Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

2

MÉPÚJSÁa

1961. május 14., vasárnap

A tájékoztatás olyan fontos,

mint embernek a levegő

&9

azzal, hogy már szóltunk

Többen üldögéltek délidében a bélrnegyeri Béke Termelőszövetkezet istállójának árnyékos tövében és beszélgettek.

— Mi újság errefelé? — kérdeztem a gazdákat, miután a kölcsönös üdvözlésen túlestünk.

— Nincs forint — hangzott tömören. Látták, csodálkozok a furcsa válaszon. Magyarázólag hozzátették: ez évben még nem osztottak munkaegység-előleget.

— Még fiatal a szövetkezet — jegyezte meg egyikük.

— Az még nem lenne baj. A baj ott kezdődik, hogy az öregeket is nekünk kell eltartani... — igy a másik.

— Meg az SZTK-ra megy el a pénz — toldották meg a gondolatot egyszerre ketten is.

Az emberek választ várnak

— A föld járadékot is fizetges- sük azoknak is, akik nem dolgozdennapi munka forgatagában gyakran megfeledkeznek az embe. rek csoportjainak rendszeres tájékoztatásáról.

Felejtik vagy nem értik, milyen lendítő erő rejlik a tájékoztatásban. Nem veszik észre, hogy bénító a tájékozatlanság, a tanácstalanság, amikor az ember nem látja pontosan maga előtt a célt és nem ismeri a célhoz vezető legrövidebb utat.

Maradjunk az említett termelőszövetkezetnél, ahol a beszélgetés lezajlott. „Miért nincs forint-előleg?” — kérdezik. Akarják az előleget, de nem tudják pontosan, hol, mit, mennyit kell tenni, hogy elérjék ezt a célt.

Ilyenkor a jó vezetők azonnal cselekszenek. A kérdéssel az emberek elé állnak, nyíltan beszélnek velük arról, most miért nem osztható előleg és hogyan lehet megteremteni az Igény kielégítésének gazdasági alapját. Elképzelhető, milyen mozgósító nak, csak a földjük van bent — [ erőt jelent, ha a pártszervezet ve- sopánkodott a beszélgetésben a j zetői, tagjai és az elnösk csoportos

negyedik. Adták már egymásnak a szót szépen, sorjában, amikor megérkezett az elnök.

— Ha utolérjük magunkat, lesz pénz — vélekedett biztatóan az elnök, miután meghallotta, miről folyik a szó.

Szavai nem elégítették ki a gazdákat:

— Aztán hol érjük utol magunkat és hogyan...?

— Hol, mit tegyünk jobban? — hangzott a kérdés innen is, onnan is, látszott, kevés választ kaptak, még efféle érdeklődésükre.

— Miért nem segít az állam, hogy előleget kapjunk? — kérdezte egyik gazda a legkényelmesebbik utat keresve gondjaik megoldására.

— Nem gondolják, hogy mélyebben van a kutya elásva? — szóltam közbe, arra gondolva, megkaparják maguktól is az igazságot.

— Igaz, ha jól meggondoljuk, SZTK, nyugdíj meg földjáradék másutt is van és mégis summás előlegeket osztanak ... — jegyezte meg egyikük.

— Az a baj, hogy most sem dolgozik mindenki teljes szívvel. Van olyan is, akinek csak a teste van bent, de a lelke még kint maradt *— magyarázták a gazdák.

A jó vezető azonnal intézkedik

— No és pontosan mit kellene tenni, hogy rendbejöjjenek a dolgok? — érdeklődtem.

— Ezt kérdeztük mi is az elnöktől ... — adták tovább a kérdést és még hosszan idézhetném a társalgás részleteit, de abból is az derült ki, hogy sok kérdésben még tájékozatlanok. Több helyen tapasztalni hasonlót. Egyes vezetők és pártalapszervezetek a minGagarin

»nem kívánatos" Párizsban

Párizs (MTI)

A francia közvélemény megdöbbenéssel vette hírül, hogy a május végén megrendezendő nemzetközi légi kiállítás szervező bizottsága — visszavonta azt a meghívást, amelyet a hős szovjet .űrhajóshoz, Jurij Gagarinhoz intézett. A francia repülőgépgyárosok szövetsége hozta ezt a határozatot, s azzal indokolta döntését, hogy Gagarin párizsi tartózkodása egybeesett volna Kennedy amerikai elnöknek a francia fővárosban teendő hivatalos látogatásával, s ez ^nem lett volna opportunus”.

beszélgetéseken részletesen ismertetik a terveket, célokat, a közvetlen és távolabbi gazdasági feladatokat. Mozgósítják azokat, akik rendszeresen dolgoznak, hogy beszéljenek a szomszédaikkal, azokkal, akik kivonják magukat a közösség munkájából..,

A termelőszövetkezeti gazdának nem magánügye, dolgozik-e vagy sem és ha dolgozik, hogyan dolgozik. Azelőtt az egyéni gazdaságban egyik gazda nem sokat törődött azzal, hogyan él a szomszéd. Mindenki elsősorban önmagával törődött.

A termelőszövetkezetben a munka és annak gyümölcse közüggyé vált, ez azt jelenti, senki sem hunyhat szemet a másik tevékenysége és gondolata felett...

Az igazságot ismételni kell

Az ilyen és hasonló kérdések, gondolatok ma már ott égnek a közösségben, a becsületes emberek fejében és a kérdésekre sokoldalú tájékoztatást, nyílt választ várnak.

Az ilyen és hasonló kérdésekről nem elég egyszer és kétszer beszélni. Nem intézhetjük el az

ügyet erről.

Vannak, akik a tájékoztató munkát szúken értelmezik, azt hiszik, ez a tevékenység kimerül annyiban, hogy egy közgyűlésen, taggyűlésen elmondjuk a terveket és ezzel az ügy befejeződött, megy minden a rnagía rendjén. A dolog azonban nem i'-ven egyszerű. Az új életet kezdett emberek nap mint nap igénylik a tájékoztatást, hogy eligazodjanak az élet minden területén a nagyüzemi gazdálkodás fortélyaiban és az egymáshoz való új viszonyokban.

őszintén és rendszeresen tájékoztatni az embereket a helyzetről, sokrétűen bizonyítani és szembeállítani a helyes álláspontét a helytelen felfogásokkal, nélkülözhetetlen tevékenység.

Ahol erről a munkáról megfé- ledkeznek, oitt az emberi alkotó erő lecsökken, az emberek nem látják biztosnak az utat, kilátástalannak tarthatják a jövőt, mogorván jár- nak-kelnek.

Legjobban egyes termelőszövetkezetekben érezhető a rendszeres és széleskörű tájékoztató» hiánya, de néhány üzemben is találkozhatunk hasonló jelenséggel. Kényelmességből „takarékoskodnak” a nyílt, őszinte, egyenes beszéddel, nem figyelnek eléggé egyes csoportok hangulatára és az olyan kérdéseikre, melyekre az azonnali világos válasz, a tájékoztatás olyan fontos. mint az embernek a szabad levegő.

Boda Zoltán

népújsAg-m&pok

WWVWN

Megyei rekorderedmény Dévaványán: 208 új előfizető

Gyakran emlegették úgy Déva- ványáí, mint „nehéz” községet. E megállapítás mögött valami olyan megokolás lapult, hogy elég nehéz itt szót érteni az emberekkel. Nos, a dévaványaiak rácáfoltak erre a kellően meg nem alapozott véleményre.

Pénteken délelőtt a községi pártbizottság nagytermében jöttek össze azok az aktívák, akik ezen a napon segítették lapunk terjesztését. Csaba János elvtárs. a községi pártbizottság titkára tájékoztatójában ismertette a sajtó szerepét, majd elmondotta, hogy a Népiíjságnak ebben a mintegy 13 ezer lakost számláló községben mindössze 80 előfizetője van. Arra kérte az aktívákat, hogy jó meggyőző munkával toborozzanak új előfizetőket, segítsenek az olvasottság javításában.

Az aktívák becsületesen megtették a magukét. Délután 5 órakor az ankéten jelenthették, hogy 208 új előfizetőt szerveztek. Ezzel június elsejétől lapunk még több termelőszövetkezeti gazdához, gépállomási, tanácsi és földművesszövetkezeti dolgozóhoz, téglagyári munkáshoz, ktsz-taghoz juthat el. Igen, hiszen az Aranykalász Tsz-ben 29-en, a Gábor Áronban 18-an. a Lenin Tsz-ben 10-en, a Szabad Föld Tsz-ben 7-en, a Fa- és Vasipari Ktsz-nél 16-an, a földművesszövetkezetnél pedig 13-an léptek be olvasóink táborába. S a sort még lehetne folytatni. Az aktívák közül dicséretet érdemel Nagy József, az Aranykalász Tsz elnöke, Kiss Ferenc párt5úcsúznak a községi iskolától a negyedikesek

A megye középiskoláiban zömében véget értek a hagyományos ballagósok. Az elmúlt napokban a békéscsabai Vásárhelyi Pál Hides Vízműépítési Technikum, a közgazdasági technikum, a szlovák tannyelvű gimnázium, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és a gyulai román tannyelvű gimnázium negyedikes tanulói búcsúztak iskolájuktól. Szombaton délelőtt a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium, a békési Szegedi Kiss István Gimnázium, a Munka Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett szarvasi Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Technikum és a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium ballagó ünnepségét tartották meg. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban immár a százhatodik alkalommal adták át a most végző negyedikesek a harmadik osztályosoknak az iskola zászlaját további megőrzésre.

titkár. Pásztor Gyula, a Gábor Áron Tsz agronömusa, Sipos János. a Lenin Tsz üzemegység-vezetője, valamint Fábián Gábor, Ugrai László, Havancsák Sándor, Békány Zsuzsa, Szűcs Róza és Mundrucz Ferencné, akik a legtöbb előfizetőt szervezték. Dicséretet érdemel ugyanakkor a nem várt eredménnyel végződött Népújság-nap szervezéséért a községi pártbizottság, személyesen Csaba elvtárs és Farkas elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa.

P. P.

Eredményes sajtónap Gerendáson

Május 12-én, a reggeli órákban mintegy 30 párttag és pártonkívü- li dolgozó kereste fel Gerendáson a községi pártbizottságot, hogy elősegítse a Békés megyei Népújság olvasótáborának növelését. A rövid tájékoztatás után bizakodó hangulatban keltek útra, hogy felvilágosító szóval részt vegyenek a megyei lap terjesztésében.

A lelkes munka nem maradt eredménytelen. Az este megtartott értékelésen és olvasó-anké- ton az agitációban részt vevők 92 új előfizető szervezéséről számoltak be. Az agitációs munka értékét növeli az a tény, hogy az új olvasók 80 százaléka: szám szerint 72-en termelőszövetkezeti gazdák, valamint 60 az olyan családok száma, amely eddig újságra nem fizetett elő. A legjobb eredményt a Petőfi Tsz-ben érték el. Szabó István, a pártalapszervezet titkára egyedül 19 új előfizetőt szerzett. Jó eredményt értek el: Sülő János, Botyánszki András, Fodor László, Petes Gyula, Botyánszki János, a Petőfi Tsz tagjai, Fáber András, Gelény József, Vidovenyecz András, a Búzakalász Tsz tagjai, Szaszák András, a Táncsics Tsz elnöke és Kmács Erzsébet tsz-adminisztrátor. Eredményesen segítették a lap terjesztését a tanács, a földművesszövetkezet dolgozói és a KlSZ-szer- vezet titkára,

A községi pártbizottság körültekintően és jól segítette a sajtónap előkészítését, lebonyolítását.

R. Cy.

FANTASZTIKUS KISPBGEN9

(18)

Az öregember a folyamot nézte. Tekintete azonban nem látta a természet szépségeit. Pedig a nyár ebben az évben is gyönyörű volt a Siddim síkságon. Perzselő lángokat hintett a nap a Jordán folyam partjaira. A folyam békésen hullámzott át a zöldellő síkon, és elhozta habjain a távoli Antilibanon erdeinek neszét, felfrissítette magát a Genezáreth-tó- ban és méltóságteljesen indult neki a távoli völgynek, ahol még dúsabbak a mezők és még szebb a vidék.

Ábrahám nem látta ezt. Rabszolgáit sem látta, juhnyájait sem. Hiába fénylett a nap: nem találta meg benne gyönyörűségét. Hiába gazdagodott: még kegyetlenebb, még haragosabb lett.

Egymás után teltek a nyár napjai, de Ábrahám ki sem mozdult sátorából. Asztalára borulva Elohimhoz, a nagy és hatalmas istenhez küldte könyörgéseit.

— Megvénhedtem, Uram. és nincs gyermekem!

Szemei vérbeborultak, nyolcvankét esztendejének mély ráncai megsokszorozódtak az arcán, bőrruháját megtépte és az ég felé tárta karjait.

— Nincs örökösöm!... Szolgáim hurcolják szét gazdagságomat?! Uram! Ezt nem teheted velem!...

És akkor, hogy a tikkasztó forróság elbágyasztotta, álomba ré- vedt és álmában megjelent szemei előtt Elohim, a nagy és hatalmas isten. És megszólalt:

— Én hoztalak el Kaldeából, Ür városának falai közül, hogy néked adjam ezt a földet.

Ábrahám felütötte bozontos fejét.

— És mi áron lesz enyém e vidék, Uram?

Az Űr szava tovább diibörgött.

— Áldozz nekem törvényeim

szerint, és tiéd marad örökre. Tiéd és utódaidé!...

Ábrahám megrezzent, felemelte fejét és az Úr helyén Sárait, feleségét pillantotta meg. Sárai megszólalt.

— Fogaid csikorgattad, Ábrahám, és nem hallottad az én szavaimat... Betegség gyötör?

Ábrahám gyűlölködve nézte az asszonyt.

— A hatalmas istennel volt tanácskozásom. Éretted könyörögtem, hogy gyermekünk legyen. Hogy ne pusztuljon veszendőbe gazdagságom, minden marhám, hogy ne hurcolja szét az aljas rabszolganép, ha ideje érkezik, és visszaszállunk a földbe.

Sárai zokogott és leborult a vénember előtt.

— ölj meg Ábrahám, de ne törd szét a szívem! A hatalmas isten megtagadta tőlem az anyák örömét, miért éljek hát a te oldaladon?... És Hágár? Az ő gyermeke tiéd!... Ne hívd vissza soha többé! Legyen űzött vad a puszták mélyén, kárhozott lélek!...

Ábrahám emlékezetében felbukkant Hágár, az Egyiptomból szerzett rabszolgalány arca... és fia, Izmáéi. Szemei lángokat lövelltek.

— Elohim, a nagy és hatalmas isten így szólt hozzám: Ábrahám, űzd el magadtól azt a nőt, gyermekével együtt! Megtettem, Sárai!

De az imént mást mondott az Űr: Ábrahám, Hágár megbűnhödött vétkeiért, szólítsd vissza lakodba, és Izmáéi örökösöd lészen...

Sárai felsikoltott és lerogyott a földre. Körmeivel tépte a rögöket.

... Siddim síkságán még azon az éjjel pásztorok széledtek szét, és visszahozták Ábrahám sátorába Hágárt, gyermekével. Izmaellel együtt.

És a napok újra egyhangúan, eseménytelenül teltek.

Hágár rettegve várta Sárai féktelen haragját, sorsa újabb -beteljesülését. A korbács hamarosan lesújtotta. Sárai gyűlölte Hágárt, mert elvette tőle egykoron Ábrahám szívét.

Egyszer, egy délután Hágár a juhokat nyírta. Nádszálhajlékony- ságú, izmos teste hajladozott a tündöklő napfényben, hajába virágot tűzött. Sárai látta ezt, és gyűlölete az egekig csapott.

Sárai korbácsa újból lesújtott. A torzonborz vénember egykedvűen hallgatta Hágár sikoltozását, utálta már az egyiptomi lányt, csak Izmáéit, a gyermeket óvta. Undorral fordult el, hogy kedvenc kutyáját megsírnogassa. Arcának ráncai csakhamar kisimultak, és amikor a sátorba lépett Cilia, a fiatal, szépszemű főnie'a* rabszolgalány, hogy t$rának ebédet