Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-26 / 253. szám

1961. október 26., csütörtök NÉPÜJSAG 5 Veszélyes önteltség... Sajnos még korántsem mond­hatjuk, hogy az önteltség veszé­lye messze elkerül minden veze­tőt. Különböző módon ugyan, de lényegét tekintve egyforma ve­szélyt rejt magában némely veze­tőnél. S az esetek többségében a gazdasági vezetők körében „üti fel a fejét” ez a leggyakrabban. A termelésnek évről évre való növekedése, az adott ipari vagy mezőgazdasági egység felfelé íve­lő eredményei sokszor elbizako- dottá, majd önteltté teszik az erre hajlamos vezetőt. Különösen ak­kor — mert ilyenről is tudunk —, ha az illető gazdasági vezetőt csak dicsérik a felsőbb szervek. Esetleg a járási párt- és tanácsi szervek hivatott vezetői az eredmények láttán minduntalan csak magasz­talják — figyelmen kívül hagy­va a jó irányítás mögött meghú­zódó tévedéseket, esetleg hibákat. A közelmúltban megyénk egyik csaknem 9 ezer holdas termelő- szövetkezetének elnökénél figyel­tünk fel ilyen jelenségre. Arra, hogy naponként rója a tágas gaz­daságot, de úgy, hogy nem áll meg a szövetkezet gazdáival be­szélgetni vagy véleményüket ki­kérni — ami nem is éppen utolsó dolog. Ha más szövetkezetről — különösen ha gyengébbről — szól­nak előtte, legyint a kezével, ese­tenként még csak nem is legyint. Csak az a jó, amit ő csinál, csak az a stabil és életképes termelő- szövetkezet, amelyiknek ő a ve­zetője. Mi az oka, a magyarázata, hogy a termelőszövetkezeti el­nök ma itt tart, hogy ennyire ön­teltté lett? Jó két évvel ezelőtt, amikor a község három termelőszövetkeze­téből egy lett, akkor, mint köz- tiszteletben álló embert, az egész lakosság a szövetkezet élére „pa­rancsolta”. Az új paraszti életfor­mát választottak szorgalmas munkája nyomán évről évre job­bak, szebbek lettek az eredmé­nyek. Búzából, kukoricából cu­korrépából és minden másból több termett tavaly, mint azelőtt és több az idén, mint a múlt év­ben. S amint ez ilyenkor lenni szokott, mind több dicsérettel halmozták el értekezleteken és egyebütt a szóban forgó szövetke­zeti elnököt. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy megdicsérték, hiszen az elismerésnek nagy ere­je, nagy hatása van és szükséges is. A baj és a veszély ott kezdő­dik, ahogyan a dicséretet alkal­mazták. Mégpedig: „Itt nálatok minden jól megy...” Vagy: „Ügy gazdálkodjanak minden szövet­kezetben, mint X elvtárs...” Valahol itt kell keresni a hiba gyökerét, amikor az említett ter­melőszövetkezet elnökénél most már erőteljesen jelentkező és veszélyesnek érződő önteltségről szólunk. Azt senki nem vitatja, hogy jól irányítja a közöst, hogy jól gazdálkodik. De vajon elhihe- tö-e, nem túlzás-e azt mondani, azt hangoztatni, szinte frázisként, hogy ebben a szövetkezetben min­den jól megy? Jó, hogy azt nem mondják a járás vezetői: annál már jobban, okosabban nem is le­het gazdálkodni, mint az általuk agyondicsért szövetkezeti elnök gazdálkodik. Helyes megmonda­ni, hogy melyik elnök vezetési és gazdálkodási módszere a jobb, hogy X termelőszövetkezet szebb eredményt ért el, mint Y — de semmiképpen nem így. Egy ter­melőszövetkezet elnöke — s vala­hol itt tévedtek a járási elvtár­sak — egymaga mit sem tudna tenni, ha nem lennének mellette a közösért felelősséget érző szö­vetkezetiek. S mi történik, ha ez az elnök, elbizakodottsága, önteltsége teljé­ben majd hibát hibára halmoz? Bizonyára a járási elvtársak egy napon félreállnak mellőle. Ugyanakkor elvesztettünk egy elvtársat, egy ügyes termelőszö­vetkezeti vezetőt. Jóllehet, ép­pen a mértéktelen dicsérgetés mi­att. Közben, mire a felsőbb szer­vek megértik, hogy mégsem mind arany az, ami fénylik, a szövetke­zet esetleg aggasztó helyzetbe ke­rül... Ne csinálják ezt sehol, ne di­csérjenek elvtelenül sehol, mert egy napon baj lehet belőle... Balkus Imre Felépült az új Pusztaföldváron ezekben a na­pokban fejezték be a központi or­vosi rendelő és egészségház építé­sét. A 850 ezer forintos beruházást a község lakossága mintegy 100 fezer forint értékű társadalmi mun. kával segítette. Az új orvosi ren­delőben helyet kap a fogászat, a sebészet, a röntgen és az általános orvosi rendelő. A betegeknek tágas várószobát létesítettek. Egy szoba, konyha, fürdőszobás lakást építet. fénykép mindig ellenálló erőt töl­tött a szívekbe. — Tüdőgyulladás lehet, leg­alább negyven fokos lázzal, adta tovább a két Fayermen, akik orvos híján ápolták. Egyikük a bank­szakma előtt orvostanhallgató volt, három szemeszteren át. — Van remény? — hangzott tompán. — Ha kórház lenne, ha gyógy­szer lenne, ha orvosi kezelést biz­tosíthatnánk, ha... ha... ha.... Nősek félrebeszélt, feleségét és kislányát hívta az egész éjszakán át. Könnyíteni igyekeztek kínjain, de nem igen tudtak, őrnek akar­tak szólni, a néma deszkafallal találták magukat mindenütt szemben. Másnap reggel jelenthet­ték. Egy addig sohasem látott SS- hadnagy jelent meg rövidesen és néhány lépésnyi távolságból szem­ügyre vette Nőseket. Próbáltak olvasni arcvonásairól, de azok me­revek maradtak. Elment, anélkül, hogy egy szót is odavetett volna. Nősek igen rosszul volt. Krebset szólította, a súlyos be­tegek jellegzetes mozdulatával kérte, hogy hajoljon hozzá köze­lebb. Súgni akar valamit. — A fénykép... — nyöszörögte — vedd a fényképet. Őrizd meg. Odaadta a gépmesternek a roj­tos szélű, most már izzadságtól nedves fotográfiát. Az először gyengéden visszatolta. Aztán nem erőszakoskodott a másik elgyen­gült ujjaival, átvette a képet. — Figyeld csak, egy-kettőre meggyógyulsz — mondta, mert ilyenkor vigasztalni kell. — Utolsó napom ez, utolsó — folytatta nagyon-nagyon bágyad­tan a plseni —, tudod úgy szeret­tem volna látni őket még egyszer — bökött erőtlen mozdulatokkal a fénykép felé. Kocsizaj szakította meg a nehezen gördülő beszélge­tést, egy vöröskeresztes autó haj­tott át a kinyíló deszkakapun. A foglyok elsápadtak. — Gáz — súgta Gütig Krebsnek, az pedig némán bólintott. Vörös­keresztes kocsi volt, de már tud­ták, mire szolgál. Miközben fu­tott, szénmonoxidot vezettek lég­mentesen zárt belsejébe, s az or­szágúton gyilkolták meg az áldo­zatokat. Ez a sors várt Nősekre is. Nem titkolták, ápolónővérek gyengéd karolása helyett durván Erősítsenek megyénk gépállomásai Nem kielégítő megyénkben az őszi munkák üteme. Ezt meg is írtuk már, ezt hivatott szerveink is több esetben megállapították. Amikor az őszi munkák ütemét bíráljuk, feltétlenül számolnunk kell a jelenlegi időjárási viszo­nyokkal, főleg a nedvességet hó­napok óta nem kapott föld ke­ménységével. Eredendő okokat kerestünk, s két nap alatt megvizsgáltuk a gépállomások helyzetét. A gépállomások megyei igazga­tóságának is az a véleménye — magunk is meggyőződtünk er­ről —, hogy szervezettebb, jobb munkát kell végezniük az őszi munkák elsőfokú „beleszólóinak”, a gép­állomásoknak. Mielőtt tapasztalatainkról be­szélnénk, nézzünk a számok mögé. Október 21-ig a megye gépállo­másai 60,5 százalékra teljesítették vetési tervüket, a szántást pedig 34,8 százalékra. A munkák ütemére jellemző számadatok: szeptember harma­dik dekádjában a szántás 8 szá­zalékot, a vetés 15 százalékot emelkedett. Ezzel szemben októ­ber második dekádjában a szán­tási tervet csak 6,5 százalékkal tudták emelni, a vetést pedig 19 százalékkal. Ezek a számok annál is inkább elgondolkoztatók, mert október végén járunk, amikor a jellegzetes őszi munkák befejezé­sét terveztük. Igaz, hogy négy gépállomás: a kondoros:, füzesgyarmati, med- ' gyesegyházi és nagyszénási már teljesítette vagy túlteljesítette orvosi rendelő tek a védőnő részére. Az impo­záns épület átadására október vé­gén, november elején kerül sor. (Tudósítónktól) Az 1700 hold közös szántón gaz­dálkodó csanádapácai Köztársa­ság Tsz-ben az idén 100 holdan­ként több mint 100 mázsa húst termeltek. Eddig 700 hízott ser­taszították fel az egyenruhás ke­zek, Nősek hordágy nélkül ájultan hullt le a kocsi csupasz padló­jára. — Ha fel sem ébred, szép halála lesz — így búcsúzott az a Fayer- raan, aki_ három szemeszteren ke­resztül osvostanhallgató volt. Ezt mindig hozzátették, mert a két testvért nehezen különböztették meg egymástól. Amikor a vöröskeresztes autó után bezárult újra a kapu, a döb­bent csendet Sziljanov törte meg: — És azt mondják, hogy innen nem lehet kijutni... Senki nem folytatta, csak Leo húzta elő zsebéből a fényképet, nézegette, megpróbálta bevésni magába a fiatalasszonynak és/an­nak a szőke kislánynak vonásait. Nézte, azután továbbadta Gütignek és a kép kézről kézre járt a 19-es barakkban. Az elesett bajtársra nemcsak puskák díszsortüzével le­het emlékezni, néma tiszteletadás­sal is. De aztán újra felszakadt a torn­ya kérdés: — Mi lesz velünk? (Folytatjuk) éves tervét, de ezeknél sem meg­nyugtató a helyzet, ha az őszi tervteljesítés, a betakarítási vagy a szántási, vetési munkákat vesz- szük figyelembe. Itt van például az éves tervtel­jesítésében elsők között szereplő Medgyesegyházi Gépállomás. Az általánosan vett hibák erre a gép­állomásra is vonatkoznak, itt sem kielégítő az említett munkák üte­me. Az elmúlt dekádban szántási tervéből csak 2 százalékot, vetési tervéből csak 15 százalékot telje­sített. Amíg szeptember harmadik dekádjában 2293 hold vető-, illet­ve mélyszántást végzett, október második dekádjában csak 1584 katasztrális holdat tud felmutat­ni. Nem is szólva azokról a gépál­lomásokról, mint Battonya, Békés, Mezőgyán, Mezőkovácsháza, ame­lyek különösen gyengén tudják szántási tervüket teljesíteni. Mi a véleményük a gépállomásoknak ? Békésen azt mondják: nem ben­nünk van a hiba, hanem a terme­lőszövetkezetekben, azok nem takarítják be időben a kukorica­szárat, és nem tud a földre rá­menni a gép. Példákat hoznak: vasárnapi munkát szerveztek, és az lett az eredménye, hogy Békéserdőn öt gép állt, a békési Vörös Csillaghoz hiába ment ki a vetőgép, vissza­jött munka nélkül, mert a tsz nem biztosított vetőmagot. A termelőszövetkezetek vezetői­nek súlyos mulasztásáról van itt szó. Most, amikor minden lehető­séget ki kell használni a gyors ütemű munka végzésére, rossz azt hallani, hogy nemcsak Békésen, de máshol sincsenek kihasználva a vetőgépek. A gépállomások vezetőinek azonban jobban ott kell „dolgoz­ni” a termelőszövetkezetekben. A Békési Gépállomás is mulasz­tást — átlag 115 kg súlyban — értékesítettek, és hízóban van még 500 darab. Ezenkívül hizlal­nak szarvasmarhát és jelentős mennyiségű baromfit is nevelnek. Jövőre ebben a tsz-ben sertés­hizlaló bázist létesítenek, s úgy tervezik, hogy a hízottsertés-állo- mányt 1400-ra növelik. Vetéster­vüket is ennek megfelelően újjá­szervezik. Kukoricát és árpát 500 holdon termelnek, 20 holdba pe­dig takarmányborsót vetnek. A sertésállomány növelésével egy­idejűleg 25 000 csibét is nevelnek, s év végéig minden 100 hold szán­tóra 140 mázsa hús előállítását és eladását tervezik. Október 20-án az okányi Al­kotmány Termelőszövetkezet­ben egy 100 férőhelyes istálló lett a tűz martaléka. A terme-, lőszövetkezeti tagok egy MIA- motort működtettek, amely tí­pusú motorok már sok esetben okoztak tüzet más helyeken is, s éppen ezért az itt dolgozók­nak fokozottabban kellett vol­na gondoskodni a tűzrendészeti előírások betartásáról. A súrló­dás következtében keletkezett tűz oltását gátolta az, hogy nem volt oltóvíz a közelben, te­hát még a legelemibb tűzren­dészeti előírásokat sem tartót-, tott ezen a téren a pártbizottság véleménye szerint. Említettük, hogy a Nagyszénási Gépállomás a jobbak közé tarto­zik. Először egyik munkaadóját, a nagyszénási Dózsát látogattuk meg, ahol nem a legnagyobb elra­gadtatással beszélnek erről a gép­állomásról. Rossxak a gépek Hamar romlanak, s ha elromla­nák, hetekbe telik, amíg megjavít­ják. Varjú elvtárs, a Nagyszénási Gépállomás főmezőgazdásza isme­ri a problémákat. Tudja, hogy nem mennek jól a dolgok a Dózsá­ban. — Ez a léggyengébb brigádunk — mondja. Gyenge a vezetője is, meg a brigádszerelő is. Ügy véljük, a mostani időszak­ban nagy fényűzés egy gépállo­más problémáit így elodázni. Nem most, hanem sokkal hamarabb kellett volna az ilyen problémákat elintézni. Ha ezen múlik egy bri­gád munkája, akkor különösen. A szerelőműhelyben állt egy DT, a mostani időkben a legjob­ban kihasználható gép. Több mint két hete javítják. Nincs alkatrész, s ha van, az is már selejt, hibás darab. Nemcsak a DT-nél, más gépeknél is ez a probléma.Ezért történhetett meg, hogy a Dózsá­ban dolgozó brigád 15 gépénél hi- básodás miatt egy dekád alatt 58S üzemóra esett ki Az a problémájuk, hogy a gép­műhely tavasszal elköltötte a pénzét, s mivel nincs, most taka­rékoskodni kell. Takarékosságból toldozzák-foldozzák a gépeket* ahogy lehet. A gépállomásokra súlyos fele­lősség hárul ezen az őszön. Ismer­jük azokat a nehézségeket, ami­vel küzdenek. Törnek, szakadnak a gépek, s a munkát ez megne­hezíti. Ám a munkát végezni kell, s a bajokat úgy kell venni, aho^y tudunk segíteni rajtuk. Javítani kell a munkaszervezést. Sokkal inkább ki kell használni a két műszak adta lehetőségeket. A legtöbb nehézség a,gépek ja­vításánál mutatkozik. Az alkatré­szek beszerzésén túl, a szerelőmű­helyek munkaintenzitásával lenne szükséges többet foglalkozni a gépállomások vezetőinek. Ügy szervezzék a munkát, hogy a „megbetegedett” gépek minél ha­marabb munkaképesen mehesse­nek vissza a földre. És végül: a gépállomások kom­munistái álljanak a sarkukra. Rá­juk vár a munka megszervezésé­nek minden területén a legnehe­zebb, legfelelősségteljesebb fel­adat. Kiss Máté ták be. Ha a tsz-tagok ismerik ezeket az előírásokat, akkor könnyűszerrel elolthatták vol­na a tüzet, mert idejében ész­revették. A tűz meggyújtotta a közelben tárolt lucernát és pil­lanatok alatt lángbaborult az egész épület. A későn értesített szeghalmi, sarkadi, békéscsa­bai, békési és gyulai tűzoltók erejüket megfeszítve sem tud­ták megmenteni az épületet, amely teljesen a tűz martaléka lett. Az állatokat a termelőszö­vetkezeti tagok idejében elhaj­tották a veszélyeztetett épület­ből. 100 holdanként 140 mázsa hús A tűz martaléka lett egy 100 férőhelyes istálló Okanyban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom