Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

2 NÉPÚJSÁO 1961. október 29., vasárnap Tanácskozik az SZKP XXII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról sait még nem küszöböltük ki tel­jesen.” A XXII. pártkongresszuson ki­tűzött lenini irányvonal megvaló­sításával szemben elkeseredett el­lenállást tanúsított a frakciós, pártellenes csoport: Molotov, Ka- ganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulganyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov — jelentette ki az előadó. más szocialista országokhoz fűző­dő kapcsolataik éles megrontásá­nak útjára leptek. „Az Albán Munkapárt vezetői­nek, és mindenekelőtt Mehmet Shehunak, valamint Enver Hod- zsának a tevékenysége szemlélte­tően mutatja, hova vezethetnek a személyi kultuszhoz való vissza- kanyarodások, a pártvezetés lenini normáinak megsértése, az antide­mokratikus rendszer bevezetése a pártban és az országban” — mon­dotta Kozlov. „Mit kellett tennie a Központi Bizottságnak olyan körülmények között, amikor hiábavalónak bizo­nyult a számtalan kísérlet, hogy meggyőzzék az albán vezetőséget — mondjon le szektás cselekmé­nyeiről, s amikor e vezetőség hi­bájából a proletár nemzetköziség elveitől való elszakadás veszélyes útjára történt lépésük eszmei el­lenfeleink előtt is köztudottá vált? Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzet­ben az albán vezetők leninista- ellenes magatartásának elvi elité, lése, a felmerült eltérések leküz­déséhez vezető utak megkeresésé­re szólító felhívás volt e kérdés egyedül helyes, valóban marxista- leninista megközelítése” — jelen­tette ki Kozlov. „N. Sä Hruscsov elvtárs beszélt azokról a tényekről, amelyek meg. mutatják, hogy Mehmet Shehu, Enver Hodzsa és más albán veze­tők a legutóbbi napokban, már a XXII. kongresszus ülésezésének idején, olyan tevékenységet foly­tattak, amely azt bizonyítja, hogy e vezetők még jobban belekeve­redtek a nacionalizmusba és a szektarianizmusba, s még inkább eltávolodnak a nemzetközi kom­munista mozgalom összeegyezte­tett irányvonalától; hogy az SZKP és Központi Bizottsága nyílt rágal­mazásának, saját pártjuk és népük becsapásának útjára léptek. S ez, elvtársak, szégyen; szégyen, hogy az albán vezetők mindenkit ellen­ségüknek tekintenek, aki ma a Szovjetunióval való barátság mel­lett száll síkra!” „Kötelesek vagyunk erélyesen kijelenteni, hogy a testvéri kom­munista és munkáspártok igazi egysége csak a marxizmus-leni- nizmus elvi alapjain lehetséges és nem oly módon, ha elhallgat­juk az albán vezetés helytelen vonalát. A hallgatás álláspontjára helyezkedni adott esetben azt je­lentené, hogy ezeket az embereket helytelen, antileninista tevékeny­ségük folytatására buzdítjuk. A mi pártunk nem léphet ilyen út­ra.” „Mi, szovjet kommunisták a jö­vőben is erélyesen le fogunk lep­lezni mindenkit, aki eltávolodik a leninizmustól, minden revizionis­tát és dogmatikust” — hangsú­lyozta Kozlov. nek és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedéséről.” A párt-káderek kiválasztásáról és beosztásáról szólva közölte, hogy a vezető pártszervek állomá. nyában évről évre nő a mérnökök, a közgazdászok, az agronómusok, a zootechnikusok és más szakem­berek száma. Az SZKP új szerve­zeti szabályzata megköveteli a pártszervektől, hogy tovább javít­sák a káder-munkát, fokozzák funkcionáriusaik felelősségét a párttal és a néppel szemben és ja­vítsák a párt vezetésének módsze­reit. Kétségtelenül megnőtt a párt- szervezetek felelőssége — mutatott rá az előadó a továbbiakban. — „De ez nem azt jelenti, hogy a pártbizottságoknak a szovjet és gazdasági szervek helyébe kell lépniük, s magukra venni azok­nak — őket meg nem illető — funkcióit.” Kozlov kiemelte, milyen nagy jelentőségű a helyi pártszerveze­tek tevékenységének megjavítása szempontjából a pártmunka tár­sadalmi alapjainak kibővítése. „Arra van szükség — hangsú­lyozta —, hogy a pártszervek ap­parátusa csökkenjen, s a pártaktí­va sorai növekedjenek.” Kozlov hangsúlyozta, hogy „a párt csak akkor teljesítheti nagy feladatait, ha minden párttagot és minden szovjet embert a kom­munista erkölcs, a magas színvo­nalú öntudatosság és eszmeiség, a munkaszeretet és fegyelem, a köz­érdek iránti odaadás szellemében fog nevelni. Ebben óriási szerepe lesz a kommunizmus építői er­kölcsi kódexének, amelyet az SZKP programja fogalmazott meg és amely a szervezeti szabályzatba is bekerül t. Ez a kódex lesz a párttagok magatartásának normá­ja, az a hangvilla, amelynek alap­ján a párttag és a pártszervezet érzékeli, ellenőrzi és értékeli elv­társainak erkölcsi tulajdonságait.” Kozlov beszámolt arról, hogy a Szovjetunió kommunistái széles­körűen megvitatták a szervezeti szabályzat tervezetét. A megvita­tásban több mint 9 millió kommu­nista vett részt. „Teljes joggal mondhatjuk, hogy | az SZKP szervezeti szabályzata | tervezetének megvitatásában az egész párt, minden kommunista részt vett. A szervezeti szabályzat tervezetét kivétel nélkül minden taggyűlésen, pártkonferencián és pártkongresszuson egyhangúlag jóváhagyták.” *Az előadó a továbbiakban a kommunistáknak az SZKP szerve- 1 zeti szabályzata tervezetére vo­natkozó egyes javaslataival és ész. revételeivel foglalkozott. A Központi Bizottság gondosan tanulmányozta mindazokat a Ja- j vasiatokat, amelyek kiegészítik vagy továbbfejlesztik a szervezeti szabályzat tervezetének egyik vagy másik tételét — mutatott rá Kozlov — és a szervezeti szabály­zat tervezetének a küldöttek közt szétosztott szövegében általáno­sított formában, megfelelő kiegé­szítéseket és szabatosabb megha­tározásokat eszközöltek. Belevet­ték többek közt azt a tételt, hogy „minden kommunista kötelessége mindenképpen hozzájárulni a Szovjetunió védelmi erejének erő­sítéséhez és fáradhatatlanul har­colni a békéért”. A szónok azt a javaslatot, hogy a pártszervekben a választásokat ne titkos, hanem nyílt szavazás­sal bonyolítsák le, úgy jellemezte, hogy ezzel hátrafelé lépnének a pártdemokrácia fejlesztésének út­ján. Ez azt jelentené — mondotta —, hogy „szűkülne és korláto­zódnék a párttagnak az a joga, hogy teljesen szabadon és függet­lenül nyilváníthassa akaratát”. Mint Kozlov rámutatott, voltak olyan javaslatok is, hogy a szer­vezeti szabályzat állítsa helyre az időnként végrehajtandó tisz­togatást a pártban. „Ilyen intéz­kedésre nincs szükség — mondot­ta Kozlov. — A párt eszmeileg és szervezetileg annyira szilárd, hogy tisztogatás nélkül is képes megszabadítani sorait az olyan személyektől, akik megsértik a programot és a szervezeti sza­bályzatot.” Beszámolójának befejező részé­ben Kozlov hangsúlyozta, az al­kotó energiának és kezdeménye­zésnek abban a hatalmas lendü­letében, amellyel a szovjet embe­rek nevezetessé tették az SZKP XXII. kongresszusa előkészítésé­nek időszakát, visszatükröződik a népnek az a készsége, hogy a párt vezetésével sikeresen való­sítsa meg az életben az SZKP programja által kitűzött nagy ter­veket. A beszámolót gyakran hosszan­tartó taps szakította meg. A kül­döttek fergeteges lelkesedéssel fogadták Kozlov befejező szavait: „Közel van már az az idő, ami­kor a párt vezetésével, a mar­xizmus—Ienlnizmus zászlaja alatt a szovjet nép felépíti a kommu­nista társadalmat, s megvalósul a nagyszerű elv — „mindenki ké­pessége szerint, mindenkinek szükségletei szerint, amikor a kommunizmus napja felragyog földünk felett. A kommunizmus az egész világon meghonosítja a békét, a munkát, a szabadságot, az egyenlőséget, a testvériséget és minden nép boldogságát”. Moszkva (TASZSZ) Az SZKP XXII. kongresszusá­nak ülésén Frol Kozlov beszámo­lója után felszólalt és üdvözölte a kongresszust: Hilding Hagberg, a Svéd Kommunista Párt elnöke, Kodriguez Giraldo, a Brazil Kom­munista Párt Országos Vezetősé­(Egyhangúlag elfogadták 1961. október 27-én) Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusa, miután meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtárs előadói beszédét I — az SZKP Központi Bizottságának I beszámolóját —, határozatban lefek- I teli: (Egyhangúlag elfogadták 1961. október 27-én.) Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Párt­A moszkvai Pravda és az Iz­vesztyija szombat esti kiadása az SZKP XXII. kongresszusának | anyagai között közli Kliment Vo- I rosilov kongresszusi küldött (az ! SZKP tagja 1903 óta) nyilatkoza­tát. „Teljes egészében magamévá teszem a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójának és az SZKP programjáról szóló be­számolónak, azoknak az előadói beszédeknek minden tételét, ame­lyeket N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára tartott ezen a kong­resszuson — mondja a nyilatko­zat. „Teljes mértékben megértem, hogy milyen komoly hibát követ­tem el akkor, amikor a pártelle­nes csoport tagjainak káros meg­nyilvánulásait támogattam” — ír­ja Vorosilov, majd rámutat, hogy a Központi Bizottság kongresszu­si beszámolója „igazságos értéke­gének tagja, Ibrahim Musztafa, a Szudáni Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, Oscar Vargas, Costa Rica Nemzeti Élcsapata Országos Bizottságának titkára és Jorge del Prado, a Perui Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak titkára. Kozlovnak az SZKP szervezeti szabályzatáról tartott beszámoló­jához hozzászólt: I. P. Kazanyec, az Ukrán KP Központi Bizott­ságának másodtitkára és N. G. Jegoricsev, az SZKP Moszkvai Városi Bizottságának másodtitká­ra. A kongresszus szünet után to­vább folytatta tanácskozását. A délutáni ülésen felszólalt: Vaszilij Tolsztyikov, az SZKP leningrádi területi bizottságának másodtitkára, Golikov marsall, a szovjet hadsereg és haditenge­részet politikai főosztályának ve­zetője, Sazalcsan Toka, az SZKP tuvai területi bizottságának első titkára, Olga Kolcslna, az SZKP moszkvai területi bizottságának másodtitkára, Vaszilij Csernisev, az SZKP Primőrje határterületi bizottságának első titkára, A. Bászov, a rosztovi területi párt- bizottság első titkára. Ezután a réunioni, az izlandi, a Salvadort, a dominikai, a nepáli és a panamai kommunista párt kép­viselői üdvözölték a kongresszust, majd véget ért a szombat délutáni ülés. A kővetkező ülést hétfőn reggel­re tűzték ki. (MTI) Teljes egészében helyesli a Szov­jetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának politikai irányvona­lát, bel- és külpolitikai gyakorlati tevékenységét; Helyesli a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának beszámolójában foglalt következte­téseket és javaslatokat. (MTI) Az árulók aljas célokat tűztek maguk elé ,.E csoport tagjai hűtlenné vál­tak a pártélet lenini elveihez. Mindenáron igyekeztek érvényre juttatni a pártellenes elgondolá­saikat, s odáig süllyedtek, hogy titkos összejöveteleket rendeztek, terveket koholtak a párt és az or­szág vezetésének kezükbe ragadá­sára, a párt politikájának meg­változtatására. Molotov és a töb­biek vissza akarták hozni azokat a pártunkra és hazánkra nézve oly nehéz időket, amikor a szemé­lyi kultusz bűnös módszerei és el­járásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonságban az önkény- nyél és a megtorlással szemben. A csoport tagjai nem számoltak azzal, hogy pártunk lenini irány­vonalát, amelyet a XX. kong­resszus elfogadott, lelkesen helye­selte az egész párt, az egész szov­jet nép és a marxista-leninista testvérpártok”. Kozlov azt mondotta: „Teljesen egyetértek N. Sz. Hruscsov elv­társsal abban, hogy ha ezek az árulók felülkerekedtek volna, al­jas céljaik érdekében nem riadtak volna vissza semmitől; elbántak volna a becsületes és teljesen ártat­lan emberekkel. Nagy szerencsénk, elvtársak, hogy ártalmatlanná tettük a pártellenes csoportot és szigorúan ragaszkodva a lenini irányvonalhoz, megvalósíthattuk hazánk hatalmas átalakulását, példátlanul magasra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekin­télyét a nemzetközi küzdőtéren.” A tények azt mutatják — jelen­tette ki Frol Kozlov —, hogy a pártellenes csoport szervezői még mindig megpróbálják védeni hely­telen nézeteiket Különös makacs, ság tapasztalható e tekintetben Molotov esetében. Ö odáig jutott, hogy még az SZKP új programját is úgy jellemzi, mint szellemé­ben forradalomellenes dokumen­tumot. Molotov mit sem törődik azzal, hogy a program az egész nép között történő megvitatása idején a párt és a nép, valamint a testvéri marxista-leninista pártok általános jóváhagyásával találko­zott, s hogy a Föld minden becsü­letes embere nagy korunk kom­munista kiáltványának nevezi. „Molotovnak ez a megnyilatko­zása lényegében kihívás pártunk­kal és az SZKP XXII. kongresz- szusával szemben, amely egyhan­gúlag jóváhagyta pártunk új prog­ramját” — jelentette ki Kozlov, majd hozzátette: „Osztom az itt felszólaló küldötteknek azt a véle­ményét, hogy Molotovnak, Kaga- novicsnak és Malenkovnak a párt előtt és a nép előtt szigorú fele­lősséget kell viselnie egész párt­ellenes és bűnös tevékenységéért.” Beszámolójában foglalkozott Kozlov az Albán Munkapárt veze­tőinek tevékenységével, akik az SZKP-hez, a Szovjetunióhoz és a A helyi pártszervek fő kötelességei Kozlov beszámolójának követ­kező részében kitért a helyi párt- szervezetek és vezető szervek fő kötelességeinek jellemzésére, úgy, ahogyan azok a szervezeti sza­bályzat tervezetében foglaltaknak. Mint mondotta, e kötelességek közül legfontosabb „az ipari és mezőgazdasági termelés minden eszközzel való fejlesztése, gondos­kodás a dolgozók anyagi jölété­flz SZKP XXI!. kongresszusának határozata az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolójáról Vorosilov nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) jának XXII. kongresszusa jóváhagy­ta az SZKP Központi Revíziós Bi­zottságának beszámolóját. (MTI) lést ad Molotov, Kaganovics, Ma­lenkov, Bulganyin és a többiek pártellenes csoportjának frakciós tevékenységéről”. Vorosilov elmondja, mélysége­sen belátta, milyen óriási kárt okozhatott volna a pártnak és az országnak a pártellenes csoport. „Határozottan elítélem frakciós tevékenységét, amely arra irá­nyult, hogy letérítse a pártot a lenini útról” — írja. „Mélységesen egyetértek azzal a nagy munkával, amelyet a párt azért végzett, hogy ismét érvény­re juttassa a pártélet lenini sza­bályzatait és visszaállítsa a szemé­lyi kultusz időszakában megsértett forradalmi törvényességet, és őszintén sajnálom, hogy abban a helyzetben hibákat követtem el” — írja Vorosilov. Kliment Vorosilov magyaráza­tul hozzáfűzi, hogy „egészségi ál­lapota miatt” nem tud felszólalni a kongresszuson. (MTI) A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolójáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom