Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-23 / 119. szám
/ WOT; május 23., kedd ff É P O J S A G Jubilált a Békéscsabai Szőnyeg- és Takácsáru Háziipari Termelőszövetkezet Szombaton, május 20-án fennél, lásának 10. évfordulóját ünnepelte a Békéscsabai Szőnyeg- és Takácsáru Háziipari Termelőszövetkezet. Ebből az alkalomból ünnep, séget rendeztek. Az ünnepségen dr. Blahut János, a szövetkezet elnöke számolt, be a tízéves munkáról. Többek között elmondta, hogy 1951. május 16-án tizenöten alakították meg a szövetkezetei, amely azóta összehasonlíthatatlanul sokat fejlődött. Ezután arról beszélt, Szántóverseny Gyulán Május 28-án Gyula és a gyulai járás traktorosai részére nagyszabású szántóversenyt rendeznek Gyulán. A város és a járás legjobb szántó-traktorosai mérik össze ügyességüket, erejüket, tudásukat. Megyénkben ez lesz az első járási szán- tóverseny, melyen részt vesznek a megye állami gazdaságainak, gépállomásainak igazgatói, valamint a tanácsok vezetői. hogy tíz év alatt 125 millió 777 ezer forint értékű árut gyártottak, aminek több mint fele exportra készült; több mint 433 ezer négyzetméter takácsárut szőttek. Ezután örömmel jelentette be, hogy az I. negyedévi tervüket 104,9 szá. zalékra teljesítették. Az ünnepség után találkoztunk Kovács Pál műszaki vezetővel, áld elújságolta, hogy ebben az évben új szőnyegfajta gyártását kezdték meg, amit a világon még sehol nem készítenek. — Ez az úgynevezett subaszőnyeg, amit mi kísérleteztünk ki. Ez azért is jelentős, mivel hulladék anyagot használunk fel gyártásánál. A szőnyeg iránt nagy az érdeklődés külföldön. Eddig kétezer négyzetméter 'megrendelést j kaptunk. De az előzetes tárgyalások szerint jövőre mintegy hatezer négyzetméter subaszőnyeget gyártunk szintén exportra. — Ez mit jelent a szövetkezetnek? — Pontos számítást még nem végeztünk, de előreláthatólag nagyban emeli majd a jövedelmünket. Elsősorban azért, mivel hulladék anyagot használunk fel, másodsorban viszont úgy gondolom, ha megszeretik külföldön, mind több rendelés érkezik hozzánk, ami emeli a termelésünket. Vizsgáztak a gépszerelők A Kétegyházi Gépészképző Szakiskolában pénteken, május 19-én összesen 117 Hajdú, Szolnok, Csongrád, Szabolcs és Békés megyei gépszerelő tett eredményes vizsgát. A vizsgát hathónapos tanfolyam előzte meg. A szerelők elsajátították azokat az ismereteket, amelyek segítségével a mezőgazdasági gépek és felszerelések javítását, karbantartását el tudják látni. A vizsgabizottság előtt, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási főigazgatósága mezőgazdasági szakemberekből, gépészmérnökökből rendelt ki, valamennyi gépszerelő vizsgát tett és megkapta a szerelői' bizonyítványt. Megyénkből 35—40 tanuló vizsgázott, akik a jövő héttől kezdve már munkába is állnak az állami gazdaságok, a gépállomások, valamint a termelőszövetkezetek műhelyeiben. Elmaradt intézkedések nyomában — Növény egészségügyi őrjáraton — A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén behatóan foglalkozott a megye növényegészségügyi helyzetével. A vitában felszólalók elmondották: ha a kukoricamoly ellen a megye valarri*#I W •• •• r * r ,j r K W •• > Mobbs&oros újítok kosott Az üzemekben és különböző vállalatoknál sok százezer forint megtakarítást érnek el a dolgozók újításaikkal, mert a munkások egyre jobban korszerűsítik gépeiket, munkaeszközeiket. így van ez a Békéscsabai Kötöttárugyárban is. Az üzem egyik irodájában a gyár párttitkárával, Hídi elvtárssal találkoztunk. — Az üzem újításairól szeretnék érdeklődni. — Arról lehet mit beszélni — derült fel a párttitkár arca. — Tudja, nálunk elég jól kezelik az újításokat. Igaz, a felelős régi szakember már, több mint 10 éve csinálja ezt a munkát. Nem azt mondom, hogy nincsenek problémák, de ami van, az nem súlyos. Egyébként tessék velem jönni. Keressük meg az újítási felelősünket. A termekből a gépek zakatolása hallatszott. A folyosón kevesen jártak. Nem is csoda, hiszen munkaidő van. — Hát bizony, igyekszünk — szólt a párttitkár. — Az első negyedévben kicsit lemaradtunk, most pótoljuk. Knapcsik Béla újítási felelős az orsózóban művezető. Amikor beléptünk hozzá, éppen egy dossziéban lapozgatott. — Sok újítást adtak be a dolgozók az idén? Knapcsik Béla kicsit furcsán nézett ránk, hogy „lerohantuk” a kérdéssel, de aztán elnevette magát. — Nem mondom, törik a fejüket az emberek Az első negyedévben nyolc újítást fogadtunk el. Ezzel mintegy 26 ezer forint megtakarítást értünk el. De tessék csak várni, mindjárt szólok egy többszörös újítónak. Pár perc múlva magas, idős, barátságos arcú férfi lépett be az irodába. — Id. Lévai Kálmán vagyok — telepedett le az asztal mellé. Hallom, az újítás után érdeklődnek — majd elhallgatott és kérdően nézett ránk. — Sok újítást adott már be? — Hát bizony, itt elég sokat. Ugyanis 1935 óta dolgozom a gyárban. Ha jól tudom, 1946 óta mintegy hetven újításomat fogadták el. — És olyan eset nem fordult elő, hogy sokat kellett várni, tehát „elfektették” az újítást? Erre a kérdésre kíváncsian vártam a feleletet, hiszen együtt volkört írt le a protoxlánnal és „Két esztendeje már, hogy úton amikor újra a város fölé ért, meg- vagyunk. Hatan indultunk, de nyomta a rettenetes hatású be- csak öten térünk vissza a mi haépített sugáríegyverek kapcsoló- zankba. gombjait. Oren Xin, drága barátom! A hatalmas energiájú sugarak Mennyire szerettünk Téged! Sze- úgy hasítottak a város testébe, rettük a fiatalságodat, a vidám- mint a villámcsapás. A pillanat Ságodat, jókedvedet... Soha, soha tört része alatt lángba borultak a nem látunk már, de mindig em- házak, az utcákon ordító, jajgató lékezni fogunk Rád... tömeg kavargott: a protoxlán sugárfegyverei megállás nélkül ontották az iszonyatos halált. Már lángolt a fél város, amikor eget-földet hasító dörrenés rázta meg az egész környéket: a város több pontján kékes lángoszlop robbant a magasba, megnyílt a föld és tűzeső hullt föntről alá. Oren Xin elvesztette uralmát a gép felett és az ég felé robbanó tűzoszlopok közé sodródott. Utolsó pillanataiban a lágy dombhajlaton parázsló máglyát látta és egy szót sóhajtott, csak egyetlen egyet: — Cilia... Cilia... UTÓSZÓ Xindon Tor krónikájának utolsó sorait írta az Endroxlán 245 fedélzetén: így történt a ml utazásunk az ismeretlen D-bolygóra, a Földre, a Nagy Rettegés földi korszakába... Évezredek múlva egyszer talán még újra találkozunk, mi tixoni és ők földi emberek, a boldogság gyönyörű jegyében Az Omen és az Xmen ragyog be rakétánk ellipszis-ablakain! A Tixon vár! Vár! Vár Roxona, a „Csillagváros”, a kutatóállomás — a jövő. Száz esztendő minden új csodája, nagyszerű, tudományos győzelme vár minket is. Dox Ten, Xind Lind, Doxir Te- ni, Horx Lend, drága barátaim: hogy is van a Kék Távolság dallamharmóniája?...” Vége / tam a párttitkárral meg az újítási felelőssel. Rákacsintott, majd megjegyezte: — Hát nem mondom, a határidőket betartották. Persze, előfordult olyan eset is, hogy bizony kicsit várni kellett. Dehát én megértem Bélát, ő művezető, ezernyi gondja-baja van a gépteremben. 1956 előtt függetlenített újítási felelős volt. Most viszont nem. Ettől függetlenül azért egyetlenegy újító sem panaszkodhat Ha elfogadták az újítást, rendesen megkapta érte a díjat, — Sok újító van az üzemben? — Ezt így nehéz lenne összeszámolni, hiszen mindig vannak újak is. Igaz, Béla? Az újítási felelős belelapozott j egyzetfüzetébe. — Ez így van. Itt van például Barna Árpádné meg Gercsi Ilona, akik a varrodában dolgoznak. Nézzék csak, milyen pontos rajzot készítettek. Ez az első újításuk. El is fogadtuk. Pár napon belül megkapják az érte járó díjat is. Knapcsik elvtárs ezután javasolta, hogy látogassunk meg még egy újítót. Kulcsár Károly esztergályosra esett a választás. — Jó napot — tolta feljebb sapkáját, amikor felkerestük, majd érdeklődve nézett ránk. — No, beszélj nekünk az újításaidról — biztatta Lévai bácsi. — Az újításaimról? Hát arról lehet. De talán legérdekesebb, amit Kokavecz Mátyással terveztünk. Eddig az volt a helyzet, hogy a nehéz lánchengereket a lánckötőgépekre kézi erővel rakták fel. Ez évek óta probléma volt üzemünkben. Most mi terveztünk egy hidraulikus emelőt, és ezzel gépesítettük ezt a munkafolyamatot. Jelenleg kivitelezés alatt van. Egyébként eddig 56 újítást adtam be. Nem zavartuk tovább a munkásokat, elbúcsúztunk tőlük. Knapcsik Béla elkísért egy darabig és közben elmondotta még, hogy tavaly 32 újítást fogad tali el, s ezzel 103 ezer forint megtakarítást értek el az üzemben. Az újításokért mintegy 16 ezer forintot fizettek ki. A gyárban hallottak azt bizonyítják, hogy a dolgozók szívvel- lélekkel azon vannak, hogy meg- könnyítsenek egy-egy munkafolyamatot és újításaikkal hozzájáruljanak az üzem tervének teljesítéséhez. Jantyik Tibor mennyi gazdája végrehajtja a kormányrendeletet, akkor a terméstöbbletből az idén a megyében mintegy 15—20 ezer hízóval több sertést hizlalhatnak meg, mint egy évvel ezelőtt. Igen, 15—20 ezer hízóval több sertést lehet hizlalni, ha... A kukoricamoly eddig jelentős károkat okozott Békés megyében. Volt olyan esztendő, amikor a várható termés 25 és 35 százalékát is a moly hernyója falta fel. Ellenük korábban egyáltalán nem, az idén azonban helyenként már tapasztalni lehet némi védekezést. Hogyan tudnánk a védekezést meggyorsítani, a kukoricamoly-fertőzést csökkenteni? Hogyan menthetnénk meg ezer-ezerötszáz vagon kukoricát? Ez a kérdés foglalkoztatott bennünket, amikor a minap növényegészségügyi őrjáratra indultunk a Tarhosi Növényvédő Állomás és a megyei tanács szakembereivel. Amerre elhaladtunk, mindenhol láttunk olyan kukoricaszárat, amely kúpban vagy prizmában vastag szalmaréteggel letakaratla- nul, vagy leföldeletlenül áll. Csorváson a Fűzfás dűlőben megkérdeztük Kecskés Istvánt: — Miért nem hajtotta végre a kukoricamoly elleni védekezést? — Egyetértek az intézkedéssel. A kukoricaszárat és a száríziket rövid időn belül megsemmisítem — kaptuk a választ. Igen, elvekben egyetért Kecskés István a kormányhatározat végrehajtásával, de május 18-án még semmit sem tett a kukoricaszár és a szárízikek megsemmisítésére vagy leföldelésére. Miért? Ez a miért kérdőjelként lebegett . valamennlünk előtt, mert hiszen a községi tanács a termelőszövetkezeteket értesítette, az egyéni gazdákat és a háztáji gazdaságokat pedig a hangoshíradóval figyelmeztették a kukoricaszár május 15-ig történő felhasználására, mégsem intézkedtek. Kecskés István nem egyedüli ember Csorváson, akinél a kukoricaszár szabadon hever. Seben Pál, Faragó János és rajtuk kívül még sokan vannak, akik a községi tanács felhívásának ez ideig nem tettek eleget. Csorváson és Orosházán a mezőgazdasági felügyelők és az ag- ronómusok a kukoricamoly elleni védekezésre megtették a kellő lépéseket. Munkájukban mégis van hiányosság: elmulasztották az ellenőrzést, a felelősségre vonást. Május 18-án sem Csorváson, sem Orosházán szabálysértés miatt egyetlen embert sem figyelmeztettek, sújtottak pénzbírsággal. Nagykopáncson sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. Itt a községi tanács elnöke, amikor megkapta a járási tanács végrehajtó bizottságától a kukoricamoly elleni védekezés szervezését tartalmazó átiratot, intézkedés nélkül irattárba rakta. — Ilyen is van. Kérdés: a járási tanács meddig enged teret az ilyesfajta liberalizmusnak? Kaszaperen és Mezőkovácshá- zán hasonló a helyzet. A mezőkovácsházi járási tanács mezőgazda- sági osztályán olvastuk a végegyházi tanács elnökének levelét: a szövetkezetekben a védekezést végrehajtották, a háztáji gazdaságok azonban nem sokat tesznek — írja. — Elmentünk Végegyházára, s megnéztük a tanácselnök udvarát. Jócskán találtunk itt is kukoricaszárat, s arra a megállapításra jutottunk: ö maga is elmaradt a példamutatással. Sorolhatnánk tovább azokat a községeket, ahol az intézkedést kiadták a védekezés sürgetésére, csupán az a baj. hogy a községbeliek a felhívásnak, a figyelmeztetésnek nem tulajdonítanak különösebb gondott. Az idő sürget. Minden perc késedelem több tíz vagon kukoricatermés elvesztésével járhat. A megyében pusztán 10 százalékos molyfertőzés esetén kereken 5 millió forinttal csökken a termelő- szövetkezetek jövedelme. Dupsi Károly 100 új szakmunkás a termelőszövetkezetek irányító apparátusában A termelőszövetkezetek tagsága hasznos tanulással, az új módszerek megismerésével töltötte a hosszú téli hónapokat. Több száz ismeretterjesztő — a növénytermesztés és az állattenyésztés időszerű kérdéseiről szóló — előadást hallgattak, és számos oktató jellegű filmet néztek meg. Nagy volt az érdeklődés a szervezett oktatás iránt is: ezen a vidéken 1271 termelőszövetkezeti tag — közöttük 144 nő — szerezte meg az ezüst- kalászos gazda jelvényt, százan pedig, akik ezzel a jelvénnyel már korábban rendelkeztek, szakmunkás-vizsgát tettek. Az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben heten szerezték meg baromfigondozói minőségben a szakmunkás címet, négyen pedig öntözéses kertészek lettek. Gyomén egyedül a szántóföldi növénytermesztésben hu- szonketten váltak szakmunkásokká. A Körös-vidéki termelőszövetkezetekben a 100 új szakmunkást brigád, illetve munkacsapat vezetésére osztoták be, hogy a tanultakat minél szélesebb körben hasznosíthassák a szövetkezeti nagy táblákon. Munkájuk nyomán Újkígyóson. Gyomán, Battonyán és másutt kifogástalan minőségben halad a növényápolás és egyéb időszerű tennivaló.
