Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-16 / 140. szám

2 NÉPÚJSÁG W3S1. június 16., péntek 13 órái „faragtak le” a kombinált szekrények gyártási idejéből A normarendezés tapasztalatai a Gyulai Bútoripari Vállalatnál A Gyulai Bútoripari Vállalat munkásai sem tapsoltak a norma­rendezésnek. Ám, ha tetszett, ha nem, végre kellett hajtani, hiszen ahogy az elmúlt esztendőkben más üzemekben, itt is háttérbe szorult ez a fontos, termelést, ter­melékenységet növelő tevékeny­ség. Tagadhatatlan, hogy kezdetben, de még azután is jó ideig bizo­nyos szorongás töltötte el a dol­gozókat. A normarendezés mégis, ahogy mondják, minden különö­sebb vihar nélkül lezajlott. Még­hozzá azért, mert a vállalatnál ko­molyan vették, nem vágtak bele hűbelebalázs módra. Lépésről lé­pésre haladtak előre, szakaszosan hajtották végre. Amikor megszi­lárdítottak egy-egy pozíciót, to­vább mentek. S most már — ami a lelkiismeretes munkát bizonyít­ja — néhány kilogramm sűrű so­rokkal, számokkal telerótt akta rögzíti a normarendezés útját. Érdemes végigkísérni — ha nem is teljes részletességgel — a rendezés főbb állomásait. A vál­lalatnál az MSZMP Politikai Bi­zottságának 1960. szeptember 13-i, a vállalati munkanormák helyze­téről hozott határozata után in­tézkedési tervet készítettek. Ezt a párt- és szakszervezet, majd az üzemi tanács, később pedig a vál­lalat dolgozóinak kollektívája megvitatta, jóváhagyta. Ezután láttak hozzá ennek a több hónapig tartó munkának. Mielőtt azonban ezt elemeznénk, szükséges egy dolog tisztázása. Tavaly a vállalat­nál az úgynevezett „Gyula” kom­binált szekrényeket gyártották. Egy-egy szekrény elkészítési ideje 112 óra 21 percet vett igénybe. Az igények jobb kielégítésére azon­ban „Ciliké” néven új kombinált szekrényt vezettek be január else­je óta, Haránt Károly műszaki ve­zető és Kurunczi Jenő igazgató tervei alapján. Az új gyártmány nemcsak tetszetősebb a réginél, hanem munkaigényesebb, ugyan­akkor minden egyes darabnál 9 négyzetméternyi furnér-lemez meg takarítását teszi lehetővé. Az ere­deti terv szerint ennek a szek­rénynek gyártási idejét 109 órá­ban határozták meg. S ezzel lé­nyegében meg is kezdődött a nor­marendezés első lépése, mivel a 109 órát nem tekintették végleges­nek. Az új gyártmánynál rendsze­resen időmérést végeztek. Termé­szetesen nemcsak ettől várták az eredményeket. A munkásokat he­lyesebben elosztották, a géppar­kot átcsoportosították a szalag­szerű gyártáshoz, néhány új be­rendezést helyeztek üzembe. Ko­rábban elég sok időt vett igénybe az egyik üzemrészből a másikba a különféle anyagok szállítása. Ezen is változtattak. Az anyag- mozgatáshoz gumikerekű kocsi­kat gyártottak, amelyekkel jóval gyorsabb és termelékenyebb lett az anyagmozgatás az egész gyár területén. Bár, amint említést is tettünk, volt bizonyos szorongás a munkásokban a normarendezés iránt, mégis egy cseppet sem lanyhult az újítómozgalom. Janu­ár elseje óta a vállalat munkásai harmincöt újítást adtak be, s ezek közül huszonhetet már alkal­maznak. Az időmérés, a helyes és meg­alapozott intézkedések, az újítá­sok bevezetése révén június el­sejére a kombinált szekrények gyártási idejét már mintegy 96 órára szorították le. Tehát tizen­három órát „faragtak le” év eleje óta belőle. Ez azért is figyelemre méltó, mert amikor a Könnyű­ipari Minisztériumhoz felküldték az új gyártmány tervét, ott az üzem adottságait elemezve — a leiratban, amelyet január 13-án küldtek a vállalathoz, szintén 96 órában állapították meg egy-egy szekrény gyártási idejét. A helyes normarendezéssel sikerült a mi­nisztérium által javasolt időt el­érni. Amint a Politikai Bizottság ha­tározata is kimondja: ... a mai bér­gazdálkodási rendszer alapján a helyes, időbeni normarendezést általában bércsökkentés nélkül lehet végrehajtani. Ezt a megálla­pítást figyelembe vették a válla­latnál, s nem úgy fogták fel a normarendezést, amint voltak rá tapasztalatok egyes üzemekben, hogy mechanikusan leszállítják a munkások bérét. Igaz, egyes mun­kakörökben, mint a kézifényező­ben, ahol főként betanított se­gédmunkások dolgoztak, csökkent a fizetés. Ez azonban nem elsősor­ban a rendezés miatt, hanem a túlzottan magas bérek miatt is in­dokolt volt. Korábban itt átlag 1700 forintot kerestek a dolgozók. Ez azonban bérfeszültséget idézett elő, hiszen több szakmunkás kere­sete jóval alatta volt ennek az összegnek. A kézifényezőben most átlagoséul 1230—1400 az át­lagos havi kereset, a kézi- és az összeállító műhelyben a szak­munkások fizetése átlag 1500— 1800 forint. így helyesebb az arány, mint korábban volt. A normarendezés eredménye az egy főre eső termelési értékben máris szemmelláthatóan kimu­tatható. Tavaly novemberben ez az összeg 6826 forintot tett ki, az idén májusban pedig 8659 forint volt. És nemcsak ebben mérhető le az alaposan végrehajtott rende­zés előnye, hanem az egy mun­kásra eső átlagos havi kereset arányában is. A múlt év novembe­rében 1348 forint volt a vállalatnál egy munkás átlagos havi keresete. A normarendezéssel nem csök­kent az átlagkereset, hiszen má­jusban ez az összeg egy forint híjával 1400 forint lett. Mélysé Balatoni jutalomüdülésre, hegyvidéki kirándulásra mennek a nemzetiségi együttesek A megye nemzetiségi együttesei magyar, román, szlovák, né­met és délszláv népi táncokkal, népdalokkal, színvonalas színielő­adásokkal felejthetetlen estéket szereznek a hosszú téli hónapokban a termelőszövetkezeti községek lakosságának. Az öntevékeny együt­tesek tagjait — akik szabad idejük nagy részét tanulással, próbák­kal és szereplésekkel töltik — jutalomüdülésre, hegyvidéki kirán­dulásokra viszik a nyáron. A Mezőberényi Pamutszövő színjátszó csoportját például balatoni üdülésre küldi a vállalat és a szakszer­vezet. A gyulai magyar—román barátsági együttes Pécsre utazik, az alföldi ember számára különösen szép Mecsek megismerése után néhány napot a Balaton partján töltenek. A négy nemzetiségű Elek termelőszövetkezeti község híres tánccsoportja a Bükk fennséges erdeiben talál majd kellemes pihenést, felfrissülést gesen téves tehát az a nézet, mely szerint a normarendezés a fizetések csökkentésének eszkö­ze. A rendezés, ha helyesen és időben hajtják végre, nem érint­heti a béreket, hanem elsősorban a termelékenység emelkedésében mutatkozik meg a haszna. S ezt a gyulai vállalat példája is bizonyít­ja. Tavaly 1600 kombinált szek­rényt gyártottak. Az idén mind­össze 14 új munkással foglalkoz­tatnak többet, mégis az éves terv szerint 2200 szekrényt készítenek, ezenkívül 1200 forgatható televí­ziós asztalkát, amit tavaly nem gyártottak. Ebben a helyesen, megalapozottan végrehajtott nor­marendezés segít, amelynek ered­ményessége máris tapasztalható az üzemben. Tizenhárom órát „faragtak le” év elejétől a legfontosabb gyárt­mány, a kombinált szekrény készí­tési idejéből. Bár befejezettnek tekinthető itt a normarendezés, ezt az időt sem tartják véglegesnek. Ha valamely munkaterületen ja­vulnak a műszaki feltételek, ha termelést elősegítő újítást vezet­nek be, akkor a mostani 96 órát sem tartják megdönthetetlennek. Nem várnak ezután felsőbb uta­sításra, hanem a napokban meg­jelent, munkanormákról szóló kor­mányrendelet szellemében cselek­szenek: vagyis a jövőben rendben- tartják a normákat. P. P. Áz eviani tárgyalások egyoldalú megszakításának tunéziai visszhangja Tunisz Az A1 Amal rámutat, hogy az algériai probléma beletartozik a gyarmatosítás megszüntetésének kérdésébe, majd hangsúlyozza, hogy Evianban nem ebben a ke­retben vetették fel a kérdést és a tárgyalás mindenhez inkább ha­sonlított, mint béketárgyaláshoz. Franciaország fogadkozott ugyan, hogy megszünteti a gyar­matosítást, de most bebizonyítot­ta, még nem barátkozott meg a gyarmatosítás megszüntetésének gondolatával és nehezen tudja el­képzelni, hogy Algéria kikerül uralma alól. Az Esz Szabah így ír: Semmi nem igazolhatja a francia lépést és a tárgyalás felfüggesztése semmiféle haszonnal nem járhat De Gaulle-ra nézve. Tételezzük fel, hogy a tárgyalás egy évig szü­netel. Milyen helyzetben lenne egy év után az FLN és milyen­ben De Gaulle? Mindenki tudja a választ: az FLN Algériában ugyanúgy, mint Algérián kívül, épp oly erős marad, vagy talán még erősebb lesz, mint ma, míg De Gaulle, ha él — ahogy ő maga mondotta — kétségtelenül meg­gyöngült helyzetben lesz. Genf Mohamed Ben Jahia, Ferhat Abbasz kabinetfőnöke, az FLN küldöttségének tagja szerdán ki­Több mint 450 millió forint az oktatási és népművelési intézmények nyári felújítására Az óvodák, az általános és középiskolák, a diákotthonok, to­vábbá a népművelési intézmények nyári felújítására, karbantartásá­ra állami költségvetésből ebben az évben együttesen 455 millió forintot fordítanak. Ezekhez a munkákhoz országosan százmillió forintot meghaladó értékű társa­dalmi segítség várható. A mohácsi általános iskola fel­újítására félmillió forintot, a bükkösdi nevelőotthon rendbeho­zására 600 000 forintot, a soproni nevelőotthon felújítására két­milliót, a somogyvári gyógypeda­gógiai intézetre ugyanennyit költ államunk. Hatmillió forintba került a debreceni Csokonai Színház renoválása. A körmendi, hősei kétmilliárd dollár a nem set kosi fessüitség fenntartására Washington (TASZSZ) Az amerikai szenátus külügyi bizottságában folytatódik a kül­földi segélyprogram vitája. A bizottság ülésén felszólaló Mcnamara amerikai hadügymi­niszter kijelentette, hogy ez a se­gély szerves része „a nemzetvé­delemnek és lényeges eszköze az amerikai külpolitikának”. Még nyíltabban beszélt Lem- nitzer tábornok, a vezérkari főnö- nökök egyesített csoportjának el­nöke, aki szerint helytelen volna az amerikai katonai segélyt „aján­déknak” tekinteni vagy azt gon­dolni, hogy az Egyesült Államok semmit sem kap cserébe. Mcnamara felszólalásában „kom­munista összeesküvésnek”, „kom­munista agressziónak” nevezte az ázsiai, afrikai és a latin-amerikai népek nemzeti felszabadító moz­galmát. Felhívta a kongresszust, hogy fogadja él azt a törvényja­vaslatot, amely az 1962-es pénzügyi évre 1885 millió dollár kiutalását kéri külföldi katonai segélyek cél­jaira. Ezen a pénzen — hangsúlyozta — fegyvereket, katonai felszere­lést, szállító- és hírközlő eszközö­ket szállítunk, külföldi csapatokat képezünk ki, katonai berendezé­seket építünk külföldön, hozzá­járulunk a hadseregek fenntartá­sához, valamint a külföldön tar­tózkodó amerikai csapatok és ki­képzők költségeihez. A törvényjavaslat összegszerűen és százalékosan egyaránt növeli a távol-keleti és a latin-amerikai országokba irányuló katonai se- gélyt. (MTI) jelentette, „a helyzet komoly” az eviani béketárgyalások felfüg­gesztése következtében. Washington Lincoln White, az amerikai kül­ügyminisztérium hivatalos szóvi­vője szerda este nyilatkozott az eviani tárgyalások felfüggesztésé­ről. A külügyminisztériumban — mondotta — mindenki úgy véli, hogy a tárgyalások nem szakadtak meg, csak rövid ideig szünetelnek. Az Egyesült Államok — mondotta a szóvivő — „mindig azt tartotta és továbbra is úgy véli, hogy csak a közvetlen tárgyalások vezethet­nek az algériai probléma konst­ruktív megoldásához...” (MTI) volt Batthyány kastélyt mezőgaz­dasági oktatási kombináttá alakít­ják át, 10 000 000 Ft-os költséggel. Ebből 3 milliót a művelődésügyi tárca ad. A kombinát techniku­mot, akadémiát és diákotthont foglal majd magában. í A megyék egyébként — mint aj minisztériumban közölték — ötl évre élőre megkapták a felújítási | kereteket, s ennek alapján készí­tették el, intézményekre lebont­va, terveiket. így a tervezett fel­adatok végrehajtása megoldható a tanév, illetve az új évad kezde­tére. Ebben az esztendőben a ko­rábbinál már sokkal tervszerűbb, ütemesebb lesz a nyári felújítási, karbantartási munka, amit hama­rosan országszerte megkezdenek. (MTI) Mi legyen Csomóéval? New York (TASZSZ) A léopoldvillei és elisabethvillei bábhatóságok lázasan alkudoz­nak, mi legyen Csomóéval, a ka- tangai szakadárok főkolomposá­val, akit jelenleg őrizetben tar­tanak a léopoldvillei katonai tá­borban. A dróton rángatott kongói po­litikusok tárgyalásai most fő­ként arról folynak, hogy mikép­pen lehetne az „elszabadult” Katangát ismét hozzákapcsolni az úgynevezett Kongói Szövetsé­gi Köztársasághoz, amelynek — legalábbis a tervek szerint — rengeteg különböző kaliberű lát­szat-független államot kellene egyesítenie. E kérdés megoldásá­tól teszik függővé Csőmbe sza­badon bocsátását és azt, hogy visszavonják-e az ellene emelt .hazaárulási” vádakat. Katanga és Léopoldville kép­viselői, mint ismeretes, Milanó­ban és Brüsszelben a legszigo­rúbb titokban tárgyaltak. Ka­tanga állandó brüsszeli képvise­lője, az AP hírügynökség közlé­se szerint, kijelentette, Csőmbe szabadon bocsátása „attól függ, hogy mekkora összeget tudunk Léopoldville rendelkezésére bo­csátani pénzügyi nehézségeinek megszüntetéséhez...” Párizs Az AFP hírügynökség léopold­villei tudósítója jól tájékozott körökre hivatkozva közli, hogy Csomóénak miniszteri tárcát ajánlanak fel a szépen elterve­zett kongói központi kormány­ban. Csomóét szabadlábra helye­zik, de nem térhet vissza Katan- gába, kénytelen lesz miniszteri minőségben Léopoldvilleben él­ni. Ugyancsak az AFP tudósítójá­nak jelentése szerint a milánói és a brüsszeli titkos tárgyaláso­kon szóba került a Mobutu pa­rancsnoksága alatt álló nemzeti­nek nevezett kongói hadsereg újjászervezésének kérdése is. A léopoldvillei hatóságok azon vannak, hogy a katangai fegy­veres erők olvadjanak bele a Mobutu-féle hadseregbe, viszont Katanga továbbra is fenntart­hatja saját csendőrségét. A nemzetinek csúfolt hadse­reg ilyesféle újjászervezése vol­taképpen azt jelenti, hogy az ENSZ leple alatt megvalósul az amerikai ellenőrzés. Egy mesz- szebbmenő célja az, hogy le­fegyverezzék Gizenga törvényes kormányának csapatait. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom