarok részére oly elengedhetetlen tárgyi előfeltételek (helyiség, stb.) adott helyeken biztosítva vannak, énnek akadálya nincs. Azonban olyan megoldás is lehetne, hogy távolabbi üzemek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, dolgozói e célra bérelt autóbuszokon egy-egy hangversenyre ide, Békéscsabára utaznának, s ily módon kapcsolódnának megyénk zenei életébe, növelve a zenekedvelők számát, s megismerve a komoly zene emberformáló erejét, szépségét. —húr— A társadalmi munkásokat ünnepelték A gyulai városi tanács díszterme vasárnap délelőtt zsúfolásig megtelt vendégekkel, meghívottakkal, társadalmi munkásokkal. Még a kisterembe és az oszlopok mögé is jutott belőlük. Ezen a tanácsülésen szűknek bizonyult a nagy tanácskozóterem Az ünnepi tanácsülés elnökének, Jámbor István városi pártbizottsági titkárnak megnyitó szavai két fontos politikai eseményre, az ENSZ-közgyűlés, valamint az országgyűlés ülésére emlékeztettek. A megnyitó után a tanácsülés a város közlekedésének helyzetével foglalkozott, majd megvitatta a városfejlesztési terv végrehajtását. Vidó István elvtárs, a tanács v. b. titkára hangsúlyozta, hogy a tervezett hatszázezer forintos társadalmi *munkát a város dolgozói csaknem egymillió forinttal túlteljesítették. A tanácsülés legszebb aktusa, legfelemelőbb napirendjeként ezután a legjobb társadalmi munkásoknak kiosztották a „Gyula városért” és „Gyuláért” kitüntető jelvényeket. Jámbor István elvtársnak, a városi pártvégrehajtó bizottság titkárának, Enyedi G. Sándor elvtársnak, a városi tanács ■ v. b. elnökének, valamint Kneifel András elv- társnak, a tanács építésügyi állandó bizottsága elnökének a tanácsülés „Gyula városért” jelvényt adományozta, amelyhez egy egész életre szóló fürdőbér- let kapcsolódik. Ezután csaknem ötszáz társadalmi munkás — akik több mint ötven órát dolgoztak — kapta meg a „Gyulá- ért” kitüntető jelvényt, amelyhez egy évre szóló fürdőbérletet kapnak. A kitüntető jelvényeket, az okleveleket és a jelvények viselésére jogosító igazolványt a tanács nevében Vidó István elvtárs nyújtotta át a kitüntetetteknek. <K) II vasútvonal átépítése miatt átmenetileg szabályozzák az Orosháza—Kardoskút közötti utasforgaimat Az olajszállítás nagyobb ütemű lebonyolítására az Orosháza—Kardoskút közötti vasútvonalszakaszt átépítik. Az utasforgalmat a munkálatok miatt előreláthatólag október 16-tól kezdődően munkanapokon — szombat kivételével — ezen a szakaszon vonatpótló autó- buszjáratokkal bonyolítják majd le. A vasúti menetrend szerint Kardos- kútról 9.30-kor és 12.31-kor (piaci napokon) induló, Orosházára pedig 9.49-kor, illetve 12.58-kor érkező, valamint az Orosházáról 11.20-kor (piaci napokon) és 13.13-kor induló, Kardoskútra pedig 11.39-kor, illetve 13.32-kor érkező vonatok helyett az utazóközönség a MÁV személydíjszabásban meghatározott vasúti menetjegy felmutatása mellett igénybe veheti a fenti időpontokban induló és érkező vonatpótló autóbusz- járatokat. A vonatpótló autóbuszok oda- és visszaútban csak Bogárzó megállóhelyen állnak meg. Az utasforgalom menetrendtől eltérő szabályozása a páb<a átépítésének befejezéséig, valószínűleg év végéig tart. Á Toplitz-tó titka HARMATH - RÉTI: (5.) A Skoda hatalmas motorja fel- bődült, a teherautó másodperceken belül eltűnt a kanyarban. Lange kezében ekkor már töltőtoll volt. Nősek — írta a noteszébe — Skoda-művek. És mellé a teherautó rendszámát. Meg a dátumot: 1939. szeptember 1. Jól elmúlt az idő. A lemenő nap mint valami inka bálvány vörös- lőtt az egyik vár tornyán, az eddig kék folyó úgy terült a tájra, mint egy csodálatosan hosszú bíborpa- lásl. Lange mindezt már nem látta. Most »nár csak az út létezett szamara, amelyet még meg kellett tennie. Beült, indított. Nősek jó munkát végzett, a kilométeróra rövidesen százra ugrott. A kopott Mercedes mint a korbácstól megtáltosodott idősecs-ke paripa száguldott Németország felé. Valahol Lengyelországban stu- kák vijjogtak, tankok hemyótal- pai kapaszkodtak békésen megbúvó darabokon. Valahol Lengyelországban férfiak tüzeltek a feléjük özönlő csukaszürke egyenruháikra, a szívükben kétségbeesés volt és halál. Valahol Lengyelországban gyermekek és asszonyok haltak meg, az ország itakom alvilági folyamként hömpölygőit a menekülők áradata és alacsonyan szálló fekete keresztes repülőgépek géppuskázták halomra a védteleneket. Ss közben a Berlin felé vezető országúton nyaktörő tempóban száguldott a szürke Mercedes. A harmadik igazoltatásra Drezdánál került sor. A civilruhás rendőrtiszt megnézte Lange iratait és csendesen, ellentmondást nem tűrő csendességgel azt mondta: — Halassza el kéj u tazásá^.. Azonnal visszafordul. — Lange belekarolt a rendőrtisztbe, félrevonta és a zseblámpa fénye megcsillant egy újabb igazolványon. A rendőrtiszt mosolygott. — Professzor úr, megadom a zöld jelzést. A Mercedes tovább szágudott. Egy külvárosi hotel, a berlini Nordbahnhof szálloda előtt állt meg. A tanár fáradtan zuhant ágyba a szegényes kis szobában. Reggel nyolckor már az utcán volt. Végighajtott az' Unter den Lindenen, a brandenburgi kapu közelében letette a kocsit és sétára indult. — Csapataink száguldanak előre Lengyelországban! Megjelent a Völkischer Beobachter! — kiáltozták a rikkancsok. Egy nyurga fiúkból álló Hitler Jugend-alaku- lat húzott el mellette. A fiúk futottak — és közben egyszerre dobbantottak. A mellettük loholó harminc körüli férfi apró sípjelzésekkel diktálta az iramot. Néhány perccel később egyenruhás nők csoportja jött szembe vele. Az egyikük mellett hatalmas német juhászkutya, gazdája kezében szíjkorbács. Az úttesten is, a járdán is pezsgett, kavargóit a forgalom. Jókedvű, nevető emberek rajzot- tak el Lange mellett és a tanár ilyen megjegyzéseket hallott. — Most aztán megkapják. Egy kicsit majd elmúlik a lengyel sáfemitelenség. A professzor őszinte elragadtatással hallgatta ezt a zsongást. Micsoda erő, micsoda szervezettség! — gondolta. Ezeket nem lehet legyőzni! — Áthaladt a brandenburgi kapu alatt, a Reichstag előtt nagy csoport embert pillantott meg, csatlakozott az őgyelgőkhöz. — Mindig fél tízkor érkezik — mondta egy sildes sapkás fiú. Kilenc óra harminchárom perckor nagy fekete autókból álló kocsisor kanyarodott az épület elé. A harmadikból kiszállt Hermann Goring, a birodalom marsallja, miniszterelnök és egy egész sereg cím birtokosa, többek között a Birodalmi Erdők főfelügyelője, fő- vadászmester, légügyi főfelügyelő. A Nagy Ember nyájasan az egybegyűltek felé intett, aztán súlyához meglepően fürgén felment a lépcsőkön és eltűnt az oszlopok mögött. Pontosan tíz órakor a szürke Mercedes megállt egy egykor zöldre festett, kopott külsejű nagy ház előtt. Lange megnézte a házszámot, a noteszébe pillantott és elégedetten bólintott. — Nem így képzeltem —, gondolta — egyetlen őrszem sincs a kapu előtt? — Lenyomta a kilincset, engedett. Ahogy az ajtó kinyílt, éles csengőberregés hallatszott és egy fülkéből tagbaszakadt SS lépett a tanár elé. Lange ösz- szerezzent, aztán elvigyorodott. Ügylátszik- mégis van őrség. — Di-. Lange professzor vagyok Bécsből. A külföldi osztály vezetőjével akarok beszélni. — Megbeszélt találkozó? — kérdezte az SS. — Le van levelezve. — Mára, erre az órára és erre a percre? Lange megzavarodott: — Nem kérem, az úgy volt... — Rám ebből csak a „nem” szócska tartozik — mosolygott udvariasan az SS — az, hogy volt, nem az én dolgom. Egy pillanat türelmet kérek. Az őr belépett egy kis szobába, felemelte a kagylót és tárcsázott. — Herr Obersturmbannführer, Waltz őrszolgálatos jelentkezik. Bizonyos Lange professzor keresi önt Bécsből. Azt mondja, le van levelezve. — Válasz tíz perc múlva a nyilvántartóból — mondta a hang a vonal másik végén. — Jawohl, Herr Obersturmbannführer. Kattanás. Közben Lange egyedül áll a kis előcsarnokban, senkit sem lát, de az az érzése, hogy több szempár figyeli. A sivár, elhanyagolt falakat nézi. Waltz kilép, odavezeti egy nehéz vasajtóhoz. Olyan, mint itt minden. Rozsdafoltok borítják. Kopások éktelenítik. A kilincsnek még helye sincs rajta. Waltz felemeli a kezét, az ajtó lassan, zajtalanul kitárul és becsukódik mögöttük. Dr. Lange professzor Bécsből belépett a német Birodalmi Titkosszolgálat központjának igazi előcsarnokába. Micsoda épület ez! Micsoda szálak futnak itt össze! Ott fent, a számtalan szobában keleti fejedelmek, dél-amerikai diktátorok, európai pártvezérek és politikusok sorsa dől el sokszor percek alatt. No igen, a Herr Doktor még messze van a legszentebb szentélyektől, de már ez is valami. És Herr Doktor hátrahőköl. Amilyen elhanyagoltság fogadta kint, olyan luxus dühöng itt bent. Kellemes meleg, pálmák, akváriumok csodálatos, messziségeket idéző díszhalakkal. Az asztalokon desszert, legalább tízféle cigaretta, s fényes parketten süppedő szőnyegek, a kényelmes fotelek mellett kerekes kis asztalkákon a legújabb napilapok, képeslapok folyóiratok. Waltz az órájára nézett, majd a telefonhoz lépett. — Nyilvántartás? A Lange- ügyben érdeklődöm. — Küldje el — csattant a katonás, rövid Válasz. A tanár elvörösödött dühében. Nem fogadják? Ez lehetetlen. — Idefigyeljen, ember! Bécsből utaztam idáig, bizonytalan, háborús időben, hogy beszélhessek azzal, akit keresek. Gondolja, hogy ha nem lenne komoly... — Nem az én feladatom, hogy eldöntsem. Kérem, hagyja abba a kiabálást, ne okozzon kellemetlenséget se magának, se nekem. Parancsoljon. És Waltz ismét felemelte karját, az ajtó kinyílt és becsukódott mögötte. Lángénak úgy remegett a keze az idegességtől, hogy alig tudta tartani a cigarettát. Megroggyanó térdekkel sétált egy kicsit az épület körül, a kocsiba nem mert beülni. Mikor végre a volán mellé merészkedett, a motor zúgása, Berlin életének egész lüktetése azt zakatolta: Nem fogadtak! Nem fogadtak! (Folytatjuk) t
