Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-26 / 253. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. október 36., csütörtök ^falusi ai'C'képek A brigádvezető Á PIROSLÖ HAJNAL mezőn találja Fodor Sándort, a mező- kovácsházi tJj Alkotmány Termelőszövetkezet brigádvezetőjét. Ismert szikár alakja, ha feltűnik a dűlőn, már messziről köszöntik őt a brigádtagok. Berván száguld egyik területről a másikra. Intézkedik, szervez, elsimítja a vitás dolgokat, átveszi a területet a gépállomásiaktól. Reggeltől estig talpon van, hogy a reá bízott területen fennakadás nélkül folyjon a munka. Estig? Mondhatnánk úgy is: késő estig, mert mikor már a fogatosok, növénytermesztési dolgozók bekanyarodnak a tsz-portára, hogy letegyék a szerszámot, ő akkor is a közös ügyben tevékenykedik: beosztja a másnapi teendőket, kiírja a munkalapokat, hogy reggel ne kelljen kapkodni, s mindenki tudja, másnap mi a tennivalója. S mikor ez kész, a késő este már a pártirodában találja őt. Mert Fodor Sándor párttag, sőt a tsz pártvezetőségének is tagja. Mostanában sűrűn tartanak megbeszélést a pártvezetőségi választások előkészítéséről. Egy-egy megbeszélésről — amelyen így vagy úgy szóba kerül, hogy a pártvezetőségeknek javítani kell a munka színvonalát — Fodor elvtárs mindig nagy tenniakarással jön ki, s talán észre sem veszi, hogy energikus intézekdéseiben, szervezőmunkájában is megnyilvánul a vezetőségválasztásokra való készülődés. HÚSZ FOGATOS és négy zetoros van „keze alatt”. Munkájuk megsűrűsödött azzal, hogy csatlakoztak a szarvasi és gyomai járás versenyfelhívásához, és vállalták az őszi munkák november 30-ig történő befejezését. Mikor náluk jártunk, még több, mint 200 hold- nyi kapásnövény várt betakarításra. Egy időben folyt a kukoricatörés, a répaszedés, a szántás és a vetés. — Minden percet ki kell használni, és csak úgy tudjuk jól kihasználni, ha szervezetten, olajozottan megy a munka — mondta a brigádvezető. Persze, jönnek közbe olyan esetek, mint a napokban, amelyek kizökkentik a brigádot a rendes kerékvágásból. A cukorgyár 500 mázsa répaszeletet küldött. Volt gond: miként szállítsák el a vasútról a rakományt úgy, hogy a betakarításból se hiányozzanak a fogatok. „Ha azonban ennyi ember egyet akar, nincsenek megoldhatatlan nehézségek” mondta Fodor elvtárs. Mástól hallottuk, hogyan érvelt a répaszelet gyors elszállításáért: „Ha otthagyjuk — fekbért kell fizetni a vasútnak, ezzel pedig kevesebb lenne a munkaegységérték. Ha napközben szállítjuk el — a kukorica marad kupacokban, a szántás meg a vetés késik. Este viszont úgysem hordjuk már a kukoricát, közös érdek, hogy az éjszakába is belenyúló fuvarozást vállalják a fogatosok.” Mindegyikük vállalkozott rá. Ki is lehetett volna osztani, hogy „Te Kis István, Szerelki János meg a többiek, munka után a vasútra mentek.” De Fodor elvtársnak az a véleménye — és nagyon helyes ez a vélemény —, hogy munka közben kell új típusú emberekké formálódni a tsz-tagoknak is — következésképpen nem kiszabni kell a munkaidőn felüli feladatokat, hanem meg kell értetni azok elvégzésének fontosságát... HISZEN ÍGY IS VAN még elég gond a brigádban a munkaerkölccsel. Nem arról van szó, mintha bárkit is meg kellene győzni az Új Alkotmányban a közös munkában való részvételről. Ezen már régen túlvannak. De hát az még előfordul, hogy egyesek a többiek rovására a dolgok könnyebbik végét fogják meg. A 67-es majorból például éppen Kis és Szerelki fogatosokat rótta meg nemrégen Fodor elvtárs. Trágyát hordtak, amelynek munkaegységét súly után mérik. Kisélc nem átallották bemászni a szarvas közepébe, hogy kidobják az érettebb trágyát, mert az jobban nyomta a súlyt. A szélét meg otthagyták a többieknek. Vita kerekedett ebből, amiben aztán Fodor elvtárs tett igazságot. Tisztelik, becsülik Fodor Sándort a fogatosbrigád tagjai. Pedig csak 28 éves, és nálánál sokkal idősebbek is vannak a brigádban. Tisztelik azért, mert Fodor elvtárs a legzavarosabb időben, 1956 után lett párttag, s szerényen, de annál állhatatosabban dolgozott a szövetkezet megerősítéséért. Azelőtt cukorgyári munkás voít, tsz-tag legnyt vett féleségül, és így maradt a közösben. De szeretik azért is, mert mindig készen áll bárkin segíteni. — Nem dolgozhat valaki nyugodtan, ha problémája van — véti Fodor Sándor, és ebben a szellemben segít is a hozzá fordulókon. Ö javasolta, hogy Koródi Ferencnének, Kis Máriának, a bekövetkezett családi okok miatt adjon gyorssegélyt a szövetkezet. Tehát ! nemcsak gazdasági feladatát látja el jól Fodor Sándor, hanem mint • pártvezetőségi tag, az embert is látja minden bajával, gondjával és ! örömével. Azokat az embereket, akik elvégzik, és az Üj Alkotmány ! Termelőszövetkezetben is sikeresen végzik el a gazdasági feladató- 5 kát. NEM VÉLETLENÜL az a véleménye a párttagoknak és párton- 5 kívülieknek az Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben; Fodor Sán- ■ dór megérdemli a sorra kerülő taggyűlésen is, hogy újra beválasz- • szák a pártvezetőségbe. ■ Varga Dezső ; Öntözési bemutatók és tanfolyamok termelőszövetkezeti gazdáknak Az utóbbi években mind nagyobb teret hódított megyénk termelőszövetkezeteiben az öntözéses gazdálkodás. Éppen ezért a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztálya ebben az évben sokoldalúan szorgalmazta az öntözéses bemutatók megrendezését, s az öntözéses szakember-képzést. A szarvasi ÖRKI-ben ez évben háromszor, mintegy 90 öntözéses növénytermesztésre vállalkozott termelőszövetkezeti gazda tanulmányozta 1—2 hetes bentlakásos tanfolyamon a jövedelmező öntözéses I módszerek alkalmazását. Ezenkí-1 vül járási szinten rendeztek bemutatókat, melyeken az idén mintegy 200 öntözéses gazdálkodást folytató brigádvezető vett részt. Jelenleg 12 olyan termelőszövetkezet van megyénkben, ahol 500 holdnál nagyobb földterületen folytatnak öntözéses gazdálkodást. A szóban forgó 12 termelőszövetkezet közül ez év őszén és a jövő év tavaszán tíz agronómus beállítását tervezi a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztálya, öntözéssel foglalkozó termelőszövetkezetekbe» Újkígyósról 10, Elekről 20, a battonyai Dózsából 25 vagon kukoricát értékesítenek- Bánki Béla igazgató nyilatkozata — A Terményforgalmi Vállalat az idei évben jelentős feladatokat oldott meg. Csupán kenyérgabonából 11 220 vagonnal vásároltak fel. Ilyen nagy mennyiségű gabona- felvásárlására az utóbbi öt évben még egyszer sem került sor. A feL vásárlás tényszámait figyelembe véve, megyénk az ország kenyérszükségletéhez kereken 10 százalékkal járult hozzá. Ez nem kis dolog, s mi, Békés megyeiek erre a jó teljesítményre büszkék is lehetünk. Ez az eredmény arra ösztönöz, hogy az idei őszön a 174 000 hold kenyérgabonát termelőszövetkezeteink elvessék. Csakis így érhetünk el jövőre az ideinél is gazdagabb kenyérgabona-felvásárlást. Ez az idei felvásárlás legfőbb eredménye —mondotta Bánki Béla elvtárs, a Békés megyei Terményforgalmi Vállalat igazgatója, akitől lapunk munkatársa az idei felvásárlás eredményeiről és a feladatokról érdeklődött. — A gabona felvásárlását a jó eredmények ellenére sem fejeztük be. Van még jócskán tennivalónk. Tapasztalataink szerint nem is egy tsz-ben különféle célokból több vagon búzát hagytak vissza. Zárszámadásig sorra látogatjuk ezeket a tsz-eket és megkötjük velük az üzletet a szükségleten felüli gabona eladására. — Takarmánygabonából — zabból és árpából — az idén a korábbi évekhez képest kevesebbet vásároltunk fel. Érthető, hiszen a tsz-ek közös állatállománya az utóbbi években lényegesen növekedett — folytatta Bánki elvtárs —, de — tette hozzá — kukoricából 800 vagonra számítunk azon felül, hogy a takarmánykeverő-, üzemek részére 2 ezer vagonnal vásárolunk fel. Arra a kérdésre, hogy minőségileg és mennyiségileg milyen a kukoricatermés, Bánki elvtárs a következőket mondotta: — Az idei nagy szárazság kedvezőtlenül hatott a kukoricatermés mennyiségére, de az augusztusi termésbecslésnél biztatóbb az eredmény. Elegendő talán arra hivatkozni, hogy tavaly 1 mázsa csöveskukoricából 62 kg szemet morzsoltunk, az idén 70—75 kg szemeskukoricát nyerünk 100 kg csőtermésről. A déli részeken, Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Mezőkovácshá- za környékén, helyenként a szarvasi, a békési, sarkadi és a szeghalmi járásokbn is elég jól termett a kukorica — természetesen figyelembe kell venni az esőt- len nyarat. — Hogy milyen jó a termés, bizonyítja az újkígyós! Aranykalász, az elek! Lenin és a battonyai Dózsa Tsz példája is, ahonnan sorrendben 10, 20 és 25 vagon kukoricát vásároltunk fel. — Meg szeretném említeni — mondotta a továbbiakban —, hogy a népgazdaság Békés megyéből nemcsak kenyérgabonát vár, hanem kukoricát is. A szövetkezetek, amint a fenti példa is tanúskodik, igyekeznek ennek eleget tenni. Eddig 760 vagon kukorica eladását vállalták, ez természetesen független a takarmánykeverő- üzemeknek szállítandó terméstől. — Hogyan készültek fel a kukorica tárolására? — A góré-tárolóhelyünk 650 Békés község tanácsa elhatározta, hogy a vízben szegény nagyközség lakosságát megszabadítják egyik legnagyobb problémájától, a vízhordástól. A községi tanács, a párt és a társadalmi szervek összefogásával megindult a vízhasználati társulás szervezése. Idáig 25 kisgyű- lésen mintegy 750 békési lakos vitatta meg a vízhálózat kiépítésévagoeos. Most építünk 80 új gő- rét, mintegy 300 vagon befogadó- képességűt. A többi kukoricát ide. iglenesen prizmában tartalékoljuk. — Milyen feladatokat old meg a vállalat az év hátralévő részében? — A kukorica-felvásárlást a gabonához hasonló eredménnyel szeretnénk zárni. Ez az egyik lényeges feladatunk. A másika a szerződéses állattartáshoz az abraktakarmány kiadását a háztáji gazdák megelégedésére szeretnénk ellátni. Ezeken felül folytatjuk a még kint lévő készletek felvásárlását, kenyérgabonából, takarmánygabonából és olajosmagvú növényekből bármilyen mennyiséget felvásárolunk. Telepeink az év hátralévő részében is, mint a korábbi hónapokban az eladók és az áruátvevők előtt nyitva vannak. Bízunk abban, hogy az idei őszön a szövetkezetekkel karöltve az országosan első helyen álló Békés megyei kukoricatermésből eleget tudunk tenni a népgazdaság elénk állított követelményének — fejezte be nyilatkozatát Bánki elvtárs. nek lehetőségét. A vízhálózat 60— 65 kilométer hosszúságú lesz és 200 méterenként utcai kifolyókat szerelnek a vezetékre. A több millió forintba icerülő vízmüvet a tanács és a vállalatok finanszírozzák, de úgy számolnak, hogy mintegy 9 millió forinttal Békés lakossága is hozzájárul a költségekhez. Szerdán délelőtt elutazott a Szovjetunióba az Állami Biztosító Önsegélyező Egyesületének tizedik csoportja Szerdán délelőtt a Nyugati-pályaudvarról elutazott tíznapos Szovjetunió-beli kirándulásra az Állami Biztosító Önsegélyező Egyesületének tizedik csoportja. A kiránduló csoportnak zömében termelőszövetkezeti tagok és egészségügyi dolgozók a tagjai. Meglátogatják többek között Kijevet és a szovjet fővárost, megnézik a mezőgazdasági és az ipari kiállítást is. (MTI) Vízművesítik Békést HARMATH - RÉTI: Á Toplitz-tó titka I (16.) Éjszaka motorberregésre ébredtek. Teherautók rakodtak, kurta, pattogó vezényszavak hallatszottak. Egy-két bátrabb, vállalkozó- szellemű vagy egyszerűen kíváncsi megpróbált kisurranni, de visszalökték. Már a deszkafalig sem mehettek, a barakk foglyai voltak. Csak a zajokból tudtak következtetni. Autók jöttek, persze a deszkán belülre, hiszen akkora rést hagytak, hogy beférjen. Valamit rakodtak. Ügy látszik, maga az őrség dolgozott. A gépkocsik azután — motorhangjukból ítélve — kifaroltak, újra csend ült a világra. Aludni tovább egyikük sem volt képes. Reggel, vagy inkább délelőtt- tájban, elhagyhatták a barakkot. A deszkafal mellett szabályos rendben óriási ládák sorakoztak. Gondos csomagolás, a gépeket küldték így» messzi országokba, kalandos hajóútra. Gépek lennének? Orvosi műszerek a kísérletekhez? Nem mertek közeledni a ládákhoz, de égő szemmel fürkészték a nyomokat, feliratokat. De a ládák nem adtak választ. Egyetlen áruló betű nem maradt rajtuk. Talán majd délután többet tudnak — gondolták magukban, de az eseménydús éjszakát eseménytelen nap követte. Estére Nősek belázasodott. Az örökké mosolygó Nősek, aki mesterien tartotta a lelket a többiekben is. Plseni volt, a Skoda Művek szerelő-gépkocsivezetője és a sör igaz barátja. Amikor legnagyobb volt a kétségbeesés, szemük csillagokat szórt az éhezéstől, Nősek a plseni sörről tartott, ahogyan ő maga bevezette — tudománytalan előadást. Már a középkorban titokzatos receptje volt a plseni sörnek és nem volt elég megfőzni, ki is próbálták. Egy padkát leöntöttek a kitűnő nedűvel, ráültették a sörfőzőket és pár perc után csak annak a sörét mondották ki valódinak, akivel, ha felegyenesedett, együtt emelkedett a pad is. Ezeken a sörtörténeteken mindig mosolygott. Még az sem igen zavarta őket, hogy Nősek történelmi pontossággal, két- három évszázadot ide vagy oda, bizony eltért. És volt a plseni szerelőnek egy csodálatos • kincse. Hogyan sikerült, máig sem árulta el. Ruháját elvették, meztelenül hajtották a fürdőbe, ám tűzön-vízen át, mégis megőrizte azt a fényképet. Egy fiatal asszonyt ábrázolt, karján szőke kislánnyal. Ha már a sör anekdotái sem adtak vigaszt, Nősek elővette a fényképet, együtt nézték. Ez volt az egész táborban az egyetlen foto- gráfia. Az asszonyban és a szőke kislányban mindenki saját családját látta. A fényezés lekopott róla, alja felrojtosodott, de az a
