Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

2 NÉPŰJSAg 1961. szeptember 1., péntek Vélemények a Szovjetunió nyilatkozatáról „Csak az erélyesség használ" Csaba főtere ma reggel is telve munkába sietőkkeL Az újságpavi­lonok előtt azonban a szokottnál mintha nagyobb lenne a nyüzsgés. A számonkénti újságvásárlók szá­ma mintha növekedett volna. Egy­más után jönnek a járókelők és kémek reggeli lapot. Legtöbbjük nyomban ki is nyitja és menetköz, ben olvas bele. A posta melletti pavilonnál hasonló a helyzet. A benne szorgoskodó Papp néninek akad dolga bőven. — Mit szól hozzá, kedves Papp mama —kér­dezzük azon melegében —, ezek után is mernek azok a szédültek szörnyűséget elkövetni a világ el­len? Mélyen elgondolkodik, s Visznek lépteink oda, ahol nem pusztulásra, hanem az élet szol­gálatára szántan emeli és adogat­ja az építőknek a téglát, gerendát az égbe magasodó toronydaru. A Bánszki utcai lakótelep egyik most épülő házának a magasén állapo­dunk meg. Galovicz György, kő­műves, napban fürdetett, friss széllel átjárt, jóízű levegőben mai. terozza a falat, mikor beszélgetni kezdünk. — Még nem jutottam újsághoz, hiszen már hajnalban munkába álltam. De látom, van az elvtár­saknál. Elkéri a Népszabadságot és há­tát a még vakolatlan fakésznék Mucsi Gábor nem fiatalember már. Túl van az ötvenötön is. 1924-ben szabadult fel, s azóta mint vasmunkás dolgozik. Jelen­leg a Békéscsabai Vasipari Válla­lat egyik vezetője. Amikor kérdez­zük, elgondolkozik. Az a véleményem, ha tudom, hogy engem valaki meg akar tá­madni, akkor én arra felkészülök. Azt, hogy a Szovjetunió most ilyen kísérleteket akar végrehaj­tani, csak helyeselni lehet. Bor­zalmas egy háború. Elég részem volt benne, tudom. Nem ülhetünk ölhetett kézzel. Gábor bácsi ezután átterelte a Reggel olvastam a szovjet kor­mány nyilatkozatát a nukleáris fegyverkísérletekről. Nálunk a munkásokat foglalkoztatja a né­met békeszerződés megkötése. Legutóbbi taggyűlésünkön is volt erről szó. A tanácskozásunkra pár- tonkívülieket is meghívtunk. Egyöntetű volt a vélemény, mely szerint a német békeszerződés megkötését halaszthatatlannak, és olyan feladatnak tartjuk, mely megszünteti Európa szívében egy újabb pusztító háború tűzforrását. Egyéni véleményem, és a többi munkások is hisznek ebben: az imperialisták nem merik a hábo­rút kirobbantani. Ha pedig elvesz­tik a józan ítélőképességüket, és háborút kezdenek, a Szovjetunió és a szocialista országok nem var­osak azután szólal meg, hiszen szó szerint, életbevágó kérdésről van szó. — Mindig, de mindig bennem volt az a szorongó érzés, hogy a háborút akarók odajutnak, hogy már semmi egyéb nem használ el­lenük, csak az erélyesség — fe­leli. Hirtelen anyai szenvedélyes­ség lángol fel szavaiban: — Nekem gyermekeim vannak, ők az én boldogságaim. Azt szeret­ném, hogy ha már annyi gonddal, aggódással, szeretettel iskolásokká neveltem őket, az iskola után de­rűs, gondtalan élet ölelje át a drá­gáimat. Minálunk mindenki bé- kességes életet akar. támasztva, edmélyülten olvasni kezd. — Nagyon helyes — nyújtja vissza a lapot. — Ellenséges lé­pésre csak ilyen ellenlépés a mél­tó felelet. Nekünk nem kell há­ború. A háborút meg kell akadá­lyozni mindenképpen! — Mi tudjuk ezt — szól közbe az arra járó Schaffer Miklós mű­vezető. — Gyurka barátommal együtt katonáskodtunk. Csak egy 15 dekás trotillt, ha robbantot­tunk, már a fedezékbe bújtunk és még ott is belereszketünk a hang­jába. Hát akkor egy nukleáris-tá­madásnál. A pokol szabadulna el... szót a német kérdésre. Felháboro­dottan jegyezte meg: — Nem értem, miért ugrálnak annyira a nyugatiak, hogy a Szov­jetunió meg akarja kötni a béke- szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Hiszen annak ide­jén ők is megkötötték Japánnal a külön békeszerződést, a Szovjet­unió beleegyezése nélkül. Egyéb­ként már beszélgettem több mun­katársammal, és mindenki helyes­li azt, , hogy a Szovjetunióban ilyen nukleáris fegyverkísérlete­ket hajtanak végre. Szerintem ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió meg akarja védeni a békét... hatják a támadást felkészületle­nül. Minden becsületes és jól tájé­kozott ember