Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

1961. augusztus 27., vasárnap NÉPŰJSÁG 3 Jól gazdálkodó tsz — elégedett emberek Augusztus 19-én tartotta közgyű­lését a zsadányi Búzaikalász Tsz. Az elnök, Törő elvtárs beszámoló­jából kitűnt, hogy jól gazdálkod­nak a szövetkezet tagjai, s efóge- dettek a munkaegységenként ga­rantált és minden hónap első szombatján kiosztott 30 forint ér­tékkel. Törő elvtárs hangoztatta: — Megfelelő mennyiségű szálas- és szemestakarmányt asztunk, hogy szövetkezetünk tagjai ne esiaik a saját szükségletükre, ha­nem eladásra is nevelhessenek jószágot a háztájiban. A továbbiak­ban az idős szövetkezeti gazdákról való gondoskodásról beszélt, akik között eddig 55 ezer forint értéket osztottak ki a szociális alapból. 0 © Ez a felvételünk is a közgyűlésen készült: — az asszonyok egy cso­portját ábrázolja, akik egész év­ben derekasan dolgoztak férjük mellett a közösben. Az ő munká­juk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezetnek au­gusztus 20-ig csaknem 2 millió 800 ezer forint volt a bevétele növényi és állati termékekből. 0 Új, papírcimkebélyegző-gépet állítottak üzembe a Békéscsabai Ruhagyárban A Békéscsabai Ruhagyárnak több újító csoportja van. Ezek közül is legjobban a Il-es számú dolgozott. Egy úi papírcímke- bélyegző-gépet terveztek, ami­lyen jelen pillanatban még nincs az iparban. A gép főterve­zője Filipinyi János. Amikor üzembe helyezték a gépet, töb­ben kiváncsiak voltak arra, hogy vajon hogyan működik. A gép pontosan működött — mondotta Filipinyi elvtárs. — Egyébként a közelmúltban meg­rendezett textilipari kiállításon is nagy sikert aratott. A Köny- nyűipari Minisztérium jóvá­hagyta és mi azóta már üzemel­tetjük is. — Régen hogyan bélyegezték a címkéket? — Kézzel. Azzal sok munka volt. Az előre elkészített cím­kéket a nyomdából kaptuk. Ez a gép percenként 55 címkét nyom és maga szabja és olvassa is. Tehát ha beállítom, hogy 25 darab kell ebből vagy abból a fajta címkéből, amikor ez meg­van, a gép automatikusan meg­áll. A Filipinyi János újító bri­gádja, melynek Farkasinszki és Marosvölgyi elvtársak is tagjai, már többször kísérletezett ki olyan gépeket, melyekkel több­ezer forintos megtakarítást ér­nek el a gyárban. Erről beszél­„Meg akarjuk akadályozni, hogy ez a fejlődés addig folytatódjék, míg egy napon valamilyen provo­káció kiváltja a Németországban és az egész világon a legnagyobb szerencsétlenséget — a háborút is.” A békeszerződés és addig is a megtett intézkedések révén biz­tosítékok születnek arra, hogy Németországból kiindulva ne tör­hessen ki újabb háború. Az intézkedések nagy vihart keltettek, ugyanakkor azonban megmutatták az adenaueri kon­cepció gyengéit. Adenauer első dühében megtorló intézkedéseket követelt és gazdasági retorziókat jelentett be. Mindezekre nem ke­rült sor, mert e tekintetben a Nyugat nem egységes. Ezúttal is bebizonyosodott Hruscsovnak a német kérdést illető emlékezetes kijelentése: az agresszornak erőt kell mutatni és akkor az vissza­táncol. A német problémának sokféle megoldása kínálkozik. Az ezer­nyi békés megoldás me:' l: a há­borús megoldás nagyon kevéssé látszik valószínűnek. Mennél erő­sebbnek tudják a háborús úszítók a Német Demokratikus Köztár­saságot és a szocialista tábor, a békeszerető világ mögötte felsora­kozott erőit, annál valószínűbb a békés megoldás. A helyzet kény­szerítő ereje folytán most már Adenauer is arról beszél, hogy hamarosan tárgyalások kezdődnek a német kérdésről a nyugati ha­talmak és a "Szovjetunió között. A Német Demokratikus Köztársa­ságnak Berlinnel kapcsolatos in­tézkedéseire való yyugati reagá­lás is amellett tanúskodik, hogy a Nyugat tárgyalásokra készül a Szovjetunióval. A NÉMET KÉRDÉS rendezése része a békés együttélésért ví­vott harcunknak. Ha eloltjuk ezt a veszedelmes háborús tűzfészket Európa közepén, amelyet Nyugat- Berlin jelent, sokkal valószínűb­bé válik annak a célkitűzésnek el­érése, amelyet az 1960-as Moszk­vai Nyilatkozat állított a kom­munista pártok elé, hogy az em­beriség jövendő * történelméből végleg száműzzük a háborút. gettünk a gyár újítási felelősé- j vei is. — Igen értékes ez a gép —■ mondotta az újítási felelős. : — Ahogy én számolgattam, : évenként harmincezer forin- : tos megtakarítást érünk el : az üzemeltetésével. Nagyon : okosan lett megszerkesztve és : reméljük, az ország töbtíi gyá- ) rában is alkalmazzák majd. ! — tyik — : Iparunk az indiai nemzetközi vásáron j Az 1955. évi legutóbbi indiai ■ nemzetközi vásár után az idén ; rendeznek ismét nemzetközi mé- = retű ipari kiállítást Űj-Delhiben. A ■ ‘o vásár november 14-én, Nehru szü- * lelésnapján nyílik meg és január : 1-ig tart. Ezen a világ csaknem i valamennyi ipari országa, köztük : hazánk is képviselteti magát. Az i ipari vásár jellegének megfelelően • külkereskedelmünk is elsősorban : | gépeket, műszereket küld a kiál- • tiltásra. A Magyar Kereskedelmi ! | Kamara rendezésében 850 négyzet. ■ | méternyi területen mutatják be ■ S vállalataink exportcikkeiket, köz- ; Jtük szerszámgépeket, kalorikus, ■ I műanyagipari és építőanyagipari ; I gépeket, járműveket, garázsfelsze- ; ireléseket, s ott lesznek műszergyár- : | tásunk valamennyi ágának légkor. : ! szerűbb termékei. A kiállítás 18 : jvagonnyi anyagát már útnak in- : jdítatták. (MTI) A Közlekedés­lés Postaügyi Minisztérium közúti hídosztálya közli, hogy a szolnoki Tisza-hídon a pálya- szerkezet javítása miatt augusz­tus 29-től kezdve előrelátható­lag hat héten át minden kedden ; 23 órától, szerdán 5 óráig a jár­j műforgalom szünetel. A korlá- 2 tozás a gyalogos forgalmat nem I érinti. (MTI) ^£étköznapi feljegyzés A mi műveltségünk értelme Nem lepődik meg az ember, és nem háborog, ha olyan néze­teket hall, melyek teljesen el­térnek a marxista felfogástól, hiszen a szocialista tudat kiala­kítása igen-igen hosszú folya­mat. A nap minden órájában meg kell verekedni az emberek gondolkodásába ivódott olyan felfogásokkal, melyek a polgári társadalomban eredtek, fejlődtek és terebélyesedtek ki. Ilyen az a felfogás is, hogy a műveltség egy bizonyos réteg privilégiuma, mégpedig a tőkés társadalom uralkodó osztályáé. Eleve olyan hiedelemben tartották a munká­sokat, általában mindazokat, akiknek érdekeik nem voltak azonosak a tőkésekével, hogy képtelenek olyan ismereteket el­sajátítani, melyek már nem tar­toznak az adott munkakörhöz. Nevezetesen: az esztergályos csak arra képes, hogy befogja a munkadarabot a gépbe, és kive­gye onnan. Dehogy is képes ar­ra, hogy mondjuk a természet­tudományban, a nyelvtudo­mányban vagy a jogtudomány­ban legyen jártas. Bár előfor­dult, hogy véletlenül a néptöme­gek közül is bekerült valaki a tudomány egy-egy fellegvárába, de azt már úgy mutogatták, mint valami rendkívüli csodát, és valami nemesi őst kerestek, ku­tattak elődei között, hiszen az „alacsony rendű pórok” csak ar­ra képesek, hogy esztergáljanak, kenyeret süssenek, kapáljanak, vagy éppen a négylovas hintán a gyeplőt fogják. Nem is beszél­ve a társadalmi berendezkedés ismereteiről, hiszen a tőkés tár­sadalom „istentől adatott”. Szán­dékosan misztifikálták, igyekez­tek megtéveszteni a „pórokat”, hogy minden, ami van, az isten akaratából van, ez a tár­sadalom és a természet rend­je. Az élet bizonyság rá: nem a „természet rendje”, hogy an­golkórosok legyenek a gyerekek, hogy egy réteg dúskáljon a ja­vakban, milliókat pedig rágjon a nyomor. Nem privilégi­um ma már a mű v^e It - ség, ezrek és ezrek sajátítot­ták el azóta egyik vagy másik tudományágat. Arról nem is be­szélve, hányán, de hányán is­merkedtek meg a társadalom tu­dományával, mely feltétele an­nak, hogy minden ismeretet a társadalmi haladás szolgálatába állítsanak az emberek. Ezt nem nélkülözheti sem a természettu­domány, sem a nyelvtudomány, sem a jogtudomány ismerője. E- nélkül nem teljes semmilyen is­meret, hiszen nem a társadalmi haladás a serkentője, hanem va­lamiféle haszontalan öncélúság. És éppen azért, mert a szocialis­ta tudat kialakítása igen-igen hosszú folyamat, a polgári társa­dalomból eredő felfogások még hosszú ideig élnek, és ma is hat­nak, hiszen nem vagyunk her­metikusan, légmentesen elzárva a kapitalista környezettől sem. a műveltséggel kapcsolatosan is vannak még hamis, a marxiz­mustól teljesen eltérő felfogások, nézetek. Ezt tükrözi nemrégen egy iskolákat végzett ember megnyilatkozása, mely teljesen a polgári társadalomban hirdetett műveltségi monopólium kifeje­zője, még a szavak is azonosak. Mégpedig: „A suszter maradjon a kaptafánál.” Ebből a koncep­cióból természetesen nem kö­vetkezhet más, mint amit el­mondott. Nevezetesen: Hogyan is képzelhető el ott színvonalas munka, ahol munkás a vezető. Tessék csak elképzelni, én felet­tem, aki egyetemet jártam, olyan ember van, aki suszter volt. Mosolyogva fűzte ^ hozzá: még rágondolni is rossz. IgaZj ma már csak egyesek val­lanak ilyen nézeteket, még­sem szabad szótlanul elmenni mellettük. Ismétlem: nem lepő­dünk meg rajta, és nem hábor- gunk, hiszen a régit levet­kőzni nem könnyű do­log. (E helyen a rossz szándé­kú, a tudatosan hamis nézeteket hirdetőkről nem szólunk.) Ehhez az szükséges, hogy a valóságos helyzetet sokkal, de sokkal job­ban kísérjék figyelemmel, a mindennapi élet gyakorlatában vegyenek részt és — ha már tu­dományok tisztelőiről van szó — tudományosan elemezzék azt a fejlődést, melyet tizenhat esz­tendő alatt elértünk. Ügy vé­lem, könnyű felismerni, hogyan, miként volt lehetséges megvál­toztatni a „hárommillió koldus” Magyarországát, hogyan volt le­hetséges hazánk e szégyenletes foltját a történelem lapjaira szo­rítani. Nem szükséges e helyen be­szélni „a suszter maradjon a kaptafánál” nézetet valló embe­reknek a József Attila énekelte sivárságról, melyet a hárommil­lió koldus Magyarországi lehelt a családi fészkekbe, hiszen ma­gas műveltségnek. Csupán any- nyit: Éppen azért, mert a mun­kásosztály hatalma nem tartja privilégiumnak a műveltséget, a „pórok” is megszerezhetik, és már ezren, százezren meg is szerezték, s ez megteremtette azt a lehető­séget, hogy a társadalom fejlő­désének irányában hasson, hi­szen a polgári társadalomtól el­térően nem egy szűk csoport ér­dekében van, hanem az egész társadalom érdekében. Ez még nem minden. Ehhez még azt is látni kell — és ez az egésznek az alapja! —, hogy mindehhez a lehetőséget az te­remtette meg, hogy a hatalmat a munkásosztály vette a kezébe, mint olyan, amelyen kívül nincs más, ami a társadalom haladását előbbre vigye. Ezt különben az élet mindennapi gyakorlata bizo­nyította eddig is. Azt hiszem, a történelem eléggé bi­zonyítja, hogy nemzetközi példával éljek, nem a cári ural­kodó osztály vezette Oroszorszá­got arra a fejlődési fokra, ahol ma van, amikor meghirdethette a kommunizmus programját, ha­nem éppen a munkásosztály. És nemcsak a Szovjetunió népének volt hasznos, hanem az egész emberiségnek, hogy a „suszte­rek” nem maradtak a kaptafá­nál, hanem megtanulták az or­szág vezetését, elsajátították a tudományokat. Hazánkban sincs ez másként. Vajon kik voltak azok, akik 1945-ben azt hirdették, hogy Ma­gyarországnak negyven esztendő kell, amíg kilábol a háborús pusztításból? Ha jól emlékszem, éppen azok, akik hosszú ideig uralkodtak ebben az országban, akik hirdették a műveltségi pri­vilégiumot. És ha jól emlékszem, éppen a munkások voltak azok, akik mást vallottak, akik nem siránkoztak, hanem hozzáfogtak a lerombolt hidak építéséhez, megindították az országban a vérkeringést. És a tizenhat esz­tendő bizonyítja: nekik volt iga­zuk, arról nem is beszélve, hogy a tizenhat esztendő alatt még egy ellenforradalmat is kihevert az ország. S bővül tovább az em­berek műveltsége, mely lehető­vé teszi, hogy tovább növeked­jen az ipari, a mezőgazdasági árubőség, állandóan javuljon a lakosság jóléte. S a mi művelt­ségünknek, a marxista művelt­ségnek ez az értelme. Cserei Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom