Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-04 / 103. szám
4 KÉPÚJSÁG 1961. május 4., csütörtök cA oak W... U em tudom a nevét. Igaz, soha ' ' senkitől nem éreklődtem kiléte felöl. Csupán annyit tudok róla, hogy haja ősz, s hetenként többször találkozom vele Békéscsaba forgalmas utcáin, de legtöbbször a Sztálin úti fodrászüzletben, ahová 6—8 éves fia, vagy felesége kézen fogva kíséri. Szerdán, a délutáni órákban is a fodrásznál találkoztam a. vak emberrel. A fotelban hátradőlve, kezét mellkasán összekulcsolva ült, s csak néha emelte fel lecsukott szempilláit, mintha valahová, nagyon messze nézne ... Mint általában, ezen a napon is sokan voltak a fodrászüzletben. Akik jöttek, az ajtón belépve, valamennyien megálltak néhány másodpercre. Szemügyre verték, kik vannak előttük, kik után következnek. S mintha valami különös hang figyelmeztette volna az ajtón belépőket, mielőtt helyet foglaltak, utolsó pillantásukat a vak emberre vetették. S az emberek e röpke pillantásából, a szemek nézéséből olvasni lehetett a gondolatot: „Itt van a mi régi ismerősünk, az ősz hajú, mindig szótlan vak emberünk..; Öt megelőzni nem szabad, még akkor sem, ha elkésünk egy fontos értekezletről, vagy bárhonnan ...” kö ár egy éve is elmúlt, hogy * ’ figyelem: becsapja-e valaki ezt a vak embert. Ilyet nem láttam, nem vettem észre soha. De azt hiszem, mások sem. Valami mást, amit gyűjtőfogalomként úgy mondunk, hogy emberség — annál többet éreztették vele. Sokszor figyeltem: amikor a vak ember kisfiának kezét fogva, bátortalan léptekkel a fodrászüzlet ajtaja előtti egyetlen lépcsőre fellépett, máris ott termett a fodrászok közül valaki, vagy éppen egy vendég, hogy ajtót nyisson a mi napfényes és szép ígéretekkel teli mindennapi életünkből mit sem látó vak emberünknek. Számtalanszor láttam ezt, mint ahogyan azt is, hogy valamelyik fotelhez karonfogva vezették. S amikor őrá került a sor, a borotválkozásra, vagy nyírásra váró vendégek közül egyszerre hárman is mondták: „Ott következnek!” S valameny- nyien rámutattak, miközben az egyik fodrász máris mellette termett, hogy kézen fogva a székbe segítse... Emberség! E nagyszerű, s “ annyi szépet, a legtöbbet kifejező szócskát ismétlem magamban, miközben mellettem, a fotelban ülő vak ember arcát, ősz haját nézem. S tovább gyűrűznek bennem a gondolatok: Milyen szörnyű is lehet az élete... Szerdán, a délutáni órákban, amikor utoljára láttam a feleségével a fodrászüzletben, egy férfi lépett oda hozzájuk, s beszélgettek. „Szülői értekezletre sietünk...” — mondta a vak ember felesége, férje vállára téve jobb kezét. „Egy időben lesz a két gyerek szülői értekezlete, de külön tanteremben ... Az egyikre én megyek, a másikra a férjem” — újságolta örömteli arccal, boldogan a feleség. S ha jól megfigyeltem, s jól emlékszem (ha nem így lenne, bocsánatot kérek), négy gyermekről hallottam ...Se szavak hallatára nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy milyen szörnyű lehet nem látni, csak két kezével, két kezének tapintásával érzékelni gyermekeinek arcát, növekedését. Vajon mi, akik látunk, megértjük- e igazán ezt a vaík embert — s a hozzá hasonlóikat —, aki azon túl, hogy tapintással érzékeli gyermekét, soha nem látja meg arcuk szépségét, szemük csillogását, mert az ő szeme vakon csillog ... Egy életre szerencsétlenné lett. Rajtunk, egészséges embereken a sor, hogy emberségesek maradjunk hozzá s ha nem is tudunk rajta,segíteni, legyünk figyelmesek, ha meglátjuk őt. Fogjuk meg a kezét, s adjunk utat neki. Vigyázzunk rá, hogy az utca forgatagában baj ne érje, hogy még nagyon sokáig találkozzunk vele Békéscsaba utcáin. Hiszen egyetlen kérése ennek a vak embernek is biztosan az: ha már gyermekeinek arcát soha nem láthatja, legalább érzékelje két kezével, hogyan lesznek emberré, hallhassa tőlük, hogy a mi társadalmi rendünkben hogyan találják meg helyüket. Azt hiszem, ez a legkevesebb, amit ezért a vak emberért tehetünk ... Balkus Imre A nyúltenyésztés — mellékjövedelem A földművesszövetkezetek 1959 óta foglalkoznak házinyúl-nevelé- si szerződéskötéssel. A gyulai és orosházi, valamint a békési fmsz- ekben nyúltenyésztési társulások alakultak. így 1 forinttal magasabb átvételi árat kapnak az átadott nyúl kilójáért. A gyulai társulás tagjai 1961. évre 3400, az orosházi 1500, a bé"ZüteiJaUv^iek kési társulás tagjai pedig 850 nyúl eladására kötöttek értékesítési szerződést. — Érdemes nyúltenyésztéssel foglalkozni —, ezt vallják a gyulai társulás tagjai, Baráth István, Varga József, Szered! György és a többiek, akiket 15—20 anyanyúl havi 400—500 forint mellékkeresethez juttat. Ugyanezen a véleményen vannak az orosházi társulás tagjai is. Tóth Zoltán havi 560 forint, Zábrák Sándor pedig havi 480 forint mellékjövedelemre tesz szert. Kruzsicz János A bizalomról A kapitalizmus természetéből adódóan sok ember leikébe mélyen belerágódott az egymás iránti bizalmatlanság érzése. S mivel a társadalom osztályai és rétegei nem éltek és nem élnek egymástól elszigetelten, a bizalmatlanság még ma is sokakban él, és károsan hat a társadalmi életben, a pártban és a párton kívül egyaránt. Előfordul, hogy egyesek összekeverik az éberséget a bizalmatlansággal. Megfeledkeznek arról, hogy az egymás iránti bizalmatlanság nemegyszer súlyos károkat okoz, gátolja az együttműködést, olyan embereket tántorít el közös ügyeinktől, akik egyébként bizalommal közelednek felénk. Gátolja a párt és a tömegek kapcsolatának erősödését, ezen keresztül az adott területen megnehezíti az előrehaladást. A bizalmatlanságnak számtalan előfordulási formája van. Valaki felszólal egy gyűlésen és szenvedélyesen ostorozza X Y-t, elmarasztalja, elítéli, ilyen embernek meg olyannak mondja, elsősorban a személlyel foglalkozik és kevésbé, vagy egyáltalán nem a konkrétan megtörtént „esettel”. Nem a tényeket, a hibákat, a hiányosságokat teszi szóvá, nem ezek természetét, súlyosságát és okait kutatja, tisztázza. Erejének és tudásának javát a személy iránti bizalmatlanságának kifejezésére fordítja. Talán eszébe sem jut, hogy a munkatárs vagy éppen akiről sző van, akaratlanul hibázott. Ilyen helyzetben azonban a „megbírált” önkéntelenül is menteni igyekszik magát a bizalmatlanság alól. A bizalmallankodó mindenkiben ellenséget lát, aki nem pontosan úgy gondolkodik, ahogyan ő, vagy másként oldott vagy oldana meg valamit, mint ahogyan azt ő tenné. Azonnal „tolvajt kiált” és kész arra, hogy csapást mérjen bárkire. Nem veszi figyelembe, hogy a mi társadalmunkban nem az a cél, hogy másokat támadjunk és üssünk okkal, ok nélkül. Az ilyen politika lényegében ugyanaz volna, mint a korbács-politika, és a kizsákmányoló osztály elnyomó politikája a dolgozó néppel szemben. A mi politikánk a becsületes dolgozó emberek közti kölcsönös segítség és kölcsönös vizsgálódás. Természetesen előfordul, hogy el kell járni valakivel szemben, ha ismétli vagy súlyosbítja hibáit, de még ilyenkor is minden lehetőséget szükséges megadni arra, hogy védekezhessen, fellebbezhessen. A bizalom aziránt, hogy elöbb-utóbb belátja hibáját, továbbra is kísérje, hogy mindenkor az igazság érvényesüljön. Boda Zoltán Csehszlovák kuliúrest Gyulán A proletár internacionalizmus és a népek barátsága nevében vetődik fel az a gondolat, hogy Gyulára — ahol élnek nemzetiségiek — testvérnépeink kulturális képviselőit meghívjuk. A tél folyamán a lengyel nagykövetség Kisdobosok lettek... A békéscsabai 16 évesek gyűlésén Bácsmegi Gábor őrnagy elvtárs, a rendőrség képviselője adta át a személyi igazolványokat, valamint a KISZ Központi Bizottságának emléklapját. ? ' Pereg a. dob, s az emelet lépcsőin feltűnik az első kisdobos- > csapat. Az ember szíve erőtelje- í sebben ver, amint mellénk érnek I a kék rakottszoknyás, fehér blú- 'j zos lányok, s a kék nadrágos, feji hér inges fiúk. Az édesapák, s az édesanyák arcán valami mélységes !■ ünnepélyesség, valami kimondha- ;! tatlan, megmagyarázhatatlan <| öröm látszik. A békéscsabai IX. számú, Thurzó utcai általános is- ’! kola ünnepségén vagyunk, ahol !■ kisdobosokat avatnak... J Amiről eddig szóltunk, vasárÍ nap délelőtt történt. S mégis úgy „ érezzük, mintha most. ezekben a *í percekben történne... Most is fü- % lünkben csengnek az úttörőveze- Z tők határozott szavai, amint jelentést tesznek a már felsorakozott kisdobosok létszámáról. Mintha most is hallanánk az iskola igazgatójának emberi szavait, amint a kisdobosok, az úttörők kötelességéről beszél. S a széles folyosón — ahová az eső bekény- szerítette ezt az ünnepséget — néma csend honol. Csak az igazgató szavai hallhatók... Az igazgató beszéde végéhez ér. Elölről, az úttörővezeíők — tanárok, tanárnők — a Szózatot kezdik énekelni, s közben a kék sapkás, vörös csillagos munkásőrök egymás után kötik a kék színű, kisdobos nyakkendőt gyermekeink nyakába... B. I. Ezer úttörőt avatnak Békéscsabán május 7-én kulturális osztályának vezetői ismertették népük kulturális eredményeit, a jövőbeni terveit. A napokban „Csehszlovák kultúra” címmel északi szomszédaink mai kulturális életével ismerkedtünk meg, A vendéglátó, a járási könyvtár vezetősége, mindent megtett, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A városi tanács dísztermét megtöltötték az érdeklődők, s nagy figyelemmel hallgatták Dobossy professzor beszámolóját, melyből képet kaptak, milyen eredményeket értek el csehszlovák barátaink kulturális téren, s milyen nagy sikereket könyvelhetnek el a tömegek kulturális felemelésében. A mai csehszlovák irodalom legszebb termékeiből Szentpál Mónika, Kádár Júlia, Baksa Miklós előadók — mintegy illusztrálva Dobossy professzor előadását — nagyszerűen tolmácsolták a szép verseket, prózákat. Az est forró sikere, a szűnni nem akaró taps, amely nemcsak a kiváló művészeknek, hanem csehszlovák barátainknak is szólt, bizonyíték, hogy ma már nem lehet éket verni a népek barátsága közé. Külön örvendetes, hogy a hallgatóság túlnyomó többsége fiatalokból került ki. Az új személyi igazolványok kiosztása után a 16 évesek éjfélig szórakoztak. A talpalávalót az orosházi helyőrség zenekara szolgáltatta. A nyitótáncot a '’Balassi tánccsoport tagjai kezdték el. Nagy eseményre készülnek Békéscsaba tizenegy úttörőcsapatának tagjai. Május 7-én ezer úttö- \ rőt avatnak a Felszabadulási Em- I lékmű előtti téren. Az avató-ün- nepség délelőtt 9 órakor kezdődik. i Ezúttal első alkalommal történik I meg, hogy az úttörőcsapatok nem í külön-külön, hanem együttesen, a J« város egyik legszebb terén rende- i zik meg az avató-ünnepséget. c Ugyancsak első alkalommal vállalták a város kiszesei, hogy az ünnepségen mint avató-szülök vesznek részt. A kiszeseken kívül munkásőrök és az MSZMP tagjai is vállalták az avató-szülők szerepét. A kedves ünnepségen Dien Ferenc alezredes mond beszédet, s az Üttörőház énekkara és a honvédség zenekara köszönti az úttörőket, a szülőket, valamint a vendégeket. A honvédség zenekara az ünnepség után térzenét ad. oversenv Magyarbánhegyesen 1961. máj. 7-én du. 1 órai kezdettel (Orosházi MEOOSZ Lovas Szakosztály rendezésében) 12772