tudja, hogy a Szov­jetunió és a- szocialista országok nem akarnak háborút. Békében kívánunk élni. Ha a Szovjetunió­nak fel kellett újítani a nukleáris fegyverkísérleteit, ezt az imperia­listák eszeveszett háborús fenye­getései kényszerítették ki. Nálunk nincs az üzemben há­borús hangulat, hisztéria. Az em­berek nyugodtak. Bízunk abban, hogy nem lesz háború. De ugyan­akkor számolunk ezzel is. A Szov­jetunió és a szocialista országok elég erősek ahhoz, hogy támadás esetén rövid idő alatt megbüntes­sék az agresszorokat. Figyelemmel kísérjük a nemzet­közi események alakulását, ugyan­akkor a fő gondunk a békés épí­tőmunka. Akik ezt a békés mun­kát megzavarják, megérdemlik az olyan visszavágást, hogy örökre elmenjen a kedvük a háborútól. Üzemünkben teljesen felkészül­tünk a szeptember első napjaiban meginduló nagy munkára. Terve­ink teljesítéséhez minden előfelté­telt biztosítottunk. Már a jövő évi műszaki fejlesz­tést is megtárgyaltuk. Üzemünk­ben a munkások békevágya a ter­melésben, tettekben nyilvánul meg — így vélekedik Brezina Re­zső, a Mezőhegy esi Cukorgyár párttitkára. „Már tarthatatlan volt a helyzet" — Éppen az előbb olvastam a nyilatkozatot — válaszol kérdé­sünkre dr. Koron táli Ferenc ál­latorvos. — Nagyon helyesnek és szükségesnek tartom, mert az egyik oldalon folytatott leszerelés, a másik oldalon folytatott felfegy­verzés nagyon egyenlőtlen helyze­tet teremthet. Már tarthatatlan volt ez és éppen ezért vált szük­ségessé az intézkedés. Ügy hiszem, hogy a nyugati államokat gondol­kodóba ejti a Szovjetunió határo­zata. „Gondolkozni fognak Nyugaton" — Én a második világháború­ban katona voltam — mondja Pa- lyó Mihály, a kondoros! Dolgozók Tsz fogatosa —, tudom ml a hábo­rú. A családomból is voltak, akik meghaltak az első és második vi­lágháborúban. Semmi esetre sem szeretném, ha még egy háború lenne. Tudom, hogy ez sokkal bor­zalmasabb lenne az eddigieknél. De határozottan helyeslem a szov­jet kormány határozatát, azt hogy ismét folytatja a nukleáris fegy­verkísérleteket. Nem lehet, hogy az egyik oldalon teljes erővel fegyverkezzenek és fenyegetőznek háborúval, a szocialista tábor pe­dig készületlenül álljon. Azt hi­szem, hogy a szovjet kormány ha­tározata gondolkodóba ejti a nyu­gati államokat, és nem mernek majd újabb háborút kezdeni. Kennedy megvitatja tanácsadóival a legújabb szovjet kormány-nyilatkozatot Washington (MTI) Nyugati hírügynökségek közlése szerint Kennedy elnököt szerdán este az amerikai külügyminiszté­rium tájékoztatta a nukleáris kí­sérletek felújítását bejelentő szov­jet nyilatkozatról. Az elnök ekkor megbeszélést tartott Rusk külügyminiszterrel, majd nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat bejelenti, hogy az elkövetkező 24 órában Kennedy megbeszéléseket tart majd vezető tanácsadóival, és e tanácskozáso­kon döntik el, miképpen reagáljon az Egyesült Államok a Szovjet­unió bejelentésére. A nyilatkozat közli még, hogy Kennedy haza­rendelte Géniből Arthur Deant, az atomértekezleten részt vevő amerikai • küldöttség vezetőjét. (MTI) „Nagyon helyes" „Ha bántani akarják az embert, felkészül a védekezésre" „Fő gondunk az építőxnunka, de mindenre felkészülünk" Á Pravda az Egyesült Államokban folyó fegyverkezési hajszáról és az NSZK háborús készülődéséről Moszkva (TASZSZ) A Pravda csütörtöki számában cikk jelent meg Sz. Visnyevszkij tollából „Ki szítja a fegyverkezési hajszát” címmel. A cikk megállapítja, hogy Ken­nedy amerikai elnök a valóságban hatalomra jutása után azonnal rá­tért az elődei által megkezdett fegyverkezési hajsza erélyes foko­zásának útjára és azóta is hónap­ról hónapra követik egymást ag­resszív intézkedései. A cikk szerzője rámutat, hogy Kennedy már elnökségének első napjaiban utasítást adott három katonai intézkedés haladéktalan végrehajtására: a fegyveres erők szállítási képességének növelésére, a Polaris-rakétákkal felfegyver­zett tengeralattjárók építésének meggyorsítására, valamint a raké­tagyártási program végrehajtásá­nak ösztönzésére. A Fehér Ház új gazdája — foly­tatja Visnyevszkij — szabad ke­zet adott a megvadult militaris­táknak. Az Egyesült Államok napról napra hasonlóbbá válik a katonai táborhoz — mutat rá a cikk szer­zője. Üjabb és újabb fiatalembe­rek kapnak behívót katonai szol­gálatra. Kennedy elnök teljhatal­mat kapott a kongresszustól ne­gyedmillió tartalékos tényleges katonai szolgálatra való behívásá­ra. A szárazföldi haderőnél 84 C00 olyan katonát fognak visszatarta­ni, akiknek szolgálati ideje már lejárt. A légierőknél 28 000 kato­nát, a haditengerészetnél pedig mintegy 3000 tisztet és 24 000 mat­rózt ér ugyanez a sors. Ismét hallatnak magukról az óceánon túli atomkalandorok. A Pravda cikke ismerteti az United States and World Report egyik je­lentését, amelyből kitűnik, hogy Nevada és Üj-Mexicó-áll arcokban 13 nukleáris robbanás előkészüle­tei folynak. Befejezésül Visnyevsz­kij rámutat, hogy az Egyesült Ál­lamokban folyó agresiszív előké­születek a halál kereskedőinek ér­dekeit szolgálják, akik ily módon nagyobb nyereséget vághatnak zsebre. A Pravda tudósítója rámutat, hogy a nyugatnémet szövetségi gyűlés a háborús hisztériákéit,''3 porfelhője mögött megszavazott egy törvényt, amelynek az elneve­zése ugyan egész ártatlannak tű­nik, a valóságban azonban nem más, mint „a rendkívüli állapot” törvénye. E törvény alapján a kor. mány bármely pillanatban úgy ha­tározhat, hogy eljött az ideje a „harci készültség gyorsított vég­rehajtásának”. A nukleáris rakétafegyverzet és az atomháborúval való fenyegetés, ezek azok az eszközök — mutat rá Grigorjev —, amelyeket Bonn, az úgynevezett „berlini válság” körül összehordott maszlag leple alatt meg akar szerezni. A Pravda tudósítója befejezésül rámutat, hogy bizonyos Rajna- menti körök a német kérdés bé­kés rendezésének meghiúsítására törekedve nyilvánvalóan elvesztet­ték önellenőrzési képességüket és a „mindent vagy semmit” elv alapján cselekednek. Arcátlan vi­selkedésük ismét igazolja azt a tényt, hogy nem szabad atomfegy­vert adni a volt hitlerista tábor­nokok kezébe, mert ez hatalmas veszélyt jelentene a békére. (MTI) Pénteken érkezik Magyarországra a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság kormányának küldöttsége A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány baráti látogatásra hívta meg a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Román Népköztársaság kormányának küldöttségét, hogy viszonozza a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Román Népköztársaságban 1958-ban tett látogatását. A román párt- és kormánykül­döttség szeptember 1-én, pénteken érkezik hazánkba. A küldöttség vezetője Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Ro­mán Népköztársaság Államtaná­csának elnöke. A küldöttség tag­jai: Ion Gheorghe Maurer, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Államtanácsának alelnöke, a Mi­nisztertanács elnöke, Emil Bodna- ras, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Mogyorós Sán­dor, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Alexandru Birla- deanu, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Cor- neliu Manéscu külügyminiszter, Mihail Rosianu, a Román Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete. A különvonat pénteken reggel érkezik a lőkösházi határállomás­ra, ahol a baráti látogatására érke. ző küldöttséget ünnepélyesen fo­gadják. A különvonat 11.20 órakor fut be a nyugati pályaudvarra, ahol Gheorghe Gheorghiu-Dejt és a küldöttség tagjait katonai dísz­pompával köszöntik. (MTI) Kormányküldöttségek utaznak a vasárnap megnyíló lipcsei őszi áruminiavásárra Berlin (MTI) Mint az ADN hírszolgálati iro­da jelenti, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának meg­hívására a vasárnap megnyíló hagyományos lipcsei őszi árumin- távásárra, a Szovjetunió, a Ma­gyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Mongol Nép- köztársaság kormányküldöttsége utazik. Az őszi vásár is méltó lesz a lipcsei vásárok jó hírnevéhez. A kiállítók száma már meghaladta a kilencezret, s 51 országból jöttek el, hogy bemutassák áruikat. A lipcsei vásárok iránt megnyilvá­nuló nagy érdeklődés egyik oka az, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi tekinté­lye egyre nő, s ipara ez idő szerint Európában az ötödik helyen áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom