Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-06 / 184. szám
\ 1961. augusztus 6., vasárnap NÉPÚJSÁG Új cipőipari szabványok készülnek Bevezetik a jótállást a cipővásárlásnál A Magyar Szabványügyi Hivatalban a legfontosabb új szabványokat most a cipőipar részére dolgozzák ki. Az új ötéves terv végére hazánkban a jelenlegi 18 millió pár helyett 26 millió pái Különös óvintézkedés Leone, az olasz képviselőház elnöke utasítást adott, hogy a szavazásnál használt fehér és fekete színű fagolyókat cseréljék ki műanyag-golyókra. Utasítását azzal indokolta, hogy nézeteltérések alkalmával a plasztikból készült golyók nem bi- ' zonyulnak olyan veszedelmes lövedéknek, mint a jóval nehezebb fagolyók. (A „Schweizer IIlustrierte”-ből) cipőt állítanak élő. A termelés növekedésével ezért napirendre került a műszaki feljesztésnek és a minőség további javításának kérdése is. A cipőipar arra törekszik, hogy meghonosítsa az elő- regyártást. A most készülő cipőipari szabványoknál arra törekednék, hogy az új előírások ne állítsák a gyárat megoldhatatlan feladatok elé, de a vásárlók a jelenleginél jobb minőségű árut kapjanak. Mivel a legalaposabb vizsgálatnak csakis a viselője veheti alá a lábbelit, a bőr- és cipőipari igazgatóságnak az a terve, hogy rövidesen bevezeti a cipővásárlásnál a jótállást. Az olyan négy-hat hónapon belül előforduló rejtett hibákat, mint amilyen a talp leválása vagy átnedvesedése, a gyár köteles lesz kijavítani. (MTI) Plovdivi fiatalok A Békés megyei Népújság számára írta: KOSZTA SZTRANDZSEV, a plovdivi „Komszomolszka Iszkra" főszerkesztője Bulgáriában, Piovdiv városban sok minden szép található: a Ma- rica-folyó, dimbek-dombok, kisebb hegyek, széles zöld sugárutak és 2—3000 éves régiségek, épületek. Annak ellenére, hogy több ezer éves a város, a legszebb benne mégis megújhodása, s ami új az ősi városban: a szocializmus. A fiatalok gazdái az üzemeknek, építkezéseknek és termelőszövetkezeteknek. A Bolgár Kommunista Párt vezetésével a plovdivi ifjúság megvalósítja azt a nagyszerű jelszót, hogy „Megtanulunk kommunista módon dolgozni és élni”. Több mint hatezer fiatal munkás 300 ifjúsági brigádban dolgozik, s mindent megtesznek a munka termelékenységének emeléséért. A brigádok közül a legjobbak már elnyerték a „Kommunista munkabrigád” címet.. Ezek a kollektívák A^l4<^.lérfTifr'T^Tl^T>^T I rr.fc/T APT É*T'á*T'iXT' AiiT>il*T > 'Ti É<T ti Békéscsabán él a vízben szegény alföldi városok arculatának utolsó mohikánja, a vízhordóember: a hetvennyolc éves Boza András mintegy negyven éve szállít- házakhoz az ivóvizet az artézi kutakból négykerekű kiskocsiján. Bandi bácsi egy püspökladányi tízgyermekes suszter családjában látta meg először a napvilágot és már korán „eljegyezte magát” a kihordó mesterséggel, újságárus volt egy évtizedig Karcagon. A rikkancskodás után a juhászélstét választotta, majd gazdasági cselédként robotolt, végül „önállósította magát”, két ajándésba kapott kannával ő lett Békéscsaba jellegzetes vízhordó embere. Családja kihalt, egyik öccse kivé-' elével, s tíz évvel ezelőtt Az utolsó vízhordó-ember alkonya a helyi szociális otthon kis borocskára útközgondozásába vették a ben a Halászcsárdában magános öregembert, de vagy a „föld gyomrának’ a hét három napján becézett pince-kiskocs - megengedik neki, hogy mában. A,,törzshelyeken” hódoljon nélkülözheted régi üzletfelei családi ünlenné vált mesterségének, a vízhordásnak. Ezeken a nopokon gyakran látható Boza bácsi az elmaradhatatlan élő- virág-bokrétás kalapjában a város utcáin, amint kiskocsiból és három kannából álló „felszerelésével” a vizet nepekre is meghívják az öreget, vasárnap is lakodalomba lesz hivatalos. Az öreg vízhordó gondol a jövőre is. ötszáz forintnál többet rakott már takarékba. A víz- hordásnak ugyanis lassan bealkonyul Békésfuvarozza. Kannánként csabán, ötvenhétmillió egy forintért hordja az forint költséggel, két ivóvizet, s bevallása sze- reint azért bírja a-munkát még idős korában is, . mert a vízért kapott bevételből mindig jut egy ütemben épül a városi vízmű és vízvezetékhá- lczat. Már elkészült két, egyenként ezer köbméteres víztároló és a város ideiglenes főnyomó vezetéke, rövidesen befejezik a kútházak építő sét, s javában épül a szivattyú és a szűrőgépház, már állnak a főutcákban a nyomóskútak is. Az év végére — mint tervezik — a víz is folyni fog a csövekben, s a vezetéke két már az idén bekapcsolják a lakó- és középületekbe. Az építkezés két ütemének év" végi befejezésével a jelenlegi kifolyó kutakból nyert 800 köbméternyihez képest 3000 köbméter vizet kap a város lakossága napontú A további években pedig 6000, végül pedig 12 000 köbméternyire növelik a város naponkénti vízellátását a vízmű és a vízvezetékhálózat teljes kiépítésével, s a víztorony felépítésével. Ballabás László már a kommunizmus előhírnökei. A brigádok tagjai napi munkájukat nem nyolc, hanem 7, sőt 6 óra alatt teljesítik. Ök a zászlóvivői, elóharccsai a szocialista munkaversenynek és ők terjesztik a legjobb szocialista munkamódszereket. Sokan a brigádok tagjai közül részt vesznek a terv szerint dolgozó újítócsoportok munkájában is. Ezek a brigádok nemcsak küzdenek a termelékenység emeléséért, hanem munkájukkal ők már a kommunizmus kovácsolok Legfőbb kötelességük a tanulás és a munkásfiatalok tanítása. Szemo Szemov kilenc tagú komszomolis- ta építő brigádjából valamennyien most esti vagy nappali tagozaton, főiskolán tanulnak. Egy mozdonyvezető-brigád három tagja napi munkája mellett mérnöknek készül, öten pedig technikumba járnak. Nagy népszerűségnek örvend nemcsak Plovdivban, de az egész országban Dragamov komszomo- lista mérnök. Ö a „Balkán” nevű üzemben megszervezte a fiatalok iskoláját. Itt a fiatal kohászok két év alatt a szakmai ismeretek elsajátításán kívül fizikát, kémiát és matematikát is tanulnak. Az ő iskolájának példája nyomán most már Plovdivban 37 fiatal mérnök tanítja, oktatja a fiatalokat. Az országban pedig több ezerre tehető már az ilyen mérnökök száma. A brigádokban a fiatalok kommunista módon tanulnak és élnek. Jelszavuk: „Egy mindenkiért, mindenki egyért”. Ezek a fiatalok együtt járnak moziba, színházba, kiállításokra, szervezik a Kom- szomol-lakodalmakat, ünnepségeket. Állandóan fejlesztik maguk« ban és társaikban a kommunista erkölcsöt, az emberekbe vetett hitet, bátorságot. A plovdivi ifjúság legfontosabb feladata most, hogy egyik legnagyobb vállalását teljesítse, felépít, se a városban a Lemezárugyárat. Ez komszomolista építkezés. A munkában több mint ezer fiatal vesz részt. Egy hónap múlva, szeptember 9-én, Bulgária felszabadulásának 17. évfordulóján az üzem már termelni kezd. Ez a gyár Bulgária egyik legnagyobb üzeme lesz. A fiatal építők valamennyien Komszomol-megbizatásokat vesznek részt az építkezésben, s ezzel kiérdemelték a város Komszo- mol-szervezeteinek megbecsülését; Több mint ezer kilométer választja el Plovdiv fiataljait Békéscsaba ifjúságától. Ezer kilométer, de ez csak egy puszta szám. Van más mérték is, amit nem lehet mérni vagy kifejezni sem méterben, sem kilogrammban. Ez erkölcsi kategória, testvéri barátság* egyetértés és szolidaritás, ami a két város fiataljait immár évek óta összefűzi. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—leni- nizmus szellemében neveli fiataljait, kiknek szíve együtt dobban. Békéscsabáról csak lelkesedéssel tudok beszélni. Ha nagyon röviden kellene itteni benyomásaimat és élményeimet elmondani* akkor ezt két szóban tudnám leginkább kifejezni: Vidámság, boldogság. Békéscsabára egész életemben mint boldog, hűséges, nagyon jó barátok városára fogok visszaemlékezni. Pénteken utolszor találkoztak a Világifjúsági Fórum részvevői összejöttek! Sőt! Soha ennyien nem jöttek még el. Hosszan és aprólékosan számolt be az első negyedévi sikerekről, eredményekről. Aztán beszélt a tervekről. A karácsonyi ünnepségről, melyét az úttörőcsapat fog megrendezni. Senki sem szólt hozzá. Még csak veszedelem sem kerekedett, amint ez már megszokott dolog. Mindenki elégedett az elhangzottakkal, már úgy tűnt; hogy a tanítónak kell előhozakodni a dologgal, amikor végre a Bódog Fe-rkó apja, aki kocsis a csoportban, megszólal: — Mondja, tanító kartárs! Maga igazán materialista?! — hangzik e1 az érdekes, nem várt kérdés. A kérdés úgy hangzott el, hogy volt abban valami elismerés, cso^ dálkozás, de nem kevesebb megdöbbenés sem. S akit a kérdés legjobban meglepett, az Szőke László tanító volt maga. Zavara csak egy pillanatig 1 ártott. Ez a pillanat elég volt ahl , hogy a kérdés mögött embereket lásson, olyanokat, akik nem mernek egyenesen szembeszállni vele, hát a háta mögött cselekszenek. Úgy látszik, most szembe kell nézni ezzel a láthatatlan ellenséggel, melynek á közelségét valahogy minden lépésnél érezte, melyet Laposon tett két évi ténykedése óta. — Ki mondta magának, hogy én materialista vagyok? — tette fel a tanító is a kérdést.-pódog kínban volt. Nem tud- ta, mitévő legyen. Az asz- szonyok azonban segítettek zavarán. Kórusban kiabálták: — Hát a Vamyú Rozi! Ő mondta, de mi nem tudtuk megtanulni ezt a fránya nevet... A tanító már mosolygott. Hosz- szan nézte hallgatóságát, mert ez a társaság most valóban hallgatóság volt. Úgy hallgattak, mint még soha. Igen nagy volt az izgalom. S a tanító még mindig kérdezett: — Aztán tudják maguk, ki az a materialista? Most a hallgatás még mélyebb lett. Egészen hallható hallgatás! Mert hallani ugyan hallották már Yarnyú Rozitól, hogy a materialista amolyan istentelen, gonosz, szörnyű ember, de hát valahogy ez egyik sem illett rá a tanítóra. Különösen most, hogy így mosolyog, és nézi őket. Kutatja őket, mint valami vizsgálóbíró. Kár is volt szólni ennek a Bódognak! — No látom, nem tudják, vagy nem akarják megmondani! — kezdi el végre Szőke László. — Pedig biztosan megmondta azt is Varnyú Rozi! S ekkor már nem mosolyog. Arca komoly, ünnepélyesen komoly lett, mikor újra megszólalt. — Az a materialista, aki nem hisz semmilyen babonában. Abban se-m, hogy. a villám azért csapott bele a csoport istállójába, mert néhány meggondolatlan ember vagy suhanó felbontotta a bárók sírkamráját. w Valóságos döbbenet volt a csend, ami ezeket a szavakat követte. S ebben a termékeny csendben csírázásnak indult a bizalom magva. A tanító szavait soha nem tapasztalt tisztelettel és figyelemmel hallgatták. A materialista emberről beszélt nekik, hogy a végén válaszoljon a talán már el is -felejtett kérdésre: — Igen! Én is materialista vagyok. Még nem tudok mindent, de azt tudom, hogy kísértetek nincsenek. S azok, akik kísérteteket látnak, vakok. De mi ne legyünk azok, s lássuk meg azt, hogy ki a barát és ki az ellenség. ikor befejezte, a férfiak hazafelé indulva hosszan szorongatták a tanító kezét. A szégyenkezés miatt nem szóltak semmit, de az a kézszorítás már baráti volt. Másnap délután az úttörőcsapat és Szőke László tanító nekiláttak, hogy eltakarítsák sírjukba a feltámadt bárókat. — Félsz-e, Ferkó? — nyomott egy barackot Bódog Feri fejére a tanító, mikor hozzáfogtak a különös művelethez. A kis pusztai magyar csillogó tekintettel, felvetett fejjel válaszolt. — Én-e? Mitől? A ztán még magyarázatként • hozzátette: — Nincsenek kísértetek! Filadelfi Mihály Moszkva (TASZSZ) Pénteken este a fórum klubjában utolsó ünnepi találkozóra gyűltek össze száztizenegy ország ifjúságának a Fórumon részt vett küldöttei. A világ mindén részét képviselő fiatalok elmondották, hogy Moszkvában úgy érezték magukat, mint otthon. Szombaton sok küldött hazautazik, másik körutazásra indulnak a Szovjetunióba. (MTI) Vidám két hét a hegyekben A nyári szünidő nagyon kellemesen telt el eddig a kovácsházi úttörők számára is. Esztergomban töltöttek két szép, vidám hetet. E két hét alatt sok levél fordult meg Esztergom és Mezőkovácsháza között. Nemcsak a szülők, de az itthonmaradt úttörők is értesültek s. nyaralás élményeiről. Leírták az izgalmas labdarúgó-mérkőzés lefolyását, melyen a kovácsházi fiúk győztek a budapesti úttörők ellen, meglátogatták Visegrád évszázados várfalait, gyönyörködtek a Dobogókő szépségében. Látogatást tettek a Műszeripari Művekben. A búcsú-tábortűz lángjainál felelevenedtek a két hét vidám percei. Ma már itthon mesélik élményeiket. Kipihenték a múit tanév fáradalmait, s frissen, vidáman várják szeptember elsejét. KQVACSOVICS ZSUZSANNA Már megvásárolhatják a szülök gyermekeiknek az iskolai felszerelési cikkeket A Dél-magyarországi Papírlés Irodaszer Értékesítő Vállalat számú Békés megyei leraka- j fának dolgozói július 1-től szállítják a megyei papír- és írószer, valamint kultúrcikk boltok, továbbá az iskolai füzetek és írószerek árusítására kijelölt áruházak és vegyesboltok számára az iskolai felszerelési cikkeket. Az előző évekhez viszonyítva j további jelentős minőség- és | mennyiségi javulás mutatkozik 'az áruellátásban. Különösen jó a festékkel, irónnal, tollheggyel, radírral, könyvcimkével, csomagolópapírral, ecsettel és más faáruval való ellátottság. Javult az iskolatáskák minősége is. Az árukiszállítást a megyei lerakat dolgozói szorgalmas munkával határidő előtt befejezik és legtöbb helyen már mqst lehetőség nyílik arra — a torlódás. elkerülése miatt —. hogy a szülők megvásárol iák gyermekük számára az iskolai felszerelési cikkeket.
