Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-25 / 121. szám
4 N tPŰJSÁI G 1961. május 25.. csütörtök Falusi színjátszó napok Orosházán LAPUNKBAN már hírt adtunk arról, hogy Orosházán rendezik meg a ialusi színjátszó napokat. Május 20-án és 21-én több csoport mutatkozott be a Petőfi művelődési házban. Ez a bemutatkozás azt példázza, hogy falvaink- ban lejátszódott mélyreható gazdasági változást lassan követi a nagyobb kultúrára való igény, a meginduló kulturális munka is. Ennek a természetes igazságnak jóérzésével kell üdvözölnünk azt a szép kezdeményezést, demonstratív és termékenyítő megmozdulást, amelyet az országosan megrendezett falusi színjátszó napok jelentenek a szövetkezeti parasztság életében. Lelkesítő tényező, hogy nemcsak a kulturális igény nőtt meg, de a megvalósítás lehetősége is, szintúgy a kultúra terjesztőinek tábora — tele rátermettséggel, lankadatlan buzgalommal. S hogy a ialusi színjátszó napok nemcsak egyszerű bemutatók, azt elsősorban gazdag tartalmuk bizonyítja, valamint a cél, amiért megrendezték. Rendeltetésük ugyanis az, hogy az illetékes szervek felmérjék a falusi színjátszók képességeit, helyzetét, s a szükséges segítséget aszerint adjak nekik; a legjobbak példáján javítsák a gyengébbek munkáját vagy új csoportok alakuljanak. Az öntevékeny színjátszás ne legyen gazdátlan, mint ahogyan eddig sok helyen és sok esetben volt. A felismerés: pótolhatatlan eszköz a falusi színjátszás a tudat- formálásban, a közösségi életben. Hiszen főleg az ifjúságot fogja össze, csiszolja értelmét, fejleszti szépérzékét, s ez pedig termékenyen visszahat a munkára. A kívülálló talán nem is tudja megérteni egészen, mit jelent a napi munka után úgy szórakozni, hogy mást szórakoztat az ember. Egyszerű körülmények között, egyszerű eszközökkel előadni egy művet úgy, hogy a való élet ízével teljék meg. A színjátszás szerelmesei nem ismernek fáradtságot — talán azért, mert önmaguk értékére leltek... HOGY MENNYIRE ÍGY VAN, art a négy megye — Békés, Sza- bolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Csongrád — színjátszóinak orosházi találkozóján már az első két Sárika szerepében, akiről szinte alig akartuk elhinni, hogy nem hivatásos operettszínésznő. Egyik legfőbb érdeme, hogy a szépen csengő szopránja nem nyelte el a szöveget. Ezenkívül arcán, s mozdulataiban eredetien tükröződött érzésvilága. Nehéz eldönteni, hogy ő volt-e a legjobb vagy Lestyán Jánosné Borcsa néni szerepében, aki szintén olyan jó volt, hogy szinte minden mozdulata, szava nevetést fakasztott a közönség ajkán, ugyanakkor kedves esetlenségében a hazaszeretet, az emberség is jelen volt. Az 1848-as szabadságharc korának hű tolmácsolását nyújtották a többiek is: Ficzere Jánosné Karolin, Lestyán János Drághy Péter, Ficzere János a diák szerepében; Pauló Pál igazi császári kapitány volt. Róluk is el lehet mondani, hogy énekliangjuk szépen beleilleszkedett az operett harmóniájába, dallamcsokrába. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem. amikor érdemeikről beszélünk, hogy Ficzere János és Lestyán János mint agronómusok dolgoznak, s ez a munkakör bizony nem fukarkodik elfoglaltságban. Pauló Pálné pedig amellett, hogy iskolában tanít, most végzi a főiskolát. De nekik azért jut idejük színjátszásra — s esetük példa arra is, hogy a házasság nem zárja ki a közösségi életet. Helytállásukat dicséri is a siker, a többször felcsattanó vastaps. S ha még a tömeg jeleneteken csiszolnak valamelyest, akkor bátran' felvehetik a versenyt az ország legjobb színjátszóival... Ez elsősorban Gulyás Imre rendezőnek szól, aki István bácsi szerepében állta meg kitűnően a helyét — mivel azonban maga is játszik, nyilván ,nem vette észre az előbb említett fogyatékosságokat. Természetesen így is megkülönböztetett elismerés illeti az operett sikeres betanításáért. A MEZÖBERÉNYIEK után vasárnap láttunk szomszéd megyeieket is. A sorban elsőnek a sárán- di csoport lépett fel Nyíri Tibor Nyílik a kiskapu című paraszt- tárgyú egyfelvonásosával. Jól tudták érzékeltetni a szereplők a falvakban az új és a régi harcát, az új élet felemelő szépségét, emberségét. Bírói János rendező érdeme, hogy a „sűrítést”’ alkalmazta. s így a pergő, tömör jelenetek izzó hangulatot teremtettek a színpadon. A következő csoport, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz színjátszói szintén egyfel- vonásos művel szerepeltek; Móricz A tej című szatírájával. Az ő alakításukban is élénken tükröződött az író mondanivalója; a dege- nerált rendőrkapitány, s az agyafúrt, s a szegényembert zsaroló ügyvéd alakjai ellenszenvet váltottak ki bennünk. De sok helyen kevesebbel többet adhattak volna a szereplők. A vásárosnaményi földművesszövetkezet csoportja Hans Pfeiffer Nem hallgat a tenger című egyfelvonásosát adta elő, amely arról szól, hogy egy szegény fiatal japán paraszt, akinek apja Hirosima „élőhalottja”, elindul több békeharcossal, hogy jelenlétükkel tiltakozzanak életük feláldozása árán is az atomháború ellen, a kísérleti robbantásait színhelyén. A darab a fiatal japánnak a családjától való búcsúzását mondja el. A jelenet drámai, s a szereplőknek sikerült úgy kidol- gozniok minden mozdulatukat, hogy azok a szavak helyett is beszélnek vagy szerves részként illeszkednek a dialógokhoz. Kitűnő volt Sántha Miklós fiatal japán parasztja, dr. Gáti László nyomorék öregjének már puszta látása is gyűlöletre lobbantotta az embert a háború ellen. Szatmár Erzsébet fiatalasszonya az övéiért aggódó, de az emberiség nyelvén is értő asszonyt, anyát példázta. Rendező Takács Kálmán. A FEHÉRGYARMATIAK nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor Simon Magda Százházas lakodalom című háromíelvonásos színművét választották. Török László rendező fő érdeme, hogy nagyszerű érzékkel válogatta ki az egyes típusokat. így náluk is nehéz eldönteni, hogy kit illet a legtöbb elismerés. Talán a legjobb volt Korompai Jolán idős Ráczné szerepében. Kedves volt Hankó Erzsi játéka is. A két nap tartalmas eseményei alapot szolgáltatnak arra, hogy a további bemutatóktól hasonló szép élményeket reméljünk. Sz. Farkas Lajos Endrödön, a Népújság-nap reggelén a pártházban gyülekeznek az olvasókat toborzó aktívák. Míg el nem érkezik a megbeszélés ideje, a férfiak egy része kint az előszobában biliárdozik. Gyebnár elvtársnak, a párttitkárnak a szobájában is vannak várakozók. Két tsz-gazda arról beszélget egymással, hogy évek során mennyire megváltoztak a ■ munkalehetőségek. Azt mondja az egyik: — Emlékszem, mikor a mi-> niszter még annak idején kijelentette, hogy 'az első ötéves terv alatt megszűnik a munkanélküliség. Magunkban úgy véltük, jóval több idő kell ahhoz, oszt itt van e: a második ötéves terv kezdetén mindenki nyakig van munkával. A másik nagykomótosan rábólint, mert hát a való igazsághoz fölösleges a szó. Odébb egy fejkendős asszony ül. Mint bemutatkozáskor megtudjuk, Tímár Vincéné ö, az endrődi Dózsa Tsz tagja, aki igen tevékeny, mozgékony kommunista asszony. Mint a helybeli nőtánács tagja, arról kezd beszélni, hogy mi mindennel készülnek a gyermeknapra. Aztán hirtelen a tsz dolgaira vált át. — Ügy írnak az elvtársak az újságban más tsz-ek hibrid kukoricájáról, mintha az olyan csuda volna! Mi a Dózsában már négy éve csináljuk, vetjük, kapáljuk, törjük. Erről miért nem írnak? — kérdi szemrehányóan. — Miért nem zörgettek ránk akkor? Néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Kimentünk volna, ha tudunk róla, meg aztán bizonyára van a Dózsában tollforgató ember nem is egy. • Szó szót követ, s a végén valóságos kis témaanyag kerekedik a beszélgetésből. Megtudjuk, hogy a szövetkezet már szép múltra tekinthet vissza. Még 1950-ben alakult. Timárné 1952- ben lett a tagja. Különösen azt hangsúlyozza, hogy ami még sok tsz-nek gyengécske oldala, náluk erős oldal, évek óta tenyésztenek állatokat. Csupán tavaly 500 darab pulykát adtak át az állatforgalminak. Sertésük akkor 300 volt, az idén már 600 darabot szándékoznak átadni. A tsz áruforgalmát háztájival is segítik. Alig van ház, ahol 2—3 sertés ne hízna, akad hely, ahol tíz is. Mindnyájan szerződésesen hizlalnak. Azt tartják, amit például özvegy Takács Lajosné is, hogy a piacra szállítás, alkudozás meg egyéb dolog több idejébe, gondjába kerül, mintha szerződésben csinálja az egészet. Persze az endrődi Dózsa Tsz tagságának ez a nagy állattartási kedve azt követeli, hogy mind több férőhely legyen az egyre szaporodó jószágnak. Van egy építő-brigádjuk, s az serényen építi az ólakat, istállókat. A Timárné mellett ülő tsz-társa, a 68 esztendős Babos Jóska bácsi itt közbevág: — A •két éve elkészült nagy- istálló meg a magtár kivételével mindent saját erőből építettünk! Legutóbb egy 100 férös disznóól lett kész. Babos bácsihoz fordulunk: — Tessék már mondani, hogyan érzi magát koros létére a Dózsában? Mosolyogva feleli: — Nagyon jól. Igaz, hogy nyugdíjas vagyok már, tsz-nyug- díjas, húzza ki magát, de olyan a természetem, hogy nem bírom a tétlenséget, dolgozgatok, amit tudok. És így folyna tovább a szó, tartana az érdekes, közvetlen hangú beszélgetés, ha fel nem harsanna Gyebnár elvtárs hangja: — Kezdhetjük, elvtársak! Eddig a történet, melynek alapján volna egy javaslatunk: — Ahol csak emberek élnek és dolgoznak a megyében, ne várják, míg ismét arra jár az újságíró. Életük, eredményeik mindnyájunk kincse, nincs joguk véka alá rejteni. Írják meg. H. R. nap, szombat és vasárnap is megmutatta. Mi tagadás, szombaton az első csoport, a mezőber’ényi földművesszövetkezet színjátszóinak fellépése előtt a közönség soraiban elhangzott néhány kétkedő szó: vajon meg tudnak-e birkózni Lehár Vándordiákjának sokat hallott, szép dallamaival? Mit tudnak adni azok után újat, hogy neves művészek tolmácsolásában ismeri a közönség az operettet? Nos, a kétkedők már az első jeleneteknél fellélegezhettek, mert a mezőberényi kis kollektíva várakozáson felüli teljesítményt nyújtott. Meglepően szép, színes énekhangokat hallhattunk, különösen remekelt Pauló Pálné Tizenhat éven aluliak ne tartózkodjanak az italboltokban — Tanácskoztak a Vendéglátóipar üzemegységeinek vezetői — A Kishajóban tartott tanácskozáson részletes beszámolóban ismertették az üzemvezetők előtt a vendéglátás problémáit, majd néhány fontos dologra hívták fel figyelmüket. Ilyen volt többek között a fiatalokról szóló rendelet ismertetése is. Felhívták az üzemegységveze90 iugyenes véradó Mezöberénybeii Megyénkben a véradók áldozatkészségéből egyre jobban terjed az ingyenes véradó-mozgalom. A véradó állomás ebben az évben Békéscsabán, Magyarbán- hegyesen, Füzesgyarmaton és Orosházán rendezett ingyenes véradónapot. Ezekről lapunkban rendszeresen beszámoltunk. Legutóbb május 22-én Mezőberény- ben tartott helyszíni véradónapot a Vöröskereszt és a Véradó Állomás. A járási szülőotthon gondosan előkészített ragyogó tisztaságú helyiségeiben délelőtt kezdődött meg a vérvétel, melyre a község lakói igen nagy számmal jelentek meg. A vizsgálatok után 90-en adtak vért embertársaik megsegítésére. E szép és nemes cselekedetben a helyi Faipari Ktsz dolgozói jártak az élen. A ktsz-ből 26 faipari dolgozó adott vért. Szép számmal képviselte magát a Pamutszövőgyár, a Cipész Ktsz, a Vegyesipari Ktsz, valamint több egészségügyi és tanácsi dolgozó. A termelőszövetkezeti tagok közül is többen ott voltak. A mezőberényi véradónap sikere bizonyította, hogy a lakosság itt is megértette a véradó-mozgalom célját és jelentőségét. tők figyelmét, hogy vegyék sokkal szigorúbban azt a rendeletül, mely szerint 16 éven aluliak sem szülővel, sem szülő nélkül nem tartózkodhatnak italozókban, sörözőkben, italboltokban. Lehetetlen helyzet, hogy némelyik helyen megengedik a felnőttek sokszor nem éppen válogatott viselkedését a gyerekek előtt. •— Abban az esetben — mondotta az előadó —, ha a szülő felszólításra sem kíséri ki gyermekét, úgy a szülőt sem szabad kiszolgálni. Szó esett arról is, hogy ki sza- bad-e szolgálni a gyereket, ha a szülő utcán át vitet valamit vele. Igen, ki lehet, de ott fogyasztani ez esetben sem szabad a gyermeknek. Az előadó felhívta a figyelmet az 1927. évi törvényre, amely ma is érvényben van és amely szerint 18 even aluliaknak szeszesitalt kiszolgálni nem szabad. Eddig az a gyakorlat akadályozta a vendéglátó szerveket e határozat végrehajtásában, hogy nem igazoltathattak. Mint az előadó ismertette, a rendőrséggel történt megállapodás alapján felszólíthatják a fiatalembereket kiszolgálás előtt a személyazonossági igazolvány bemutatására. Szó volt arról is az értekezleten, hogy meleg-konyhás helyiségekben este 8 óráig szülőkkel együtt tartózkodhatnak a gyerekek Ezenkívül természetesen a különböző családi rendezvényeken is. Az előadó beszélt ezután a zenészek munkaidejéről és felhívta a figyelmet, hogy az üzemegységvezetők feltétlenül követeljék meg egy órában az 50 perces játszást, s csak 10 perces szünetet engedjenek, nem úgy' mint ahogy eddig a gyakorlatban meghonosodott; 35 perc szünet és 25 perc játék. Majd beszélt a szállításról, az üdítőitallal való ellátásról, a munkavédelemről és a nyári szezonra való felkészülésről is. V. T. niuiniiisiBimiiiiiuíMcsiiiiBmiiiMii Kiránduló gépáflomásiak A dévaványai Gépállomás dolgozói a közeljövőben kirándulást terveznek a szarvasi arborétumba és az aggteleki cseppkőbarlangba. A község autóbuszát bérelnék ki erre az alkalomra. Egy másik kirándulási tervük mái- meg is valósul. Többen közülük — szerelők, brigádvezetők — két csoportban felutaznak az ipari vásárra. A csoportokat Sáli Károly üb.-elnök és Szitó Imre főkönyvelő vezeti. Ennek a hasznos megmozdulásnak Váss Károly főmérnök volt a kezdeményezője. A példát más gépállomások, üzemek, tsz-ek figyelmébe is ajánljuk. Megnyílt a békéscsabai strandfürdő Tegnap délelőtt ünnepélyesen nyitották meg a békéscsabai s . ndfürdőt. Ebben az évben több tízezer forintos beruházással gyeptéglázták a medence környékét, hideg- és melegvízzel zuhanyozót építettek. Újra megnyílt a tetőterasz is a napozók örömére. A strandfürdőhöz kapcsolták az Árpád-ligetet is, aminek megnyitását egyelőre még késlelteti az, hogy a talajegyengetés nem történt meg. Reméljük, közeljövőben ez is megnyílik.
