Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

BÉKÉS MEGYEI « Ara 60 fillér ^ Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉP UJG 1961. OKTÓBER 29., VASÄRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 256. SZÄM Frol Kozlov elvtárs beszámolója a párt szervezeti szabályzatának módosításáról az SZKP XXII. kongresszusán Moszkva (TASZSZ) Az SZKP XXII. kongresszusán nak október 28-i, szombat délelőtti ülése magyar idő szerint 8 órakor megkezdődött. Erői Kozlov, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja és a Központi Bizottság titkára be­számolt a Szovjetunió Kommu­nista Pártja szervezeti szabályza­tának módosításáról. Megállapította, hogy „a kong­resszus teljesen jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságának bei- és külpolitikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét”, egy­hangúlag jóváhagyta az SZKP új programját, „az egész párt és Hruscsov elvtárs vezette lenini Központi Bizottsága kollektív, al­kotó gondolkodásának gyümöl­csét”. • Egészen törvényszerű, hogy a kongresszus megvitatja az SZKP szervezeti szabályzata módosításá­nak kérdését, mondotta Kozlov. „Az új program új, nagyobb köve­telményeket ró a pártra, minden kommunistára”. Kozlov emlékeztetett rá, hogy a jelenleg érvényben levő szervezeti szabályzatot 1952-ben a XIX. pártkongresszus fogadta el, ame­lyen „Az SZK(B)P szervezeti sza­bályzatának módosítása” címen Nyikita Hruscsov tartott beszámo­lót. ,A párt felépítésének és mun­kájának a jelenleg érvényben lé­vő szervezeti szabályzatban meg­testesült alapvető lenini szerve­zeti elvei megmásíthatatlanok — mutatott rá Kozlov. — A XXII. pártkongresszus elé terjesztett szervezeti szabályzat-tervezet to­vább fejleszti ezeket az elveket.” A SZKP ezekben az esztendők­ben „számbelileg megnőtt, eszme­ileg és szervezetileg megerősödött. A sztálini személyi kultusz követ­kezményeit leküzdve, a párt telje­sen visszaállította a pártélet lenini normáit, és a kollektív vezetés el­vét, még szorosabban tömörült a lenini Központi Bizottság köré”. „A párt sorainak lenini egysé­ge még sohasem volt olyan szi­lárd és megbonthatatlan, mint napjainkban” — mondotta Koz­lov. A szervezeti szabályzat megbízható fegyver Az SZKP szervezeti szabályzata, amelyet a kongresszus elfogad, megbízható szervezeti fegyvert ad a párt kezébe a kommunizmus győzelméért vívott harcban — folytatta Kozlov. Az SZKP — a munkásosztály pártja — az egész szovjet nép pártja lett. „Ez pártunk történel­mi fejlődésének, a Szovjetunió­ban a szocializmus teljes és vég­leges győzelmének legnagysze­rűbb eredménye.” „Pártunk a marxizmust-leniniz- must alkotó módon továbbfej­lesztve, határozottan harcol a for­radalmi elmélettől mélységesen idegen revizionizmus, dogmatiz- mus és szektásság minden meg­nyilvánulása ellen”. Az SZKP elválaszthatatlan, szerves része a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalomnak. „A párt szilárdan kiáll a proletár internacionalizmus kipróbált el­vei mellett.” A párt egész története „a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom iránti internacionalista kötelességének tettekkel való tel­jesítése. Az SZKP tevékenyen elő­segíti a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilár­dítását, erősíti a testvéri kapcso­latokat valamennyi ország kom­munistáinak nagy seregével, a bé­kéért, a demokráciáért és szocia­lizmusért folyó közös harcban összehangolja akcióit a kommu­nista világmozgalom többi oszta­gának erőfeszítéseivel”. Kozlov rámutatott, hogy „a je­lenlegi viszonyok között hason­líthatatlanul növekszik minden kommunista szerepe, valamint fe­lelőssége a párttal és a néppel szemben, megnő a párttagok rangja”. „A párt továbbra is a társada­lom legtudatosabb és legtevéke­nyebb tagijaiból fogja kiegészíteni sorait.” Az előadó felolvasta a szerve­zeti szabályzat tervezetének első cikkelyét: Ez a cikkely, mutatott rá Kozlov, teljes mértékben fenn­tartja a párttagság lenini elvét. Űj benne csak az a megállapítás, hogy párttag lehet a Szovjetunió min­den állampolgára, „aki tevéke­nyen részt vesz a kommunizmus építésében”. Az SZKP szervezeti szabályza­tának tervezetében „előtérbe ke­rülnek a párttagnak a társadalmi munkára, a termelésre, s a kom­munizmus anyagi-műszaki bázi­sának felépítésére vonatkozó kö­telességei.” A párttag egyik legfontosabb kötelessége — folytatta Kozlov — „a bírálat és önbírálat fejlesztése, harc a hivalkodás, elbizakodott­ság, az önelégültség, a bürokra­tizmus és a lokálpatriotizmus el­len”. A szervezeti szabályzat ter­vezete nemcsak hirdeti azt, hogy a párttag szabadon élhet minden kommunista megbírálásának jo­gával, függetlenül attól, hogy az milyen tisztséget tölt be, hanem biztosítja is ezt a jogot. „A kommunistának harcolnia kell a nacionalizmus és soviniz­mus csökevényei ellen; szóval és tettel közre kell működnie a szov­jet népek barátságának, valamint a szovjet nép és a szocialista tá­bor népei, valamint az egész vi­lág proletárjai és dolgozói együtt­működésének megszilárdításá­ban”. „A párttagok lássák világosan a szervezeti szabályzat megszab­ta kötelességeiket — hangsúlyoz­ta Kozlov — és éljenek teljes mér­tékben a szervezeti szabályzat előirányozta széleskörű jogaik­kal. Ez biztosítja a kommunis­ták kezdeményező készségének és öntevékenységének további fejlő­dését, minden pártszervezet harc­képességének fokozódását.” Új kiegészítő cikkelyek A szervezeti zetét egy sor szabályzat terve- olyan cikkellyel egészítették ki, amely arra hiva­tott, hogy még magasabbra emel­je a pártszervezetek felelősségét a pártba való felvételért. Ami a tagjelöltségi idő meghosszabbítá­sát illeti (ezt az intézkedést a XIX. pártkongresszus után vezet­ték be) az új szervezeti szabály­zat-tervezet ezt a cikkelyt elhagy­ja. „Az eszmei élet aktivizálódása a pártban, a pártfegyelem meg­szilárdítása, a kommunisták ön­tudatának emelkedése arra veze­tett, hogy az elmúlt években nagymértékben csökkent az SZKP-ból való kizárások száma” — mondotta Kozlov. Biztosítékul a legsúlyosabb pártbüntetés, a pártból való ki­zárás indokolatlan alkalmazása ellep és a pártszervezetek felelős­ségének fokozására a kommunis­ták sorsáért, a szervezeti szabály­zat-tervezet ezt a cikkelyt elhagy- repel: „Az alapszervezetnek a ki­zárásról szóló határozata akkor tekinthető érvényesnek, ha azt nem az egyszerű többség, hanem a taggyűlésen jelenlevő párttagok­nak legalább kétharmada meg­szavazta”. A szervezeti szabályzat terve­zetében következetesen végigvo­nul az az eszme, hogy a pártéletben ki kell terjeszteni a demokrati­kus elveket, „ami döntő feltétele annak, hogy tovább emelkedjék minden pártszervezet aktivitása és öntevékenysége és minden kommunistát bevonjanak az ele­ven, alkotó pártmunkába”. „A párt szervezeti felépítésének elévülhetetlen alapja a demokra­tikus centralizmus lenini elve” — hangsúlyozta az előadó. „Rendkívül nagyjelentőségű a szervezeti szabályzat tervezetének az a tétele, hogy a pártvezetés legfőbb elve a vezetés kollektív jellege, ami megóvja a pártot, an­nak minden szervét az egyoldalú, szubjektív határozatoktól és cse­lekedetektől.” A pártélet lenini normái, a ve­zetés kollektivitásának elve, a pártszervek összetételének rend­szeres megújítása elhárítja an­nak lehetőségét, hogy túlságosan összpontosuljon a hatalom egyes funkcionáriusok, munkatársak kezében, és előfordulhassanak olyan esetek, hogy az illetők ki­vonják magukat a kollektíva el­lenőrzése alól, biztosítja az új, friss erők gazdag beáramlását a vezető pártszervekbe, az idős és a fiatal káderek helyes arányát — jelentette ki Kozlov. „A vezető szervek megújítási folyamatának a pártélet norma-, jává kell válnia” — jelentette ki Kozlov. Hangsúlyozta, hogy e' rendszer célszerűsége szemmellátható. „A vezetésbe állandóan új erőknek, fejlődő, kezdeményező munkatár­saknak kell bekerülniük. Ugyan­akkor szükséges, hogy erélyesen megszabadítsák a párt vezető szerveit az olyan emberektől, akik túlságosan is odanőttek szé­kükhöz, azt hiszik, hogy nem le­het őket helyettesíteni, akik már nem fejlődnek tovább és nem tudják elvégezni a rájuk bízott feladatokat, akik makacsul ra­gaszkodnak a vezető tisztségek­hez.” Kozlov hangsúlyozta, hogy a pártszervek rendszeres megújítá­sának elve „egyáltalán nem mond ellent a tapasztalt, tekintélyes munkatársak fontos szerepének”. A- szervezeti szabályzat-tervezet éppen ezért rámutat, hogy az olyan pártvezetők és munkatár­sak, akik megérdemelt tekintélyt vívtak ki, s akiknek magasfokú politikai tudása és szervező ké­pessége nyilvánvaló, hosszabb időszakra ás beválaszthatok a ve­zető szervekbe. „A megfelelő je­löltet azonban akkor lehet meg­választottnak tekinteni, ha titkos szavazás alkalmával a szavaza­toknak legalább háromnegyedét megkapja”. Kozlov rámutatott, hogy egyik vagy másik munkatárs pártszer­vekbe való huzamosabb idejű beválasztásának lehetősége a szer­vezeti szabályzat értelmében ki­terjed az összes választható posz­tokra és nemcsak az SZKP Köz­ponti Bizottsági, vagy a Központi Bizottság Elnökségi tagságára, mint azt egyesek javasolták. Az értelmes, kezdeményező szellemű és energikus munkatár­sak törvényszerű fejlődését és kiemelését nem lehet megakadá­lyozni — mondotta Kozlov. A szabályzat-tervezet hangsú­lyozza, hogy minél magasabb be­osztást tölt be a pártban a kom­munista, annál nagyobb a felelős­sége — mutatott rá Kozlov. — Ezt többek között megerősíti egy új tétel: „A Központi Bizottság tagjának és tagjelöltjének egész tevékenységével igazolnia kall a párt belé vetett nagyfokú bizal­mát. Ha a Központi Bizottság tag­ja vagy tagjelölt je foltot ejt be­csületén és méltóságán, nem ma­radhat meg a Központi Bizottság­ban.” A szabályzat-tervezetnek ez a rendelkezése mutatja, hogy mi­lyen igényes pártunk azokkal szemben, akiket harcos lenini ve­zérkarának soraiba állít — mon­datta Kozlov. A í demokratikus centralizmusról Kozlov hangsúlyozta, hogy „A centralizmus nem mond ellent a párton belüli demokráciának. Fel. tételezi a helyi kezdeményezés és építőmunka minden eszközzel való fejlesztését és a fennkölt, ön­tudatos fegyelmet. A demokrati­kus centralizmus biztosítja a párt akaratának és cselekvésének egy­ségét: mozgékonnyá teszi, képessé arra, hogy a helyzet változásának megfelelően átszervezze sorait, s az egész párt erőfeszítéseit a kommunizmus építésének törté­nelmi jelentőségű feladataira összpontosítsa.” A pártélet normája a vélemény- szabadság, a politikai és gyakor­lati párt-tevékenység bármely kérdésének szabad megvitatása. Az eszmecsere során alakul ki az egységes, helyes álláspont, amelyet a mindenkire nézve köte­lező párthatározatban rögzítenek. A szervezeti szabályzat terveze­te előirányozza „a párt-politika kérdéseinek szabad és érdemleges megvitatását, a tisztázatlan vagy nem elég világos kérdések egyes szervezetekben vagy a párt egé­szében való megvitatását” — mu­tatott rá a továbbiakban Kozlov. „Természetesen nem engedhető meg, hogy ellentmondásokba ke­veredett vagy éretlen emberek va­lamilyen kis csoportjának szeszé­lye folytán a párt meddő vitába merüljön, hogy egyes pártellenes elemek a párt egységének aláásá- sához vezető akciókat indíthassa­nak”. A pártnak nincs joga, hogy fegyvertárából kiiktassa azokat az eszközöket, amelyekkel tömött sorainak eszmei és szervezeti egy­ségéért harcol” — jelentette ki Kozlov. „A szervezeti szabályzat bizto­sítékokot nyújt a jelentéktelen kisebbség olyan próbálkozásai el­len, hogy ráerőszakolja akaratát a többségre, valamint a frakciós csoportosulások alakítására és a pártszakadás előidézésére irányu­ló kísérletek ellen” — mondotta Kozlov. A szervezeti szabályzat terve­zetének megvitatása során — kö­zölte Kozlov — ilyen kérdések vetődtek fel: nem zárja-e ki az SZKP, az egész szovjet társadalom egyöntetű egysége mindenféle sza- kadár-tevékenység lehetőségét a párt soraiban? Szükség van-e a jelenlegi körülmények között a szervezeti szabályzatban bármi­féle formális biztosítékokra a frakciózás és csoportszellem ellen? „Igen, elvtársak, ilyen biztosí­tékokra szükség van” — hangsú­lyozta Kozlov. „A szovjet társadalomban nem maradt olyan társadalmi bázis, amely bármiféle opportunista irányzatokat táplálna a pártban. De egyes személyek vagy csopor­tok eszmei ingadozásának forrá­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom