Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-14 / 138. szám

1961. június 14., szerda MÉPŰJSÁg 5 önkritika, áh.../ Andalgok a csabai, hársfavirágoktól illa­tos Deák utcán. A bí­róság elé érek, ami­kor felkanyarodik a hídra egy 15 év körü­li, fejletlen, sápadt, cinege kislány az alábbi öltözékben: Lilásvörös, pattaná­sig feszülő halásznad­rág, kimutatva a hi­ányzó bájak helyét. Nagyvirágos, cifra halászblúz egészíti ki az öltözéket, s az ök- lömnyi arcocskát fa­zékformára fésült haj koronázza. Álmélkodva nézem, s velem együtt más járókelők is, mikor a hátam mögül felbuk­kan két 20 év körüli, egyforma termetű le­ányzó. Ők mogyoró­színű ballon csőnad­rágot viselnek, lábu­kon tűsarkú cipő. Az egyiken piros, a má­sikon pedig kék, gyo­morszájig dekoltált blúz mutatja a lollo- brigidai keblek vona­lát. A pantallók rejté­lyes m.ódon kerülhet­tek a két „teltkarcsú leányzóra” (hogy a házassági apróhirde­tések szavaival éljek). Ugyanis nehéz elkép­zelni, hogyan tudták magukat belerázni ebbe a szétrepedésig szűk alkotmányba? A két lány egymás kezét fogva, mint Jancsi és Juliska az erdőben — halad előttem> „Kipp­kopp...” zenélnek a magas cipősarkok... „Hinta-palinta...”, hintáznak a nadrág­ba szorított dús bá­jak. Egy középkorú házaspár megáll a liídkorlátnál. Az asz- szony súg valamit ne­vetve a férjének, de az komoly képpel csóválni kezdi a fejét. Egy javakorabeli csi­nos ember leesett ál­lal bámul, egy bicik­lista kamasz két uj­ját szájába dugva olyat fütyöl, hogy mindenki nevetni kezd. Eközben a nadrág­tündérek a hídra ér­nek és szembetalál­ják magukat a ha- lásznadrágos gilisztá­val. Szemtelenül vé­gigmérik, utánafor­dulnak és nevetni kezdenek. Szorosan mögöttük haladok, hallani akarom véle­ményüket: — No nézd a kis hülyét... — mondja a kék-kebel. — Ilyen feszes nadrágot hor­dani! — S méghozzá a városban fényes nap­pal!... Hiszen olyan, mintha meztelen vol na — így a piros keb lek tulajdonosa. — Rettenetes, hogy egyeseknek semmi önkritikájuk sincs — mondják majdnem egyszerre. Eközben már a posta előtt já­runk. Mindenki meg­fordul utánuk, s mond valami nem túl hízelgőt. Egy szolgálatos rendőr feltolja a sap­kát a homlokán, és kimeredt szemmel Túlzásba vitt földművesszövetkezeti takarékosság Mostanában sok mérgelődés kö- ; zepette, kínkeservesen készül el j 260—270 ebéd a gyomai földmű- ; vesszövetkezet Holler nevű étter­mében. Pedig Mester Lajos, az ét- ; terem vezetője mozgósít minden­kit, aki csak az étterem szolgála- f tában áll. A rengeteg adminisztrá- " | ciót maga végzi el, képes naponta * 20 órán át is bent tartózkodni, csakhogy az adminisztrátor a konyhán segédkezzen. De ez még mind kevés a két szakácsnő mellé, ezért mikor zöldborsó-, karalábé­vagy burgonyapucolás van, oda­rendeli a szálloda szobaasszonyát, az udvarost és a pincértanulót is. Azért így is megtörtént, mint leg­utóbb is, hogy a borsólevesből ki­maradt a kívánt nokkedli nagy ré­sze, másnap hamisgulyás-leves helyett kevés krumplival tarho­nyaleves készült, mert nem volt bámul utánuk. Talán | idő krumplit pucolni Kapkodás, azon gondolkodik, ■> bosszankodás és örökös zsörtölő- van-e valami olyan j ^és jellemzi a konyhai dolgozó- rendelet, amely tiltja * kat> a kevés létszám miatt a „megbotrankoztato { öltözködést...” Ők meg csak men­nek kézenfogva, bol­dogan, ízlésük és ön­kritikájuk tudatában, a megdicsőülés felé... HUSZAR ISTVANNÉ Három megye méhészei találkoztak Békéscsabán Vasárnap, június 11-én délelőtt há­rom megye: Béikés, Csongrád és Haj- du-Bihar méhész szakcsoportjainak el­nökei jöttek össze Békéscsabán, a MÉSZÖV kultúrtermében, hogy meg­hallgassak az Országos Méhészeti Szö­vetkezeti Központ elnökének tájékom tatóját a méhészkedés ez évi eredmé­nyeiről, további feladatairól, és hogy elmondják egymásnak tapasztalatai­kat, problémáikat. Kocsis elvtárs, az Országos Méhé­szeti Szövetkezeti Központ elnöke töb­bek kozott elmondotta, hogy hazánk­ban még sohasem volt olyan jöl meg­szervezve a méhek vándoroltatása, mint az idén, de sajnos az eredmény jóval kevesebb, mint amennyit vártak, mert kedvezőtlen volt az időjárás. Hangoztatta, hogy nem nyugodhatnak bele ebbe a méhészek. El kell köves­senek mindent az export-kötelesség teljesítéséért, nehogy elveszítsék a megszerzett piacokat, a különböző or­szágokban. Javasolta, hogy a méhé­szek minden deka nyári gyűjtésű mé­zet pergessenek ki s ne csak a szerző­désben vállalt kötelezettségüket telje­sítsék, hanem azon felül is. A mézter­melés növelését azzal is indokolta, hogy a többi országokhoz képest Ma­gyarországon a legrosszabb a méz­fogyasztás. Beszélt azokról a ked­vezményekről, amelyek a méhcsalá­dok számának növelését lesznek hivat­va elősegíteni, így többek között az egységes mézár kialakításáról. Elmon­dotta azt is, hogy eddig drága pénzért, kilónként, másfél dollárért importáltuk a viaszt, a jövőben annyira fellendí­tik hazánkban a viasztermelést, hogy a hazai szükségleten felül exportra is jut majd. A viasztermelést azzal igye­keznek ösztönözni, hogy minden kiló viaszért 3 és fél kiló méhészcukrot kapnak a méhészek. A mintegy 60 jelenlévő méhész kö­zül számosán szólaltak fel. Kasuba La­jos, szarvasi méhészszakcsoport elnök többek között arról beszélt, hogy bár hivatalosan két forint kaptáromként! helybér van megállapítva, tőlük mégis >00-00-0-00-0-0000000000000-0 < öt forintot kértek Istenmezején, ezen­kívül 50—80 formtot a sátorért, s rá­adásul még kártalanítási követeléssel léptek fel. Garas Kálmán komdorosi méhész elmondta, hogy a kondoros! szakcsoport több, mint 67 mázsa méz­re kötött szerződést. De azt, hogy kö­telezettségének eleget tu<&jpp ..tenni, gá­tolja a meg nem értés. Többek között Csorváson az egyik tsz-elnök nem en­gedte a szövetkezet területére a méhé­szeket, Kondoroson pedig a tiltó ren­delkezés ellenére virágzáskor porozta- tott be a tsz egy nagy tábla mustárt s ennek következtében sok méh el­pusztult. A találkozón a méhészek megálla­podtak abban, hogyan használják ki a lehetőségeket, többele között a tarló- virágzást, a méztermeles növelésére. ♦ Az étterem felszolgálói sincse- $ nek kellemesebb lelki és idegálla­potban. Mióta megszűnt az étte­rem melletti söntés, a pincérek reggel 6-tól este hatig vannak tal­pon bőt közben. Szombatom pedig reggel 6-tól másnap a hajnali ■'* órákig, mert mielőtt hazamennek, el kell számoljanak a forgalom­mal. Megtörténik, hogy a vasár­nap hajnalban hazament pincér alig alhat valamit, mert reggel hét órára már újból szolgálatba kell álljon, este 6-ig. Panaszkodnak és mérgelődnek a földmüvesszövetkezet cukrász­dájának a felszolgálói is, négyen vannak összesen, azaz nyolc órán­ként 2—2 váltja egymást. Ez még Üag^ján, mert négy fáradság árán naponta kigömböznek 80—90 kiló fagylaltot, kiadnak több száz sü­teményt és feketekávét, a na­gyobb baj akkor van, amikor va­laki megbetegszik, vagy szabad­ságra megy, mert ilyenkor azt is helyettesíteni kell. Szabó Bálirnt- né például három napon keresz­tül nap mint nap reggel 7-től este Olvassa és terjessze 9 NÉPÚJSÁGOT A dróiféreg Termesztett növényeink gyöke­rének szinte állandó veszedelmes kártevője a drótféreg. A sűrű sorú gabonaféle bokrosodásával könnyebben pótolja az általa oko- tott kárt, de a ritkán vetett répá­nál és kukoricánál is a veszteség helyrehofchatatlan kárt is jelenthet. Jobb híján megelégszik a gyom­mal is. Ezért nagyon fontos, hogy gyommentesen gazdálkodjunk, s különösen kapásnövényeinket tartsuk tisztán. Érdekes, hogy alig tesz kárt a lucernában, lóherében, babban, borsóban, kenderben, lenben. De viszont gabona után, gyeptörésben és gyomos kapások után mindig sok a drótféreg. Az ilyen táblákat vetés előtt két héttel tanácsos ser­téssel megjáratni. A drótíéreg a gabonát a szártövén rágja el, a répába, a burgonyába csatornát fúr, a kukoricát pedig a gyökér fölött fúrja át, s ilyenkor a fiatal növény eldől. A pattanóbogár lárváját nevez­zük drótféregnek. Az eleven boga­rat mindenki ismeri. Körülbelül egy centiméter hosszú, s ha hátá­ra fektetjük, a levegőbe veti ma­gát, s úgy ugrik talpra. A telet a j talajban tölti, ahonnan kora ta- I vasszal bújik elő. Május eleiétől I június elejéig rakja le petéit, fő­leg a gabonaneműek, a rétek füvé­nek töve mellé, továbbá a- gyomos területekre. A petéből kikelt drótféreg barnás, drótkeménysé­gű, 2—3 centimétér hosszú, s alig látható 3 pár lába is van. A drót­féreg több év alatt fejlődik ki a talajban, s ezalatt a növények gyökerének megrágásával sok kárt tesz. Teljes kifejlődése a nyár kö­zepére esik, s ekkor a földben bábbá, majd pattanóbogárrá ala­kul, de csak a következő tavasszal búvik elő. Életfeltétele a nedvesség. Szá­raz talajban nem élhet meg. Ha a nedvesség a talaj felső rétegéig ér, nagyobb a kártevése, ellenke­ző esetben mélyebbre vonul, ahol már nem olyan káros. Ha fiatal gabonavetésben észlelhető a kár­tevése, akkor sűrűfogú boronával kell meg járatni, hogy a talaj felső rétegét szárítsuk és így a kártevő mélyebbre kényszerül. A drótféreg ellen való védeke­zést a körülmények szabják meg, s ezek között legfontosabb az, hogy minél kevesebb gyomot tűr­jünk meg. Boross Mihály mezőgazd. mérnök, szaktanár Mezőberény 12-ig volt műszakban, mert egy kolleganője, Tass Istvánné temeté­sen volt. Mi történt a gyomai íöldmíívesszö vetkezetnél, hogy az étterem és a cukrászda dolgozói is tele vannak panasszal, azt mondják, hogy ők már nem is dolgozói a földművesszövetkezet­nek, hanem robotos rabszolgái, s hogy a jelenlegi hosszú munka­időt és rengeteg kiszolgálást nem bírják sokáig. Korábban az étte­remben összesen 27-en dolgoztak. Köztük két üzletvezető, egy ad­minisztrátor, két csapos, három pincér, hat konyhai dolgozó, egy söntés pénztáros, két udvaros és takarító, továbbá öt zenész. A Földmúvesszövetkezetek Járási Központja a korábbi létszámot 21-re csökkentette azzal az indok­lással, hogy az étterem az első negyedévben veszteséges volt, te­hát a legmesszebbmenőkig taka­rékoskodnia kell béralappal és mindennel. A nagy takarékosság most aztán nagyon sújtja a kony­hai dolgozókat, akik közül kettő délelőtt, kettő pedig az esti órák­ban van műszakban. De, amint fentebb szó volt róla, a pincérek sincsenek kellemes helyzetben. A söntés megszüntetése miatt pedig zúgolódnak a környékben lakók valamennyien, mert ezelőtt akár­milyen zsíros, vagy szennyezett ruhában indultak is munkába, a söntésben pillanatok alatt bekap­ták a stampedlit és mentek to­vább. Mióta a söntés megszűnt sokan a munkába indulók közül be sem teszik a lábukat, mert nincs türelmük várni, amíg a pin­cér felveszi a rendelést, s aztán kiszolgálja őket, meg aztán mun­karuhában nem is akarnak a fe­hér asztalok mellé ülni. A másodosztályú cukrászdá­ban is azért kellett eggyel és ép­pen az asztaloknál helyetfoglaló- kat kiszolgáló pincérrel csökken­teni a létszámot, mert az első ne­gyedévben 2178 forint veszteség volt. Az árak persze maradtak a régiben, csak éppen a kiszolgálás rosszabbodott. A vizsgálati jegy- zőköny szerint a cukrászda azért volt veszteséges az első negyedév­ben „Mert nem volt kereslet”. Ez való igaz, hiszen a téli és a kora­tavaszi napokban nem adtak el 92 kiló fagylaltot, mint például júni­us 6-án, vagy 56 kilót, mint június 7-én. Az, hogy az első negyedév­ben több mint kétezer forint vesz_ tesége volt a cukrászdának, nem jelenti azt, hogy a második és a harmadik negyedévben nem lesz esetleg 5—6, vagy esetleg 10 ezer forint a nyeresége. S ez áll a Hol- ler-étteremre és szállodára is. A vizsgálati jegyzőkönyv szerint a szállodának is 3937 forint veszte­sége volt, mert bár csak 58 száza­lékos volt a férőhely kihasználás, fűtöttek minden szobát, ezenkívül sok volt a világítási díj is. A szo­bákat a termálkútból bugyogó forróvízzel fűtik, aligha takaré­koskodtak volna, ha az üres szo­bákban kikapcsolják a meleg víz cirkulálását. Arról sem tehet sen­ki, hogy a téli és a kora tavaszi hónapokban kevesen vették igény­be a szálloda szobáit. A nyári hó­napokban minden bizonnyal ke­vésnek bizonyul a szobák száma, hiszen mind szélesebb körben ter­jed a gyomai gyógyfürdő vizének jó híre és ez a község vezetőit ar­ra készteti, hogy másik helyen majd szállodát létesítsenek. Mindezzel nem azt akarom bi­zonyítani, hogy a gyomai földmű­vesszövetkezet cukrászdájában és szálloda-éttermében minden rend­ijen van a takarékossággal. A vizsgálati jegyzőkönyv több meg­szívlelendő dolgot tár az fmsz és a fenti egységek vezetői elé. Azonban ami túlzás, az túlzás A Földművesszövetkezetek Járást Központjának az ilyen nagyará­nyú létszámcsökkentési intézkedé­sével, a söntés megszüntetésével nem értenek egyet a járás és a község vezetői sem. Megyeri Sán­dor, a községi pártbizottság titká­ra nem kis felháborodással mon­dotta, hogy a község vezetői azon fáradoznak, hogy minél kulturál­tabbá változtassák Gyoma arcula­tát. Ezt a törekvésüket tükrözi a piactér áthelyezése, a főtér par­kosítása, a gyógyfürdő felépítése, a higanygőzös utcai világítás és több minden más. Ezzel szemben a földművesszövetkezeti felsőbb szervek valamilyen téves felfogás miatti túlzott létszámcsökkentés­sel kultúrálatlanná teszik ven­déglátó egységeikben a kiszolgá­lást. Neki az a véleménye, hogy a söntés megszüntetése az étterem színvonalának csökkentéséhez ve­zet. Máris többen viszolyogva mennek ebédelni, mert étkezésü­ket már megzavarták a söntésből kiszorított olyan hangoskodó em­berek, akik a kelleténél többet szoktak iddogálni. Elfogadhatatlan érvek Diószegi György elvtárs, a Földművesszövetkezet Járási Köz­pontjának elnöke az ilyen felveté­sekre, az étterem és a cukrászda vezetőinek, kiszolgálóinak pana­szára a túlzott igénybevétel miatt azzal válaszol, hogy csak azért zsörtölődnek ezek a dolgozók, mert még nem szokták meg azt,' hogy kevesebben dolgoznak és nem tudták úgy megszervezni a munkát, hogy azt könnyebben, rö- videbb idő alatt elvégezzék. Ezt az érvelést nem lehet elfogodni, mert akárhogy számoljuk, az étterem három pincére nem tudja más­ként váltani egymást, csak úgy, hogy reggel 6-tól este 12-ig vált­ják egymást. A cukrászdában sem lehet másképp megoldani a jelen körülmények között a forgalmat, csak úgy, hogy a két kiszolgáló a vendégek kezébe adja a kért süte­ményt, fagylaltot, kávét és aztán másodosztály ide vagy oda, lö- työgtessék ki maguknak az asztal­hoz. A túlzott létszámcsökkentés­sel azért sem lehet egyetérteni egy negyed-negyedévi mérleghi­ány alapján, mert a gyomai föld­művesszövetkezet az elmúlt évet is 987 ezer forint tiszta nyereséggel zárta. A cukrászda például má­jusban 150 ezer forintot forgal­mazott, júniusban, júliusban és augusztusban elérhetik jobb ki­használás mellett a 200 ezer fo­rintot, s nem lehetetlen, hogy az étterem május hónapban elért 308 ezer forint forgalmát nem tudja megtetézni néhány ezer forinttal, ha ott is legalább a régihez ha­sonlóan lesz a kiszolgálás. Most nincs senki megelégedve a kiszol­gálással, legkevésbé vannak meg­elégedve a földművesszövetkezet dolgozói, akik azt mondják: eddig az volt a földművesszövetkezet jelszava, hogy „Mindent a fo­gyasztókért”, de úgylátszik ez a jelszó „Mindent a mennyiségért”- re változót át. A gyomai földmű­vesszövetkezetben tapasztaltak után ezt az állítást nehéz kétség­be vonni. Kukk Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom