Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-16 / 140. szám
Barátságban és megértésben akarunk élni minden néppel Hruscsov elvtárs rádió- és televízió-beszéde a bécsi találkozóról Moszkva (MTI) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön este beszédet mondott a szovjet rádióban és a központi televízióban a Kennedy elnökkel való bécsi találkozójáról. Hruscsov beszéde elején megállapította, hogy a kormányfők találkozói, személyes kapcsolataik kialakítása és véleménycseréje rendkívül hasznos. Hasznos a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek közvetlen eszmecseréje is. Ügy véljük, hogy az ilyen találkozások szükségesek, természetesen olyan feltételek mellett, ha a kormányfők az államok közötti béke biztosítására törekszenek — mondotta Hruscsov. — A magunk részéről mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a nemzetközi feszültség enyhülését, az államok kapcsolatainak normalizálását. A különböző érintett kérdések közül elsőnek az általános és teljes leszerelés problémájáról szólt a szovjet kormányfő. Közismert tény — mondotta —, hogy a Szovjetunió állhatatosan és következetesen harcol a leszerelés kérdésének megoldásáért. A szovjet állam évtizedek óta a világ elé tűzi ezt a kérdést. A Szovjetunió már 1922-ben a nagy Lenin kezdeményezésére a genovai konferencián javasolta, hogy valósítsák meg az általános és teljes leszerelést. A második világháború utón, amely annyi gyászt és nyomort zúdított a népekre, kettőzött energiával harcolunk a leszerelés problémájának mielőbbi megoldá. sáért. Az Egyesült Nemzetek Szer. vezetében és e szervezetén kívül is felhasználunk minden lehetőséget arra, hogy kivívjuk a probléma pozitív megoldását, kiküszöböljük az új világháború veszélyét. Mivel azonban a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók a leszerelésre, nem sikerült semmiféle pozitív eredményt sem elérni. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatok, amelyeket a szovjet kormány megbízásából az ENSZ-közgyűlés elé terjesztettem megvitatásra, jó alapot jelentenek a leszerelés problémájának megoldásához. Ha ezeket a javaslatainkat elfogadják, akkor a népek örökre megszabadulnak a fegyverkezési hajsza súlyos terhétől, a pusztító rakéta- nukleáris háború veszélyétől. Kijelentettük — és most kategorikusan megismétlem —, hogy ha a nyugati hatalmak beleegyeznek az általános és teljes leszerelésbe, akkor a Szovjetunió kész elfogadni bármely ellenőrzési rendszert, amilyet csak előterjesztenek. Csakis a legszigorúbb ellenőrzés mellett megvalósított általános és teljes leszerelés viszonyai között lehet elérni a bizalmat és valóban megteremteni az államok békés együttélésének olyan feltételeit, amelyek között egyetlen ország vagy csoportosulás sem fegyverkezhet titokban, hogy más országokat megtámadjon. Hruscsov ezután emlékeztetett arra, hogy június 19-én Washingtonban tárgyalások kezdődnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a leszerelés kérdésé ’ől. „Szeretnénk remélni, hogy ezú-i' 1 végre konstruktív közeledést latunk majd az Egyesült Államok részéről” — mondotta Hruscsov. A következőkben a nukleáris fegyverkísérletek betiltásának kérdéséről szólt. Csaknem három éve folytatunk Genfben tárgyalásokat az Egyesült Államokkal és Angliával erről a kérdésről. Annak ellenére, hogy a tárgyalások során elébe mentünk a nyugati hatalmak egész sereg óhajának, a tárgyalások semmiféle konkrét eredménnyel sem jártak. Most újabb nehézségek merültek fel. A nyugati hatalmak nem hajlandók elfogadni az ellenőrzés formáira vonatkozó javaslatainkat. Mi a lényege javaslatainknak? Kezdetben lehetőnek tartottuk, hogy elfogadjuk a nyugati hatalmak javaslatát, arra vonatkozóan, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetését ellenőrző rendszer végrehajtó szervét egy — a felek közös megegyezése alapján kinevezett — személy vezesse. A kongói események azonban figyelmeztettek, megtanítottak bennünket, hogy amint mondani szokták —, helyén legyen az eszünk. A Kongói Köztársaság kormánya segítségért. fordult az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a belga gyarmatosítók elleni harcában. A Biztonsági Tanács és a közgyűlés ezzel kapcsolatban több jó határozatot hozott. És mi történt azután? Hammarskjöld úr semlegesnek tüntetve fel magát és az ENSZ főtitkári tisztségét felhasználva, a Biztonsági Tanács s a közgyűlés határozatait a gyarmatosítók javára értelmezte és hajtotta végre. A kongói nép tragédiája világosan megmutatta, milyen következményekhez vezethet az ENSZ végrehajtó szervének önkénye abban az esetben, ha ezt a szervet egyedül a főtitkár képviseli. Mindent meg kell tenni, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló cselekmények. Ezt követeli a népek érdeke, a béke megvédésének érdeke. A szovjet kormány éppen ezért arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló szer. ződés végrehajtásának ellenőrzését a három meglévő államcsoport, a szocialista országoknak, a nyugati katonai tömbök tagállamainak, valamint a semleges politikát folytató országok képviselőinek részvételével kell megvalósítani. Ilyen körülmények között a három államcsoport képviselői csak közösen elfogadott határozatot hozhatnak. A Szovjetunió nem követelt és nem követel a maga részére kivételes helyzetet. Pontosan olyan jogokat követelünk magunknak, •amilyen jogai lesznek a szerződés többi részvevőinek is. Mit akarnak viszont a nyugati hatalmak? A szerződés egyetlen értelmezőjéül és végrehajtójául valamiféle „semleges” személyt akarnak elfogadtatni velünk, erre a tisztségre valami új Ham- marskjöldöt akarnak állítani, aki hazánk egész területén vezetné az ellenőrzést. Őszintén szólva azt akarják, ez az ember engedje meg nekik, hogy a Nyugat érdekében gátlástalanul folytathassák a hírszerzést területünkön. Ebbe természetesen nem egyezhetünk és soha nem is egyezünk bele, mivel országunk biztonságáról van szó. Minden jel arra mutat, hogy a genfi tárgyalásokon nehéz megegyezni a nukleáris kísérletek beszüntetéséről a nyugati hatalmak álláspontja miatt. Természetesen mindenki számára világos, hogy a kísérletek beszüntetése önmagában még nem eredményezné a nukleáris és rakétaháború 'lhárí- tását. A fő kérdés most az, hogy haladéktalanul megoldjuk az általános és teljes leszerelés kérdését. Az Egyesült Államok elnökének kijelentettük, oldjuk meg kölcsönös összefüggésben a két problémát: a kísérletek beszüntetését, valamint az általános és teljes leszerelést. Akkor könnyebb lesz megegyezni az ellenőrző-végrehajtó szerv megteremtésében is. Az általános és teljes leszerelés viszonyai között az államok biztonságának kérdése másképp vetődik fel. Nem lesznek hadseregek és nem lesz meg az a veszély, hogy egyik állam megtámadja a másikai. Ilyen körülmények között a szovjet kormány kész lesz elfogadni a nyugati hatalmak ellenőrzésre vonatkozó javaslatait. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy a genfi tárgyalások idején Franciaország nukleáris kísérleteket folytat. „Franciaország a NATO-nak, annak az agresszív katonai tömbnek tagja, amely nem titkolja a Szovjetunió-ellenes irányzatát, lehetőséget kap arra, hogy tökéletesítse a nukleáris fegyvert nyugati szövetségesei érdekében” — hangoztatta a szovjet kormányfő. — Számolni kell azzal is, hogy Franciaország példáját más országok is követhetik, amikor megfelelő tudományos-műszaki lehetőségek állnak rendelkezésükre. Mindez arra a következtetésre késztet bennünket, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése kérdésének megoldását össze kell kötni az általános és teljes leszerelés feladatával. Azt szeretnénk, ha az Egyesült Államok kormánya helyesen értelmezné álláspontunkat. Ez hozzásegítene ahhoz, hogy megtaláljuk az egyezmény eléréséhez szükséges alapot. Hruscsov ezután beszédében a német kérdéssel foglalkozott, amely — mint mondotta — jelentős helyet töltött be a Kennedy elnökkel folytatott megbeszéléseken. Ezután utalt arra, hogy az államok közötti háborúk befejezése után általában békeszerződést kötöttek. Azt hihetné az ember, hogy a kérdés világos: a német békeszerződés megkötése elkerülhetetlen — folytatta a szovjet kormányfő. — Világos, hogy szó sem lehet a határok bármiféle megváltoztatásáról. Mi abból indulunk ki, hogy a Németországgal kötendő békeszerződés rögzíteni fogja azt, amit már a potsdami értekezlet is meghatározott. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nemegyszer kijelentette, hogy elismeri Németország Potsdamban meghatározott keleti határát, véglegesnek tekinti az Odera—Neisse vonal mentén húzódó határt, s ezt a német és a lengyel nép közötti békehatárnak tekinti. A nyugati hatalmak kormányai tudatában vannak annak, hogy értelmetlen dolog lenne most felvetni Németország határai megváltoztatásának kérdését. E hatalmak képviselői a velünk folytatott megbeszélések során nemegyszer kinyilatkoztatták már ezt. Azt kérdezzük hát, hogy akkor miért ne írjuk alá a béke- szerződést, ha egyszer mindenki számára világos, hogy Németország jelenlegi határait háború nélkül nem lehet megváltoztatni? Háborút pedig — amint a nyugati hatalmak kormányai kijelentik — ők sem akarnak. Ennek oka bizonyára az, hogy egyesek beszélnek ugyan a békéről, de a valóságban éleszteni akarják a második világháborúból visszamaradt izzó zsarátnokokat, azért, hogy kivárják a megfelelő pillanatot és újra fellobbantsák a háború lángját. Ebből a célból hoznak létre egyre újabb hadosztályokat Nyugat-Németországban. Adenauer kancellár pedig ezért követel atomfegyvert hadserege számára. Hruscsov utalt arra, hogy Kennedy kijelentette: A nyugati hatalmaknak valamiféle kötelezettségük van Nyugat-Berlin lakosai iránt, s ezeket a kötelezettségeket nem érintheti a német békeszerződés megkötése sem. Miféle kötelezettségek megvédéséről lehet szó, ha azok a hitleri Németország kapitulálásának tényéből és az ideiglenes szövetségi egyezményekből következtek? — mondotta Hruscsov. Mindig úgy volt, hogy a békeszerződés aláírása után a kapituláció feltételei érvényüket vesztik azon az egész területen, amelyre kiterjed a szerződés, és a terület mentesül a megszállási rendszer alól. Éppen ezért Nyugat-Berlin, amely a Német Demokratikus Köztársaság területén van, a békeszerződés aláírása után mentesül mindazon feltételek alól, amelyek a hitleri Németország kapitulációjával, a megszállási rendszer bevezetésével kapcsolatosak. Hruscsov hangsúlyozta: a nyugat-berlini helyzetről szólva a nyugati hatalmak nemegyszer letértek a jogi alapról, presztizs-el- képzelésekre hivatkoznak. Amikor azt javasoljuk, hogy írjuk alá a békeszerződést Németországgal és alakítsuk át Nyugat- Berlint szabad várossá, azzal vádolnak bennünket, hogy meg akarjuk fosztani a nyugati hatalmakat a városba való belépés jogától. Ez azonban nem igaz. nem helytálló érv. Az a tény, hogy Nyugat-Berlint a szabad város státuszával ruháznánk fel, azt jelentené, hogy minden ország, amely gazdasági és kulturális kapcsolatokat akar létesíteni ezzel a várossal, jogot és lehetőséget nyerne ahhoz, hogy akadálymentesen fenntartsa a kapcsolatokat. Magától értetődő persze, hogy a Nyugat-Berlin megközelítésével kapcsolatos kérdések megoldásakor meg kell tartani az általánosan elismert nemzetközi szabályokat, vagyis annak az országnak a területét, amelyen az oda vezető utak áthaladnak, csak az illető országok kormányának engedélyével lehet használni. Amikor a szovjet kormány azt javasolja, kössék meg a békeszerződést és ennek alapján normali- záljuk Nyugat-Berlin helyzetét, csupán békét akar. El akarja távolítani az államközi kapcsolatokból mindazt, ami súrlódást okoz és veszélyes konfliktushoz vezet. A Szovjetunió és barátai nem akarnak háborút és nem is kezdenek háborút. De eleget teszünk szent kötelességünknek, hogy megvédjük szabadságunkat és függetlenségünket. Ha valamely ország megsérti a békét, átlépi más ország — szárazföldi, légi vagy vízi — határait, akkor viselni kell minden felelősséget az agresszió következményeiért és meg is kapja a kellő választ. Nem akarunk még egy világháborút — békét akarunk. A szovjet nép jó megértést teremtett a Német Demokratikus Köztársaságban élő németekkel A szovjet emberek jó viszonyt akarnak a nyugat-németországi németekkel is. Népünk barátságot akar a franciákkal. Együtt harcoltak velünk a hitleri Németország ellen. Barátságot akarunk az angolokkal, az amerikaiakkal, a norvégekkel, a Hitler-ellenes koalícióban részt vett más népekkel, amelyekkel vállvetve harcoltunk a békéért. Nincs semmi okunk rá, hogy összevesszünk bármelyik néppel. Barátságban és megértésben akarunk élni valamennyi néppel. Kérünk mindenkit, helyesen értelmezzen minket: nem lehet tovább halogatni a német békeszerződés megkötését, az idén meg kell valósítani a békés rendezést Európában. Felhívjuk mindazokat az orszá- ypkat, amelyek Németország ellen harcoltak, vegyenek részt a békeértekezleten, amikor megegyezés születik majd annak ösz- szehívásáról. A kérdés most nem az, hogy aláírjuk-e a békeszerződést vagy nem, hanem az, hogy ezt a békeszerződést a két német állammal — a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal — vagy pedig egy német állammal kötjük- e meg és hogy részt vesz-e a békés rendezésben minden olyan állam, amely harcolt Németország ellen, vagy csupán egy részük. Nyugaton egyesek most azzal fenyegetőznek. hogy ha mi alá is írjuk a békeszerződést, nem ismerik el azt, sőt akár fegyvert is használnak majd. hogy megakadályozzák a szerződés végrehajtását. Nyilván megfeledkeznek arról, hogy mostanában más időket élünk. Ha az erőpolitika a Szovjetunióval szemben már korábban is eredménytelen volt, most ez a politika eleve kudarcra van ítélve. A Szovjetunió ellenzi az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokban. A vitás államközi kérdések békés rendezéséért széliünk síkra De mindennemű erőszakra megfelelő választ tudunk adni. s van mivel megvédelmeznünk érdekeinket. A laoszi kérdésről szólva Hruscsov kijelentette, hogy a probléma békés rendezésével kapcso'at- ban Kennedy és ő nagyjából hasonló álláspontot foglal el. Ismertette a Szovjetunió álláspontját: — A kérdés rendezése érdekében biztosítani kell a független és semleges Laosz létrehozását, s ezzel együtt pontosan el kell határolni a külső kérdéseket a bei politikától. Hruscsov ezután hangsúlyozta: Az imperialista államok kormányai kommunista mesterkedésnek minősítik, amikor valamely kapitalista vagy gyarmati ország népe tanúbizonyságát adja, hogy elégedetlen helyzetével. A fődolog, amit a nyugati hatalmaknak és különösen az Egyesült Államoknak el kell ismerniük, az, hogy a szocializmus már szilárdan megvetette lábát a világon, ezen senki sem tud változtatni — hangoztatta Hruscsov. El kell fogadni azt a tényt, hogy a világon két társadalmi rendszer létezik, és a szocialista és a kapitalista államok kapcsolatait úgy kell kiépíteni, bogy biztosítsuk a békés együttélésüket. Beszéde befejezésekor Hruscsov kijelentette, hogy általában elégedett a Kennedyvel folytatott megbeszélésekkel. Ha azt kérdeznék tőlem, érdemes volt-e megállapodni a találkozó megtartásában, érdemes volt-e egyáltalában találkozni, én gondolkozás nélkül azt válaszolnám: Ezt a találkozót érdemes volt megtartani. Az országaink kapcsolatai jelenleg sok kívánnivalót hagynak maguk után, és ezért a helyzetért nem lehet a Szovjetuniót hibáztatni. Szeretném azonban hinni, hogy eljön az idő, amikor a szovjet—amerikai viszony megjavul, és ez jótékony hatással lesz majd az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet kormány a jövőben is teljes következetességgel folytatja a békés egymás mellett élés lenini politikáját, a béke és a népek közötti barátság erősítésének a politikáját — jelentette ki beszéde befejezésekor Hruscsov. » N. Sz. Hruscsov televízió- és rádió-beszédét milliók és milliók hallgatták meg a Szovjetunióban. El- jutott a szovjet kormányfő szava tíz ország határain túlra is, a televízió- és rádió-közvetítést számos ország. így «ok nyugati ország is átvette. (MTI)
