Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
ffffiL szeptember 1., péntek NÉPŰJSÁo 8 ^/Hegmarad a o(índo rzús z!! Eredményes iélév a Gyulai Állami Gazdaságban Családi ünnepség W-Jm* kmm Mint már lapunkban említettük, kedves és bensőséges ünnepség keretében tartották meg Szabó István Mária Edit nevű kislányának névadását. Most képeket közlünk e névadási ünnepségről. Első képünk Szentesi János anyakönyvvezetőt mutatja be, amint kedves, meleg szavakkal köszönti a szülőket, névadószülőket és a vendégeket. Előtérben Maszlag József és felesége névadószülők, háttérben Szabó István és felesége a beszédet hallgatják. Megszervezték a téli pártoktatást a Gyomai Gépállomáson Tanulságos munkásvédelmi kiállítás nyílt Békéscsabán ' Äz elmúlt évhez hasonlóan, az Idén is megszervezték a szervezett politikai oktatást a Gyomai Gépállomáson. Az elmúlt évben 19-en vettek részt, az idén beinduló második évfolyamra pedig már 26-an jelentkeztek, akik közt 18-an párttagok, 8-an pedig pár- tonkívüliek. Ádám József, az üzemi alapszervezet párttitkára' elmondotta, hogy — hasonlóan az elmúlt évekhez — az idén is havonta kétszer tartják meg az oktatásokat. Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy jól bevált ez az oktatási módszer, mivel egy-egy előadás alkalmával több idő jut az anyag leadására, és megbeszélésére is, amelyből tanulnak a jelenlévők. Az egyéni felkészülés után a dolgozók közösen beszélik és vitatják meg az aznap hallott tananyagot D. J. A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlója a főfalat foglalja el a Gyulai Állami Gazdaság igazgatói irodájában. Vele szemben a díszes oklevél, amelyekre méltán büszkék az Állami Gazdaság dolgozói. Egy cél vezet bennünket ebben az évben — mondja Győrfi Lajos párttitkár — és hallani a párt- szervezet üléseitől a termelési értekezletekig —, a vándorzászló megtartása. A zászló pedig pihen nylon tokjában, várva sorsát. Helyét úgy készítették el — olyan gondosan —, mintha véglegessé akarnák tenni. Na de ki tudja, mi a vándorzászló sorsa? Az állami gazdaság dolgozói ebben az évben úgy tevékenykedtek, hogy a zászló sorsa rajtuk múljon. Élő ez a harc. Irányítja a gazdaság életét. Nincs olyan megbeszélés, amelyen nem ez a központi problémája a dolgozóknak. A nagy kitüntetés emelte a tervet Jóval magasabban terveztek a tavalyi sikeres évnél. A zászló kötelez — vezette a tervezőket a nagy cél... — és vastagon fogott a ceruza, őszi árpából 17 mázsa, búzából 17 mázsa, borsóból 8 mázsa a terv. A csapadék viszont Békéscsabán a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa tíz napig tartó munkásvédelmi kiállítást rendezet a Kisiparosok Székházában. Kocsis József elv- társ, az SZMT vezető titkára nyitotta meg szerdán délelőtt a kiállítást, amelyen hatvannál több tablón, sok fényképen, maketten hívják fel a figyelmet a balesetek megelőzésére, és bemutatják az üzemek munkásvédelmének, szociális és egészség- ügyi ellátottságának fejlődését, többek között korszerű famegmunkáló és sütőipari gépeket, munkavédelmi berendezéseket. Kiállították a békéscsabai ipari tanulók ezzel kapcsolatos vizsgamunkáit is, köztük munkavédelmi felszerelésekkel ellátott cséplőgép, traktor, ekekapa ési vetőgép kicsinyített másait, va-| nem segítette a zászlóért folyó harcot, tavaly szeptember 1-ig csaknem 600 milliméter hullott, most pedig alig 380. A tervet viszont teljesíteni kell. A dolgozók emelték a termelést A nagy cél nagyobb eredmények elérésére serkentette a dolgozókat. A pártszervezet, az üzemi bizottság és a gazdasági vezetés a dolgozókkal karöltve, akartak többet és... tettek többet, mint tavaly. Ez az eredmény bizonyít Búzafajtákból 20 mázsán felüli átlagtermést értek el, de az őszi árpájuk 21 mázsa fölött van, a zab és a borsó is elérte a 12 mázsát. Az olasz búzából az egyik táblán 37 mázsás termést mutattak fel. A cukorrépa (most szedik) 220 —230 mázsát ad. Kukorica... hát ez csodálatos... A kétméteren fölötti kórók 2—3 csövet rejtegetnek és ez, valamint a haragoszöld színe csak sejteti, hogy a mostoha időjárás ellenére meglesz az ötven mázsa csöves holdanként. Búzából 157, őszi árpából 54 vagon termést takarítottak be. Nyolcezer juh Az állatállomány1 sem maradt el a növénytermesztés mögött. A lamint a Békéscsabai Téglagyár .agyagbánya baggerének miniatűr sínemelőjét, amelynek eredetijével 12 ember régebbi megfeszített munkáját most két munkás kényelmesen és balesetmentesen elvégzi. Mint Valentini Márton elvtárs, az SZMT munkavédelmi főelőadója egyebek között elmondotta, a tanulságos kiállítást az üzemek dolgozói csoportosan is látogathatják, s részükre munkavédelmi filmeket vetítenek a helyszínen. A kiállítás látogatóinak munkásvédelmi rejtvénypályázatot is kitűztek, a nyerteseket kéthetes ingyenes galyatetői üdüléssel, fényképezőgépekkel, ak- ■ tatáskával és könyvekkel jutal- I mázzák. kétszáznál több tehén istállóát* laga tíz és fél liter. Hetven exportra szállított hízó- marhát adtak át, darabonként 6 mázsás súllyal. A hatvan anyakoca 600 szaporulatából már 40 te- nyészkocasüldőt szállítottak el. A hízókból még csaknem 300 várja, hogy az átadott 250 darabot kövesse a vágóhídra. Juhállományuk 8 ezer darab. Az évi szaporulat kétezer, ugyanannyi anyától. Kétszázhúsz mázsa első osztályú gyapjú másfélmillió forinttal növelte a gazdaság jövedelmét Egy font: az egy font A nyári fontos almák darabon*; ként elérik az 56 dekát vagyis az egy fontot, (nem az angol fontra* hanem a nyugaton még ma is használatos súlyegységre gondolok, amely 56,3 dekagramm.) A gyümölcsösből a tervezett 25 vagon helyett 50 vagonnal akarnak leszedni. Ennek nagy része Jonathán és húsvéti rozmaring* mind export minőségű. Már jövőre gondolunk Elkezdték a vetést. A repce és az őszi keverék már várja az esőt Az őszi árpa után a hó közepén az olasz búzát kezdik vetni. Október 31-ig be akarják fejezni az őszi betakarítási munkálatokat. Kész akarnak lenni mindennel időre, hogy megelőzzék a rivális gazdaságokat, a zászlót — ezt a nagy kitüntetést — jövőre is meg akarják tartani. (Kollárik) Tanyai postás Kerékpárján sebesen száguld MM úton. Hideg őszi eső, szél csapja arcát* de ő kitartóan csak megy tovább, ahová szólítja kötelessége. Az út nehéz* sáros, síkos. A körzet még távol, s a küldemény sürgős. Megállni felmelegedni nincs idő, pedig ésőmosta ruhája már testéhez tapad s tagjait metsző hideg járja át. A szél és a hideg foko- zódik. Keze, lába elgémberedik. Mit csináljon, hogy kissé felmelegedjen? Leszáll kerékpárjáról s futva melengeti átfázott tagjait. Majd újra „nyeregbe*’ száll s folytatja útját, míg nem meg- érkezik a körzetébe. Dühös kutyaugatás és emberi szere-» tét fogadja, hová belép. Az első tanyában fiatal asszonyka tessékeli be á minden nap újságot, leveleket és egyebeket hozó postás bácsit. Ide éppen pénzt hozott. Szerződött disznókért járó előleget. Számolja a pénzt kifizetésre, az asszonyka lopva int férje- urának, ki máris hozza a jó kadart, s a pénz átvétele után egy-két pohár borral vendégelik meg hálájuk kifejezéséül, örömük jeléül. Vérig lennének sértve, ha netalán nem fogadná el. De elfogadja. Haragot nem akar. Míg a pohár bor mellett kissé felmelegszik* a háziakkal beszélve, szóba hozza s méltatja a takarékbetét előnyeit, szól a nyereménybetétről is és a kamatozásról is. Az asszonyka csillogó szemmel, férjeura pedig érdeklődve hallgatja. Majd összenéznek, rövid házi megbeszélés és máris 2000 forintot adnak át a postás bácsinak azzal, hogy azt részükre takarékbetétbe tegye. A pénzt átveszi, elköszön és másnap már hozza is a 2000 forintról szóló betétkönyvet. Majd megy tovább tanyáról tanyára s teszi ezt mindennap. Nem számít, hogy tűző napfény égeti bőrét, vagy dermesztő hideg fagyasztja át testét, ő csak megy-m^gy s végzi munkáját lelkiismeretes odaadással, becsületes helytállással. lUfrAfcVl GYÖRGY Szarvas Fényes Töhötöm főkönyvelő zsebre- vágta az önindító kulcsát és előkelő mozdulattal kilépett a vadonatúj gépkocsijából. Arca ragyogott, mint a reggeli napfény, mellét büszkeség dagasztotta. A kínai császár uralkodásának idején sem érezte magát olyan nagynak, mint amilyennek Fényes Töhötöm érezte magát ezekben a másodpercekben, amíg a kocsitól a vállalat bejáratáig ért A kaput átlépve azonban egyszeriben megváltozott. Háta begörnyedt, orra lógni kezdett, mint egy érett uborka. Ajkáról lehervadt a boldogság mosolya. Olyan szenvedő arcot vágott, mintha gyomorgör- csei lennének. Mire felért az igazgató irodájába, már nem is volt emberi kinézete. Az igazgató előtt egy fiatalon megőszült idegroncs állt. A vállalatvezető az első pillanatban, amikor meglátta, a szívéhez kapott, majd a kísértetiesen fehér Tö- hötömhöz ugrott, és segítette őt lerogyni az egyik bőrfotőjbe. — Az istenért, mi történt veled Töhi- kém? — kérdezte Bö- kézfi részvéttel, és el volt rá készülve, hogy a következő pillanatban valami retteneteset hall. Fényes azonban nem szólt egy szót sem. Tekintete mohón sétált a félig nyitott páncélszekrény ajtaján. A betegek szoktak így nézni az orvosra, akitől életük megmentését várják. Bökézfi Flórián igazgató elértette a pillantást. A páncél- szekrényhez ugrott, és készségesen kiemelt onnan egy félig telt konyakosüveget és egy kispoharat. Fényes nézte a közeledő konyakosüveget. A kispohárra legyintett egyet, és odatartott egy vizespoharat Mohón öntötte magába az italt. — Gyorssegély kellene! — sóhajtott fájdalmasan. — Olyan gyorsan kellene, hogy ha már most a . zsebemben lenne, az is késő volna — folytatta. — Három napjá rosejbnin élünk. Maholnap felfordul a család... — magyarázta. — De édes komám, ti ketten a feleségeddel havonta ötezer forintot kerestek — vágott a szavába az igazgató, nem leplezve meglepetését. — ötezer!? — Hm — szólt csüggedten Fényes. — Ez látszat. Tudod jól, hogy azt a régi ócska tragacsot eladtuk, és egy újat vettünk. Mit gondolsz miből?: OTP-hitel, személyi hitel. Apámnak tartozom tízezerrel, nagyszüleim ötezret adtak. Feleségem szülei csak hétezret tudtak összekaparni. Havonta fizetjük vissza a részleteket. Karbantartjuk a kocsit. Üzemanyag, motalkó, autóklubtagsági díj és miegymás... Kétszáz forintunk marad élelemre. Te is nagyon jól tudod, hogy ebből lehetetlen megélni... — Annyiból tényleg lehetetlen... — hagyta helyben Bökézfi és elgondolkozva megkérdezte: mennyi kellene? — Ezer — csillant fel a szeme Fényesnek. — ötszázat tudok adni, de azt is csak halálesetre — tárta szét a kezét az igazgató. — Szegény déd- nagyapa meghalt — sírta el magát Töhötöm. és gyászos arccal tekintett főnökére. — Miért nem ezzel kezdted?l Fogadd őszinte részvétemet — nyújtotta kezét az igazgató, és nyomban megírta a kiutalást ötszáz forintra. Fényes mohón gyűrte zsebre a papírt. Valami köszönésfélét mormogott. Az ajtónál volt, amikor az igazgató utána szólt: Mondd Töhi- kém, mikor halt meg a dédnagyapa? — E zekilencszáz- nyolcban, Amerikában — válaszolt Fényes a válla felett, miközben alig észrevehető cinkos mosoly bújkált a szája szögletében. — Szerencsétlen ember. Én pont akkor születtem — szólt az igazgató szórakozottan, és a legújabb takarékossági határozat fölé görnyedt. Boda Zoltán
