Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-11 / 161. szám
BÉKÉS MEGYEI 1961. JŰLIUS 11., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM * ára 90 fillér * w Világ proletárjai, egyesüljetek! Minél több nyári mélyszántást! Csaknem 120 holdon fejezték be ax aratást megyénkben — Éjjel is aratnak a kombájnok több járásban — Megyénkben eddig csaknem 120 ezer holdon fejezték be az aratást a termelőszövetkezetek nagy tábláin. Legtöbb helyen kaszára érett már a zab és a tavaszi árpa is, ezért meg kellett gyorsítani az aratás ütemét. A sarkadi, orosházi és szarvasi járás számos termelőszövetkezeti községében éjjel is aratnak-csépelnek a kombájnok. A geszti Egyetértés Tsz nagytábláin két műszakot szerveztek kombájnA 11. vasutasnapi ünnepség Békéscsabán Vasárnap reggel 6 órakor a békéscsabai vasútállomáson és a MÁV-lakótelepen zenés ébresztővel köszöntötték a XI. vasutasnap alkalmából a vasutas dolgozókat. Délelőtt 9 órakor a MÁV Vécsy utcai művelődési otthonában rendeztek ünnepséget, amelyen a vasutasokon kívül több hozzátartozó is részt vett. Ott volt az ünnepségen Lipták Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Palyik György, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Várai Mihály, a városi pártbizottság munkatársa, Hankó Pál, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának közgazdasági felelőse, Vajda János, a Vasutas Szakszervezet megyei bizottságának titkára és Benkó Pál, a vasutas csomóponti pártbizottság titkára. Farkas Jánosnak, a vasutas csomóponti pártbizottság tagjának megnyitója után Lipták elvtárs mondott ünnepi beszédet. Először a nemzetközi helyzet időszerű Vasárnap délelőtt a mezőberényi határban Kiosztották az első diplomákat a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképzőben tehergépkocsi- és vontató-karavi* nők szállítják a gabonát a kombájnszérűkre. Naponta több mint hatvan vagon búzát tisztítanak a kombájnszérűk gépei. Csupán ez az egy gazdaság 500 vagon kiváló minőségű búzavetőmag fémzárolására készül. Megyénk területén vasárnap sem szünetel a munka; legalább 8 ezer holdról vágják 1« a kombájnok és aratógépek ezen a napon a kenyérgabonát. hez ugyanakkor mintegy ezerrel kevesebb kocsit használtak fél. Lipták elvtárs beszédében arra kérte a vasutasokat, hogy lelkiismeretesen készüljenek fel az őszi szállítások zavartalan lebonyolítására. A vidéki vasútállomásokon szintén ünnepségeken emlékeztek meg a vasutasnapról. Az elmúlt héten Körösladány- ban határszemlén voltam. A Magyar—Vietnami Barátság Tsz ag- ronómusa két kukoricatáblára mutatott. Az egyik derékmagasságú volt, s haragoszöld levelű. A másik alig ért térdig, sápadt-sár- ga levélzettel állt, s lesírt róla, hogy a két tábla a vetés előkészítésében nem kapott azonos munkát. Amikor két ilyen kirívó esettel találkozik az ember, azonnal gondolatai támadnak. Magam is azon töprengtem, hogyan lehet egy termelőszövetkezeten belül ilyen lényeges különbség. Az ag- ronómus nyomban magyarázta: Az egyik tábla még a múlt év nyarán, amikor a búza lekerült róla, mélyszántást kapott. A másik tábla pedig ősz folyamán került a közös határába. Ezen a részen ezernyi parcellát számláltak. Egyik sem volt felszántva. Amint később kiderült, az igen jól fejlett kukorica a gondos munka terméke. Nem kétséges, hogy ettől a kukoricától gazdag termést várhatnak, sokkal gazdagabbat, mint az előbbitől. A gondolatok természetesen tovább gördülnek és egy általános megyei helyzetet igyekszik az ember elképzelni, és feltételezi: ha a múlt évben azokat a kalászos területeket, amelyekbe az idén tavasziak kerültek, nyomban az aratás után felszántották volna, akkor lényegesen fejlettebb kukoricák lennének, mint amilyenek vannak. Egymagában véve a kö- rösladányi példa azt tanúsítja, érdemes a nyári mélyszántás gondolatával foglalkozni, érdemes a gabonatarlókat az aratást követő napokban 30—40 centiméter mélyen felszántani. Ma, amikor az aratás felénél tartunk, elmondhatjuk, hogy a tarlóhántással és a nyári mélyszántással gondok vannak. Gondok, mert a termelőszövetkezetek jórészben egyszerűen megfeledkeznek vagy nem biztosítanak annyi gépet, lófogatot és kézi munkaerőt, amennyivel a kombájnnal aratott területről a szalmát be tudnák rögtön kazlazni. Pillanatnyilag ez a legnagyobb hiányossága a nyári betakarítási munkáknak és ez a hiányosság a későbbi időre tolja a tarlóhántás és a nyári mélyszántás elkezdését. Elegendő talán arra hivatkozni, hogy Dévaványán a learatott 960 holdból — ezt a területet kombájnok aratták — mindössze 300 holdról kazlazták be a szalmát. A Mezőgyáni Gépállomás körzetében is hasonló az arány. A Vésztői Gépállomás körzetében a learatott terület feléről már kazalban a szalma. Füzesgyarmaton és Békéscsabán a kombájnnal aratott területekről folyamatosan vontatják le a szalmát és rakják kazalba. Mindkét helyen az arány éppen fordítottja a dévaványai- nak. Felvetődik az a gondolat, hogy a termelőszövetkezetekben miért maradtak el a szalma betakarításával. Géphiányra nem hivatkozhatnak, mert a tarlóhántásra vagy a mélyszántásra leszerződött területről a gépállomás traktorosai a tábla szélére vontatnák a szalmát, szabad utat készítenének további munkájukhoz. Azonban egyes tsz-ekben, közöttük a mezőkovácsházi járás szövetkezeteiben, nem értenek egyet ezzel a módszerrel. Az itteni közös gazdaságok ugyanis a szalmát nem a tábla szélén akarják tárolni, hanem a közös szérűskertjében. Ez bizony a jelenlegi gépellátottságunkat, mostani körülményeinket figyelembe véve megnyújtja a betakarítás idejét. A gépek teljesítményének jobb kihasználására helyesebb lenne, ha a szövetkezetek vezetői nem idegenkednének a gabonatermő táblákon készítendő szalmakazlaktól. Az őszi időszakban, vagy télen akár fogattal, akár géppel — a kampánymunkákon kívül, a szükségleteknek megfelelően — az állatszállásokra szállíthatnák a szalmakazlakat. Most egy kis előrelátás helyett inkább toporzékolnak s ezzel mintegy útját állják a tarlóhántás és a nyári mélyszántás mihamarabbi elkezdésének. Sok tényező amellett szól, hogy az említett munkaszervezés jobb, helyesebb. Helyesebb, mert a jelenlegi betakarítási munkákban egyik szövetkezet sem tud annyi gépet, fogatot és kézi munkaerőt a szalma kazalbarakásakor állítani, amennyivel elgyőznék 5—10 kilométerre való fuvarozását. A nyári mélyszántás sürgős feladat a tsz-ekben. Sürgős feladat, mert ez a többtermelés alapja, sürgős, mert minden olyan terület, amelyet a nyár folyamán felszántanak, nem igényli majd az őszi mélyszántást, nem lesz kitéve annak, mint tavaly, hogy az eső miatt csak tavasszal lehetett szántani. A most felszántott terület jövő tavasszal alaposabb talajlazítás után (kultivátorozás. vagy disztillerezés) elsőrendű vetőágyat ad. Ha a nyári mélyszántást a tsz-ek az aratást követő hetekben nagy területen befejezik, akkor az őszi betakarítás utáni mélyszántás gondját nagyban megkönnyíti. A betakarítási munkák és ezzel együtt természetesen a tarlóhántás és a nyári mélyszántás jó szervezése elválaszthatalan a párt üzemi szervezeteinek munkájától. Mint időszerű feladatra a tsz pártvezetőségének fel kellene figyelni, vezetőségi üléseken, taggyűléseken alaposan megvitatni, hogy a tarlóhántás és a nyári mélyszántás milyen hatással lehet a következő évi termésre. Bizonyítékként álljon itt a csanádapá- cai Köztársaság Tsz példája, ahol nyári mélyszántásba ősszel olasz búzát vetettek, s alapos talajelőkészítés után holdanként 43,08 mázsa termést takarítottak be. A nyári mélyszántás termést fokozó hatása mellett szól a körösladányi határszemle is. Nem véletlen, hogy a Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezetben a több mint 1200 hold kalászos területből 1200 holdat közvetlenül a betakarítás után nyári mélyszántásban részesítenek. A két kukoricatábla élő bizonyítékul szolgál, hogy szorgalommal, igyekezettel, körültekintő munkaszervezéssel gazdagabb termésre bírhatok a földek — még a gyengébbek is. — Ahol ezt felfedezik, mint Körösladányban is, ott mindent elkövetnek, hogy a nyári mélyszántással jól megalapozzák a jövő évi termést. Dupsi Károly Esőt ígérőén felhős volt az ég vasárnap reggel, s ez gondolkodóba ejtett: kimenjek-e valamelyik község határába vagy sem? Hátha hiába keresek aratókat, a felhős idő, meg amiatt is, hogy már harmadik hete tart az aratás, a vasárnapokat sem kivéve, és talán elfáradtak, megpihennek ma egy kicsit az aratók. Jó részük bizony nem pihent, de akadtak olyanok is, akik szombaton este megígérték, hogy vasárnap reggel korán kint lesznek, hordják, keresztbe rakják a kévéket az aratógép után. Ezt ígérték többen a mezőberényi Előre Tsz tagjai közül is. Dohogott is rájuk Plavecz Mihály bácsi: Széjjel hever a sok drága búzaszemmel telt kéve, de csak egyedül jöttem az ide ígérkező 18 tag közül. A komám, Adamik Pál sem indult, hanem a háztáji kukoricát fattyazni — int fejével a hasonló idős tagtársára. — De mondtam neki: Hagyd azt a faty- tyat Pali, az később is ráér, a kévékben nagyobb lesz a kár, ha nem rakjuk össze. Így aztán itt maradt, s ketten ötvenegy keresztet raktunk össze, pedig még csak délelőtt 10 órára jár az idő. A zetoros, Bencsik Mihály, aki vezetőkből és kisegítő munkásokból egyaránt. A kombájnvezetők 3—4 óránként váltják egymást s úgy tapasztalják, hogy ezzel a módszerrel nem olyan kimerítő a munka. Az Orosházi Gépállomás körzetében több mint 6 ezer holdon vágták le gépekkel a takarmány- cs kenyérgabonát. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság határában 39 kombájn ontja zsákokba a szemet. A dűlőutakon kérdéseiről tájékoztatta a jelenlevőket, majd a vasutasok munkájáról szólott. Többek között elmondotta, hogy a békéscsabai vasútállomás dolgozói az idei első félévben a múlt év azonos időszakához képest 2018 tonnával több árut szállítottak. Igen figyelemreméltó az, hogy a megnagyobbodott szállítási feladat teíjesítéséTegnap délután mejeg ünnepség keretében osztották ki az első diplomákat a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézetben. Az ünnepségen Tóth Lajos, az intézet igazgatója mondott beszédet. A kétéves főiskola végzősei között hatvanegy nappali és négy levelező kapta meg a diplomát. Közülük Daróczi Erzsébet, aki mind a után Plavecz Mihály és Adamik Pál keresztel, reggel hatkor indult a kévekötő aratógéppel, amelyen Reményi Márton látja el a kezelői szolgálatot. Rengeteg kéve sorakozik nyomukban. — Ügy- hajt ez a Bencsik, mintha saját magának aratna — jegyzi meg Braun Márton elvtárs, a tsz elnöke, amint a tábla végén a zeto- rosra várunk. Kelletlenül áll meg az intésre. — Vagy ötven holdat úgy is elvitt tőlem a sok kényszerállás — mondja kissé bosszankodva. — Az este is volt egy törésem, szerencsére benn találtam az éjjeli ügyeletes szerelőt a műhelyben, így aztán mehetek ma is. — Hányadik holdat vágja már? — Tegnap, azaz szombaton este jelentettem a 150. holdat. Kétszáz a normám, de én háromszázat szeretnék levágni, mert jól jönne az az 500 forint jutalom, amit a gépállomás vezetői tűztek ki a legjobb aratógépkezelő részére. — Lesz még annyi aratnivaló, hogy elérjem a háromszáz holdat? — fordult Braun elvtárs felé Bencsik Mihály. négy félévet és az államvizsgát is kitűnő eredménnyel tette le, vörösdiplomát kapott. Daróczi Erzsébetet az intézet minta-óvódájába hívták meg vezetőnek, s el is vállalta a megbízatást. A többiek valamennyien a tiszántúli városokban, tsz-községekben nyertek elhelyezést. Harmincán megyénk területén maradnak. — Rajtad múlik. Az 1620 hold aratnivalónak a felinél tartunk. Vágd ahol éred, hadd szaporodjon a learatott terület. — Rajtam nem múlik, csaknem minden este 10—11-ig megyek — mondja Bencsik Mihály és már indít is. Az ember szinte drukkol neki, hogy elérje a 300 holdas teljesítményt, olyan igyekezet feszül benne. Csakhogy a mezőberényi Előre Tsz-ben arat még ilyen nem titkolt céllal két gépállomási aratógép, ma vasárnap is. Aztán a két kombájnos: Csipke József és Seres Károly is igyekszik minél többet levágni, hogy a legjobb teljesítményt elérő kombájnra kitűzött ezer forintot elnyerjék. Csipke József 250 holdat akar learatni. A kérdésre, hogy sok híja-e még, azt válaszolja, hogy szombat estig 150 holdat vágott le, húsz vagonon felüli szemsúllyal. — Az enyém is annyi, egyszerre kezdünk és végzünk mindennap — szól közbe Seres Károly. — Miféle ielmezes lányokat to(Folytatás a 2. oldalon)
