Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-23 / 198. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ära so tűié* * Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. AUGUSZTUS 23., SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 198. szAm Korunk hullámhosszán Tegnap esős, borongós volt az idő, ma, amikor e sorokat írom, verőfényes kék az ég, a Körös­parton pedig a zölden bókoló fűz­fák tükörnek nézik a vizet, és lát­hatóan haragosak, ha néhány el­sárgult levél megrezzenti a szép, sima ezüstlapot. Aztán elbújik a nap, de később újra kiles egy fel­hő mögül, és lekiált nekünk: ősz van, vége a nyárnak pajtikám! Ilyenkor nagyot nyújtózik a nép­művelés munkása, és a nyári „la­zítás” után nekigyűrkőzik, hogy számbavegye a dolgokat: mit is csináltunk eddig, és mi legyen most, meg a télen, tavaszon, és a következő nyáron, mert ha nem is olyan nagy hévvel, de azért már nyáron is csinálgatunk valamit, mi népművelők. Egyszóval itt az ősz szele, ráz­zuk ki fejünkből a bohókás nyári perceket, és lássunk hozzá! Néz­zük, mi van mögöttünk? Sok jó és becsülni való dolog! Hogy úgy mondjam: az eredmények serpe­nyője jóval nehezebb, mint a hi­báké. Ez megnyugtató, de nem elégültségre hajlító tény, van itt még annyi feladat, hogy soha­sem érünk a végére. De hát egy­általán: oda érhetünk-e? Lesz-e olyan idő, amikor azt mondhat­juk: megcsináltunk mindent, slussz, netovább. Ilyen bizony nem lesz, mert az élet megy tovább, és aki csak egy icipicit elméláz, mint az a bizonyos Bálám patás állatkája, az iszonyú módon le­marad, és azon kaphatja magát, hogy akiket „népművelt”, azok már többet tudnak, értenek a nagyvilágból, mint ö. Ügy gondolom, most itt, e cikk­ben legyünk egy kicsit „forma­bontók”, és hasítsuk fel a megszo­kott szerkesztés köreit: ne beszél­jünk részletesen az eredmények­ről, sikerekről, hiszen azt vala­mennyien álmunkból felköltve is úgy elmondjuk, hogy abban hiba nincs egy sem. Nem marad tehát hátra más, nézzük, mi van — előttünk. Ahogy mondani szoktuk volt: a feladatok? Nehéz számba- venni, annyi van, és — akár maga az élet, ezernyi szálúak, bonyolul­tak. Aki azonban érti a dolgát, az a bonyolultban is remekül kiiga­zodik, megtalálja a legfontosabb feladatot, a sort jól építi fel, nem szalad előre, de nem is marad le. És itt már jelentkezésre nyújtja a kezét az alapkövetelmény: mi, népművelők értsünk is ahhoz, amit csinálunk, és lássuk be, hogy nem elég valamiért lelkesedni, vagy nem elég, sőt bűnös dolog azt mondani: „Nos, elvtárs, neked nem jutott pártmunka, tudod mit? Te leszel a kultúros!” Mert ugyebár én lelkesedem Gagarin és Tyitov űrutazásáért, és lehet, hogy gondolkodás nélkül beleülnék a Vosztok-ba, de ha visszatérnék, megnézhetném marimat, ha ugyan még megnézhetném. Egy­szóval: rátermettség, előképzés, tudás kell, akár űrhajór az ember, akár pedig korunk hullámhosszá­ra állva mint népművelőmunkás hinti a szocialista kultúra, az em­beriség nagyszerű kulturális kin­cseinek gazdagságát. (Zárójelbe kívánkozik: én úgy gondolom, sok helyen azért kell hadakoz­nunk még ma is a népművelő kul­turális munkát ötöd-, sőt tized­rangúvá degradáló nézetek ellen, mert eleve azzá tették az egyéb­ként jó szándékú, jót akaró, és ma­gát talán „agyon” is dolgozó, de hozzá nem értő kultúrmunkások „kinevezésével” erre vagy arra a népművelési posztra. Ez az igazság és ha gyors fejlődést akarunk — márpedig a körülmények és le­hetőségek szigorú figyelembevéte­le mellett is azt akarunk — akkor a valóban hozzáértő, kiváló kép­zettségű népművelési munkások felkutatása a feladatok feladata, hogy már most, ősszel teljesebb, nagyszerűbb legyen kulturális éle­tünk falun, és városon egyfor­mán.) Ma már nem elég a bál, ma már falun is hódít az igazi művé­szet, és hónapról hónapra, ahogy rohan, fejlődik a világ, az embe­rek mindig többet akarnak tud­ni — kultúrforradalmunk olyan lenyűgöző szakaszához érkeztünk, amelyben élni, dolgozni, lelkesül­ni és lelkesíteni hátborzongatóan szép feladat. Csodálkozunk-e azon, hogy az eldugott falusi iskolák­ban Gagarin űrutazásáról, a koz­mosz meghódításáról akar előa­dást hallani a tsz-paraszt ugyan­úgy, mint a földművesszövetkezeti gépírónő, vagy az óvónő, áld az új generáció emberpalántáit félti, óv­ja? Nem csodálkozunk ezen, és aki nem csodálkozik, máris érti a feladatát, tudja azt, hogy az em­berek érdeklődésének kipuhato- lása és megragadása, az ismeret- terjesztés színvonalának emelése olyan dolog, melyet ma már nél­külözni nem lehet, e nélkül nem valósulhat meg sehol a szervezett, „korunk hullámhosszára” hangolt népművelés. Az, hogy emelni kell a népmű­velési munka tartalmi és minősé­gi színvonalát, csak a dolgok egyik oldala, hiszen ott, ahol még csak szóbeszéd tárgyaként van él­vonalban a népművelő munka, a gyakorlatban pedig ötödrendű, ha nem több — ott bizony szükség- szerű követelmény a mennyiségi számszerű emelés is. Pontosab­ban: az ilyen helyeken el kell kezdeni a népművelést, mert az, ami volt aligha nevezhető népmű­velésnek, és „eredmények” csak az ügyes jelentés-gyártók írásaiban találhatók, a valóságban pedig a „falvédő-kultúra” szedi áldozatait. Doboljunk riadót, nagyszerű ria­dót a kulturális, népművelő mun­ka frontján! Hallatsszon el a do­bok ráadása a legtávolabbi fal­vakba is, és gyülekezzenek e gyö­nyörűszép erőpróbára mindazok, akiket fűt a be'lsö tűz, hogy ta­nítsanak, neveljenek, tanuljanak és önmaguk is egyre emberebb emberré formálódjanak! „Korunk hullámhosszán” — ezt a címet adtam ennek az írásnak, úgy érzem joggal. Ma mindent korunk „hullámhosszára” hangol­va kell látnunk, tennünk, láttat­nunk és irányítanunk, mert aki lemarad, azt menthetetlenül le­győzi a rohanó idő, a szédületes ütemű fejlődés. ősz van. Változékony, szeszélyes az idő. Mégis milyen szép! Hiszen mennyi, de mennyi munka vár ránk újra, népművelőkre! És ugye, a sikernél, az igazi sikernél nincs boldogabb érzés?! Rajtunk tehát újra a sor. _ „ . Sass Ervin Forró szeretettel búcsúzott a főváros Gagarintól Háromnapos magyarországi lá­togatás után, kedden délelőtt a Ferihegyi repülőtérről elutazott Jurij Alekszejevics Gagarin, a világ első űrpilótája, a Szovjet­unió Hőse. Nálunk töltött rövid tartózkodásának eseményei során — a forró hangulatú fogadtatás, a Hősök terén rendezett nagygyű­lés, s vidéki körútja alkalmával — dolgozó népünk százezrei talál­koztak Jurij Gagarinnal, s a bú­csú percei is azt bizonyították: népünk nemcsak megcsodálta az űrutazásban páratlan teljesít­ményt elért hős szovjet férfit, hanem igaz barátjaként szívébe is zárta Gagarin őrnagyot, a hős­lelkű feleségét, Valentyina Iva- ncvnát és a bájos apróságot, az ötb ónapos Gálocskát is. Kedden reggel ismét százezrek voltak a budapesti utcákon, hogy búcsút vegyenek a kedves vendé­gektől, még egyszer láthassák Ju­rij mosolygós arcát, zászlókkal, vi­rágesővel köszönthessék a koz­mosz Kolumbuszát. A Gagarin család szállásának környéke már 7 óra körül benépesült: az Isten­hegyi úton, s a szomszédos útvo­nalakon piros nyakkendős úttö­rők, munkásemberek, a gyárak, üzemek, hivatalok dolgozói vár­ták. A Déli-pályaudvarnál, a Krisztina-posta előtt, a Széna té­ren, a Mártírok útján a gyalogjá­rók szélére fél 8 órakor már mindenütt kitehették volna a „megtelt” táblát, a Szent István körúton pedig már jóval a gép­kocsi érkezése előtt le kellett ál­lítani a forgalmat az egybegyűlt tömeg miatt. A Nagykörúton, az Üllői úton, a Ferihegyre vezető gyorsforgalmi úton a budapestiek tiz és ri'zezrei álltak sorfalat, s mikor Gagarin őrnagy nyitott gépkocsiján, rno­ságos munkát takar. Az elmúlt gazdasági év hasonló időszakához képest jóval több az egy-egy gép­állomásra jutó normálhold-telje- sítés. Míg tavaly augusztus 20-ig együttesen 479 229 normálholdat teljesítettek, most megközelitik a 600 000 normálholdat. Míg tavaly ilyenkor az őszi szántás 107 800 hold volt, most a legutóbbi dekád befejezéséig jóval meghaladta a 124 300 holdat. A tarlón végzett talaj munka is 39 ezer holddal több, mint az elmúlt gazdasági év hasonló időszakában. A nyári tervteljesítésben első a Gyulai Gépállomás 107,8 száza­lékkal, második a Kondorosi Gép­solvogva, integetve elhaladt előt­tük, ezrek, tízezrek kiáltották: Daszvidanyie! Viszontlátásra Ju­rij! A zászlódíszbe öltözött, nemze­tiszínű és szovjet lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren mintegy húszezren gyűltek össze Gagarin őrnagy és családja bú­csúztatására. Jelen voltak Fock Jenő, ' Nemes Dezső, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Gáspár Sándor és Szirmai István, a Politikai Bi­zottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának, az F.lnö- ki Tanácsnak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak szá­mos tagja, politikai, társadalmi és kulturális életünk számos más vezető személyisége; jelen volt V. I. Usztyinov, a Szovjetunió buda­pesti rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, valamint a Bu­dapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tag­ja. Hosszan zúgott a taps, mikor a küldöttség megérkezett a repülő­térre; Jurij Alekszejevics Gaga­rin és felesége, Valentyina Iva­novna, karján Gálocskáva! Ny. P. Kamanyin altábornagy, a Szovjet­unió Hőse, s társaságukban Kállai Gyula és Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Az ünneplés még csak fo­kozódott, amikor a Gagarin- csa­lád fellépett a diszemelvényre, s a hős űrhajós a mikrofon elé lé­pett. — Drága barátaim! örömmel fogadtuk az önök meghívását, s néhány nagyszerű napot töltöt­tünk gyönyörű hazájukban. Jár­tunk Budapesten, Sztálinvárosban, Pécsett, Komlón — innen vissza­térőben Sárbogárdon és Dombo- várott is megálltunk — a ma­100,6 százalékkal. A gépállomások közötti versenyben az utolsó he­lyet foglalja el a Körösladányi Gépállomás, amely eddig a nyári tervet 71,8 százalékra teljesítette. Nem sokkal jár előtte a Kondoro­si Gépállomás sem, amely a nyári tervteljesitésben mindössze 75,1 százalékot ért el. A nyári talaj- munka-tervet a gépállomások ed­dig 87,5 százalékra teljesítették, a szántást pedig 85 százalékra. A mélyített szántás, valamint a vető­szántás gyorsítása érdekében je­lenleg 909 gép dolgozik két mű­szakban. A két műszakban dolgo­zó gépek száma is jóval több, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában volt. gyár dolgozók százezreivel talál­koztunk, s e találkozások minde­nütt forró hangulatúak, szívélye­sek, testvériesek voltak, — Hazánkba visszatérve beszá­molunk majd a szovjet dolgozók­nak, milyen őszinte, nyílt lélekkel* milyen szeretettel fogadtak ben­nünket, a szovjet nép képviselőit Magyarországon. — Még egyszer teljes szivemből köszönöm a szívélyes meghívást, a meleg fogadtatást, mind a magam, mind a velem együtt utazó elvtár­sak nevében népüknek, Közpon­ti Bizottságuknak, kormányuk­nak, s külön is köszönöm a derűs* ragyogó arcokat, a nyílt szíveket* a forró szeretet ezernyi megnyil­vánulását, amellyel bennünket* szovjet embereket körülvettek. Köszönet mindazért, amit értünk tettek. — Éljen a magyar—szovjet ba­rátság! Éljen a világ dolgozóinak megbonthatatlan barátsága! A viszontlátásra, drága barátaim! — búcsúzott hosszantartó, viharos nagy taps közben Jurij Aleksze­jevics Gagarin. Szedik a cukorrépát Füzesgyarmaton Tegnap, kedden reggel megkezdi» te az 542 hold cukorrépavetés fo­lyamatos szedését a füzes gyarmati Vörös Csillag Tsz. Egyik-másik táblán 280—300 mázsás termés ígérkezik, ennek ellenére átlago­san mintegy 200 mázsát várnak a szövetkezet gazdái. Azt mondják, hogy néhány gazdaság a megyé­ben még megelőzi őket a répater­melésben, de jövőre igyekeznek maguk mögött hagyni minden ré­patermelő állami gazdaságot és termelőszövetkezetet. A jövő évi cukorrépa-területnek már készí­tik a talajt. Holdanként két mázsa szuperfoszfátot, egy mázsa pétisót, 182 mázsa istállótrágyát terítenek a különböző talajmunkák előtt a a földre. A tarlóhántást a füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz-ben 25 cm mély középszántás, majd pedig mintegy másfél hónap eltel­tével 35—40 centis mélyszántás követi. A középmélyszántáson fo­gasolást és rögtörőzést, a mély­szántáson pedig fogasolást és hen- gerezést végeznek, de nemcsak azokon a területeken, amelybe cu. korrépát, hanem azokon is, ame­lyekbe kukoricát vetnek. Hasonló módszerrel készítik elő a talajt a füzesgyarmati Aranyka­lász Tsz-ben is, ahol eddig 1400 hold 25—23 cm mélységű nyári mélyszántást végeztek. Ősszel ezt is és még ezután szántásra kerülő területet is 38—40 cm mélyen for­gatják meg. Egyébként az Arany­kalász Tsz-ben aug. 25-én kezdik meg a 400 hold cukorrépa szedé­sét, amelyről 180—200 mázsa át­lagtermést várnak. 95,5 százalékra teljesítették nyári tervüket megyénk gépállomásai Megyénk gépállomásai eddig I állomás 105,2 százalékkal és har- 95,5 százalékban teljesítették nyá- madik a Kétegyházi Gépállomás ri tervüket. Ez a szám sok izzad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom