Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

NÉPÚJSÁG 1961. október 13., péntek (Folytatás az 1. oldatról) Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió képviselői nyilatko­zatokat tettek. Ezekhez a nyilat­kozatokhoz később Franciaország is csatlakozott Az egyik nyilatkozat például azokról a kegyetlenkedéseikről szól, amelyeket a német náci had­sereg a Szovjetunió területén és más országokban elkövetett. Pél­dátlan tömeggyilkosságokat, addig nem látott gazságokat hajtottak végre. „A . kegyetlenkedésekről” című nyilatkozatban a következő­ket mondották a náci hóhérokról — érdemes erre emlékezni: „A három szövetséges hatalom azo­kat a német tiszteket, akik ke­gyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek vagy azokban hozzájárulásukkal részt vettek, vissza fogja küldeni azok­ba az országokba, amelyekben al­jas cselekedeteiket elkövették, hogy a felszabadított országok sa­ját törvényeik szerint vonhassák őket felelősségre és ítélkezhesse­nek felettük.” Ezt a nyilatkozatot annak idején mi is olyan igazsá­gos álláspontnak tartottuk, amely­nek érvényesítéséért harcolni kell. Van ennek a nyilatkozatnak egy része, amelyben az áll, hogy eze­ket a bűnösöket a világ legtávo­labbi zugáig üldözni fogják és ki­szolgáltatják őket, bárhol is legye­nek. Ez is tetszett nekünk. Nos, hogyan fest ez a jelenlegi NATO-gyakorlatbam? Nehéz vol­na rövid idő alatt személy szerint felsorolni azokat a bebizonyítottan kegyetlenkedő fasiszta hóhérokat, akik ma olyan területen és kör­ben működhetnek, ahol a NATO- hatalmaknak — ha akarnák — nem is nagyon kellene őket keres­niük. Csak kezüket kellene ki- nyújtaniok és megfoghatnák őket, s ahogyan a nyilatkozatban szere­pel, átadhatnák vádlóiknak, azok­nak a népeknek, amelyek ellen kegyetlenségeiket elkövették. Korábban a megszállt Német­országban — mielőtt ott kialakul­tak volna az önálló államok — valóban megszállási zónák voltak. Abban a zónában, ahol a Szovjet­unió volt, monopolisták nem ju­tottak hatalomra, nácik nem ju­tottak főparancsnoki tisztséghez, hanem felelősségre vonták és meg­büntették azokat, akiknek meg­büntetésére a nagyhatalmak ün­nepélyesen fogadalmat tettek és megállapodást kötöttek. Az USÄ- ról és a NATO-ról nem lehet le­mosni azt a gyalázatot, ami azál­tal szállt reá, hogy az embertelen szörnyűségeket elkövetett vadálla­tokat ma fontos funkciókban tart­ja és kivonja a büntetés alól. A Szovjetunió elhatározta, hogy békét kell kötni Németországgal és fel kell számolni a második világháború maradványait és ez­zel az abnormális nyugat-berlini helyzetet. A nyugatiak most nagy lármát csapnak, azt mondják, hogy a fe­szültséget ezáltal a Szovjetunió idézte elő. Ez hazugság, a népek tudatos megtévesztése. A Német Szövetségi Köztársaságban mosta­nában tömeggyűléseken, fasiszta szervezetek felvonulásain, ünnep­ségein, gyűléséin kormánytagok szólalnak fel és nyíltan más ország területeinek elfoglalását sürgetik. Ilyen viszonyok között ala­kult ki az a nézet — a szovjet kormány álláspontja, a mi kormányunk álláspont­ja, a varsói szerződésben tö­mörült valamennyi kormány ál­láspontja —, hogy fel kell számol­ni a második világháború marad­ványait, meg kell kötni a békét a két Németországgal és véget kell vetni annak, hogy Nyugat-Berlin háborús góc, puskaporos hordó le­gyen. Az USA kormánya, a NATO más felelős tényezői ez idő szerint minden hivatalos megnyilvánulá­sukban fenyegetőznek: — arról beszelnek, hogy nyugat-berlini jo­öefejeződött az országgyűlés ülésszaka gaikat mindenképpen megvédik és azokért harcolni fognak. Először is a mi fogalmaink sze­rint joga mindig annak van, aki kötelezettségeinek is eleget tesz. Az Egyesült Államok kormánya, Anglia kormánya, Franciaország kormánya nem tett eleget azok­nak a kötelezettségeinek, ame­lyek a megszállási joggal együtt jártak, s így jogokról sem beszél­hetnek. Másodszor: olyan csodát még nem látott a világ, hogy ha egy háború befejezéseként — még ha tizenhat évvel később is — béke- szerződést kötnek, bárkinek is megszállási joga maradjon. A NATO-hatalmaknak szembe kell nézniük ezzel. Ma a Szovjetunió­nak, a szocialista világnak és — benne a Német Demokratikus Köztársaságnak is — az igazsága mellett ereje is van és meg kell mondani, hogy ez a nagyobb erő. Az Egyesült Államok felelős kormánytényezői folyton azt mondják, hogy valamilyen elma­radást kell behozniuk. Hol van ez az elmaradás? Kiderül, hogy el­maradás mindenekelőtt két terü­leten van: a legkorszerűbb fegy­verek — a reaktív fegyverek, az interkontinentális rakéták — te­rén és a hagyományos fegyverzet­ben. A világ azonban megváltozott. Van erő — és kell is, hogy legyen —, amelyik éber és készen áll: a szocialista világ ereje. Ez az erő vissza tudja tartani a nagyon for­ró fejűeket, meg tudja fékezni őket, ha netán provokációra szán­nák el magukat. Kötelességünk gondoskodni az oszág védelméről Ezzel összefüggésben kell vizs­gálnunk saját kötelességünket. Nekünk Is kötelességünk, hogy gondoskodjunk az ország védel­méről. Kormányunk is megteszi azt, amit meg kell tennie. Külön­böző intézkedéseket tettünk, hogy honvédelmi képességünket növel­jük, és magunk is hozzájáruljunk ahhoz a hatalmas erőhöz, a szocia­lista világ erejéhez, amely a hábo­rús agresszorokat féken tartja, ha pedig provokatív lépésre szánnák el magukat, megfelelő leckében részesíti. Milyen intézkedéseket tettünk? Többek között gondoskodtunk ar­ról, hogy a magyar hadsereg fegy­verzetét korszerű színvonalra emeljük. Az intézkedések közé tartozik az is, hogy a kétéves szol­gálati idejüket a közeljövőben le­töltő katonákat ideiglenesen visz- szatartottuk. Ébereknek kell len­nünk, készenlétben kell lennünk. Ezért népünk érti is, támogatja is, helyesli is ezeket az intézkedése­ket. Ezzel összefüggésben szeretnék köszönetét mondani az országgyű­lés tagjainak, magának az ország- gyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a német békeszerződés kérdésében augusztusban kiadott kormány- nyilatkozatot. A magyar kormány — mint ezt már nyilatkozatában is leszögezte és ahogy ezt most az országgyűlés saját nyilatkozatá­ban megerősítette — mindazok­kal az államokkal együtt, amelyek erre készek lesznek, meg fogja kötni a békét a két Németország­gal, ha pedig az NSZK erre nem hajlandó, akkor a Német Demok­ratikus Köztársasággal. A magyar kormány legjobb meggyőződése és lelkiismerete szerint jár el, amikor ezt a po­litikát követi a német kérdésben. A magyar népnek magának ala­pos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanúsítsuk Magyarország az akkori urainak bűnéből — kezdetben Hitler har­madik birodalmának csatlósa volt, majd áldozata lett. A második világháborúban a magyar népesség felnőtt lakossá­gának nyolc százaléka vesztette életét. A hídállomány nyolcvanöt százaléka, a vasúti berendezések harmincöt százaléka ment tönkre. Nagy lakásproblémákkal küzdünk — a második világháborúban egyedül Budapesten 27 000 lakás semmisült meg teljesen. Hogyan tudnánk mi élni és gazdálkodni, ha az a 27 000 lakás megmarad! Elpusztult állatállományunk het­ven százaléka. Most eleget foglal­kozunk a mezőgazdasággal, tud­juk, mit jelent ez. Az akkori nem­zeti vagyon 40 százaléka pusztult el. Mindez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembeszálljon a német imperializmussal és a né­met revanstörekvésekkel. A másik alapos és nyomós okunk az, hogy népünknek van mit védenie: nemzeti függetlenség, történelmi, szocialista vívmányok birtokában van, békében él és dolgozik. Harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meggyőződésünk­ben és érzelmünkben szívünk minden vércseppével szolidárisak vagyunk a Német Demokratikus Köztársasággal. Ml helyeseljük a Német Demok­ratikus Köztársaság békepolitiká­ját. Helyeselünk minden intézke­dést, amit ennek érdekében tesz. Külön üdvözöljük azt az augusz­tus 13-i intézkedést, amellyel a Nyugat-Berlinben létesített kém- és diverzánsközpontot megfosz­totta az akadálytalan közlekedés lehetőségétől. A varsói szerződés tagállamai, a mi kormányaink tárgyalásokat kí­vánnak, s annak hívei, hogy mindazok az államok, amelyek szövetségben voltak a második vi­lágháború alatt, és együtt harcol­tak a német nácizmus ellen, jus­sanak egyetértésre a német béke- szerződés megkötésében. A békéért harcolunk A mi pártunk a munkásosztály pártja, és amióta a világon a munkásosztálynak forradalmi pártja van, mindig a békéért harcolt. Természetesen mi is a bé­kéért harcolunk, mert a háború­ban mindig a népek millióinak, a dolgozó embereknek kell vérez- niük, szenvedniük és pusztulniuk. Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meg­győződésünk, hogy a békés ver­senyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei előbb- utóbb mellette döntenek. Kormányunk híve a háborús veszély teljes megszüntetésének, s ezért népünk támogatásával küzd az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes és vég­leges felszámolásáért. Természetes, hogy mi békét aka­runk, mert meg akarjuk valósítani második ötéves tervünket. Hasonló békés tervek foglalkoztatják az egész szocialista világot. Minden szocialista ország békében akar él­ni, s népének javát akarja előmoz­dítani. Kiemelkedő példa erre a Szov­jetunió. Pártunk küldöttsége ha­marosan elindul a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. Kongresszusára. Jelen lehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyszerű programjának elfogadá­sánál. Milyen nagyszerű program, és milyen nagyszerű távlatok! Tíz esztendő múlva a Szovjetunió megelőzi a jelenleg legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült AHaniokat az egy főre jutó ter­melésben: húsz esztendő múlva már a Szovjetunióban lényegé­ben felépül a kommunista társa­dalom, a jenlegi hatalmas és fejlett ipart a hatszorosára, a me­zőgazdaság hozamát három és fél­szeresére növelik; általánossá te­szik a középiskolai oktatást és a középiskolásokat kollégiumokban nevelik; a közlekedési eszközök igénybevétele -díjtalan lesz; nem lesz lakbér és boldog, elégedett lesz az emberek élete. íme, a bé­kés építőmunka nagyszerű távla­tai! De a Szovjetunió Kommunista Pártjának Kongresszusa mégsem csak a szovjet nép számára jelen­tős, hanem az egész szocialista vi­lág, az egész nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom szá­mára, a világ népei számára is, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja azért harcol, hogy kivívja az emberiségnek az általános és teljes leszerelést, a háború nélküli világot. Ez a nagyszerű cél az egész emberiséget érinti! Igaz szívvel kívánunk tehát sok sikert a Szovjetunió Kommunista Pártja Kongresszusának, a szovjet nép­nek, amely nemcsak saját magá­nak, hanem a világ más népeinek is utat tör. Második ötéves tervünk céljai Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nemcsak egy­szerűen a második ötéves terv, ha­nem ez az az 5 éves terv, amelynek évedben Magyarországon befejező­dik a szocialista társadalom meg­alapozása és teljes lendülettel át­térünk a fejlett szocialista társa­dalom építésére. A terv megvaló­sítása a magyar nép nagy forra­dalmi vívmánya lesz! A célok elérése nagy munkát kíván. Az ipari termelés tervezett növekedését 70 százalékban a ter­melékenység emelésével kell biz­tosítani; a mezőgazdaságban is az egyik fő követelmény a termelé­kenység növelése, a termelési költségek csökkentése. A mezőgaz­daságban ezzel együtt jár a szo­cialista nagyüzemi gazdaság meg­szilárdítása és megfelelő színvo­nalra emelése. Ami a mezőgazdaságot illeti, meg kívánom említeni, hogy az idei aszály természetesen kedve­zőtlen következményekkel járt és bizonyos közbülső feladatokat ró ránk. Ami a termelőszövetkezetek fej­lődését illeti, mindenki tanúsít­hatja, hogy a termelőszövetkeze­tek megerősítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az előző évben volt. Termelőszövet­kezeteink döntő többsége jól dol­gozott, az, időjárás nehézségei el­len is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tízezer ember, aki koráb­ban sohasem vezetett ilyen nagy gazdaságot. Az oktatásügy Kádár János ezután oktatásügyi törvényünkkel foglalkozott. Jó ‘örvény, kívánatos, hogy megvaló­suljon — mondotta. Talán emlé­keznek még arra az időre, amikor felbocsátották az első szovjet szputnyikot, s megkezdte keringé­sét a világűrben. A kis „bip-bip”- hang halálra rémítette az imperia­listákat. Az első szputnyik sikeres felbocsátása után sok amerikai fo­lyóiratban és napilapban nagy cikkek jelentek meg a szovjet közoktatásról, és bizony hamaro­san megtalálták az összefüggést a szovjet közoktatás fejlettsége és az első szputnyik felbocsátása kö­zött. Nem véletlen ez és nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi haladá­sunk is nagymértékben függ a közoktatás eredményességétől. Ezért becsül jük mi a pedagógusok munkáját, akik az új generációt nevelik. Valóban, sok tekintetben munkájukon, a közoktatáson mú­lik az egész nemzet, az egész tár­sadalom jövő fejlődése. A törvényjavaslat vitájában sok szó esett arról, hogy az iskolákban tudományos világnézetre kell ne­velni a tanulókat. Arra szeretném kérni a pedagógusokat, hogy ezt értelmezzék helyesen. Először is különbséget kell tenni a gyermekek életkora és a különbö­ző iskolatípusok között atekintet- ben, hogy milyen terjedelmű, té­makörű legyen a tudományos vi­lágnézet oktatása és megalapozá­sa. Semmi szín alatt nem akarjuk, hogy arra nem érett gyermekekkel valamiféle politikai jelszavakat magoltassanak be, s erre mondják azt, hogy íme, világnézetet taní­tunk. Mi a tudományos világnézet megalapozását kérjük a pedagógu­soktól, hogy azután később, amint növekszik a gyermek, és középis­kolába, főiskolába kerül, megfele­lően erősödjék politikai érdeklő­dése is. Tavaly egy belső tanácskozásun­kon felmerült, hogy a gyermek­őrsöket miről nevezzék el. Egy­két amolyan nagyon osztályharcos ember azt javasolta, hogy Marx­ról, meg talán Lasalle-ról, meg Engelsről kell az őrsöket elnevez­ni. A gyerekek valamivel jobban szerették volna, ha nyusziról, meg a mókusról, meg virágokról ne­vezhetnék el őrseiket. Mi a gyer­mekek mellett álltunk ebben a harcban, és inkább vállaltuk me­gint azt, hogy liberalizmussal meg revizionizmussal vádoljanak ben­nünket. (Derültség.) A kommunista szakemberek ne­velésének kérdésében egyetértek azzal,- amit Kállai elvtárs mon­dott. Helyesen kell értelmezni a jelen és a jövő közti különbséget. Jelenleg különböző világnézetű, politikai szemléletű szakemberek dolgozhatnak hasznosan. A jövő követelménye azonban más. Minél távolabbra tekintünk, annál in­kább szükséges, hogy minden, fő­iskolai és egyetemi tanulmányait befejezett fiatalember kommunis­ta szakember legyen. Ez fontos társadalmi érdek, és az egyete­mekről kikerülő fiatal szakembe­rek személyes érdeke is. Szó esett itt arról is, hogy ettől a törvénytől és helyes végrehajtá­sától várjuk a kulturális forrada­lom teljes győzelmét. Ezen azt értjük, hogy a szocialista kultúra győzedelmeskedik a közoktatás­ban, a nevelésben, a művészetben s általában a kultúra minden terü­letén. A kulturális forradalom leglényegesebb pontja maga az ember, iskolai végzettsége, művelt­sége, képzettsége. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ifjúság és a felnőttek közül mindenki megkap­ja a megfelelő képzettséget és műveltséget, amire alkalmas, és amit el szeretne érni. Jelenleg a főiskolai és egyetemi felvételeknél figyelembe veszik a származást. Vagyis 1961-ben mér­legelik, hogy a szülők 1938-ban milyen társadalmi osztályhoz tar­toztak. Pártunk napirendre fogja tűzni és megvizsgálja ezt a kér­dést. Azt kell alapul venni, hogy melyik gyerek milyen értelmes, milyen jó a bizonyítványa, mik a törekvései, milyenek a jellembeli tulajdonságai sitb. , s ezek alapján kell eldönteni, hogy kit vesznek fel a főiskolára. Ebben a parlamentben nem kell bizonygatni, hogy a Horthy-rend- szerben a munkásság és a paraszt­ság elől a művelődés, az iskolák — különösen a főiskolák — általá­ban el voltak zárva. Ezt a törté­nelmi hátrányt be kellett hoz­nunk. Az eddigi gyakorlat helyes, szükséges volt. De most meg kell nézni, hogyan tovább. Valószínű­leg szükség lesz a szocialista tár­sadalom viszonyai között is bizo­nyos ideig arra, hogy túüelentke- zés esetén márlegeljük, hogy a (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom