Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-04 / 155. szám
4 «r ÉPÚJ S Á G 1961. július 4., kedd Riportereink jelentik A KÁNIKULÁRÓL A naptár júliust mutat és a hőmérő higanyszála bizony vasárnap elérte a 30 fokot. Kánikula van. Jólesik a hűvös és jólesik a strandok hideg vize. Riportereink most erről a kánikuláról, a vasárnapról és hétfőről számolnak be. Nagyon sok sör fogyott — de viszonylag kevés fagylalt hogy hétfőn is ki tudják elégíteni vendégeiket. Nevetve meg is kér bennünket, hogy ha Csabán szomjaznak az emberek, küldjük csak nyugodtan őket a jaminai sörkertbe. Mi a helyzet a szikvíz-fogyasz- tással? Kesjár Sándor telepvezető válaszol: — Vasárnap 4500 liter szódavizet adtunk ki az éttermekbe és italozókba. — Mi az oka, hogy mégis szóda- vízhiány volt? — Valószínű, sehol nem volt elég a nagy hőség miatt. De van más oka is. Például a Jóbarát (17-es) vendéglőbe vasárnap délelőtt nem kértek cserét, délután 3 órakor azonban már egy csepp szódavizük sem volt. Ennek, sajnos, nem mi vagyunk az okai. — Hány üveg hűsítő italt adtak ki? — Ezerötszáz üveg narancs-, málna- és citromlét szállítottunk a vendéglőkbe. — Ha mór itt vagyunk, szeretnénk valamit megtudnii ' sok panaszt hallottunk a szódavíz minőségére. Az emberek sok esetben csak a féle vizet tudják „kivenni” az üvegből. Mi az oka ennek? — Sajnos az, hogy sűrűn cseréMenekülés a — vízre Nem akarok hinni a szememnek. A Gyulai út sarkán a tűző napon emberek, tíz—húsz, talán száz is. A tikkasztó melegtől szinte pihegek, s itt... Baleset történt. — Egy motorkerékpár és egy személygépkocsi „összecsókolód- zott” — hallom az ismert jelzőt a helyszínelő rendőröktől. Az út közepén ott pihen a két „bűnös”, s mintha valami csoda történt volna, az emberek mit sem törődve a 35 fokos hőséggel, körülötte állnak. Hogy a kíváncsiság milyen jó orvosság a meleg ellen! Nem lehetne valami más feltűnést kelteni a város néhány pontján is, különösen vasárnap? Hogy miért? Egy pillanat. Néhány sarokkal odébb a balesettől, éppen az ellenkezőjét látom. Emberek igyekeznek a tűző napról hűvösebb helyre. Strand „víz99 nélkül Csorog a víz a napon állókról, csorog a jegykiadóról. Nem csoda, hisz naponta hatezer jegyet kell letépnie. Ennyi volt ugyanis vasárnap a fürdőző a csabai strandon. Aki csak teheti, ilyen melegben a vízbe menekül. Bizony, jó dolog a hőségben nyakig vízbe merülni. Bár ami a medencét illeti, vasárnap minden csepp vízre Írét „csepp” ember jutott. A kánikulai tortúra persze nemcsak vasárnap tart — amikor sorban állnak a jegyért, mert csak egy pénztár van, vagy sorban állNégy tűzeset vasárnap lödnek dolgozóink és bizony rövid idő alatt nem tudják megtanulni a szikvízgyártás módját. Hát, hát, nagyon nagy jóindulattal esetleg el lehet fogadni az indokot, de azért mégiscsak segíteni kellene a dolgon ... ... mert jobban élünk A Vendéglátóipari Vállalat megyei központjában Purcsi élvtárstól megtudjuk, hogy Békéscsabán összesen hatezer üveg gyümölcslé és mintegy 225 hektoliter sör fogyott el vasárnap. Érdekes, hogy viszonylag a fagylaltfogyasztás nem volt olyan nagy. A kánikulai meleghez képest 680 kilogrammnál többre gondoltunk. A Csaba Étterem vezetője, Ko- valcsik András is panaszkodva fo.. gad bennünket: — Igaz, hogy ennyi italt azelőtt soha nem mértünk ki, de az is igaz, hogy ez a sok is kevés. Vasárnap este 9 órakor már elfogyott a sörünk. S ma is csak akkor tudunk adni, ha megszán bennünket a Söripari Vállalat... Persze, ha lesz miből. Összesen elmértünk nyolc hektoliter csapolt sört és 360 liter üveges sört. De szépen fogyott a hűsítő ital is. Összesen 150 litert adtunk el. Ez volt a helyzet tehát vasárnap és hétfőn a tikkasztó hőségben a fogyasztással. Bár sok helyen kapták az emberek e választ: nincs, egy következtetést mégis levonhatunk belőle: megnövekedtek az igények, mert jobban élünk. Varga Tibor nak egy kis vízért, mert a strand területén egyetlen vízcsap van — ez folytatódik hétfőn is, amikor a Vendéglátóipari Vállalat mindkét büféje zárva van. Na és fagylalt? Hétfőn?! Ugyan, ki látott már ilyet? Sajnos, senki. r Uj szerelvény Gyulára Nem egyedüli kirándulóhely a hűsölésre a békéscsabai strand, hanem közelben van a nemrég kiépült fürdőváros, Gyula, a Szana- zug s Gyopáros. Kerékpárok, motorok, gépkocsik karavánja lepte el az utat vasárnap, hogy menedéket keressenek az égető Nap elől. A vasútállomáson pedig még a különvonat sem tudta elvinni a „menekülőket”. Egy hét múlva már jobb lesz, mert egy rendszeres nagy szerelvény viszi a fürdő, zőket Gyulám. Még egy öröm A mentőknél Sárközi főorvos szomorúan mondja, hogy nem tud segíteni. — Soha ennyire kevés hívás, mint ezen a vasárnapon, nem volt. Nem tudok hozzájárulni a riporthoz. — Köszönöm szépen. Az a kérésem, hogy mindig csak ennyit segítsen.. Majnár József Megleckéztetés Érdekes adattal fogadtak bennünket a Söripari Vállalat békéscsabai kirendeltségén: Kilencszer annyi sört fogyasztanak ma az emberek, mint 1938-ban. Aztán megtoldották még egy adattal, amely már azt mutatja, hogy az utóbbi tizenhat esztendőben hogyan növekedett a fogyasztás: 1955. júniusában a Söripari Vállalat Békés megyében 4160 hektoliter sört értékesített. 1961. júniusában pedig 6700 hektolitert. De ezek csak általános adatok. Mennyi sör fogy ma, a kánikulai napokban? Pontosabban azt akartuk tudni, hogy az elmúlt vasárnap a nagy hőség következtében mennyi hűsítő italt fogyasztottak Békéscsabán, pontosabban menynyit fogyasztottak volna? — Őszintén megmondom — válaszolja kérdésünkre Rutkai Jenő, a Söripari Vállalat békéscsabai ki- rendeltségének vezetője —, képtelenek vagyunk kielégíteni az igényeket. Szinte hihetetlenül megnőtt a fogyasztás, amit egyelőre a söripar kapacitása nem képes kielégíteni. Csörög a telefon, kopogtatnak az ajtón, s szinte lehetetlen szót váltani a kirendeltség vezetőjével. — Sört, sört, sört! —• Vasárnap nősül a fiam, tessék már adni 100 liter sört — könyörög egy idős néni. — Kérem, egy csepp sörünk sincs. Akármennyit, de küldjenek! — hallatszik a telefonból az egyik vehdéglátóipari üzem vezetőjének kérése. — Tetszik látni, így megy ez napestig. Dehát a nincsből én sem adhatok. — Mennyi sör maradt mára, azaz hétfőre? — Nagyon kevés. Összesen körülbelül nyolcvan hektolitert tudunk ma kiadni, ha megkapjuk Budapestről. De ez is kevés. Valószínű, ma este is sörhiány lesz Csabán. (Sajnos volt). Az ebédhez jut sör Éppen akkor léptünk be az állomás éttermébe, amikor Nádasi Ignácné, az üzlet helyettes vezető, je telefonon követelte: — Nem bánom, akármennyit, üvegest vagy hordóst, de küldjenek ki, mert nem tudjuk kiszolgálni az u tasokat... Tehát tegnap délelőtt itt is baj volt a sörellátással. De nem futotta vasárnap sem. Ahogy Kovács István, az üzlet vezetője mondja, még egyszer annyit ki tudtak volna mérni a kánikulai vasárnapon, mint amennyi rendelkezésükre állt. — Annyit azonban kiverekszünk, hogy ma, hétfőn is jut egykét üveggel az ebédhez és a vacsorához. Tessék Jaminába • •• • jonn * Az erzsébethelyi sörkertben egészen más a helyzet. Szilárd László- né büszkén mondja, hogy bár szombaton és vasárnap 1300 liter sört mértek ki, maradt annyi, A nagy melegben megszáradt gabona könnyen tüzet fog. Ez történt tegnap, vasárnap Békés megyében is. A vonat kéményéből kijövő szikra négy helyen okozott tüzet. Szerkesztőségünket telefonon hívta fel a Békés megyei tűzoltóparancsnokságról Koszta százados élvtárs. Elmondotta, hogy a legsúlyosabb . eset Mezőhegyesen a bélsőkamarási pusztán történt. A kipattanó szikra meggyújtott egy 104 holdas búzatáblát, amiből két hold teljesen leégett. A tüzet észrevevő Kovács Antal mezőkovácsházi lakos az oltás közben elsőfokú égési sebeket is szenvedett. A többi bárom tűz nagyobb anyagi kárt nem okozott. Mint szokás szerint, június 27-én délben is beültem a békési földművesszövetkezet éttermébe ebédelni. A mellettem lévő asztalnál ismerős arcra bukkantam. Egy erősen napbarnított, harminc év körüli tarhosi paraszt- ember ebédéit ott komótosan, ahogy mondani szokás, amúgy „paraszt módra”, a pörköltet kanállal ette, és nagy falat kenyeret harapott hozzá. Nagyon éhes lehetett, mert egy adag nem volt elég neki, hát kért egy másikat is. Ennek elfogyasztása után megelégedetten tolta el maga elől az üres tányért és igen hangos „pincér úr” megszólítással egy üveg sört rendelt. Mindjárt össze is számoltatta az elfogyasztott ebéd árát. A kisfiús arcú, göndörhajú pincér nagy igyekezettel vetette papírra és számolta össze az összeget. Az ember kézbe vette a blokkot, nézegette, nézegette hol a papírt, hol a meglepett arcú pincért. — Azonnal fizetek, csak előbb utánaszámolom — szólt az ember és elővette nadrágzsebéből a feltűnően szép töltőtollat, elkérte az asztalomról az étlapot és nagy szakértelemmel böngészgetni kezdte. A használatlanul maradt szalvétára jegyezgetett, s a művelet végén elégedetlenül csóválta a fejét. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen eredménnyel jár az „utánaszámolás", de úgy látszik észrevette, hogy nem éppen illő módon figyeltem a működését, mert erősen rámnézett. Erre látszólag abbahagytam megfigyeléseimet, de a fülemet annál jobban hegyeztemf azonban így csak szófoszlányokat hallottam a pincérrel történt beszélgetéséből. „Tévedni emberi dolog, de azért...” — hallottam a recsegős hangot és a pincér „köszönöm szépen, bocsánat...” szavakkal történő mentegetőzését, amint eltette a pénzt. Ügy látszik, ez azonban nem elégítette ki az embert, mert Miska bácsival, az idősebb pincérrel is szóba elegyedett és széles taglejtéssel magyarázott. Közben fel is állt és megkérdezte, hogy merre találja az irodát, mert beszélni akar a főnökkel. Ezen már igazán felháborodtam magamban, hiszen minden ember tévedhet, főleg, ha egy fiatal, még gyakorlatlan pincérrel állunk szmben. Hogy lehet egy emberben ennyi rosszindulat, ennyi embertelenség! v Alighogy ezt végiggondoltam, már jött is az ember mosolyogva, feltűnően körülnézett, szedte a holmiját és hangos köszönéssel eltávozott. Rettentően furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hát megkérdeztem a pincért: — Mi történt? Láttam, hogy az ember bement az irodába panaszt tenni. Mosolyogva, majdnem nevetve felelte: — Tévedésből kevesebbet számoltam neki, erre beküldte az étterem vezetőjét, hogy „leckéztessen” meg. Hát ilyenek is vannak kérem. Papp Irma Békés ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■>■■■■■>■■■■■■■■■■■■■■■■MISI■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■> cA címzetes tudóiidilidú hús (Monológ) Jónapot kívánok! Kérem, engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Döhöme Ödön címzetes autótulajdonos vagyok. Hogy miért csak címzetes? Hja, kérem, hosszú lenne azt elmesélni, de röviden — ha kíváncsiak rá — megpróbálom. Tessék idefigyelni! Ügy kezdődött az én történetem, mint annyi szép mese. Mese, ami könnyen, nagyon könnyen tragikusan végződik, ha... De ne dobjuk ki az indexet, kérem, és ne kanyarodjunk a dolgok elé... Szóval, ösz- szegyűjtögettem némi pénzmagot, ahhoz hozzácsaptam a feleségem. nagyapjának eladott házából ránk- testálódott részt — bagatell 40 ezer fron- csi az egész — aztán beadtam az igénylést, mert ugyebár nekem életszükséglet az autó, hiszen sem én, sem a feleségem ki nem állhatjuk a vonatot, mert a lelket is kirázza az emberből, mire Balatonfüredre ér... Szóval beadtam az igénylést és vártam türelmesen. Egyszer aztán kaptam egy levelet, hogy a kérésem elutasíttatott. Kanyarintottam egy cifrát, aztán elkezdtem szaladgálni fű- höz-fához, később fához is meg fűhöz is, míg végre megnyugtattak, hogy nincs semmi baj, nekem is lesz autóm, csak keresztelő kérdése az egész... jobban mondva: keresztpapa kérdés... szóval értik ugye. Űjra csak szaladgáltam fűhöz-fá- hoz, de senki sem vállalkozott arra, hogy megöntözzön az új típusú szenteltvízzel. Már egészen odavoltam, -mikor összevetett a jósors Somorkávál, akiről köztudomású, hogy mindent tud és ő gyártotta Gagarinról is azt a napidíjas viccet. Szóval jött felém a kis Somorka és már messziről integetett. — Hát téged mi lelt? Ügy nézel ki, mint aki a saját temetésére gyalogol! Még csodálkozott! Nem kaptam kiutalást és ragyogjak is hozzá, mint a Salamon... pecsétje! Kis híján ráförmedtem, hogy hallgass, te tinó, amikor eszembe jutott, hátha ez a Somorka mégis kisüt valamit. Képzeljék, jól sejtettem! Kisütött! És tudják mit? Vetetett velem négy darab 10 ezer forintos gépkocsi nyereménybetétkönyvet az OTP- nél! Na, mit szólnak ehhez?! De, ha azok is megkérdik, hogy ki a keresztapám, a maradékpénzemen be- szerzek egy pokolgépet és felrobbantom azt a nyavalyás So- morkát. Fel én! Hogy miért ez a nagy hercehurca? Értsenek meg kérem, nem élhet manapság az ember autó nélkül!... Sass Ervin
