Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-11 / 161. szám
2 ti É P ÚJ S Á G 1961. július 11., kedd A pártszervezet és a műszakiak kapcsolata a Gyulai Harisnyagyárban Megyénk egyik legnagyobb textilüzeme a gyulai Harisnyagyár, ahol több, mint ötven műszaki vezető irányítja, segíti a tervek teljesítését. S hogy jól segíti, ezt bizonyítja az az eredmény, melyet az első félévben elért a gyár kollektívája. 1961 első hat hónapjában mintegy félmillió pár harisnyával termeltek többet, mint tavaly ugyanezen idő alatt. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy számos új automata gépet kapott a gyár, de hozzájárult a régi gépeken bevezetett rengeteg újítás is. Az értéknövekedést — a múlt évihez viszonyítva hétmillió forinttal termeltek többet — kétharmad részben a munka termelékenységének emelése eredményezte. Kézzelfoghatóan ehhez adtak nagy segítséget a munkásoknak a műszakiak. Néhány üzemünkben észlelhető olyan gyakorlat, hogy amikor egyes munkások kifogás tárgyává tesznek valamit (a közelmúltban például a normarendezés néhány intézkedését, s ezt szóvá teszik a műszakiak előtt, azok csak vono- gatják a vállukat és magukról elhárítva minden intézkedést, a vállalat vezetőségéhez vagy a párt- szervezethez küldik felvilágosításért a szót emelőket. A gyulai Harisnyagyárban a pártszervezet és a műszakiak jó kapcsolata révén nem ez a helyzet. A pártvezetőség ebben az üzemben jól foglalkozik a műszaki gárdával, nemcsak azért, mert közöttük tizenkét párttag van, hanem elsősorban azért, mert tudja: nagyon sok múlik a műszaki vezetőkön a termelés növelésében. Maradjunk az előbbi példánál. Mikor a Harisnyagyárban sor került a normarendezésre, Borbély Jánosné párttitkár részt vett a műszakiak értekezletén és külön is beszélgetett a művezetőkkel, hogy ha valami probléma lesz, értetlenség, rossz hangulat, miként reagáljanak arra, s kihez forduljanak tanácsért. A pártve- zétőség minden esetben megbeszéli az tízem előtt álló fontos feladatokat a mAszaki vezetőkkel. Így tett a takarékosságról szóló párt- és kormányhatározat megjelenése után is, s a közös megbeszélésnek hatásaként indult el a gyárban egy mozgalom, az anyagtakarékosság érdekében. Ennek lényege, hogy ma már teljesen ledolgozzák az orsókról a fonalat, az új szálat a régi végszálhoz kötik, s ezzel elkerülik azt a gyakorlatot, ami azelőtt volt a gyárban, hogy ujjnyi vastag fonalú orsók kerültek reszlibe. Másik formája a pártszervezet műszakiakkal való foglalkozásának az a módszer, melyet igen eredményesen folytatnak már hosszab idő óta Borbély elvtársnő- ék. Minden hónapban sor kerül valamelyik üzemrész munkájának értékelésére a pártvezetőségi ülésen, s ezt brigádvizsgálat előzi meg. A brigádban, mely elkészíti a jelentést, részt vesz egy vezetőségi tag, egy, az illető üzemrészben dolgozó jó munkás és az üzemrész művezetője. Az értékelésre meghívják mindkét műszak üzemvezetőjét és a főművezetőt is, valamint néhány pártonkívüli munkást. A brigádvizsgálat jelentése alapján tárgyalják az üzemrész munkáját, de szót kapnak a megbeszélésen azok a dolgozók és művezetők is, akik nem vettek részt a jelentés előkészítésében. A legutóbbi értékelésen például azt állapította meg a pártvezetőség, hogy a fejelőben elégedetlenek a dolgozók, mert az a hír terjedt el, hogy tíz fillérrel több lesz a 6191- es cikk normája, s azt még mindig nem vezették be. A pártvezetőség a jelenlévő műszakiakkal együtt állást foglalt, hogy ennek jelenleg egyáltalán nincs alapja, s Toldi György főművezető is - hasonló véleményen volt. Az egységes állásfoglalásnak a szellemében magyarázták meg később a fejelőben a párttagok és a művezetők, hogy egyelőre szó sem lehet semmiféle új normarendezésről, amit meg is értettek a dolgozók. A műszakiak és a pártszervezet jó kapcsolatának eredménye az, hogy a műszakiak részt vesznek minden társadalmi munkában, amelyet az üzem vállal a város szépítésében vagy a termelőszövetkezetek segítésében. A maguk üzemrészében ők szervezik a társadalmi munkát és a területen brigádvezetőkké lesznek. De aktív segítői a társadalmi mozgalmaknak, tömegszervezeteknek is. Toldi György például az MHS üzemi csoportjának kiképzője, s a többiek is főleg az MHS-munkában vesznek részt. Azért élő és eleven a kapcsolat a műszakiak és a pártszervezet között, mert kétoldalú. Nemcsak a pártvezetőség keresi fel szinte naponta a művezetőket, hanem fordítva, ők is megkeresik a pártszervezetet, ha valami problémájuk van. A Harisnyagyárban minden negyedévben változik a terv. Az új negyedévi tervek teljesítéséhez bizonyos átszervezéseket, a munkások némi átcsoportosítását kell végrehajtani. Senki sem szereti, ha Indokolatlanul egyik munkahelyről a másikra mozgatják, ezért ezeket az átcsoportosításokat politikai munkával kötik össze. A művezetők ilyenkor felkeresik Borbély elvtársnőéket és együtt beszélik meg az áteső• portosítási tervet, általában a termelési problémákat. De felkeresik egyéni kérésekkel, javaslatokkal is a pártvezetőséget a művezetők. Juhász Antal például nemrégiben azzal a kéréssel jött, hogy volt ugyan kórházban, de úgy érzi, még mindig beteg, s csak a párt tudna rajta segíteni. Szeretné, ha alaposabb kivizsgálás végett lehetővé tennék számára Borbély elvtársnőék, hogy a szegedi klinikára kerüljön. A pártvezetőség elintézte Juhász Antal kérését, aki Szegedre, majd Pestre került, és alapos kezelés után most már maga is úgy érzi, hogy meggyógyult. Hazajövet Juhász elvtárs azzal az új kéréssel állt Borbélyné elé, hogy most már vegyék fel őt is tagjelöltnek. Eddig azért nem jelentkezett — mondotta —, mert beteg volt, s úgy sem tudott volna pártmunkát végezni. S Borbély elvtársnő hiába kérlelte, hogy ezután se terhelje magát, Juhász Antal nem állt el szándékától, s azóta tagjelöltnek fel is vette a taggyűlés. Jönnek olyan kérésekkel is a művezetők, hogy ezt vagy azt a dolgozót segíteni kellene, mert családi okok, betegség vagy valami más miatt átmenetileg nehéz helyzetbe került. A műszakiak ilyen módon is jó kapcsot jelentenek a párt és a dolgozók között. Ez a jó kapocs megmutatkozik a pártszervezet nemrég kiadott és a jövőben havonta megjelenő üzemi híradójában is, amelynek szerkesztője Laczkó Lajos művezető és munkatársi gárdáját is zömében a műszakiak adják. Varga Dezső Ünnepség a mongol népi forradalom 40. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány a mongol népi forradalom 10. évfordulója alkalmából hétfőn délután ünnepséget rendezett a Május 1. Ruhagyárban. A mongol és a magyar himnusz elhangzása u(án Nagy Józscfné könnyűipari miniszter nyitotta me g az ünnepséget, majd Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Hrnsessy szombati besz&ííaek nyugati visszhang^ séget az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről és a leszerelésről folytatott tárgyalások eredménytelenségéért. Július 9. (MTI) A nyugati sajtó terjedelmesen foglalkozik a szovjet miniszterelnök szombati beszédével. A lapok véleményét az alábbiakban közöljük: WASHINGTON A hidegháborús politika vonalának megfelelően Hruscsov szombati beszédéből az első kommentárok csak azt emelik ki, hogy a szovjet miniszterelnök bejelentette: felfüggesztik a szovjet hadsereg létszámának tervezett csökkentését. Beszédének arra a részére vonatkozólag, amelyben Hruscsov hangsúlyozza, a Szovjetunió változatlanul folytatja békepolitikáját és felszólítja a nyugati hatalmakat, hogy tárgyalások útján oldják meg a német kérdést, a kommentárok alig tesznek megjegyzést. A New York Times egyik vasárnapi vezércikkében szintén arra használja fel a szombati Hrus- csov-beszéd katonai vonatkozású bejelentéseit, hogy azok alapján a Szovjetunióra hárítsa a felelősLONDON Az angol sajtó józanabb hangot üt meg, mint az amerikai. így például a Sunday Telegraph Hruscsov szombati beszédéről azt írja, hogy az válasz Kennedynek arra az intézkedésére, amely az amerikai fegyverkezési kiadások növelését tűzte ki célul. HYANNIS PORT Kennedy elnök szombaton közel ötórás megbeszélést folytatott Rusk külügyminiszterrel, McNamara hadügyminiszterrel és Taylor tábornokkal, Salinger sajtótitkár a megbeszélésekről csak annyit mondott, hogy azok Berlin, Németország és Délkelet-Ázsia problémáival foglalkoztak. Szóba került Hruscsov kremli beszéde is, de ahhoz nem fűztek kommentárt, mert „nem volt idő a beszéd teljes szövegének áttanulmányozására” — mondotta Salinger. A semlegesség: Adenauer mumusa München Adenauer nyugatnémet kancellár a Keresztényszociálista Unió müncheni nagygyűlésén ismét állást taglalt a semleges Németország megteremtése és békeszerető politika folytatása ellen, valamint a hidegháborús politika folytatása mellett kardoskodott. „Az ég szerelmére, mi történne, ha egy semleges Németország alakulna!” — kiáltott fel a kancellár, majd dühösen tiltakozott az ellen, hogy Németországot atomfegyvermentes övezethez csatolják. A kancellár elutasította Hrus- csovnak azt a javaslatát is, hogy kössenek mindkét Németországgal békeszerződést. London John Selssor brit légi marsall a Sunday Times-ban megjelent cikkében felszólítja a bonni kormányt, ismerje el a Német Demokratikus Köztársaságot, majd kijelentette, nem tud egyetérteni azzal, hogy Hruscsovnak a nyugatberlini kérdés megoldására tett javaslatait Nyugait-Németország- ban háborús fenyegetésekre használják feL Vasárnap délelőtt a mezőberényi határban (Folytatás az 1. oldalról) borzott a szalmagyűjtőre? — kérdezem Csipke Józseftől. — Félnek a portól. Molnár Juliannának különösen szokatlan ez. A Szegedi Pedagógiai Főiskola harmadéves hallgatója, édesapja helyett dolgozik. — És csak ma? — kérdezem a jövendőbeli tanárnőtől, aki kiléte felfedezése után levette a porvédő jelmezt. — Nemcsak ma, hanem amíg az aratás tart, kijövök majd’ mindennap. — Meddig tart a mai műszak? — Mivel vasárnap van, délután 5 és 6 óra között hagyjuk abba, — válaszolták a kombájnosok. — Ügy látom, az aratás jó kezekben van, s jól haladnak — fordultam Braun elvtárshoz. — így halad a szalmalehúzás és a tarlóhántás is? — Azzal nem dicsekedhetünk. Az aratásra állítottunk minden erőt. Azért 220 holdon már elvégeztük a tarlóhántást, s 15-e után hozzálátunk a nyári mélyszántáshoz. Addigra lekerül a kombájnszalma jó része. — Ügy látszik, ma sem zavarja meg az aratókat az eső. 7— Ma már aligha esik — hordozta körül tekintetét az égbolt kupoláján Braun elvtárs. — Nem mondom, elkelne az eső, de még nincs baj a kukoricával, akár két hétig is kibírja csapadék nélkül. A szomszédos Hidasháti Állami Gazdaság dolgozói egy közeli táblán abbahagyták az aratást, elhalt gépük zúgása. Ä mezőberényi Dózsa Tsz-ben arató kombájnnak is már csak egypár fordulója van egy megkezdett táblában. A vasárnapra való tekintettel ma csak a déli egy óra feléig aratnak. Eddig még nem volt vasárnapi pihenő, s naponta 13—14 óra hosszán át aratnak. — A jövő vasárnap már pihenhetünk — újságolja Kovács István zsákos —, akkorára befejezzük az aratást. Kukk Imre — Hát akkor én is kimennék veletek — állt fel a járási küldött és csatlakozott az útra készülődő tsz-elnökhöz meg a helybeli párttitkárhoz. — Gyere csak, legalább megnézed, hogyan dolgozik az új szovjet kombájn — helyeselt az elnök. — Azt már én láttam, hogyan dolgozik az új szovjet kombájn — felelte a kiküldött, miközben letörölte homlokáról a gyöngyöző verejtéket és indult kifelé az irodából. — Nem elég az ilyesmit egyszer látni — bizonygatta az elnök és nagyokat lépve előre rohant, ezek ketten meg- hökkenve néztek utána. A folyósó végén aztán hirtelen megállt és visz- szaszólt: ilyen gyorsan halad... ahogyan én most mentem — büszkélkedett az elnök. — Engem most más is érdekel — felelte a kiküldött, s nem tudni, a nagy meleg miatt vagy SzíihnahlLázás másért, bosszúsan megvakarta a fejebúbját. — A mezőn mindent megnézhetsz, ami tetszik — biztatta a titkár. — Azt is szeretném látni, ami nem tetszik — szólt epésen a kiküldött, mire a két helybeli elnevette magát és egyszerre vágták hátba, csak úgy barátságosan mondván, amióta a szövetkezet egyesült, rendben mennek a dolgok. — Jó, jó, ezt én is tudom — felelte amaz kényszeredetten mosolyogva, mert eszébe jutott, mit mondtak neki a járási pártbizottságon, mielőtt elindult ebbe a községbe, pontosan saját szülőfalujába. Miután a kocsi kipor- zott velük a határba és megállt az új kombájn közelében, kiszálltak. Az elnök boldogan nézett széjjel. — Mit szólsz, Lakatos elvtárs? — kérdezte, miközben a szeme elégedetten csillogott az új robusztus gép felé, mely úgy falta a kalászt, mint a nagyon éhes ember az első falatokat. — Szépen haladnak — szólt elismerően a kiküldött, de a szeme a távolba kutatott: — Hogy megyen a szalmalehúzás? Megszerveztétek? Ügy látom, azon a másik táblán még ott van — mutatott a távolba. — Mi van ott? — néztek egyszerre a mutatott irányba a helybeliek. — Szalma — ismételte a kiküldött. — Most te azt hiszed, Lakatos elvtárs, hogy nem szerveztük meg a szalmalehúzást — nézett megsértődve az elnök a járási kiküldöttre. — Hát megszerveztétek? —Nem. — Akkor meg miért baj, ha én azt hiszem, hogy nem szerveztétek? — Mert nem mi vagyunk a hibásak. — Hát ki7 — A Budapesti Mákgubó Kerekítő Vállalat dolgozói. Ugyanis itt a levél, melyben megígérték, hogy lejönnek és elvégzik a szalmalehúzást. — Hol az a levél? — Itt e, húzta elő a belső zsebéből a levelet az elnök, és a járási kiküldött orra alá tolta. — De hiszen ez egy 1959-ben keltezett levél — kiáltott fel meglepetten Lakatos és nem állta meg, hogy el ne nevesse magát. — Micsoda? 1959-es? — Az hát. — Ejnye a hét szentségit — hördült fel az elnök és egész közelről megnézte a dátumot. — Hogy az a menydörgős ménkű csapjon le, nem megmondtam, hogy az az új takarítónő nem meg- bízható. Hát nem egy régi levelet tett a* íróasztalomra... B. Z.
