Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-02 / 207. szám

BÉKÉS MEGYEI * ára 50 miéi * Világ proletárjai, egyesüljetek l Kezdődik az új tanév írta: Nagy Ferenc, <1 megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályának vezetője Szülő és gyermek életében min­dig nevezetes nap az új tanév megkezdésének első napja. A nyá­ri hallgatás után megszólalnak az iskola csengői, munkára szólítják a nevelőt és a tanulót egyaránt. Ez a munkára való felhívás most minden eddiginél erőteljesebb. A megváltozott társadalmi viszonyok megnövelték azt az igényt is, me­lyet dolgozó népünk iskoláinkkal, népművelési intézményeinkkel szemben támaszt. Ennek a meg­növekedett igénynek a kielégíté­sére mozgósítják a mai napon megszólaló iskolacsengők nem­csak a pedagógusokat, hanem a kultúra minden munkását. Az elmúlt iskolai évben széles körben, és sokan vitatták meg megyénkben is az iskolareform téziseit. Szülők és pedagógusok egyetértettek abban, hogy e gyors társadalmi fejlődés szükségessé tette ifjúságunk jobb felkészíté­sét az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatai­nak megoldására. Egyetértettek abban, hogy a ma iskolájában a fiatalokat úgy kell nevelni, taní­tani, segíteni, hogy az iskola pad­jaiból kilépve, fel legyenek vértez­ve mindazzal, melyek a reájuk váró nagy munkában elengedhe­tetlenek. Nagy feladat ez! És amikor ezt a feladatot számba veszik az is­kolareform irányelvei, három alapvető feladatkört határoznak meg. Ezek közül az első az, hogy is­koláink kapcsolatát mind szoro­sabbá tegyük az élettel, a gyakor­lattal, a termelőmunkával. Min­den iskolatípusban elő kell készí­teni a tanulókat a termelésben való aktív részvételre. Másodszor: emelnünk kell az általános és szakmai műveltség színvonalát. Ehhez az szükséges, hogy korsze­rűbbé tegyük a tanterveket, tan­könyveket, a tananyagok kivá­lasztását. Harmadsorban az okta­tó-nevelőmunkának ugyancsak korszerűen kell szolgálnia a szo­cialista világnézet és erkölcs ki­alakítását, célunk az, hogy igaz hazafiakat neveljünk gyermeke­inkből. Az 1960—61. tanév mindezek­nek az alapelveknek a gyakorlati megvalósítása szempontjából még csak előkészületi éve volt. Mégis megállapíthatjuk, hogy javult ál­talános és középiskoláinkban a tanulmányi átlageredmény, csök­kent a hiányzás, intenzívebb és eredményesebb lett a munkás, pa­rasztszármazású tanulókkal való foglalkozás, iskoláink kapcsolata áz élettel, a munkával megerősö­dött. Mindezeket az eredménye­ket nyilvánvalóan úgy sikerült el­érni, hogy megkezdődött és jól folytatódik az iskolák „zártságá­nak” feloldása, közelebb került egymáshoz az iskola és a társada­lom. Öröm beszélni arról is, hogy a nőtanácsok által irányított szülői munkaközösségek a régebben megszokott anyagi segítségadáson túl az elmúlt tanévben már er­kölcsi vonatkozásban is képesek voltak támogatni az iskola oktató­nevelőmunkáját. Segítettek kiszé-! lesíteni az iskoláink társadalmi bázisát azzal, hogy állandó felvi­lágosító munkát végeztek a szülők között és hasznos feladatokra mozgósították őket. Népesebbek és eredményesebbek lettek a szü­lői értekezletek, ahol már nem­csak az általánosan megszokott problémákkal, hanem a nevelés, az oktatás elvi kérdéseivel és a társadalomra váró feladatokkal is bőven foglalkoztak. Csak köszö­net illeti a párt- és a tanács szer­veit is, melyek ezt a pezsdülő megmozdulást mindenütt igyekez­tek támogatni, segíteni. Az 1961—62-es művelődési év küszöbén különösképpen számol­nunk kell azzal, hogy nagymér­tékben megnövekedett parasztsá­gunk kulturális érdeklődése, igé­nye és ez kiterjed az iskolai mun­kára is. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a termelőszövet­kezetek új kereteket és lehetősé­geket is jelentenek kulturális éle­tünkben és ezekkel a lehetőségek­kel általános művelődési felada­taink megoldása során feltétlenül élni is kell. Követendő példa az, melyet egyes iskoláink, népművelési in­tézményeink már az elmúlt mű­velődési évben is megvalósítottak. Az, hogy szerződést kötöttek ter­melőszövetkezetekkel és ezekben a szerződésekben vállalták a ter­melőszövetkezeti gazdák kulturá­lis igényeinek kielégítését, mely­nek fejében a szövetkezet nyúj­tott segítséget az iskoláknak a gyakorlati foglalkozások megvaló­sításához, kirándulások szervezé­séhez, az úttörők táborozásához. Ma még nem is tudjuk felmérni, milyen hasznos lenne, ha a szer­ződéskötéseknek ezt a hálózatát bővíteni tudnánk és iskoláink ki­terjesztenék azokat üzemekre, vállalatokra is. Természetesen ezekkel párhuzamosan más tár­sadalmi lehetőségekkel is élni kell következetesen és folyamatosan. Az iskolareform irányelvei ha­marosan törvényerőre emelked­nek. Ez az új tanév már ezek megvalósításának első éve. Nyil­vánvaló, hogy a törvény az tör­vény, melynek megvalósítása min­denkire nézve kötelező. Ez a tör­vény, ez a reform sok feladatot szab meg, de ezeknek a feladatok­nak az elvégzéséhez mind az ok­tatás, mind pedig a népművelés területén ma kedvezőbb a hely­zet, a lehetőség, mint bármikor volt. Pedagógusaink, kultúrmun- kásaink jó hangulattal, tanulóink vidám kedvvel, munkakészen lép­tek be az iskolába az első órára hívó csengőszóra. Tudjuk és lát­juk valamennyien, hogy minden előfeltétele megvan annak, hogy kialakítsuk a szocialista iskolát és az ifjúság nevelése dolgában eb­ben a tanévben is előbbre lép­jünk. Sok segítséget jelent mind­ezekhez az is, hogy járási taná­csainkon július elsején megkezd­ték működésüket a művelődés- ügyi osztályok. A feladatok végrehajtóihoz: az iskolákhoz, a népművelési intézményekhez köze­lebb került tehát a közvetlen se­gítés, irányítás. Szülők és neve­lők bizalommal tekintenek az új ! osztályok működése elé. Meleg szeretettel köszöntötték Lőkösházán a román párt­ós kormányküldöttséget Tegnap, pénteken reggel a Rákóczi-induló hangjai mellett gördült be Lőkösházára az a kü­lönvonat, amelyen baráti láto­gatásra hazánkba érkezett a ro­mán párt- és kormányküldött­ség, Georghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Román Népköztársaság Állami Tanácsának elnöke ve­zetésével. A feldíszített lőkösházi vasútál­lomás épületén magyar és román nemzetiszínű zászlók lengtek, s nagybetűs feliratokkal köszöntöt­ték a testvéri román nép küldötte­it. A vendégek, barátok fogadásá­ra a lőkösházi állomáson megje­lent Kiss Károly elvtárs, a politi­kai bizottság tagjai, az elnöki tanács elnökhelyettese, Kristóf Ist­ván elvtárs, az elnöki tanács tit­kára, Púja Frigyes elvtárs, a kül­ügyminiszter helyettese. Jelen volt a fogadáson Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbi­zottság első titkára, Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyei tanácsel­nöke, Zalai György elvtárs, a gyu­lai járási pártbizottság titkára, Szilágyi Péter elvtárs, a Magyar- országi Románok Országos Szö­vetségének főtitkára és sokan má­sok. Kétegyháza és Kevermes köz­ségből küldöttség utazott Lőkös­házára a testvéri román nép veze­tőinek üdvözlésére, és több százan jöttek ki Lőkösháza lakosai közül is, akik szinte a Rákóczi-induló hangjait elnyomó tapsviharral fo­gadták a különvonatról lelépő ro­mán párt- és kormányküldöttség tagjait. A hazánk földjére lépett román nép küldötteit Kiss Károly elvtárs üdvözölte pártunk, kormányunk és az egész dolgozó népünk nevé­ben. Az üvözlésre Gheorghe Ghe­orghiu-Dej elvtárs válaszolt me­leg szavakkal. A kölcsönös üd­vözlést követő román és magyar himnusz után Dej elvtárs Kiss Károly elvtárssal együtt ellépett a fogadására megjelent díszszakasz előtt. Dej elvtárs magyarul kö­szöntötte a díszszakaszt: Jónapot, elvtársak! Kiss Károly elvtárs bemutatta Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs­nak a fogadására megjelent me­gyei, járási és községi vezetőket. Ezután egy nagyon kedves jelenet következett: a kétegyházi úttörők román nyelven köszöntötték Dej elvtársat, s virágcsokrot adtak át a küldöttség tagjainak. Dej elv­társ magához ölelte és megcsó­kolta azt az úttörőt, aki az üd­vözlő szavakat mondta. Csakhamar szívélyes szeretet­től fűtött hangulat keletkezet, Dej elvtárs és a román küldöttség tag­jai szívélyesen beszélgettek a me­gye, a járás és a fogadásukra meg­jelent többi vezetőkkel. Fél nyolc előtt pár perccel búcsúzott Dej elvtárs és a küldöttség tagjai a fogadásukra megjelentektől, akik az üdvözlést nagy tapssal viszo­nozták. A román párt. és kor­mányküldöttség tagjaival együtt felszállt a különvonatra Kiss Ká­roly elvtárs, Kristóf elvtárs és Púja Frigyes elvtárs. A különvo­nat földíszített vasútállomások előtt haladt el, többek között Két- egyházán és Békéscsabán is, ahol népes csoportok integettek a vonat utasainak, Dej elvtársnak és a román küldötség tagjainak. Megyénk, s hazánk dolgozói baráti érzelmektől fűtve, szeretet­tel figyelik a román nép szocia­lizmust építő munkáját, s öröm tölti el őket elért sikereik láttán. A román és a magyar nép meg­bonthatatlan barátsága tovább mélyül, még szorosabbá válik most, hogy Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtárs vezetésével hazánkba látogatott a román párt- és kor­mányküldöttség. Forró szeretettel fogadta a főváros a román párt- és kormányküldöttséget Pénteken 11 óra 20 perckor Bu­dapestre érkezett a Román Mun­káspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság kor­mányának küldöttsége, hogy vi­szonozza a Magyar Népköztársa­ság párt- és kormányküldöttségé­nek a Román Népköztársaságban 1958-ban tett látogatását. A Nyugati-pályaudvaron Kádár János élv társ, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára üdvözölte népünk vendégeit. Az üdvözlő szavakra Gheorghe Ghe­orghiu-Dej 'válaszolt. A megjelen­tek nagy tapssal fogadták a beszé­deket, hosszan éltették a román és a magyar nép testvéri barát­ságát. (MTI) (Kádár elvtárs és Dej elvtárs beszédét a 2. oldalon közöljük.) aki ma naponta többet ad a népgazdaságnak, növeli azt az erőt, amely csírájában képes elfojtani minden háborús kísérletet — Megyei ipari tanácskozás Békéscsabán — Tegnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy Békéscsabán ta­nácskozásra gyűltek egybe a megye ipari vállalatainak igazgatói, valamint párt- és tömegszervezeti vezetői. A tanácskozáson részt vett Szabó Sándor elvtárs is, a megyei pártbizottság titkára. Az üzemek gazdasági és politikai vezetői előtt Gyulavári Pál elv­társ, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője adott tájé­koztatót az üzemek féléves tervteljesítéséről. Tájékoztatóját az alábbiakban kivonatosan közöljük. Gyulavári elvtárs bevezetőben az SZKP új programtervezetével foglalkozott, mely történelmi je­lentőségű valamennyi szocialista ország számára, hiszen döntő ha­tása van és lesz a mi általános és gazdasági fejlődésünkre is. E programtervezet ugyanakkor kö­veteli: a szocialista világ gazdasá­gának £yors fejlődése és a köz­tük* fennálló színvonal-különbsé­gek érdekében valamennyi szocia­lista ország teljes egészében használja ki saját erőforrásait, s a lenini elvek következetes alkal­mazásával állandóan tökéletesítse a gazdasági vezetés formáit és módszereit. Gyulavári elvtárs hangsúlyozta: a megyei pártbi­zottság úgy értékeli, hogy a ma még távolabbi célok elérése érde­kében helyes úton járunk, jól gazdálkodunk. E tendenciát előse­gíti az a tény, hogy pártszerveze­teink gazdasági ellenőrző munká­ja fokozatosan javul, valamint gazdasági vezetésük stílusa helyes irányban fejlődik. E kedvező fej­lődés következménye az, hogy megyénk állami ipara növelte el­ső félévi termelését. Cukorból 137, fehérneműből 118, kombinált szekrényből 66, kony­habútorból 34, hálószobabútor­ból 31, száraztésztából pedig 38 százalékkal termeltünk többet, mint a tavalyi első félévben. A teljes termelés 15,4 százalékkal növekedett, mégpedig a VII. párt- kongresszus útmutatásának szel­lemében, mely szerint a termelés növekedését kétharmadrészt a munka termelékenységéből kell elérni. Ebben az időszakban a munkások létszáma 2,1 szá­zalékkal nőtt, ugyanakkor a termelés növekedését 84 szá­zalékban a termelékenység emelésével biztosították. E pozitív irányú fejlődésben je­lentős szerepe van a Politikai Bi­zottság szeptember 13-i határoza­tának, mely a munkanormák ren­dezésére szólt, s nem utolsósorban a műszaki intézkedéseknek. Tovább emelkedett az export­ra készített áruk mennyisége is. így többek között 800 mázsával (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom