Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-06 / 184. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 6., vasárnap á Tanácstagi fogadóóra ■GYEM HUNYADI Amikor a poros földúton bekanyarodtunk a mezőmegyeri Hunyadi Tsz központjához, jól érezhető, kellemes izgalom szaladt át rajtam, hiszen régi ismerősök, kedves barátok közé vitt utam. Milyen nagy viták zajlottak le közöttünk a tsz-szervezés idején' Ök védték az akkor még egyéni paraszt igazukat, mi sem hagytuk a magunkét. A végén a mi érveink — az országos jelleget öltött mozgalom hírei hatására is — felülkerekedtek és a rnezőme- gyeri Hosszú sor, Kurta sor becsületes dolgozó parasztsága az új utat választotta. Azóta ;s becsüljük egymást. Ök azért, mert nem ígértünk légvárakat, hanem őszintén megmondtuk, hogy bizony az első évek nem lesznek könnyűek. Mi pedig azért, mert — ha sokszor fogcsikorgatva is — bátran, becsületesen küzdenek a felmerülő sok-sok problémával és az akarat, a kitartás terén sok szövetkezetnek példát mutatnak. Az irodába nyíló ajtó mellett kézzel írott plakát a pecei kisze- sek meghívóját hirdeti a tsz fiataljainak: Vasárnap „Tarka dél- után”-t rendeznek a kultúrházban, természetesen esti tánccal egybekötve. A műsor nem ígér attrakciókat, de jóleső érzéssel gondoltam arra, hogy a kiszesek még ebben a rekkenő hőségben és nagy dologidőben is törődnek a szórakozási lehetőségek megteremtésével. A legelső ember, akivel találkoztam, Tóth György a tsz agronómusa és párttitkára. Csak könyökén felül foghatok vele „kezet”, mert motorkerékpárja láncát cseréli és csupa olaj. — Esőt hoztál-e? — kérdezi tréfásan, de hangjából kiérzem, 'hogy nagyon aggódik a kapásokért. Mintegy igazolásul felsóhajt: — Nagyon kéne az eső... Somlyai Gergellyel, a tsz elnökével is tudok néhány szót váltani, de aztán elsiet, mert mist, ha ezer feje lenne is, mindnek meglenne a maga gondja. A tanya végénél D. Kiss János brigádvezető és R. Szabó Imre |" szintén gazdasági gondokról tár- \ gyal: Szedni kéne a mákot, de a korai szilva is hull, kár volna veszni hagyni. A sokféle áldás sokféle gondot is jelent, de azért j birkóznak velük derekasan. Álta-j Iában elégedettek az emberek, del akadnak elégedetlenkedők is.! Van, aki azért zúgolódik, mert | kevés előleget osztottak eddig, jj Biztosan igaza van, mert bizony g akinek nincs kitartása, .nnaki nem könnyű a kezdet. A másik j jobb munkaszervezést szeretne. R. [ Szabó Imre bácsi azt nem érti,| hogy a lógondozó miért nem kap g prémiumot, Lukoviczki Györg/j ugyanezt kifogásolja tehéngondo zói „vonalon”. — Pedig megérdemelnénk, mert a | takarmányozó munkáját is végez-j zük, hogy több kéz jusson a ka- g lászosok betakarítására. Természetesen a munkaegység-! jóváírás is a kettős munkának | megfelelően alakul, dehát kinek jj nem esne jól egy kis prémium... g kor elkel itt a segítség — mosolyog rám kedvesen. Kocsis bácsi — Mancika apja — a tsz jószágállományát mutatja meg és közben apai büszkeséggel mondja, hogy a fia negyedéves orvostanhallgató. Kérdésemre, hogy hová megy majd dolgozni a diploma megszerzése után, „nemtu- dommal” felel. De látszik az arcán, bízik, hogy fia hazajön a falura. Ezután Tóth György kalauzol tovább, aki befejezte a lánc felszerelését és büszkén mondja, hogy háromszázötven hold kalászosukat csaknem teljesen saját erőből aratták le. Jogos a büszkeségük ... A szerfás istállójukra viszont egy kicsit sem büszke, mert a térkihasználás hern gazdaságos és a trágya kihordása igen körülményes. .Véleménye szerint nem sokkal több költséggel kétszer annyi jószág számára építhettek volna olyan istállót, ahol a tisztántartás sokkal jobban, köny- nyebben megoldható. Ahogyan magyarázta saját elgondolásait, úgy éreztem, hogy időnként nem ártana a „józan parasztészre” támaszkodni..; Elnézést kérek, hogy egy kicsit elkalandoztam és nézzük most már, hogyan alakult jövetelem célja, a fogadóóra, ahol a panaszokat, közérdekű javaslatokat kell feljegyeznie a tanácstagnak. A legelső „panaszosom” Domokos László, a tsz legkerekebb tagja: — Valamikor állítólag itt folyt a Holt-Maros. Azt kellene ide visz. szavezetm. Milyen jót fürödhet- nék akkor ebbe a nagy melegbe... és mosolygós arcából huncutul csillognak szemei. A végszóra ér hozzánk Lukoviczki András, a tsz egyik legdolgosabb tagja. Most váltottak a másik etetővel. Keze- fejével megtöri! verejtékes homlokát, egyúttal el is keni az odarakódott port. — Leöntözlek én szívesen egy pár vödör hideg vízzel — hangzik szájából a felajánlás, de a másik fél nem tart rá igényt. Aztán jönnek a valódi panaszosok is: Földügyek, öregségi járulékkal kapcsolatos problémák, kataszteri felmérési díjak visszafizetésének elmaradása miatt keresnek fel. Azt is elmondják, jó elgondolás A nagyüzemi termelés laboratóriumaivá fejlesztik az egyetemi tangazdaságokat A mezőgazdaság legnagyobb tudományos és oktatási intézménye, az Agrártudományi Egyetem sokoldalú és közvetlen kapcsolatban áll a mezőgazdasági gyakorlattal. Az egyetem négy, összesen 25 010 holdas tangazdaságát a nagyüzemi laboratórium szintjére emelik; olyan korszerű üzemszervezési és termesztéstechnikái módszereket valósítanak meg, amelyeket — a körülményekhez módosítva — a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok is azonnal alkalmaznak. A hajdúszoboszlói és a hatvani tangazdaságban nagyüzemi sertés-, illetve marhahizlaldát alakítanak ki, 20—25 százalékkal jobb termelési mutatókkal, mint amit eddig az állami gazdaságok elértek. Hósszúháton 200 holdas min- ta-öntözőtelepet szerveznek, Gödöllőn a talaj erózió elleni védelmére rendeznek be területet. Ezek és más hasonló — „minta-üzemek” nemcsak az egyetemi hallgatók, hanem az állami gazdasági, termelőszövetkezeti vezetők Oktatását is szolgálják, s az egyetem erről is szervezetten gondoskodik. A tangazdaságokban rendszeresen tartanak bemutatókat, szakmai tájékoztatókat a gyakorlati szakemberek részére, a fontos módszerekről útmutatót írnak. (MTI) KIMERTETEK Hordáitok és csépelnek a központban. A töreklyuknál vidám fiatalok rakják a rácsot, akiket az sem tud elkeseríteni, hogy a száraz időben bizony sok a tö- rek. Kocsis Mancika most végezte a békéscsabai közgazdasági technikum első osztályát és szünidejéből áldozva segíti a betakarítást. — Szeretek a gépnél lenni, tnár csak azért is, mert fiatalok között vagyok, meg aztán ilyen t aposon nem túlságosan nagy -Lj lelkesedéssel fogadták az új fiatal tanítót, aki az öreg nyugdíjba vonulót váltotta. Valahogy úgy van az, hogy a régit már megszokták, s ki tudja, milyen lesz az új. S vadóban új lett mindemképpen, mert már az első hetekben megszervezte az úttörőcsapatot, sőt úttörőszobát is építettek a gyerekekkel oly módon, hogy elfalaztak egy folyosórészt. Ez igen tetszett a gyerekeknek, ám nem mindenkinek a felnőttek közül, gyanúsnak találták ezt a nagy ténykedést a nyugalmas évek után. Mert tudni kell, hogy az új tanító érkezése egybeesett a tanyacsopoi’t szocializálásával, s ebben is kivette részét a tanító. S Lapos ugyan bárói uradalom volt a múltban, ám nemigen akart túllépni a földreformon, így azután húzta-halasz- totta is a dolgot egészen a végsőkig. Ügy gondolták itt az emberek, hogy Ők eleget tettek minden kötelességüknek egyszer s mindenkorra azzal, hogy megkapták a földet negyvenöt tavaszán, s megvédtek azt 47-ben kapával-kaszával. Mert ötvenhatban itt nem kellett megvédeni semmit, úgy elbújt Lapos a román határ mentén, hogy idáig nem jutottak el az ellenforradal- marok mesterkedései. Az új tanító azonban híve volt a szocialista mezőgazdálkodásnak, e ebbeli meggyőződését nem rejtette el véka alá, mikor az agitá- lókkal sorba látogatta a tanyákat. Beillett ez családlátogatásnak is, hiszen majd minden tanya küldött itt egy-egy emberkét abba a tágas sárga épületbe, melyet a kasznári Lkásból alakították át iskolának még a laposiak hőskorában, 45-ben. Nos, ebben az iskolában egyre több új dolgot művelt az új tanító. Megszervezte a mozit is, s most már havonta egyszer filmet is láthattak a laposiak. Ez megint tetszett nekik, de az már kevésbé, hogy a mozi előtt ismeretterjesztő előadást is hallgatniok kellett. Igyekeztek is lekésni az előadást, de a tanító ezt is a szemükre hányta. Meg azt is, ha az előadás közben beszélgettek egymással, ilyesmi pedig megesett az elején Azt is zokonvették, hogy szóvá tette a fejeken felejtett kalapokat. — Emelgettük mi eleget a kalapot, amíg a báró volt itt az úr! — fakadtak ki méltatlankodva néhá- hányan. Persze maguk is érezték, hogy a tanítónak van igaza, éppen ezért haragudtak rá. ügy napon váratlan esemény ■L' kavarta fel Lapos közvéleményét. volt a tsz-ben tartam a fogadóórát, mert így nem kell problémáik elintézése miatt napokat veszíteni. Lukoviczki György azzal a kéréssel fordult felém: továbbítsuk azt a kérésükét, hogy szerdán és szombaton közlekedjék autóbusza pecei kultúrteremtől Csabára, a 6-os kilométerkőnél egy megállóval. — Csak kell időnként egy kis pénzt csinálni, oszt’.be kell menni az asszonynak Csabára, dehát na-»' gyón messze van az állomás — teszi hozzá magyarázólag és bizakodva várja válaszom. Ezúton is kérem az illetékeseket, hogy találják meg minél előbb a szerintem is jogos kérésük orvoslását..; Fehér hajú öregember az utolsó „panaszosom”. Szász Imre bácsi 82 éves, éjjeliőr a tsz-ben. Kérése — korát tekintve — szánté hihetetlen: Nyugodt lakást szeretne, ahol zavartalanul hódolhatna az írásnak, a versxaragásnak. Nyolcvankét évével! Amikor érdeklődöm műveiről, fiatalos lendülettel indul haza és rövid idő múlva már olvashattam iá a nehéz kézzel rótt sorokat, amelyek egy tisztásaivá ember gondolatait fejezték ki. Versei, ha nem is irodalmi remekművek, mégis figyelemreméltóak, mert az egymás megbecsüléséért, a Közjóért, a béke és szabadság fenntartásáért emeli fel szavát. Még nótát is farag időnként. A tszbe éjjeliőr vagyok, Ottan a jószágokra vigyázok. Seprcgetek, takarítsatok, Közbe még verset is írok. Megható volt, ahogy az idős ember az írás szeretetéről beszélt. — Mindig van nálam papír, ceruza. Ha valamit látok, vagy eszembe jut, rögtön feljegyzem még kapálás közben is és amikor idő kerül, próbálgatok faragni belőle valamit. Sok elfásult, alkotókedv nélküli író tanulhatna tőle... Aztán még sokmindenről beszélgettünk, és távozóban úgy éreztem, hogy még többet, nagyon sokat meg kell fordulnunk a szövetkezetekben, mert ezernyi problémájukra keresik a megoldást és nagyon szívesen veszik, ha meghallgatják őket. 0 KOVÁCS ISTVÁN — Az öreg Péter báró hát feltámadt! — mondogattak mindenfelé. Nem tudni, ki támasztotta fel, annyi azonban bizonyos, hogy ott állt koporsójában a málladozó, romos kápolna sarkában. A másik kettő, a kisasszony meg a Samu báró a földön vízszintesen. Más sem kellett Varnyú Rozinak, aki a püskösdista szekta amolyan „látó” asszonyának hírében állt. Rozi azt híresztelte, hogy álmában angyal jelent meg nála, és figyelmeztette, hogy a halál fia mindenki, aki csak hozzá is ér a kápolna tégláihoz. Ügy malik le a hús a kezecsontjairól, mint a.halottakénak. — A kísértetek tették ezt! — hirdette Rozi. — Hogy megpróbáljál! az embereket. S jaj annak, aki kedvet kapna a megbontott kápolna tégláira. Az eső már napok óta állhatatos san szemeikéit, s a „Táncsics” kukoricája kint ázott kupacokban. De úgy látszol, megáll a világ Laposon a kísértei.járás miatt. Senki sem indult dolgozni, pedig így sem lesz valami magas az egység értéke ezen az őszön a csoportban. Közben, hogy, hogy nem, új fordulatot kapott a dolog. Ügy látszik, Rozi mást álmodhatott, mert azt kezdte hirdetni' hogy a „Táncsicsának van szüksége a téglákra. — De jaj, lesújt az úristen azokra, akik a halottak házából istállót DIVAT?... Nem vagyok ellensége a divatnak. Sőt! Jómagam is szeretem a divatos, szép ruhákat, s talán éppen ezért lettem sokakkal együtt figyelmes arra a „divatosan” öltözött fiatal lányra, aki nemrégen egy egész délelőtt „látványossága” volt a gyulai utcáknak. Igaz, nem volt valami egzotikus öltözete, csupán a közkedvelt halásznadrágot viselte -5 de hogyan!... Mindamellett, hogy nem presszóba ülő ruha, színkreációjával valamiféle „elsőnapos” piktorinasra hasonlított, aki még nincs egészen tisztában a színek használatával. Hogy csak néhány alapszínt említsek a halásznadrágról: zöld, sárga, lila... Es ehhez még járult az elég szerencsétlenül megválasztott rozsdabarna blúz. — Talán fel akart tűnni? — Lehet. De akkor miért viselt kislányos copfot? Nehéz lenne a kérdésekre megadni a választ, de ha mégis a feltűnésen lett volna a hangsúly, nyugodtan mondhatom, sikerült!... — We — Ti RT!? wM21 Oi$0 akarnak építeni. Veszedelem lesz ez emberek, meglátjátok! Nagy veszedelem! o mert istálló valóban kellett J a csoportnál!, az ingadozók kezdték hinni, hogy a kísértetek a „Táncsics”-ból indulták útjukra. És mivelhogy a baj nem szokott egyedül járni, az történt, hogy másnap hatalmas vihar sepert végig Lapos felett, s mindenek tetejeként belecsapott a villám a csoport egyik szalmatetős ideiglenes istállójába. Két szerencsétlen állat fizetett életével. Varnyú Rozi diadala teljes lett. Talán az egyik szemét is odaadta volna ezért a fordulatért, s most már maga is hinni kezdte, hogy csakugyan a látnoki szellem beszélt belőle. — Na, ugye! De jaj ennek a hitetlen világnak! Nincs itt már hitele a prófétái! szavának! Azok, akik nem hittek eddig Varnyú Rozi szavának, most tehetetlenül és pőrén álltak. Nem tudtak mit mondani ellenérvként. Nagy úr a véletlen, s ez az úr most Rozinak kedvezett. A tanító elérkezettnek látta az ** időt, hogy beleszóljon ő is ebbé a kísértetiesen sötétedő ügybe. Szülői értekezletet hívott ösz- sze. Az emberek hosszan gyülekeztek. Sáros ősz volt, a csizmák rettenetesen sárosak ilyenkor, le kell azokat tisztogatni a fakéssel, mely ott van mindig a csizmaszár mögött ilyenkor. Hanem azért csak 1
