Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
1961. szeptember 10., vasárnap NÉPŰJSÁÜ 3 Unatkoznak-e a kétsopronyi Dózsában? JT^étköznapi feljegyzés A sóról Nemrégiben egy vita hevében fezt állította valaki, hogy a paraszti munka egyhangú, unalmas, változatosság nélküli taposómalom, különösen a tsz-ben. A kétsopronyi Dózsában tett legutóbbi látogatásomkor — melyet tanácstagi fogadóórával kötöttem egybe — eszembejutott ez a megalapozatlan kijelentés, melynek maga az élet bizonyította be az ellenkezőjét. Sürgő-forgó, munkálkodó embereket láttam mindenfelé, és egyetlen arcon sem látszott még csak nyoma sem az unottságnak, egykedvűségnek. Sőt... Na de ne vágjunk elébe a dolgoknak, hanem nézzük meg szépen sorjában, hol s merre jártunk a Dózsában, és miket tapasztaltunk. A irodában a szorgalmasan dolgozó könyvelőkön kívül Angyalos elvtárs, a tsz elnöke is gondosan tanulmányozgat egy papírlapot. Homlokára mély barázdákat szánt a gond, terveket sző, a felmerülő problémák megoldásán tűnődik. Bizony, minden napnak megvan a maga gondja-baja. Most is elindul valamelyiket intézni, minket pedig rábíz Csiba Tibor könyvelőre. Nem mondom, jó kézbe kerültünk, mert olyan büszkén mutogatja a közös gazdaság látnivalóit, hogy szinte el sem hinné az ember, hogy nem a Dózsában született. Kíváncsiságunk legelőször a monoton búgással dolgozó darálóhoz vitt bennünket. A molnárok elmondták, hogy napi 60—120 mázsa takarmánygabonát darálnak le. Ennek egy része a közös gazdaság számára, a másik része pedig a tagok háztáji jószágai száméra készül. Kell is a dara, hiszen hatszáz hízó napi szükségletét előteremteni nem kis feladat. Ahogyan tovább megyünk, már górécsináló embereket látunk. Bár még van idő a kukorioatöré- sig, örülünk az előrelátásnak. Utunk egy modern, önindítós, középen sínen mozgó, csillével ellátott, 104 férőhelyes szarvasmarhaistálló mellett visz el, amelyet egy hónap múlva adnak á,t használatra. Az 1 350 000 Ft-os beruházásból épült istálló nevezetessége, hogy abban egyetlen darab fa sincs. Mellette új tejház is épül. (A régi se megvetendő: ragyogóan tiszta minden.) Kívül a karámon a tsz Mezőbe- rényben, a járási mezőgazdasági kiállításon első díjat nyert szép, tiszta teheneit látjuk csendesen kérődzni. Látszik a jószágokon, hogy jó kezekben vannak. Beszélgettünk a jószággondozókkal. Szász Mihály, aki 1957. márciusa óta tsz-tag, 95 000 Ft értékű házat épített azóta. Kepenyes György 1953 óta tsz-tag, saját szavait idézem: „Azóta házat vettem, bebútoroztam, motorom is van, most nem is tudom, mit vegyek. Talán televíziót. Pedig higgyék el, semmi nélkül kerültünk össze a feleségemmel. Még csak egy asztalunk sem volt, egy hónapig az ablakpárkányon ebédeltünk.” Amikor megkérdezem: nem lesz-e baj, ha ezt így megírom, felszabadultan nevet: i— írja csak meg nyugodtan, az igazságon nincs mit szégyellni... Nem messze tőlünk öt ember egy hatalmas silógödröt tetejez be. Egy gyors számítás, és meg is van az eredmény: 500 köbméter silótakarmányt rejt magában a nagy gödör, de ez még csak a kezdet. A növendékmarhák nyári szállásánál Petrovszki István gondozóval is beszélgetünk egy sort. Ö őszi belépő, aki havi 50—60 munkaegységet tud a magáénak, és bizakodva várja a zárszámadást. Négy gyermeke után 280 Ft családi pótlékot is kap, ami elmondása szerint igen jelentős segítség számára. Amikor probléma után érdeklődünk, őszintén válaszol: — Várjuk, hogyan lesz a búzaosztás... Hát igen, ez még komoly problémája szövetkezeteinknek. Egyik helyen munkaegység, másik helyen szükséglet szerint osztanak. Amíg ez eldől, addig a tagok nyugtalan kodnak. Ideje lenne már ezt a kérdést egységes álláspont alapján végképp lezárni. Egy a lényeg: A becsületesen dolgozó tsz-tagok igazságosnak tartsák az osztást. A másik istállónál Maginyecz János állatgondozóval találkoztunk, aki öt éve végzi itt a munkáját. Amikor megkérdezem, hogy hány borjút nevelt fel ez idő alatt, a sok ráncú arcon a jószágszerető ember büszke, de utánozhatatla- nul kedves mosolya jelenik meg. Messzenéző szemeivel talán az egész hosszú sort látja, amikor kimondja: — Öh, nagyon sokat, ezeket is — mutat az előttünk álló tehenekre. A jószággondozók egyébként egyöntetűen dicsérik Csaba Pált, az állatorvost, hozzáértő, lelkiismeretes munkájáért. — Ha nem hívjuk is, mindig jön, és érdeklődik, nincs-e valami baj... Ahogyan tovább megyünk, zajlik az élet körülöttünk. Kocsik jönnek-mennek, az egyiken a dohány tetején négy vidám fiatal lány mosolyog. Dolgozó családtagok. Számos kocsi trágyát hord a földekre: A talajerőt pótolni kell. A sertésgondozókkal is váltunk néhány szót. Hankó Pál is őszi belépő, havi hatvan munkaegységet írnak jóvá részére, és elégedett is, de — mint a kétsopronyi emberektől általában megszoktuk — azért őszintén kimondja: — Az előlegosztás körül van egy kis hiba. Ügy gondolom, havi 3— 400 forint előleg volna megnyugtató. Ezzel értenek egyet Kudlák János és Petrovszki István sertés- gondozók is. Szász Györggyel, a II. számú nö. vénytermesztési brigád vezetőjével is találkoztunk. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mint brigádvezető, milyen munkát tart a növénytermesztésben a legnehezebbnek, mosolyogva, de mégis komolyan mondja: — Hát a legnehezebb az emberekkel való bánás ... Bárhogyan igyekszem is, nem tudok mindenkinek eleget tenni ... Aztán sorolja, hogy már csávázzák a jövő évi vetőmagot, itt a napraforgó, a dohány, majd a cukorrépa szedése is. Büszkén említi meg, hogy 18 fiatalt — családtagokat — be tudott vonni a dohány szedésébe. (Űgylátszik, azért csak ért az emberekhez is ...) A baromJítenyásztőket se kerültük el: 2300 darab háromhetes és 1750 darab öthetes pecsenyekacsát gondoz itt nyolc nődolgozó. (Néha akad egy kis vita köztük, de azért a kacsák szépen fejlődnek.) A háromhetesek 70 dekásak, az öthetesek 1 kiló 70 dekásak. Tóth Mihály, a tsz párttitkára és Csiba Tibor könyvelő gyorsain kiszámolják, hogy 63 nap alatt —.minden létező kiadást leszámolva — 22 ezer formt jön tisztán a kacsákból. Nem rossz üzlet.. _ Jövőre még többet nevelnek. Az viszont nem ártana, ha több árnyékos helyet biztosítanának részükre. Özv. Mengyán Györgyné, aki 1952 óta tsz-tag, a kacsák etetése közben mondja el, hogy meg van elégedve sorséval, megtalálta számítását a tsz-ben. Egy másik tanya felé pulykák végtelen sorát íátjuk lassan vonulni: déli itatásra terelik őket háza a lucernásból. 3600 darab az állomány... Ügy érzem, a leírtak eléggé bizonyítják, hogy a termelőmunka lázában égő és dolgozó parasztemberek munkája nem unalmas, hanem éppen ellenkezőleg: színes és változatos. Nem is lehet unalmas, hiszen terv szerinti munka folyik a tsz- ekben is és nincs érdekfeszítőbb, izgalmasabb valami, mint az emberi elgondolások valóraválását figyelemmel kísérni, azokért munkát végezni. A tervteljesífések és túlteljesítések természetes következménye csak a tagság részesedésének, jólétének' növekedése lehet. Jó> tudta ezt a kétsopronyi Dózsa Tsz becsületes, dolgos tagsága is, akik az idén még a tavalyi — országos szinten is kiváló — eredményüket is túl akarják szárnyalni. A látottak alapján bízhatunk benne, hogy célkitűzésük sikerülni feg. O. Kovács István, Az ÉM. Baranya megyei Építőipari Vállalat pécsi munkahelyére körülbelül 2 hónapi időtartamra KUBIKOSOKAT VESZ FEL Szállás, étkezés biztosítva, kereset teljesítménybér. Havonként egyszer oda- és visszautazás fizetve. Jelentkezni lehet és egyben bővebb tájékoztatást ad az ÉM. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Munkaügyi Osztálya. Békéscsaba, II., Kazinczy utca 4. sz. fsz. 2. 47399 dafya ki ft énbét f Időben adja el új és Itassnált liba-, kcscsatollát Magas árat fisét a Földmű vessző vethezet! 467 Kutatva forgatta a fejét a boltban Csík Péter. Bizonytalanul lépett hol jobbra, hol balra, mélyenülő szentében olyan vágy égett, mintha hűtlen szerelmesét lesné. Pedig csak a polcokon legeltette a szemét és az ide-oda rohanó boltoson. Végül megnyalta ajkát, majd olyan hang bugij- gyant ki belőle, mintha fohászkodna. — Só van? — s közben olyat nyelt, mintha a következő pillanatban lavina zúdulna rá. — Van kérem. Mennyit tetszik? Olyanná vált hirtelen, mint a börtönre ítélt, amikor kihirdették előtte, hogy felmentettek, Mélyet sóhajtott és szerette Volna magához ölelni a boltost. De hát ez szamárság, mint ahogy szamárság lenne a foglárt is megölelni, amikor a rab kiszabadul a börtönből, hiszen ő csak a kötelességét teljesíti, A boltos is csak azt teszi, hogy amit a vevő kér, azt kiméri neki. De hát, ha már van só, akkor jó lenne többet is venni, hiszen fillérekbe kerül és hát arról beszélnek, hogy nem lesz. S akkor mivel főz az ember? Ráemelte mélyenülő szemét a boltosra és nyelt még kettőt. — Ötven kilót kaphatnék? — Tessék — és már ment a raktárba a boltos. A bolt előtt pedig egy teherautó fékezett. Emberek ugráltak le róla és bekiáltottak. — Halló! Sót hoztunk. A hangra ő is megfordult és értetlenül bámulta a teherautót. Aztán kilépett az ajtón és belesett a kocsi belsejébe. Hm... Hogy ez a Mikes szomszéd miket beszél össze, hogy nem lesz só. Hát a raktáron is van, 50 kilót csak nekem tudlak volna adni belőle és hoznak is hozzá. De mennyit! Tele van a teherkocsi. A fene est a Mikest. 56-ban is úgy járt a szája, mint most, aztán meg alig bírt az ember megszabadulni a sótól. Kinálgatta a boltokban is, hogy vegyék vissza, de nem nagyon akarták, mert már úgy össze volt sülve, hogy baltával is nehéz volt szétverni. Meg is mondom neki, engem ne bolondítson. Hát látom, hogy mi van. Nyissa ki ő is a szemét. Kocsiszámra hordják, az ember meg csak azért jön, hogy sót vegyen és otthagyja a munkát. Az isten verje meg, minek is hallgat az ember ilyen dolgokban másra. Most itt vagyok szégyenszemre, a boltos méri az 50 kiló sót és hogy nevethet magában, hogy én is felültem a pletykának. De hát csak úgy nem mehetek el, ismernek, idejárunk mindenért. Az kéne még csak. Azután elmondaná másoknak, hogy Csík Péter ilyen, meg olyan ember, kér valamit, aztán elmegy. Mások meg addig vártak, amíg ő mérte a sót, azután kereste, az utcára is kiszaladt utána és nem találta sehol. S cipelhette vissza a raktárba az 50 kiló sót. Még ilyen szégyent. Belesett a boltba, hozza-e már a boltos a raktárból a sót. Már ki is lépett a raktár ajtajan. összeszorította valami a torkát, hogy is mondja meg neki, hogy nem viszi ö el azt a sok sót. Nem volt ideje tovább töprengeni, már szólt is a boltos. — Péter bátyám, viheti már. A gépkocsiról meg hordták kosárban a kilós és félkilós csomagokban a sót. Izzadt a homlokuk, meleg is volt, meg sietniük is kellett, mert még aznap egy kocsival a másik boltba kellett vinniök. Újra megnyalta az ajkat, s olyan hang buggyant ki belőle, mint amikor nagyon megsértünk valakit és ki akarjuk engesztelni. — Nem lehetne visszamondani az 50 kilót? Megint nyelt egyet, s valahová a bolt sarkába nézett, olyan formán, mint az az asszony, aki nem mer a hazatérő férje szemébe nézni, mert valami takar- gatnivalója van. — Hát, ahogy Péter bátyám gondolja. — Egy kilót adjon — ejtette a szavakat bátrabban, hiszen nem is bosszankodik a boltos. Azután gyorsan fizetett és elköszönt.* Az utcán bökött a homlokára, hogy dohányt meg elfelejtett venni, de hát az isten megy már vissza, hogy kinevessék, hogy annyira odavolt a sóért, a végén meg azt is elfelejtett venni, ami kellett volna, mert nincs egy szál dohánya sem otthon. Cserei Pál Naponta 16 vag’on cukorrépát szállít az elek! Lenin Tsz A magyar, román, szlovák és német nemzetiség lakta Elek termelőszövetkezeti ' községben a nagy szárazság ellenére teljes lendülettel halad az őszi munka. Kilenc pótkocsis gépjármű hordja a vasútállomásra a háromméteres kenderkévéket, amiből 200 hold átlagában 45 mázsás termést takarítottak be. A Lenin Tsz kendertermésének 95 százaléka elsőosztályú. Megkezdték a kukoricatörést Békés megyében A termelőszövetkezetek határában a rendkívüli száraz, meleg napokban megsárgultak a kukoricatáblák. Törésre elsőnek az új- kígyósi Aranykalász Tsz nagytábláin a homokosabb talajon legkorábban vetett kukorica érett meg. Az Aránykalász Tsz-ben ugyanis már a tavasszal kijelölték a búzavetésre alkalmas nagytáblákat, s ezekre a helyekre vetették el legkorábban a kukoricát. A 30—40 centis őszi mélyszántásba került nemesített vetőmagból erős növény fejlődött, a tagság idejében elkészült a növényápolással is, így a rendkívüli száraz nyár ellenére a leggyengébb táblájukon is elérik a harmincmázsás csöveskukorica átlagtermést, a jobb táblákon pedig a negyvenet. Az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben 1500 hold közös kukorica vár betakarításra, s a jó termésből csupán takarmánytápért 175 vagon szemeskukoricát adnak az államnak. Cukorrépát 532 holdon termesztettek, s mivel családi. vállalás alapján művelték meg, a szomszédos parcellákon naponta ötven leány és asszony szedi, tisztítja* fejeli a jól jövedelmező cukorrépát. A holdankint 170—180 mázsás átlagtermést adó cukorrépából naponta mintegy negyven lófogat 16 vagonnal szállít az eleki vasútállomásra. /
