Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-11 / 161. szám

4 H ÉPÚJSÁG 1961. július 11.) kedd Három egyetem tanárai kilenc megyében tansbnányozzák a tanácsok és a népfront együttmííködésének formáit, lehetőségeit A népfront-mozgalom sokoldalú tevékenysége június első felében új területtel gazdagodott: három egyetem tanárai kilenc megyében tanulmányozzák a Hazafias Nép­front és a tanácsok együttműködé­sének formáit, lehetőségeit. Az új akcióról a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsénál elmondották: — Régóta foglalkoztat bennün­ket, hogy mozgalmunk hogyan lát­A Békéscsabai Építők Horgász Egyesületének tagjai július 15-ón és 16-án tanyaavatásra készülnek. Köröstarcsa és Gyoma között, a Körös-part bal oldalán, a 81-es ki­lométerkőnél, a Maász-tanya szomszédságában új horgásztanyát építettek. A több éven at húzódó építkezést az idei tavaszon fejez­ték be, s ez épület ünnepélyes bir­tokba vételére a már említett na­pon kerül sor. A tanyaavatást hor- gászversennyél kötik egybe. A horgászversenyen részt vesznek a megye testvéregyesületeinek tagjai, alak anyagiakkal is segítet­ték az építők horgász egyesületét, a horgásztanya építésében. Az építők horgász egyesületének vezetősége a tanyaavatásra gaz­dag programot állított össze. Jú­lius 15-én délután 14 órakor kez­Tótkomlóson egy régi épület át­építésével egészségház készült el mintegy félmillió forintos költség­gel. Az új egészségházban a na­pokban megnyílt a központi kör­zeti orvosi rendelő: két felszerelt szakrendelő-helyiségben a község három körzeti orvosa váltakozva fogadja a betegeket. A korszerű épületben ezenkívül gyermekszak­orvosi és zöldkeresztes tanácsadó állomás áll a lakosság szolgálatá­ja el egyik legfontosabb feladatát, a tanácsok államhatalmi és tömeg- szervezeti tevékenységének támo­gatását. Az együttműködés már eddig is több eredményt hozott. A tennivalók azonban lényegesen sokrétűbbek. Ezért az Elnöki Ta­nács és a kormány illetékes szer­veivel egyetértésben elhatároztuk, hogy az ország néhány megyéjé­dődik a horgászverseny, ez 16-án 12 óráig tart. Ekkor tartanaik ered­ményhirdetést. Közben 1.5-én es­te szalonnasütést rendeznek és tábortüzet raknak. Vasárnap, jú­lius 16-án 13 órakor az avátóün- n épség résztvevői részére közös ebédet adnak. (Az ebédből nem marad ki az ízletes halászlé). Ital­ról, szállás-lehetőségről a vezető­ség szintén gondoskodott. Zsadányban gyermekkora óta őrzi ereklyeként a hajdani betyá­rok emléktárgyait Tóth Sándor öreg juhász. A környéken valami­kor a Sárrét nádrengetege és a gászati rendelő. A tervek szerint még TBC-gondozót is berendez­nek az épületben az ősszel, és ki­sebb sérüléseket is gyógyító bel­gyógyász orvost szeretnének meg­telepíteni a községben. A magyar és szlovák anyanyel­vűek lakta község főterét parko­sították, megkezdték egy meddő kőolajfúrásból bőven feltörő 86 Celsius fokú termálvíz bevezeté­sét a helyi fürdőbe. A mélyépítési helyzetet, összegyűjtjük a kiala­kult jó módszereket és tapasztala­tokat A három egyetem tanáraiból, tanársegédeiből és Pécsett ötöd­éves hallgatókból, valamint a he­lyi tanácsok és népfront-bizottsá­gok vezetőiből, aktivistáiból há­rom, egyenként 25—30 tagú társa­dalmi bizottság alakult. Ezek a testületek az ország kilenc me­gyéjében sokoldalúan megvizsgál­ják a népfront és a tanácsok együttműködésének három legfon­tosabb területét. A Szegedi Tudo­mányegyetem csoportja, többek között Békés megyében számba veszi a tanácsok állandó és ide­iglenes bizottságainak nyújtott tá­mogatás formáit, módszereit, he­lyi jellegzetességeit. A tapasztalatokat, amelyeket addig is több munkaértekezleten vitatnak meg, írásos tanulmány­ban összegezik. (MTI) ma már csak mutatóba maradt őstölgyek sűrűje a betyárok — köztük a híres Fábián Pista — búvóhelye volt. A szegénylegé­nyek gyakran jártak az erdőszéli juhásztanyákon, így Tóth Sándor apjánál és nagyapjánál is. A pász­torok nem mertek ujjat húzni a fegyveres betyárokkal — bosszú­juktól is tartva részben. — A ven­déglátásért pedig megfizettek a „pusztai lovasemberek”. Nem egyszer használati tárgyaikat is otthagyták hálából, vagy feledé- kenységből a pásztortanyán. Így került Tóth Sándorék birtokába is több emléktárgy, így például fa­ragott botok, sarkantyús csizma, betyárlovak béklyói, ruhadarabok és egyebek, amelyek közül néme­lyiket Fábián Pistáénak tulajdo­nítanak az apáról fiúra szálló ha­gyomány szerint. Az öreg zsadányi juhász a fa­lusi esteken sokat mesél unokái­nak a régi szilajéletről s néha előveszi a betyárholmikat, ame­lyeket nagy becsben tartott idős koráig. Mivel azonban sem fiai, sem unokái nem folytatják már őseik mesterségét, ezért Tóth Sán­dor úgy határozott, hogy az örök­re letűnt szilajpásztor élet és be­tyárvilág emlékeit odaajándékoz­za valamelyik megyebeli múze­umnak. A nőtanács javasolja... Mindenütt gond, hogyan vonják be a nők még szélesebb tömegeit a közéleti tevékenységbe, a moz­galmakba, a tömegszervezetekbe és a legöntudatosabbakat a párt­ba. Erről a témáról beszélgettünk egyik nap a sarkadi járási pártbi­zottság irodáján, amikor szóba jött, hogy a járásban 1410 párttag közül mindössze 217 a nők száma. Elmondották az elvtársak, hogy a nőtanácsban készítettek egy ter­vet a nők politikai nevelésére és arra, hogy jól dolgozó nőket ja­vasolnak a párt felé tagjelöltek­nek, tagoknak. A sarkadi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetből a helyi nőtanács, a járási nőtanáccsal együtt régeb­ben ajánlott is hét nőt a pártba felvételre. Az ilyen irányú tevékenység azonban nem vált állandóvá és nem terjedt el a nőtanácsokban. Kérdés: miért nem általánosít­ják ezt a jó módszert? — Nincs hozzá idegem — hal­lottam egy asszony kifakadását, amikor feltűnően csintalan gyer­mekéről volt szó. Mindkét szülő dolgozik. Az apa vidékre jár, az anya üzemben, felelősségteljes beosztásban dolgozik. — Tudja, ez már sok, amit ez a gyerek csinál — mondja, és ömlik belőle a panasz. — Hogy mennyi gond van ezzel a gyerek­kel. És ha még több lenne?!... Hajaj!... Elég egy is. Amíg az is­kolában volt, már kora reggel kezdődött. Kelteni, öltöztetni, en­ni adni neki. Aztán tízórait cso­magolni. Délután pedig kezdő­dött elölről. — Anyu, éhes va­gyok. Enni kérek. Most zsíros kenyeret, most tojást, máskor tejet és ez így megy naponta. Hol ezt, hol azt kér. Hol ezért, hol azért nyaggat. Ha azt kérem segítsen, menjen a boltba, vagy vízért, duzzog. Csak látná! Mint­ha bizony azért lennék, hogy őt kiszolgáljam. A tanév alatt azért nyaggatott, hogy kérdezzem ki. Nincs is ne­kem egyéb gondom! Már a hideg is kilelt, amikor előjött ilyen ké­réssel. Nem elég nekem az üzemben? Hát miért vannak a pedagógusok? Nem? Neveljék ők, ez a dolguk. Nekem hogyan kell nevelni? Én nem értek a pedagógiához. Most meg itt van ráadásul ez a táborozás. Tudom is én, mi kell oda, s a fiam egyre csak nyag­gat. Még ez kell, még az kell. Azt sem tudom, hol áll a fejem én ebbe belebolondulok. Minek találtak ki ilyet? — fakad ki vé­gül az asszony, de aztán hozzáte­szi: — Azért jobb lesz, hogy már végre elmegy arra a két hétre, legalább addig nyugtom lesz. Megdöbbentő ez a besszéd, s hirtelen sok-sok mondanivalóm lenne. De talán meg. sem értené, hogy a gyermeknevelés elsősor­ban a szülő feladata; hogy az is­kola csak segítőnek állhat oda a jövő emberének nevelésében; hogy türelem kell a gyermek- neveléshez, s ez a szülőnél foko­zottabban kell, hogy meglegyen, mint a pedagógusnál, akire 20—30 idegen gyermek nevelését bízták; hogy nem csak határta­lan türelem, de nagy-nagy sze- szeretet kell a gyermeknevelés­hez és hogyan várja el ez a szü­lő, hogy a pedagógus türelemmel nevelje a gyermeket, ha a szülő a saját egyetlen gyermekét is tehernek érzi? Szerencsére kevés szülő van, akinek ezt kellene magyarázni, de jó, ha erre is gondolunk és néha eszünkbe jut, amikor ta­lán tehernek érezzük a gyer­meknevelés mindennél szebb feladatát és nagyon szeretnénk áthárítani azt a pedagógusra. K. J. ra, s rövidesen megnyílik a már felszerelt felnőtt- és gyermekfo­vállalat 1600 m hosszúságban fek­teti le a csöveket a fürdőig. \}()itinijeik h e fi Olvasom, hogy az Egyesült Államok rá- diószaküzleteiben óri­ási szenzációt keltett egy új cikk, mely forradalmasítja a te­levízió-nézést. És mit gondolnak, van valami köze ennek az új árucikknek a rá­diótechnikához? Ör­dögöt! De hogy ne fur­dalja tovább a kíván­csiság a Kedves Ol­vasó oldalát, gyorsan elárulom, miről van szó. Az USA rádióbol­tok új szenzációja — fogóddzunk meg — a beépített világítással ellátott palatábla. Igen: pa-la-táb-la! Hogy mit keres az USA-ban ilyen „ősko­ri” taneszköz? (Mert ugyebár az nem sokat modernizál rajta, hogy világítani is tud, hiszen gyerekko­runkban, ha szerez­tünk egy zseblámpa­elemet meg egy kicsi körtét, csináltunk mi is efféléket! Emlék­szem, én egyszer a szekrényt világítot­tam ki belülről, kap­tam is drága jó anyámtól két olyan pofont, hogy a sze­mem szikrákat szórt, de akkorákat, hogy még a kicsi, fénylő zseblámpakörte is el­halványodott irigysé­gében.) Félre gyerekkor, ugorjunk csak vissza a jelenbe és a „Pres­se” legfrissebb szá­mának szenzációjá­hoz. Szóval: világítás palatábla. Egy katta­nás: világít. Még egy kattanás: elalszik és nem világít. Gyerme­kek zöme lehet egy ilyen palatáblán házi­feladatot csinálni! (Igaz, hogy a mi gyermekeink azt sem tudják, mi az a pala­tábla, mert ugyebár, ilyen előkelő és prak­tikus taneszközt, mint amilyen a pala­tábla is, nem lehet egy magyar gyerek­nek, mi ahhoz — szegények vagyunk. Hátmég a világítás palatáblához!) Ez va­lami új, nagyszerű! Volt már világító ci­pősarok, gomb, szent­jánosbogár, óramu­tató és ex libris, de palatábla (kitt-katt!...) az még nem. Persze, hol is találhatták volna ki másutt, mint Amerikában, Made in USA. De miért? Hogy a gyerek elszórakozzon a világító kapcsolójá­val, ha nagyon unal­mas a leckéje vagy eltörött a palavessző­je? (Palavesszo! Lám, ez is hiánycikk ná­lunk és még legyen az ember elégedett!...) Nos, nem ezért talál­ták ki! ... Kapaszkodjunk egy kicsit! Hopp! Máris New Yorkba vagyunk, (csak csen­desen feltűnés nél­kül, mert még majd valami titkosrendőr a vízumot kéri). Szó­val New Yorkban sé­tálunk Kedves Olva­só és nézze, éppen itt egy rádiósbolt is, mi­lyen szép a kirakat, ugye, no igen, persze és ott, ott a világítás palatábla, ott a sár rokban! Mellette a felirat: „Vegyen gyer­mekének világítás pa­latáblát, hogy nyu­godtan nézhesse a te­levíziót! A gyermek is jól jár, ön is!” (Lelki füleimmel már hallom is, hogy Krampács Ödön mo­rog: „Ez igen! Gon­dolnak az emberre!... De nálunk? Még egy vacak palatáblát sem lehet kapni, nemhogy világítását! Hiány­cikk!...) Milyen jó, hogy a Krampács Ödönök is lassan „hiánycikkek” lesznek. Apropó: de kinek fognak hi­ányozni?' Sass Ervin ben megvizsgáljuk a jelenlegi Uj horgásztanya a Körös mentén Központi egészségház épüEt Tótkomlóson Betyár-ereklyék egy zsadányi öreg juhásznál

Next

/
Oldalképek
Tartalom