Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-10 / 187. szám

4 HÉPÚJSÁG 1961. augusztus 10., csütörtök Kézrekerültek a kondorosi gyilkosok 1957. február 12-én szörnyű gyil­Új tudományos eljárás a termálvíz okozta rozsdakárok megelőzésére szönt, mert sietett haza. A gyil­kosságot pontosan a terv szerint hajtatták végre: még abban is megegyeztek, hogy ha esetleg Ké­vé Mihály „kicsúszik” a kezükből, akkor utána mennek a lakására és „legfeljebb” a feleségével együtt gyilkolják meg. Sikerült az eredeti tervüket végrehajtani: amikor Nyejncsofckal kezet fogott a karhatalmista, az magához rán­totta, a másik két gyilkostárs pe­dig rögtön a földre nyomta. A karhatalmistának volt arra ideje, hogy háromszor segítségért kiált­son, ezt azonban nem hallották meg a tanyákban. A banda gyor­san dolgozott. Hogy ne tudjon többször segítségért kiáltani, Vaj- gel az előre készített zsebkéssel keresztülvágta az áldozat nyakát Ezután, hogy a gyilkosságot mi­nél későbben fedezzék fel a rendőrségi szervek, a közeli ro­mos tanyához vonszolták a még akkor élő karhatalmistát, hogy ott rádöntsék a falat. Egyikük elő­ször azt javasolta, hogy szúrják szíven a karhatalmistát, de aztán elálltak a „javaslattól”, rádöntöt- ték a falat. A raffinált gyilkosok ezután to­vább akarták folytatni „kaland­jukat”, Hunyára indultak, hogy ott egy rendőrt is „eltegyenek láb alól”. A késő esti órák miatt azonban lemondtak tervükről. A gyilkosok arra is gondoltak, hogy a nyomot maguk mögött „el­radírozzák”, pálinkát öntöttek a lábnyomukba, hogy az esetleges rendőrségi kutya-nyomozási ne tudjon nyomra vezetni. így történt tehát a kondorosi gyilkosság. Vajgel még ezután is folytatta bűntetteit, többek között 1958-ban egyik bajtársának (ekkor teljesített katonai szolgálatot) lopta el pisztolyát. A rendőrség az ügyet a Szegedi Katonai Bíróságnak adta át. Varga Tibor ríl(fj(/(rl)öl Eger ezen a nyáron a tanfolya­mok városa. Egymást váltogatják a különféle tanfolyamok hallgatói. Egyszerre tizenöt-húsz csoport is tartózkodik a városban. Az amúgy is nagy idegenforgalmú város csu­pa zsongás. Honismereti-néprajzi (ide tartozom magam is), táncos, díszítőművészeti, foto, és ki tud­ná felsorolni (az összes intézet Az öregekről kosság történt Kondoroson: Keve Mihály karhatalmistának „isme­retlen tettesek ” keresztülvágták a nyakát, majd egy romos tanyá­hoz vonszolták és testére döntöt­ték a falat. Ez óv elején feljelentés érkezett a rendőrséghez: Vajgel Mihály Kondoros, Csabai út 526 számú lakos engedély nélkül fegyvert tart magánál. Megindult a nyomo­zás, majd megtörtént a házkuta­tás. A rendőrség valóban talált Vajgelnél 2 darab TT-pisztolyt, egyiknek a számárt régebben ki- küszörülték. Nyomozószerveink azonban hamarosan megállapították a fegyver számát, majd ezután azt is, hogy az- 1957- ben Keve Mihály használatában volt. Ezzel kezdődött a karhatalmis­ta gyilkosainak kézrekerítése. A rendőrség nemrég fejezte be a nyomozást ez ügyben, melynek folytán kiderült Keve elvtárs meg­gyilkolásának igazi körülménye: Egy alkalommal Nyemcsok György ugyancsak kondorosi la­kos, a már fent említett Vajgel Mihállyal beszélgetve, elpanaszol­ták egymásnak, hogy nekik ez a rendszer sehogysem felel meg. Számítva: hátha történik még „va­lami”, jó lenne fegyvert szerezni, hogy akkor harcolni tudjanak a népi hatalom ellen. Másodszori találkozásuk alkal­mával, ekkor már hármasban: Gu­lyás Tamással — konkrétan is megegyeztek a fegyverszerzés módszerében. Tervük — melyet aztán meg is valósítottak — az 'A helyi történetírás békéscsabai műhelye új kiadvánnyal mutat­kozik be a közeljövőben. Békés­csaba két nyomdájában befejezés­hez közelít a „Krónikák és histó- riás énekek a törökkori Körös— Maros közéről” című szöveggyűj­temény nyomdai munkálata. Vi- rágh Ferenc békéscsabai tanár Egyhetes táborozás Miskolcon Ä körösújfalui általános is­kola úttörői az iskolai év alatt igen sokat segítettek a helyi Rá­kóczi Termelőszövetkezetnek. Ezenkívül két hold napraforgó­juk van, amelyen az összes nö­vényápolási munkát az úttörők vállalták. Munkájukat a terme­lőszövetkezet díjazta és a nap­raforgóért előleget is adott. Eb­ből tellett egyhetes táborozásra, amit az úttörők Miskolcon töl­töttek. Az egyhetes táborozáson 25 úttörő és öt nevelő vett részt. csaba, Kulich Gyula utcai lakos udvarán lévő kutat akarta ki­tisztítani társával, Béres András­sal. A kút tisztításához egy rossz létrán és kötélen először Béres András ereszkedett le. Amikor le­ért, a kútból feljövő mocsárgáztól rosszul lett, megszédült és a vízbe zuhant. Hegedűs Imre látva a fia­tal fiú balesetét, utána ereszke­dett, hogy majd kimenti. A gáz volt, hogy „fognak” egy karhatal­mistát, azt megölik, fegyverét pe­dig megszerzik maguknak. Rövi­desen jött az alkalom is. Nyem­csok találkozott Keve Mihállyal, s színlelt barátsággal beszélgetés­re invitálta. A pálinkafőzőéiben együtt szeszt is fogyasztottak, majd utána Keve Mihály sietve családjához, elköszönt Nyemcsok- tól. Nyemcsok kilesve, hogy merre tart a karhatalmista, látta, amint Keve Mihály az egyik tanya előtt megállt ismerősével beszélgetni, majd azt is megfigyelte, hogy be­ment a tanyára. Ezalatt ő elsza­ladt gyilkostársaihoz, Vajgel Mi­hályhoz és Gulyás Támáshoz, akiknek tudomáséra hozta, hogy „itt a legjobb alkalom”. Még egy­szer megbeszélték — most már részletesen — a gyilkosság elkövetésének módját, majd Keve Mihály után mentek, hogy felkutassák a tanyák között. A karhatalmista még ott tartóz­kodott ismerősénél (az ablakon keresztül hallották a hangját), majd előre mentek és a fasoron lesbe álltak. Tudták, hogy az ál­dozat csak azon az úton indulhat haza. Számításuk pontos volt. Mikor Keve Mihály a fasoron haladt, észrevette, hogy a bokrok mögött valakik tartózkodnak. Elő­vette fegyverét, s „bemutatkozás­ra” szólította fel az ismeretlene­ket. Ekkor Nyemcsok barátságo­san ezt mondta a karhatalmis­tának: „Misa bátyám, ne bolon­dozzon, én vagyok az, Nyemcsok”. A karhatalmista gyanútlanul el­tette a fegyverét, majd beszélget­tek néhány percig, aztán elkö­magyarázatokkal kísért szövegfel­újítását Békéscsaba város tanácsa adja ki. A szövegközi illusztráci­ót Ezüst György békéscsabai fes­tőművész készítette. Fordítással dr. Szeberényi Lajos békéscsabai és Banner József gyulai tanárok működtek közre. A XVI—XVII. századi Körös- Maros közéről szóló siralmas han­gú krónikákat és históriás éneke­ket közrebocsátó munka jelentő­ségét emeli az, hogy teljes terje­delemben felújítja a vidék török­kori hőséről, Toronyi Tamásról szóló, elfelejtett hősi éneket, amely egy hódmezővásárhelyi népköltő tollából Szegeden jelent meg a régi nyomdatechnikával. Dr. Bácskai Gyula kandidá­tus, a Veszprémi Nehézvegy­ipari Kutató Intézet osztályve­zetője munkatársaival érdekes Tóth István 14 éves tanuló látva a két fiatalember helyzetét, azonnal segítségért kiáltott és a közelben lévő Bánlaki Mátyás megpróbálta a mentést, azonban sikertelenül. Végül a tűzoltókat hívták ki, akik — sajnos — már segíteni nem tud­tak a két fiatalemberen. Mind­ketten életüket vesztették. tudományos módszert dolgozott ki a termálvíz okozta rozsdaká­rok megelőzésére. A kutatómérnökök új mód­szere szerint a forrásoknál kü­lönleges vegyszerrel megtöltött, nagyobb tartályt erősítenek fel, s ezen keresztül továbbítják a termálvizet a távvezetékekbe. A tartályban elhelyezett anya­got feloldja a melegvíz, és ma­gával ragadja az áramlás. Az oldott vegyszer a vízzel együtt eljut a csővezeték legtávolabbi pontjára is és lassan üvegszerű anyag rakódik le a vezeték fa­lán. Az így kialakult, egyenle­tes, vékony bevonat évtizedekig tökéletesen rozsdaálló s az új módszer a kísérletek tanúsága szerint rendkívül gazdaságos. (MTI) Kondoroson a Dolgozók Ter­melőszövetkezet vezetősége gyű­lésre hívta a hatvanöt évesnél idősebb gazdákat. Kétszázhetve­nen mentek el erre a tanácsko­zásra. Amikor a községi párttit­kár a tsz-i öregek iránti gon­doskodásról beszélt, többek kö­zött megemlítette, hogy a jelen­lévők között vannak olyanok is, akiket gyermekeik lelkiismeret- lenül magukra hagytak, mond­ván: most már tartsa el őket a termelőszövetkezet... A titkár szavaira néhány öreg­nek könny csordult az arcára. Az öregek nem szeretnek beszél­ni az ilyesmiről. Némaságuk­ban benne van megingathatatlan szeretetük gyermekeik iránt. Ne­hogy baja essék emiatt szegény­nek. Csak belül fáj valami na­gyon... Ezen a gyűlésen a feltörő könnyeket, a ki nem mondott vádat megértették azok is, akik­nek nincs hozzátartozójuk, öreg­ségükre igazán csak egyedül a közösség vállaira támaszkodhat­nak. S együttéreztek a könnye­zőkkel a családjuk körében élők is. Egyikük-másikuk talán azon gondolkodott, vajon őt megbe­csülik-e odahaza? Vagy tehernek tekintik munkaképtelenségüket? Olyan jelenségek ezek, melyek mellett nem mehet el szó nélkül, aki embernek tartja magát. Vajon azon a tanácskozáson, ha megjelenik az az ember, aki­nek édesanyja munkában kifá­radt ujjai között könnytől ázta­tott zsebkendőt szorongatott, mit érzett volna édesanyja fáj­dalmának láttán? Talán csak nem azt hányta volna az idős asszony szemére, hogy ha bevitte a földjét a ter­gondnoka együtt!), hogy még mi­lyen érdeklődésűek tanfolyamát találjuk egymás mellett. A vi­szonylag gondtalanul, szelleme­sen, de mégis munkával eltöltött napok arra hivatottak, hogy az itt hallottak és tapasztaltak majd munkánkban hasznosak legyenek o A fodrásznál itt is a foci a té­ma. © Az emberek jókedvűek, tréfál- kozók. Az egyik borkóstolóban, ahol bikavért, egri leánykát, gyön­gyösi mézest lehet kapni, egy idős bácsi négy deci mézédes csókot kér a csinos pénztárosnőtől, majd jót nevet hozzá, környezete kísé rétével. A sarokban egy fiatalem­ber bikavért iszik. Láthatóan nagy élvezettel. Ö is vendég Egerben. A barátja megkérdezi: — Na komám, hogy ízlik? — Öregem, ezután jöhet az egri leányka! — mondja és mohón fel­hajtja, ami még a pohárban van: Eger a jókedv városa. © Az idegen számára érdekes az egri piac. Kora reggel idős nénik tömege érkezik árujával, amit háti fonott koséiban vagy puttonyban hoz. Mifelénk nem látni ilyent, pedig igen célszerű szállítási mód. Olyan tisztaságot sem látni mife­lénk, mint az árusításnál van melőszövetkezetbe, gondoskod­jon róla a közösség. Ilyen szavakat érdemelnek a munkaképtelen öregek, szülők, akik az urak és szolgák idején a saját szájuktól vonták meg a fa­latot, hogy legalább gyermekük ne éhezzen? Nem. Az öregek nem ezt ér­demlik. Rendes ember így nem gondolkodhat, csak a végtelenül önző, aki szülei testére is képes rátiporni, ha saját érdekei úgy kívánják. Akiben nincs emberség, nincs megbecsülés és megértés öreg szülei iránt, annak a jó fizetése elfogy a szép bútorra, a divatos ruhára, bőséges szórakozásra, te­levízióra és egyébre. Az ilyen embernek nem marad miből tá­mogatni azt, aki önfeláldozóan felnevelte. Az ilyen embernek hiányzik a költségvetéséből az a szó: Édesanyámnak, szüleimnek. Az efféle gondolkodás nem vall becsületes emberre, legyen bárki az illető, álljon bármilyen poszton, dolgozzon bárhol. Csak helyeselni és támogatni lehet a pártvezetőségnek azt a gondolatát, hogy a tanáccsal, a nőtanáccsal és a KISZ helyi szervezetével közösen megvizs­gálják az öregek életkörülmé­nyeit, helyzetét, megnézik azt is: kik azok, akik támogatás nélkül magukra hagyták szüleiket. Megkeresik ezeket az embere­ket és a szemükbe néznek, hogy eszükbe juttassák kötelességü­ket, hogy megmondják nekik: a mi társadalmunkban nem lehet becstelenül élni. Figyelmeztetik őket, hogy az elöregedett'szülők nemcsak a közösségtől, hanem gyermekeiktől is tiszteletet, megbecsülést, és ami ezzel jár: támogatást, segítséget érdemel­nek. Boda Zoltán Egerben. Mindent piaci asztalról árulnak. Kétségtelen, hogy ez költséges berendezés, de az egész­ség nemcsak Egerben, mindenütt minden pénzt megér. © Itt minden műemlék. Vigyáz­nia kell minden vendégnek, ne­hogy Soltéig itt maradjon, mert még a nyakába akasztanak egy műemlékké nyilvánító táblát. © Ismerve az idegenek érdeklődé­si körét, vezetőink mindent figye­lembe vettek a napirend és házi­rend összeállításánál. A házirend egyik pontja például kimondja: „Aki a Szépasszony-völgyébe megy és este tíz óráig nem ér ha­za, az csak reggel nyerhet bebo­csátást a kollégiumba”. Miért? Azt mondják, hogy este tíz után nagyon kacskaringósak az intézet folyosói... stb... o Még borozgatás közben sem fe- lejthetők az egri hősök. A bikavér lelkesít. Néhány pohár után valaki becsmérelni kezdi hazánk büszke­ségeit: — Itt nem volt vicc vitéznek lenni! Éppen ő volt az, aki szédült; mikor lenézett a vár faláról.. Beck Zoltán Áss Alkotmány-ünnep alkalmából kiadványt jelentet meg Békéscsaba város tanácsa Kutat akartak tisztítani belefulladtak Augusztus 8-án délután 5 és 6 \ azonban annyira erős szédülést a között Hegedűs Imre Békés okozott, hogy maga is beleesett a kútba. Az udvaron tartózkodó

Next

/
Oldalképek
Tartalom