Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 27., vasárnap II ■ ■ ■ — SZÍVESKEDJENEK megír­ni, hogy lehet-e olyan személy pártvezetőségi tag, akinek a fele­sége a nőtanács elnöke, s egyetlen gyermeke az ellenforradalom alatt Nyugatra disszidált és ma is ál­landó összeköttetésben vannak ve­le? — így hangzik annak a levél­nek a tartalma, mely előttem fekszik. Azon gondolkodom: mit vála­szoljak a kérdésre? Hogyan véle­kedjek egy emberről, akit nem is­merek, csupán annyit tudok ró­la, amennyit ez a rövid levél el­árul. Lehet vagy nem lehet pártveze­tőségi tag? Ezt én innen az író­asztal mellől nem dönthetem el, egyébként is a döntés joga az ot­tani párttaggyűlésé. Érzem azon­ban, hogy a kérdésre mindenkép­pen válaszolni kell. Egy, a párt tisztaságáért aggó­dó ember érdeklődik. Segíteni j akar. Nehogy véletlen emberek, arra nem érdemesek, esetleg kar­rieristák legyenek a pártvezető­ségben vagy olyanok, akik vizet prédikálnak, miközben gyerme­küket „Nyugatra nevelték”. Újra és újra elolvasom a levél sorait: ...A pártvezetőségi tag felesége a nőtanács elnöke... Ez nem rossz, sőt nagyon jó dolog, bizonyára világnézeti kérdések­ben megértik egymást odahaza. De ettől még a pártvezetőségi tag, a férj, dolgozhat rosszul is, meg jól is a vezetőségben. Nem azzal mérik a kádereket — legalábbis nagyon helytelen azzal mérni —, hogy a hozzátartozója, rokona milyen ember. Az ilyen szemlélet sértené az egyéni elbírálás elvét, a káderek kiválasztásának mar­xista-leninista elvét. GONDOLJUNK CSAK a fa­sizmus ellen folytatott partizán­harcok történetére. Ismerünk ese­teket, amikor a testvér a testvé­rét, apa a fiát vagy fiú az apját ölte meg, amikor bebizonyosodott valamelyikről, hogy áruló, saját bőrének megmentéséért becsüle­tes embereket juttatott hóhérkéz­re... Családon belül is létrejöhet olyan mély világszemléleti ellen­tét, mely nemegyszer tragikus következményekkel jár. Az ilyes­mi nem mai keletű jelenség. Az emberiség fejlődéséért "ívott harcban, a világtörténelemben, a haladásért folytatott osztályharc­ban nem egy ilyen eset előfordult. Helytelen tehát valakit annak j alapján megítélnünk, ki a rokona, ] hozzátartozója, ismerőse, barátja Békés viszonyok között például lehet valakinek olyan barátja is, akivel gyermekkora óta együtt­látni, jóllehet, ha világnézeti ér- dések kerülnek szóba közöttük, J késhegyig menő vitát folytatnak. Kiéleződött osztályharcban ezek j esetleg egymásra is lőhetnek... Lehet, hogy az említett példák erősnek hangzanak, de a kivételek reális lehetőségével is szemléltet­ni akarom, hogy az egyén elbírá­lásánál ne hagyjuk magunkat' 60 kilós műhold Washington A Virginia állambeli Wallops- szigetről kilőttek egy 60 kiló júlyú mesterséges holdat. Az amerikai űrhajózási hivatal közlése szerint a mesterséges hold rátért pályá jára, s 99 perc alatt kerüli meg c. Földet. Hozzáfűzték, hogy a mesterséges hold segítségével a világűrből érkező kis meteorit.',- kát tanulmányozzák. (Reuter MTI) megtéveszteni a kedvező vagy kedvezőtlen természetű kapcsola­tok felszínes értékelésével. A bizalmatlanság, az elhamar­kodott ítéletek, előítéletek renge­teg kárt okoztak és okoznak vala­mennyiünknek. A LEVÉL ÍRÓJÁNAK kétség­telenül igaza van abban, amikor a pártvezetőségi tagot felelőssé teszi azért, hogy a fia disszidált. Nyilván ez a sajnálatos eset azért történt meg, mert rosszul, azaz inkább azt hiszem, nem is nevel­ték a gyereket. Nem törődtek gon- dolataivál, viselkedésével. Magá­ra hagyták éveken keresztül. Viszont az is előfordulhatott, hogy a két szülőt annyira megtömték feladatokkal, hogy alig maradt idejük gyermekük nevelésére, s maguk lepődtek meg legjobban, amikor ennek a mulasztásnak tragikus következményeit tapasz­talták. Lehet,, hogy már azóta hibájukat belátták, megbánták és úgy érzik, gyermeknevelésből egy életre szóló felejthetetlen leckét kaptak. Ebben az esetben a mu­lasztásuk megbocsátható. A fiú disszidálásának puszta ténye és a kapcsolata a szülőkkel természe­tes, sőt szükséges, talán a leve­lükben valamit bepótolhatnak ab ­ból, amit annak idején elmulasz­tottak. Ha pedig a szülők egyet- értenének a fiuk cselekedetével, azonosítanák magukat a gyerek esetleges még mindig íelytelen gondolkodásával, akkor ez a kö­rülmény érezhető lenne a szülők tevékenységében, akkor joggal vonnák meg tőlük a bizalmat. De sokkal valószínűbb ennek az ellenkezője. Mi az igazság’ Azt a helybeliek bizonyára jobban tudják. Mint említettem, a gyerek aisz- szidálásának ténye nem ‘ mond sokat. Emlékszem, volt egy fiat­tal ismerősöm, aki italandvágy­bój és azért, mert Amerikában rokonai élnek, disszidált. Tosz- szú ideig leveleztünk. Tetszett ne­kem, hogy őszintén ír. Egy idő után már olyan leveleket kaptam tőle, melyek kommunistának is a becsületére váltak volna. Szem­léltetően írt az ottani tőkések aljasságairól, a kizsákmányolás­ról, a munkanélküliségről. Egyis mondata így kezdődött: „Speku­lálnak a tőkések...” Én megírtam neki, hogyan hoztuk rendbe az országot és milyen az élet nálunk. Egyik válaszlevelét a lapunkban közöltük. Sajnos, az'.ta nem ír. A „szabadság bajnokai” Nyuga­ton rossznéverí vették tőié az igazságot és némaságra kénysze­rítették. Nos, így történhetnek az efféle nyugati kapcsolatok, és leginkább ez a helyzet, ha a levelező felek őszinték egymáshoz. AZT HISZEM, a fentiekből ki­tűnik, hogy a pártvezetőségi tag­ságra való érdemességet, a bizal­mat nem a rokonok magatartása, hanem elsősorban az dönti el, milyen az illető . elvtársnak a munkája, magatartása, képessége, a párthoz való viszonya, milyen a gondolkodásmódja, mennyire küzd a fejlődésért, milyen erőfe­szítéseket tesz saját politikai és szakmai képzettségének emelésé­re. A bírálat és önbírálat elfoga­dásával él-e, vagy a gyakorlatban elutasítja-e ezeket az elveket? Őszinte szívvel, igazán a nép ügyét szolgálja-e, vagy csak saját, önző céljait tartja szem előtt? Mindezekről és a pártvezetőségi tag összes más körülményeiről ott a községben bizonyára sokat tud­nak a párttagok és a pártonkívü- liek. Ismereteik birtokában a párt- szervezet és a község dolga eldön­teni, alkalmas-e az elvtárs a fele­lős megbízatásra, vagy nem alkal­mas. Boda Zoltán Leslie Plumer a német problémáról Moszkva (TASZSZ) Leslie Plumer angol munkás­párti képviselő, aki jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik, nyi­latkozott az Izvesztyija munkatár­sának a német kérdésről. Az an­golok nem fognak harcolni Berli­nért. Az ő véleményük az, hogy a vitás kérdéseket békés úton meg lehet és meg kell oldani — jelen­tette ki az angol képviselő. Az angolok azt tartják — je­gyezte meg Plumer —, hogy itt az ideje a Német Demokratikus Köz­társaság elismerésének. Plumer interjújában sürgette, hogy a Kínai Népköztársaságnak adják meg az őt megillető helye, a Biztonsági Tanácsban és szer vezzék át az ENSZ adminisztra tív szerveit. (MTI) Száműzzük a történelemből a háborút! A Német Demokratikus Köztársaság kormányának intézkedése a szocialista rend biztosításáról MIÉRT ÉPPEN MOST kell megkötnünk a német békeszerző- j dést? Valóban veszélyes mérete­ket öltött-e a Német Szövetségi ! Köztársaság felfegyverzése? Mi a | helyzet jelenleg a Berlinen át hú­zódó övezethatáron? Ilyen és I ehhez hasonló kérdések foglalkoz- : tátják a közvéleményt világszerte és így hazánkban is, különösen augusztus 13-a óta, amikor a nyu­gat-németországi és a nyugat-ber- | lini revansista és militarista erők ellenséges tevékenységének | megakadályozására a Német De­mokratikus Köztársaság kormá- nya a Német Demokratikus Köz- j társaság határain, beleértve Nagy- Berlin nyugati övezeteinek hatá- Irát — olyan ellenőrzési rendszert létesített, amelyhez minden szu­verén államnak joga van és amellyel joggal é\ is. Ezeket a határokat az NDK állampolgárai csak külön engedéllyel léphetik át. Mindaddig, amíg Nyugat-Ber- lin nem alakul át demilitarizált szabad várossá, az NDK fővárosá­ban lakó polgároknak Nyugat- Berlin határainak átlépéséhez kü­lön igazolásra van szükségük. Mint ismeretes, Nyugat-Berlin polgárainak egy augusztus ?3-án hozott újabb rendelkezés értel­mében az övezethatár átlépéséhez előbb engedélyt kell kérniök az NDK népi rendőrségétől, mégpe­dig az NDK-nak Nyugat-Berlin- ban felállítandó utazási irodája útján. A Német Szövetségi Köz­Berlin (ADN) Az NDK Népi Kamarája 1961. augusztus 11-i határozatának megfelelően a Német Demokra­tikus Köztársaság Miniszterta­nácsa rend eletet adott ki a szo­cialista rend és a békés termelő- munka biztosítására. A rendelet értelmében egyes esetekben tör­vényes bírói ítélet alapján, a büntetés kiegészítéséül, vagy pe­dig a helyi államhatalmi szervek kérésére korlátozni lehet az ál­lampolgárok tartózkodási enge­délyét. Ez a korlátozás oly ese­tekben érvényes, ha a közérdek megkívánja egyes személyek tá­voltartását bizonyos területek­től vagy helyektől, ha a közbiz­tonságot és rendet veszély fe­nyegeti. A tartózkodási korlátozások egybekapcsolhatok nevelőmun­kával is. Ezzel kívánják az NDK hatóságai megakadályozni, hogy munkakerülő elemek a dolgozók kárára előnyökhöz jussanak. Az 1961. augusztus 25-ével életbe lépő rendelet elősegíti, hogy a nyugatnémet és a nyu­gat-berlini ultrák lélektani had­viselésétől befolyásolt szemé­lyek mind a saját, mind a tár- sadaloni érdekének megfelelően könnyebben megtalálhassák a becsületes élethez és a rendsze­res munkához vezető utat. (MTI) Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka megszavazta a bizerüai ügyben beterjesztett határozati javaslatot New York (MTI) Az ENSZ-közgyűlés éjszakai, magyar idő szerint szombaton haj­nali fél kettőkor kezdődött, és 3.50 órakor véget ért ülése ötna­pos vita után megszavazta a bi- zertai kérdésben beterjesztett ha­tározati javaslatot. A TASZSZ részletes tudósításában kiemeli, hogy a vitában felszólalt 54 kül­dött abszolút többsége határozot­tan elítélte a tunéziai nép és kor­mány akarata ellenére tunéziai földön állomásozó francia csapa­tok agresszív eljárását. Az ázsiai és az afrikai országok többsége — szocialista országok és több latin­amerikai ország élesen elítélték a francia gyarmatosítókat, követel­ték a gyarmatosítók csapatainak haladéktalan kivonását Tunéziá­ból, és Tunézia szuverenitásának feltétlen és szigorú tiszteletben- tartását. A szavazás megmutatta, hogy sok ország vádat emelt a külföldi támaszpontok létesítésére irányuló politika ellen, amit az Egyesült Államok és NATO-szö- etségesei alkalmaznak. Az ázsiai, \frikai és latin-amerikai államok, valamint a szocialista országok képviselői meggyőző bizonyítéko­társaság polgárainak a demokra­tikus Berlinbe teendő látogatá­sukkor az övezethatárnál felállí­tott rendőrségi irodákon kell egy­szer belépési engedélyt kérniök. Meg kell jegyezni, hogy augusztus 23-án a zónahatár túlsó oldalán az őrhelyeket a három nyugati övezetnek megfelelően francia— amerikai és angol csapatok fog­lalták el. A Német Demokratikus Köztársaság határain a német dol­gozó nép fiai állanak őrt Az NDK kormánya, hadserege, népi rend­őrsége, munkásőrségének alakula­tai gyorsan és határozottan haj­tották végre a védelmi intézkedé­seket és incidensre nem került sor. Ez a körülmény is megmutat­ta, hogy az NDK-ban szilárd a szocialista rendszer és a lakosság túlnyomó többsége támogatja. Az NDK intézkedései világosak és olyan helyzetet teremtettek, ame­lyek semmiképpen sem kedvez­nek a nyugatnémet revansisták- nak és a mögöttük felsorakozott imperialista háborús úszítóknak. Ezek az intézkedések gyakorlati­lag megszüntették a nyugati pénz­kat hoztak fel arra, hogy a kül­földi támaszpontok a gyarmati rendszer bástyáját jelentik, s ugyanakkor állandóan veszélyez­tetik a békét és a kis országok nemzeti függetlenségét. Nem véletlen, hogy a New York Times az ülésszak eredményeit mérlegelve aggódva állapítja meg: „A bizertai francia—tunéziai vi­szály megvitatása a kis országok ellenséges megnyilatkozásainak egész áradatát indította el, meg­szólaltak azok a kis országok, amelyek területén idegen támasz­pontok vannak, vagy amelyek na­gyobb államok ellenőrzése, illetve uralma alatt voltak.” Az éjszakai ülésen szavazásá­nak megindokolásául beszédet mondott Morozov, a Szovjetunió képviselője. Kiemelte, hogy ez a vita és a Tunézia ellen irányuló francia agresszió megvitatásának egész menete legyen komoly fi­gyelmeztetés a francia gyarmato­sítók címére. Ebben látja a szov­jet küldöttség — mondta — a rendkívüli ülésszak munkájának eredményét. váltó irodák gyűlöletes tevékeny­ségeit is és megállították ezt a mesterséges pénzrontást, amely korábban az NDK-nak évi három- milliárd márkába, 12 milliárd fo­rintba került. Megszűnt a munkaerőcsábítás Nyugat-Berlinbe. Ez kedvez a nyugat-berlini munkásoknak is, hiszen az NDK-ból érkezett mun­kaerők kihasználásával a nyugat­berlini tőkés korábban alaposan lenyomta a munkabéreket. Hogy ez mennyire így van, mennyire új helyzet állott elő, annak mi sem fényesebb bizonyítéka annál, minthogy az övezethatár lezárása után a textiliparban növelni kel­lett a nyugat-berlini munkabére­ket. FEL KELLETT VETNI a béke- szerződés kérdését, és neg ke Tett hozni az ismeretes intézkedéseket. Azért most, mert mint Walter Ulbricht rámutatott, a nyugat­németországi fegyverkezés % re­vansista uszítás folytán hónap­ról hónapra nagyobbodott a ve­szély, hogy a feszültség fokozódik és súlyos konfliktusokra kerül sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom