Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

If#l. május 14., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A munkaérdemrendes /ÓO’QsO'&'&fo' ífi'Cfá'fi'tzlc Ezerkilencszáznegyvenegy tava­szának egyik estéjén egy barna arcú, 12 év körüli vézna gyerek kopogtatott Kardoskút hírneves gazdájánál. — Munkát keresek — rebegte tört magyarsággal. — Munkát? Hát mit tudsz te még csinálni? — sápitozott a gazda, aki az első pillantásra megijedt a ron­gyos, mezítlábas, vézna kisfiútól. — Mért nem apáddal jöttél, hogy megegyeztünk volna vele. De mit is kérhetne érted? Örüljön, hogy enni kapsz. — Az apám és a testvéreim Ro- mánictban laknak, csak én jöttem el a barátaimmal ide, munkát ke­resni. Tudok én már disznóra és tehénre vigyázni. A gazda szinte egyszerre barát­kozott meg a gondolattal, hiszen jó ingyenmunkás jelentkezik, még fizetni sem kell, az apja úgysem követeli a bért, hiszen távol Ro­mániában él. — Jól van öcskös, ■hát kerülj beljebb. S mondd, hogy is hívnak? — Sántha Péter vagyok — mu­tatkozott be az agyonéhezett gye­rek. — Felfogadlak Péter, de azt megmondom: könnyen jár a ke­sém. Ha nem úgy viselkedsz, aho­gyan én gondolom, holnap már szedheted is a sátorfádat. Itt laksz majd! — Az istálló egyik szegle­tére mutatott, ahol egy agyongyö­tört rossz kabát hevert, amelyet a gazda pulija bérelt ki. — Hogy mi lesz a munkád, azt majd hol­nap megmondom. így kezdődött Sántha Péter éle­te, amikor a nyomor elől elmene­kült Romániából. Csöbörből vö­dörbe esett. Hat-hét évig még a felszabadulás után is kardoskúti nagygazdáknál cseléde skedett, mindaddig, amíg bevonult kato­nának. Több éves keresete elfért a katonaládában. Az élet értelmét, a felszabadult ember boldogulá­sának lehetőségeit csak katoná- éknál ismerte meg. Itt tanult meg jóformán írni, olvasni. Életében először itt nézték embernek. Az ügyes, mozgékony fiatalembernek felajánlották, hogy tanuljon szak­mát. Péter gondolkodott: mihez is volna kedve? Gépkocsihoz osztot­ták be. Három év után mint gép­kocsivezető szerelt le. Nagyon a szívéhez nőtt a gép. Amikor lesze­tálaljon, már kifényesedtek a ki- vénhedt szemek. Ábrahám magához intette a lányt. — Cilia! Felelj uradnak! Hány éves vagy? A lány megrémült, de rémüle­tét elnyelte a néma sátor. — Tizenhat, uram... Elohirn ke­gyelméből... Ábrahám rekedten kacagott. Sárga fogai villogva tűntek elő keskeny szája mögül. Cilia kime­nekült a sátorból. Menekülése a riadt őz futása volt a szakadék felé, melybe minden bizonnyal be- levész. Azon az éjszakán Cilia keserű zokogását hallgatták a kutyák, és bután feleltek vissza rá a birkák nyájai. Ábrahám készült valami­re... Az égbolton olyan szelíden ég­tek a csillagok, mintha a boldog­ság üzenetét hoznák. Cilia köny- nyein át nézte az éjszakát, s meg­halni kívánt inkább, mintsem fe­jére vonni Sárai iszonyú haragját. Hágár átölelte őt és vigasztalta. — Ne sírj, hiszen gyermek vagy még... A nagyúr megkímél, bizton tudom. De Cilia nem hitt. Nem hitt semmiben, csak ,meghalni, meg­halni kívánt. A Jordán habjain megcsillantak a felkelő hold ezüs­tös sugarai. Azon az órán békes­relt, arra a környékre vágyott, ahol gyermekéveit töltötte. S tíz évvel ezelőtt, 1951-ben az Oroshá­zi Gépállomáson keresett munkát. Fel is vették. Másnap már vonta­tóval fuvarozott. Szorgalmas, becsületes munkás vált belőle. Jól keresett, családot alapított. 1954-ben új erőgépeket kapott a gépállomás. Az igazgató megkérdezte Pétertől is, hogy sze­retne-e a határban szántani-vetni. — Minden vágyam az volt, hogy egyszer igazi traktoros legyek — mondta az igazgatónak. S az első hanz-Bulldog gép az övé lett. Az­óta is ezen dolgozik. Megöregedett már a gép, de Sántha Péter sem­mi pénzért meg nem válna tőle. A gépállomás vezetői, de az Üj Élet Tsz gazdái is csodálják szí­vósságát. — Ilyen szorgalmas, jó munkással még nem találkoztunk — mondogatják azok, akikkel együtt dolgozik. Munkájának meg is van az eredménye. A városszé­li kétszobás, fürdőszobás lakás is szorgalmas munkáját dicséri. Üj még, falain alig száradt meg a mész. Több mint százezer forin­tért építtette. Szorgalmáért 1958- ban a kormány Munka Érdem­érem kitüntetésben részesítette, 1961. április 4-én, most egy hónap­ja pedig megkapta a Munka Ér­demrend kitüntetést, amelynek mindennél jobban örül. A napokban, amikor felkerestük: Sántha Pétert, munkában talál­tuk. Kukoricát vetett az Üj Élet Tsz-ben. A kísérőnk, aki eljött ve­lünk, azt mondta: ha egy hónap múlva erre járnak, és olyan egye­nes kukoricasorokat látnak, mint a nyíl, akkor gondoljanak Sántha Péterre, mert azt ő vetette. Amikor megkérdeztük tőle is, hogy mi a titka ennek az egyenes vetésnek, szerényen elhárította: Miért ne csinálná az ember jól, amikor csinálhatja, és semmi fá­radságba nem kerül. Magamnak teszek jót vele, hiszen a kapálás­kor kevesebb a baj, ha egyene­sen, szépen van bevetve a föld. Sántha Pétert ezért a szerény­ségéért, becsületes, jó munkájáért dicsérik, szeretik a gépállomáson és munkahelyén, az orosházi Üj Élet Tsz-ben. ség érződött a milliónyi rabszolga ox’szágában. Távolról kutyák csaholtak. Ugatták a holdat, kórusban, el­nyújtva, félelmesen. Cilia borzongva aludt el, és ál­mában otthon járt, messze, Föní­ciában, ahol szabadon, talán egy kicsit boldogan is élhetne. De rab volt. A torzonborz, ősz hajú, ke­gyetlen Ábrahám rabszolgája. És ez rosszabb volt, mint a ha­lál... „... Néhány perccel ezelőtt ér­keztünk vissza a rakétába. Dox Ten egy óra pihenőt rendelt el. Valamennyien a központi kor­mányzó fülkében voltunk. Az első, rövid külső felderítés máris any- nyi eseménnyel rohant meg ben­nünket, hogy szükségünk volt a rövid pihenőre. Persze, ez a pihe­nő csupán annyiból állt, hogy megbeszéltük tapasztalatainkat, újra lepergettük a képrögzítő sza­lagra felvett felderítés minden mozzanatát. Mielőtt Dox Ten és én elindul­tunk volna, hogy körülnézzünk az Endroxlán 245 közvetlen környe­zetében, Xind Lind meghatározta a D-bolygó időbeosztását. A boly­gó tengelykörüli forgásának ide­je csupán 4 perc 37 másodperccel hosszabb, mint a Tixon forgása. A TAVASSZAL \ a. meg^ei ____________I ipari ta­nácskozáson a Mezőhegyesi Cu­korgyár kommunistáinak ítélték oda ..A megye legjobb élelmiszer- ipari vállalata pártszervezetének” feliratú Vörös Vándorzászlót. A megyei pártbizottság ipari és köz­lekedési osztálya nem érdemtele­nül éppen őket találta érdemes­nek erre a kitüntetésre, amelyre azóta is igen büszkék az itteni párttagok. Büszkék, de nem ön­elégültek. Jól tudják, hogy az a sorsa a zászlónak, hogy egy bi­zonyos időszak után vándorol, vagyis az az üzemi alapszervezet kapja meg, ahol a pártszervezet a termelésben, a politikai nevelő­munkában a legeredményesebben dolgozik. A gyárban most a 152 napos feldolgozási idény után a legna­gyobb gondot a karbantartás, az üzem további fejlesztése okozza. A gépeket és berendezéseket na­gyon igénybevette a hosszú kampány. Jól kell hát gazdálkodni az idővel, anyaggal ahhoz, hogy az új gyártási idény kezdetére min­den csavar a helyére kerüljön, felszereljék azokat az új berende­zéseket is, amelyek megkönnyí­tik a cukorgyártás fárasztó, em­bert és gépet koptató folyamatát. A pártszervezet jól látott hozzá a karbantartás tervszerű előkészí­téséhez. A szakszervezettel, a mű­szaki és gazdasági vezetéssel, a csoportvezetőkkel közösen kidol­gozta az ütemtervet. Ezt aztán, miután alaposan megvitatták, kézhez is kapták a munkacsopor­tok, negyedévre, hónapra és tíz­napos időszakokra lebontva. Nincs kapkodás, szervezetten illeszkedik egymáshoz a csoportok munkája, mindenkor van mihez mérni tel­jesítményüket, hiszen ott az ütem­terv, amely pontosan rögzíti fel­adataikat. És ez igen sokat je­lent. Május elsejére értékelték az eddigi munkát. Az ütemterv sze­rint ennek 50 százaléka volt ese­dékes. Ezt azonban egy százalék­kal túlteljesítették. Az ütemterv tehát nem valamilyen felesleges papír, hanem olyan vezérfonal, amelyhez ragaszkodnak a munka- csoportok. És ebben is, mint olyan sok mindenben, nagy szerepet játszik az a szemlélet, mely mind nagyobb teret hódít a pártszerve­zet tagjainak körében. Ez pedig a Tudományos számításoknál ter­mészetesen ezt az eltolódást is fi­gyelembe kellett vennünk, „min­dennaposán” azonban a tixoni idő­beosztást használtuk. Felkészültünk. Kozmosz-öltözet­ben és sugárfegyverrel a kezünk­ben léptünk a fényrakéta 1. számú légmentesen záródó csapóajtajá­hoz. Én a televíziós felvevőgépet is magamhoz vettem, a parancsnok pedig két nagy teljesítményű kézi látcsövet hozott. A csapóajtó feltárult. Beléptünk az apró átmenő kamrába, mögöt­tünk becsukódott a kör alakú aj­tó, előttünk pedig lassan kinyílt a külső, és a nyitó-automata ki­pörgette a hajlékony műanyag­hágcsót is, le egészen a talajig. Dox Ten indult le elsőnek, én követtem. Szilárd, selymes fűvel borított talajt ért a lábunk. Moz­dulataink könnyedek voltak, sem­miféle különbséget nem éreztünk ^ Tixon és a D-bolygó vonzóereje között, tehát méréseink pontosak voltak: a két bolygó tömege tel­jesen azonos. Parányi zsebrádió segítségével érintkeztünk egymással. Dox Ten hangját hallottam az acél-üvegből készült fej-búrában. — Xindon. a folyam felé in­dulunk. jó tömegkapcsolat megteremtése, I ápolása. Ügy gondolkodnak itt a S kommunisták, hogy a pártonkí- vüliek elsősorban rajtuk, embere­ken keresztül értékelik a pártszer­vezetet. Ha a párttagok a munká­ban, a segítésben az első sorokban járnak, akkor úgy értékelik a pártszérvezetet is. Ha meg ennek ellenkezőjét tapasztalnák, akkor nem Kiss'Jánost, hanem a párt- szervezetet marasztalnák el. A gyár kommunistáit ez a felismerés arra ösztönzi, hogy közvetlen, ba­ráti kapcsolatokat építsenek ki a pártonkívüliekkel. Mennyire si- j került ebben előre jutni, az a má-1 jus elseje előtti munkaértékelés­ből félreérthetetlenül kiderült. | TALÁN MÉG EGYETLEN esztendőben sem volt olyan nagy gond az üzemben a nagyjavítás, mint az idén. Nehezíti ezt az is, hogy az üzem korszerűsítésével olyan feladatok megoldása tornyo­sul a munkások előtt, amelyek nemcsak erejüket teszik próbára, hanem leleményességüket is. A két meglevő dobszűrő mellé újabb két dobszűrőt szereinek fel a karbantartás idején. Képzeljük csak el, micsoda erőfeszítést, öt­letességet igényel, hogy az egyen­ként 40 tonna súlyú dobszűrőt 18 méter magasra helyére emeljék. Vagy aztán, amikor a hajtóművet szerelik, a lévezetéket kötik be. A gyárban járt szakemberek kö­zül többen nem állták ki szó nél­kül, amikor ottjártukkor látták, hogy milyen feladatok megoldá­sához fogtak az üzem munkásai és műszaki dolgozói. A répator­nyot átépítik. Ehhez pedig száz­ötven tonna vasanyagot építenek be. Huszonöt méter magasan dol­goznak itt a munkások, ami bi­zony nem gyerekjáték. De az sem, hogy a répavágó-állomásnál — éppen a korszerűsítés miatt — új tartószerkezetet készítenek, vala­mint két új répavágót szerelnek fel. És a munkásoknak, műszaki­aknak a sok munka mellett még arra is télik erejéből, hogy — a 24 óra alatt 150 vagon teljesítmé­nyű J-difíúzióhoz, amelyet a Láng Gépgyár dolgozói szerelnek — jó néhány berendezést gyártsanak házilag. A cukorgyáriak készítik el a két új édesszelet- és a két lúgzottszelet-szállító gereblyét, ezenkívül még két szállító szala­got gyártanak. Ezekkel természe­tesen sokat javul a cukorgyártás folyamata. Azért is rendkívül je­lentős és megkapó ez az erőfeszítés, amellyel itt a cukorgyártási kam­pány befejezése után újabb mun­kához láttak. Az elmúlt esztendőkben nagyon sokszor mondták, hogy mindenben a pártnak kell betöltenie a motor szerepét. Gyakran közhelynek tint, habár valóban csak akkor van haladás, ha a párt tényleg jól betölti hivatását. A cukorgyár pártszervezete mindent megtesz, hogy emberközelbe kerüljön a pártonkívüliekhez, segítsen az emberek gondján. I TERMÉSZETESEN I ekozbeB J sem fe­ledkezik meg termelést ellenőrző tevékenységéről. Mennyire törődik ezzel, arra íme, egy tanulságos eset. A pártszervezet vezetősége néhány hónappal ezelőtt észrevet­te, hogy délután igen sokan 5—10 perccel előbb is abbahagyjak a munkát. Ennek elsősorban az volt az oka. hogy a munkások, akiknek zöme vidékről jár be, igyekezett, nehogy lekösse a vonatot. Számí­tást tettek, és ekkor kiderült- hogy ha a 480 munkás csak 5 perc­cel rövidíti meg munkaidejét, az 2400 percet tesz ki naponta. Ke­reken 40 órát, ami egy munkás­nak 5 napi munkaideje. A párt- szervezet tagjai elbeszélgettek az emberekkel, majd javasolták a gyár vezetőségének, hogy reggel 6 óra helyett háromnegyed 6-kor kezdjék el -a munkát, hiszen ne­gyed 6 körül már valamennyi vo­nat beérkezik. Március elseje óta alkalmazzák az új rendet. S amint a pártszervezet vezetősége tapasztalta, azóta megszűnt a dél­utáni munkaidő-csökkentés. Az­óta ugyanis egy negyedórával előbb ér véget hivatalosan a mun­kaidő, marad elegendő idejük a munkásoknak ahhoz, hogy meg­tisztálkodjanak, kijussanak az ál­lomásra. Apró dolog ez, a pártszervezet vezetőségének figyelmét mégsem kerülte el. Nem véletlen hát, hogy a legutóbbi értékelésnél már egy­százalékos előnyük volt az ütem­tervhez képest. Ha pedig továbbra is úgy dolgoznak, mint eddig, ak­kor az a párttaggyűlési határozat is bizonyára megvalósul, mely szerint a karbantartást augusztus 20. helyett 10-re befejezik. Erre különben az is- garancia, hogy a munkacsapatoknak mintegy 90 százaléka írásban adta be vállalá­sát a szakszervezetnek. tagjai nem titkolják: szeretnék továbbra megtartani a megyei pártbizott­ság vándorzászlaját. Ehhez azon­ban kevés csupán a saját erejük. Ezért a tömegkapcsolat bővítésé­vel nap .nap után megtoldják a pártookivüliek erejével is.. Ügy gondolkodnak és igen helyesen, hogy közösen többre mennek. Podina Péter Új zöldség- g) iimölesbolt nyílt Békéscsabán Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a Szabadság téri bérház alatti borkós­toló a napokban megszűnt. A lakosság óhaja és a közeli, valósággal város­negyeddé fejlődött körzet zöldség- és gyümölcsellátása valósult meg azzal a gondolattal, hogy egy zöldség-gyüm ölcsböltöt nyitottak meg a borkóstoló helyett. A bolt tegnap, május 13-táin meg is nyílt, s már az első nap igen szép forgalmat bonyolított le. A Béikés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egy új tejbolt lé­tesítését is tervezi. Erre a bérház alatti húsboltot alakítják át. A húst az önkiszolgáló boltban, mint előre csomagolt árut hozzák forgalomba, s kü­lönböző súlyú, nylon csomagolásban árusítják majd. A jelenlegi húsbolt he­lyén pedig a higiéniának is megfelelő tej boltot nyitnak meg. Az átalakítási munkálatokat hamarosan megkezdik. MEGHÍVÓ A KIOSZ békéscsabai járási helyi csoport vezetősége érte­síti a kisiparosokat, hogy május 15-én, hétfőn este 7 órai kezdettel taggyűlést tart A beszámolót a KIOSZ Országos Központi Vezetőségének tagja tartja. A taggyűlés fontosságára való tekintettel kér­jük a tagság pontos megjelenését. Pontos kezdés. VEZETŐSÉG (x) Csepkó Eta A PÁRTSZERVEZET (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom