Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-29 / 203. szám
KÉPÚJSÁG 1961. augusztus 29., kedd Tolakodó emlékek II. — Szalonta! — kiáltja a kalauz, Kigördült a vonat az aradi va- mikor megáll a vonat, kinéztem a sútállomásról, Nagyvárad felé ha- lámpafényes állomásra. Itt is jár- lad. Kinn sötét van. Csak egy-egy tam hajdanán, Arany János szü- távoli fényt, s a kisebb-na- tófalujában. Jóformán csak ez a gyobb vasútállomás lámpáit Iá- nevezetessége, hogy itt született a tom a fülke ablakából. Pedig mi- magyar költészet egyik zsenije, itt mészeti lyen jó volna látni a tájakat, mindent, amerre a vonat elrobog, hiszen fülembe csendül felelős szerkesztőm hangja: írjál ám! S ezalatt nem leveleket, hanem riportokat értett... Szemben velem egy 70 év körüli férfi és 40 év körüli asszony ül. Az aradi vasútállomás restijében már láttam őket, a férfi, ha jegyzősködött, no meg az, hogy ,van egy híres csonka-tornya. Következő gondolataim már a távoli régmúltban révedeznek. Abban az időben, amikor Romániában tetőfokra hágott a nacionalizmus, amikor a hivatalos helyiségekben tilos volt magyarul beszélni, az utcán meg nem volt jól megjegyeztem a nevét, Papp tanácsos, mert a fel uszított su- Károly villanyszerelő kisiparos, hancok rákiabáltak az emberre, s Gyuláról. A mellette ülő lányá- a védteleneket meg is verték. A híres Bréhmer tér hoz, Erzsébethez megy egyhónapi látogatóba Telegdre. — Gyula nagy fejlődésnek indult, fürdővárossá vált, csupa park, virág ott minden — magyaEgyszer én is megverekedtem a magyar szóért egy román fiúval. Együtt jártunk iskolába, barátkoztunk is, de elvakult soviniszta gőg szállta meg, s nekemronA Szent László tér egyik szép, régi épülete. rázta dicsekvően a lányának, aki viszont Telegdről mond néhány rövid mondatot, hogy az is fejlődött, de nem sokat, hiszen nem egy ipari, nem is egy fontos gazdasági gócpont — A fafeldolgozó üzem létezik még Telegden? — kérdeztem visszaemlékezve, mert valamikor veltje. gyermekkoromban többször jártam ott fahulladékért. — Hogyne, megvan, a férjem éppen ott dolgozik. — Mondtam már neked, hogy írt a bátyád Brazíliából? — kérdezte Papp Károly, miközben levelet, s fia fényképét húzza elő a zsebéből. Megmutatja, egy markáns arcú papot ábrázol a kép. Húsz vagy még több éve, hogy misszionáriusként kikerült, s most kégzül. haza, ha sikerül, akkor végleg. tott, amiért magyarul beszéltem... Amint hallottam, most is olyan „vad nacionalista”, állandóan ócsárolja a romániai nemzetiségieket, de a rendszert is és emiatt többször került összeütközésbe a hatóságokkal. Nem csoda, a fasiszta „Vasgárdista” szervezet nenevét. Persze most híre-hamva sincs a sovinizmusnak, a Romániában lakók szívesen beszélnek egymás anyanyelvén. Amíg gondolataim elkalandoz- • tak, a vonat nyelte a kilométere- ! két, s befutott a „Körös-parti í Párizsba”, Ady Endre, Szigligeti Me és még több jeles egyéniség városába, Nagyváradra. A „Körösparti Párizs” jelzőt valamikor régen az első világháború előtt akasztották Váradra, de ez úgy illett rá 17 évvel ezelőtt, mint egy rongyokba öltözött ember fejére a cilinder. Maga a belváros szép volt: hatalmas, cirádásabbnál ci- rádásabb paloták sorakoztak a tornyos városháza körül. Többek között a Sas-palota, az Ulman-pa- lota, a Bréhmer-palota, és még számos, román vagy romantikus stílusban készült épület. A belváros megkapóságát növelte a ter- szépség: a várost átszelő Sebes-Körös, s a város mentén emelkedő hegyvonulat. Ez volt tehát a cilinder. A többi, a város pereme pedig a rongyos öltözék, töpörödött, hullott vakolatú házikók, szenny, elhanyagoltság, maga a megtestesült nyomor. Húszegynéhány éves koromig, amíg ott és a közeli Fugyivásár- helyen éltem, csak nagyon ritkán láttam még családiház-építést is. Palota, gyár, üzem egyáltalán nem épült, sőt még a meglévő kevésből is leszereltek néhányat. Többek között a Phoebus vasöntödét és néhány malmot, hogy a Regát- ba vigyék. A román királyi kormánynak nem volt érdeke a határmenti Nagyvárad fejlesztése. Hogy a 60—70 ezer lakosú városban a helyieknek nem volt munka- és kereseti lehetősége? Nem számított. „Jöjjenek a Regátba dolgozni’* — mondták kormánykörökben, s hozzágondolták, hogy ott hamarabb elrománosodnak. S ezt nem bízták csak a véletlenre, hanem szervezetten és szívósan csinálták is. Akinek román hangzású neve volt, annak vagy azt kellett vállalnia, hogy román anyanyelvű, vagy pedig repült az állásából. Ez a módszer különösen 1938 és 40'között dívott. A „jöjjenek az erdélyiek a Regátba dolgozni” elvnek nem volt valami nagy alapja. A különböző föld feletti és föld alatti kincsekben gazdag Romániának ugyanis alig volt gyáripara. Például 1938-ban mindössze 284 ezer tonna volt az acél-, 1,1 milliárd kilowattóra a villamosenergia-ter- melés. A vegyipar is jelentéktelen •olt, a szerszámgépgyártás pedig néginkább. Szerszámgépei persze voltak, de ezek 95 százalékát azok a tőkés országok adták el Romániának, amelyek potom áron elszállították onnan a nyersanyagot. Néhány jellemző összehasonlító számot erről: 1960-ban hét hét alatt annyi volt a román ipar termelése, mint 1938-ban egész évben. Most 7 hét alatt érik • el a nyersvas-, 8 hét alatt az acél- és 10 hét alatt a cementtermelés 1938. évi összmennyiségét. S ez nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is így van. Például 1934—38 között az évi búza- termelés 2 millió 630 ezer tonna, 1955—59 között 3 millió 212 ezer tonna volt. (Folytatjuk) Kukk Imre f&fáieéíiHlc hír megjegyzést követel „London. — A tejgazdaságok gépesítése és szinte tudományos fejlesztése nyomán megnövekedett a brit tejhozam. Az eladatlan tejfeleslegtől szeretne megszabadulni a Milk Marketing Board néven ismert állami értékesítési hivatal. A tejtermékfelesleg nemcsak itt, hanem az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy gondot okoz.” Annak idején bejárta a világsajtót az ENSZ egyik szociális- ügyi szervének az a megdöbbentő jelentése, hogy Kongóban naponta gyermekek százai halnak éhen. Közismertek az ellátatlanságból származó súlyos állapotok a világnak még számtalan országában, mint például az indiai éhínség és hasonlók. Az úgynevezett „gazdaságilag fejletlen” országok vezetnek ebben a szomorú statisztikában. A gyarmati kizsákmányolástól szenvedő vagy az alól szabadult, gazdasági elmaradottságukban a tőkés hatalmaknak teljesen kiszolgáltatott lakosságát mindaddig fenyegeti az éhínség réme, amíg vezető köreik és kormányuk politikája a kapitalista, az imperialista erők politikájának járszalagjához van kötve. A nyomor, az Ínség a kizsákmányolás következménye, ez köztudott. Kuba a legfrissebb bizonyítéka annak, hogy amelyik nép forradalmi úton kiszakítja magát a tőkés hatalmak karmai közül, és kezébe veszi sorsának intézését, egyben a nélkülözésének is búcsút mond. Látva a tőkés világban élő éhezők millióit, enyhén szólva furcsán hat tehát, hogy az egyik legfontosabb gyermekélelmezési cikk Angliában, Kanadában és az Egyesült Államokban gondot okoz, mert „felesleg” van belőle. Ha a rászorulókat nézzük, sokszorta több kellene! Ehelyett még az angol, amerikai és kanadai munkanélküliek gyerekei sem dőzsölhetnek benne. Hja kérem! Ami a tőkéseknek nem hoz busás hasznot a konyhára, azt ők „feleslegként” könyvelik el akkor is, ha utána majd elegednek a gyermekszájak. Szemétdombra való, rothadt rendszer az Olyan, mely az élni akarók elől csatornába önti az életet adó nedűt. —húr— Hat hét alatt húsz bemutató és felújítás az ország mozijaiban Mai témájú újdonságok, antifasiszta filmek a műsorban Október elejéig, az őszi-téli évad kezdetéig, a filmszínházak hagyományos „nagyüzemének” megindulásáig is érdekes premiereket igér a műsor. A következő hat hétben a vidéki filmszínházakban 20 bemutatóra és felújításra kerül sor; a művészek alkotásai között számos mai témájú, valamint több antifasiszta filmet találhatunk. A kiemelkedő újdonságok közé tartozik Luchino Visconti olasz rendező Rocco és fivérei című megrázó erejű filmje. A bátor, szókimondó történet a mai Olaszország hű rajzát adja. Az öt töltényhüvely című újdonságot a Német Demokratikus Köztársaság filmművészei készítették. A történet a spanyol polgárháború napjaiban játszódik. Bemutatják a Soha többé! (Mein Kampf) című dokumentumfilmet is, amelyet alkotója, Ervin Leiser svéd újságíró korabeli, hiteles felvételekből állított össze. Műve megrázó erejű vádirat a fasizmus ellen. Az ifjúság keresztútjai című japán film, amely ugyancsak a következő hat hét műsorában szerepel, az egyetemisták mai életéből, gondjaiból merítette témáját. A mi édesanyánk című, magyarul beszélő szovjet film hőse egy nagyszerű szovjet asszony, aki, mert nem szülhetett gyereket, úgy elégítette ki anyai érzelmeit, hogy örökbefogadott és felnevelt öt árvát. Műsorra tűzik az Amerika egy francia szemével című szélesvásznú francia dokumentumfilmet, amely nagyon szellemesen és találóan ábrázolja és jellemzi a mai Amerika életét, furcsaságait, ellentmondásait. A bolgár művészeket két alkotás képviseli a következő hat hétben. Ezek közül az egyik dokumentumfilm és Dimitrov életútját kíséri végig, s bemutatja a lipcsei per történetét is, a másik fiatal diákokról szól. Címe: Az első lecke. Dosztojevszkij Fehér éjszakák című művének újabb változata most szovjet művészek tolmácsolásában kerül a magyar közönség elé. A Szeretlek élei című, ugyancsak szovjet filmet a magas színvonalú művészi megoldáson kívül újszerű, merész témaválasztás is jellemzi. Október elejéig hazánkban is megismerhetik a film barátai a Vigyázz, nagymama című szovjet, az Egy katona meg egy fél című olasz vígjátékot, A szép Inkeri című finn társadalmi drámát és a Lejtőn című csehszlovák kémfilmet. A magyar filmgyártás két újdonsággal jelentkezik: A puskák és galambok a Tanácsköztársaság bukása utáni időszakban játszódik. Műsorra tűzik a Katonazene című újdonságot is. Ezenkívül a magyar filmek közül felújítják a Különös házasságot. Megjelenik a premier-mozikban is a Napfény a jégen című magyar vígjáték. (MTI) ■ Nem részletezem, hogyan dúlt a sovinizmus 1944-ig Romániában, sokan emlékeznek még rá. De arra talán kevesen emlékeznek, hogy abban az időben sem szedték le az Arany Jánosról elnevezett utcákról a táblákat. Most is ott van a felirat számos község és város utcáján: Poetul Arany. Petőfi Sándort is hasonlóképpen tisztelték régebben is Romániában. Most meg Nagyváradon szinte Petőfi-kultusz van: utca is, munkásklub is, park is viseli a Régi szép szokás, hogy a mozikban a híradó és « film közötti rövid szünetben hirdetményekkel kötik le a kedves néző figyelmét. Többnyire rövid rajz- vagy bábfilmekkel, esetleg éppen csak színes képekkel propagálnak egyes gyógyvizeket, cigarettákat, stb. De most úgylátszik felajánlást tettek a mo„ Hirdessen m oziban ! zikban. Mégpedig arra, hogy hirdetnek is a kedves nézőnek, meg nem is. Ez hogy lehetséges? Mindenki megtudhatja, ha elmegy a Brigád filmszínházba. Én is ott tudtam meg. A híradónak vége, felgyullad a villany, kezdődik a hirdetés. A vásznon színes képek jelennek meg díszpárnákkal, toliakkal, menyasszonynyal, közben a mikrofonba színházról, meg ki tudja még miről beszélnek „Ki tudja”, mert igyekeztünk a képek szövegét is olvasni, ezért a hangszóró szövegét nem értettem, de mivel a mondott szöveget is próbáltam hallgatni, nem tudtam a képeket sem figyelni. Egyiket sem lehetett érteni. Míg azon töprengtem, hogy melyikre figyeljek, véget ért a szünet, véget a hirdetés. Csak az utolsó kép feliratát tudtam elolvasni: „Hirdessen moziban!” Gál Attiláné
