Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-23 / 119. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. május 23., kedd (liádorosl gyei langyos szél fúj, a nap néha ekmllan, s a főutcán egy paraszt- kocsi zörög. A kútnál három asz- szony beszélget.., piac van Gá­doroson. — Hogy a cseresznye? — kér­dezi egy fiú, egy kis kas cseresz­nyére mutatva a piacon áruló né­nitől. — Tíz forint... — Di’ága az még — a gyerek felpattan a kerékpárra, eszeve­szettül csöngetve lóriik ázik ki a piaci forgatagból. „Cukros" és társai A 'főutcán kopott szürke ház, aj­taja fölött kiírás: Könyvtár. A szobában 25-en, 30-an lehetnek. Az általános iskola VIII. b) osz­tálya könyvtárlátogatáson vesz részt, Puír>n ki István tanár veze­tésével. — Hányán jártok az osztályba? — fordulok egy eleven tekintetű fiúhoz. — 32-en, de most nem vagyunk itt mindnyájan. — Mindnyájan tagok vagytok? — Én nem vagyok — mondja Boross Sanyi.. — Nem érek rá — fején hátratolta sötét svájcisap­káját, s elmerüiten olvassa to­vább a Képes Sportot, — Ki olvassa a legtöbb köny­vet? Felélénkül a társaság, •mindenki a pult köré seregük és szinte egy­hangúlag szavaznak;.. „Cukros­ra”. — Melyőtök a. „Cukros?” — Csak úgy hívnak, nem is az az igazi nevem — mondja kicsit durcásan Tóth Jancsi — De azért csak szereted a cuk­rot? — Nem, a csokoládét jobban szeretem. — Azt áruld el akkor, hogy hány könyvet olvastál ki ebben az évben. — Tessék már segíteni. Molnár néni — fordul Jancsi a könyvtá­roshoz. Most már ketten látnak neki, hogy összeszámolj ák, hogy meny­nyit is olvasott a kis Tóth Jancsi, s a végeredmény bizony dicséreté­re válik. Ötven könyvet számol­tak össze. — Ezt mind ki is olvastad? — kérdem hitetlenkedve — Persze, hogy ki. — És a többiek? Rámnéznek és egymás után kéz. dik sorolni, hogy ki mennyit ol­vasott. Vince Margit legalább 40- et, komolyan készül most a gim­náziumba, de ha nem sikerül, ak­kor ápolónő lesz. Bikádi Jóska, a szakember az osztályban, fizika­szakos tanárnak készül. Továbbtanulás és a vonat Már nem a gyerekek mondják el, hogy a két végzős Vili. osz­tályból körülbelül a 45 százalék tanul tovább, legtöbben persze az orosházi gimnáziumba készülnek. — Hogy jártok Orosházára? — Vonattal — válaszolják szin­te kórusban. — Én már megszoktam — mondja Tusják Jóska, aki első gimnazista. — Reggel fél hatkor felkelek és két óra fele már ide­haza is vagyunk. Legalább 50-en járunk Orosházára. Míg mi beszélgetünk, addig a könyvtárba egyre többen jönnek. Mindenki kiválasztja a legkedve­sebb könyvet, aztán mennek is tovább. Molnár Jánosné három éve könyvtáros a faluban, ismer mindenkit, már tudja, hogy kinek milyen könyvet ajánljon. 0 mond­jál — 700 kötet könyvvel indul­tunk, most már 2551 könyvünk van. — Mennyi olvasója van a könyvtárnak? — 478-an iratkoztak be és 6067 kötetet kölcsönöztünk. — Milyen a kulturális élet Gádo­roson? — teszem fel a sematikus Kombájnosok az iskolapadban A Békés megyei Gépállomások Igazgatósága május 25-én, csütör­tökön 101 leendő kombájnos előtt nyitotta meg a kétegyházi Gépész- képző Szakiskola kapuját. A kom­bájnosok három héten át ismer­kednek a legújabb típusú ACD 343-as kombájn tartozékaival és a gép kezelésével. A tanfolyam el­végzése után valamennyi kombáj­nos a gépállomásokon átveszi az említett típusú kombájnt és fel­készül az őszi árpa, a külföldi bú­zák és a többi hazai gabona aratá­sára. Falusi színjátszó-napok Orosházán Szombaton, május 20-án este Orosházán, a Petőfi művelődési házban ünnepélyesen megnyitot­ták a tiszántúli megyék részvéte­lével a falusi színjátszó-napokat. A megyei tanács, a KISZ megyei bizottsága, a termelőszövetkezeti tanács és a MÉSZÖV szervezésé­vel összesen hét színjátszó cso­port lép színpadra. A mezőberényi földművesszö­vetkezet színjátszó csoportja Le­hár Vándordiák c. kétfelvonásos operettjét mutatja be. Vasárnap, május 21-én Vásárosnamény tsz- község színjátszó csoportja Pfeif­fer Nem hallgat a tenger, a sá- tándiak Nyíri Nyitva a kiskapu című egyfelvonásos színművét mu­tatják be. A füzesgyarmatiak Mó­ricz A tej o. egyfelvonásos vígjáté­kát, a fehérgyarmatiak Simon Százházas lakodalom című, há- romfelvonásos színművét adják elő. A jövő szombaton és vasárnap tovább folytatódnak a falusi szín­játszó-napok. Ekkor a komádi Pe­tőfi Tsz öntevékeny csoportja Mó­ricz Égi madár, a tápéiak pedig Egri Virágzik a hárs című szín­művével lépnek a közönség elé. Megérkezett a Prágai Nagycirkusz Békésen a w>lt szalmapiac téren május 23—25-ig. CSAK 8 NAPIG ! 16 világszám' Háromórás kacagás! 5937 •ekek \J kérdést, most már bevallom utó­lag, ilyen választ is vártam, de meglepődtem: — Most alakult meg a könyv­barátok köre, de erről inkább be­széljen Putnoki tanár úr — mond­ja Molnárné. — Azt szeretnénk, ha a könyv­barátok találkozóin egy-egy köny­vet ismertetnénk, új olvasókat tudnánk beszervezni. — Kik a tagjai ennek a körnek? — Fiatalok és idősek egyaránt, most kezdtük még csak a mun­kát. Népújság-olvasók között A beszélgetés végén Putnoki István tanár kíséretében megné­zem a kultúrtermet, s a bennün­ket körülvevő gyerekek elmond­ják azt is, hogy a falusi KISZ- szervezet színjátszói ebben az év­ben már három előadást tartot­tak a faluban. Van a íöldszövnek egy jó tánccsoportja és van tele­víziójuk. amit néha 60-an, 80-an is néznek. — Lesz egy új kultúj'házunk is! Már van rá egymillió forintunk — mondja valamelyik jól értesült gyerek, s talán már azt is elkép­zeli, hogy nemsokára ott szórakoz­hatnak majd. Itt hagyom a gyerekeket és el­indulok az új pártházba, ott tart­juk a Népújság-napot, ahol az ol­vasók elmondják tapasztalataikat és kívánságaikat. — Segítsenek abban, hogy még jobban tudjunk dolgozni a tsz-ben — módja az egyik tsz küldötte, s erre megindul a vita. Van, aki azt kéri, hogy többet írjunk róluk, van, aid azt említi, hogy elírás is történik a lapban, közben újabb olvasók érkeznek, akik ma délután Népújság-előfi­zetőket gyűjtöttek. Leteszik az asztalra az előfizetés-gyűjtő íve­ket és számolgatunk. Eddig 41 elő­fizető volt Gádoroson és most újabb 41 előfizetővel szaporodott az olvasók száma. Legtöbben a földművesszövetkezetnél fizettek elő, ahol a vezetők maguk is pél­dát mutattak; A délutáni beszélgetés az újság, ról és az olvasásról lassan véget ér és újra bandukolok a gádorosi főutcán. A könyvtár előtt ott áll „Cukros” társaival. Fogják a ke­rékpárjukat, hónuk alatt könyv, ők is hazafelé indulnak. — Tessék mondani, lehetek ón újságíró? — kérdi meg „Cukros” s a választ hallva, még szorosab­ban fogja meg könyveit. — Megír minket is? — kérdik többen is. ... Meg! Azt is, hogy szeretitek a könyvet, szereitek focizni és nem tudnátok elképzelni már úgy az életeteket, hogy ne tanulná­tok ... Dóczi Imre Amikor Békéscsabán egy új fodrászszalon nyílt, az első napok­ban még be lehetett látni az ut­cai ablakokon keresztül az üz­letbe. A vendégek ügy érezték magukat, mintha kirakatban ül­nének. És ezért talán jobban ügyellek magatartásukra is. Tévedés ne essék, nem azt akarom ezzel mondani, hogy az a jó és tökéletes, ha valaki csak azért viselkedik kulturáltan, mert „kirakatban” érzi magát. Mindenesetre az ilyen irányú látszatkeltés is lépés abba az irányba, hogy a kulturált maga­tartás szokássá, természetté vál­jon azoknál is, akik egyébként nem mindig viselkednek megfe­lelően. De nem is erről kívánok szól­ni, hanem arról, ami a fent vá­zolt körülményekről eszembe ju­tott: A közéleti emberekről, kö­zülük is csak néhányról, azokról, akik még nem ismerték fel, hogy a nap minden órájában és percé­ben „kirakatban” élnek. Egyes közéleti emberek ugyanis nem veszik észre, hogy a közvéle­mény reflektorfénye állandóan rájuk irányul. Gátlástalanul utat engednek olyan szenvedélyeik­nek, szokásaiknak, megnyilvánu­lásaiknak, amelyekkel megsérte­nek másokat, magukra vonják a közösség elmarasztaló ítéletét. Vagy talán nem kiábrándító az, ha egy közéleti embert lá­tunk ittas állapotban, amikor le­sír róla, hogy már nem ura gon­dolkodásának, cselekedeteinek? Békés megyében az előző évihez képest ezernél többen, 2100-an ta­nulnak a gimnáziumok és a tech­nikumok esti és levelező tagoza­tán. A dolgozók közül mind töb­ben iratkoznak be az egyetemekre is, így pl. száznál több Békés me­gyei hallgatója van jelenleg a Szegedi Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara levelező ta­gozatának. Az egyetemtől távol lakó leve­lező joghallgatóknak a Magyar Jogász Szövetség az egyetemek állam- és jogtudományi karával együttesen konzultációs központo­kat állított több megye székhe­lyén. A Békéscsabán márciustól május közepéig hetenként tartott konzultációkon kiváló jogászok készítették elő a levelező hallgató­kat az évvégi vizsgákra. Az idén az első évfolyam hallgatóinak Az ilyen eset mindenkit lehan­gol, a beosztottak pedig szégyen­keznek amiatt, hogy ilyen veze­tőjük van. Egy másik gyakran előforduló eset: Tudják róla — mert mint közéleti ember „kirakatban” él —, hogy nős. Ugyanakkor bizal­mas kettesben látják a család­jától idegen nő társaságában. Természetesen mindenkinek megvan a véleménye az ilyen családi életről és arról az em­berről, aki nem tud uralkodni magán. Az ilyen közéleti ember hamar elveszti tekintélyét, előbb- utóbb nem hallgat rá senki. Képmutatóskodnak körülötte né­hány an, mások elfordulnak, de nagyon kevesen mondják meg a szemébe, hogy nem helyes, amit csinál. Ö pedig naívul azt hiszi, hogy magatartása rejtve marad, sen­ki sem gondol semmire, senki sem tud a dologról. Nem akarja tudomásul venni, hogy őt min­denki figyeli, mindenki látja, s tőle a jó példát várják. Aztán hamar megszületik a vélemény: Az{ hiszi, mert veze­tő, neki már mindent lehet... stb. — Az emberek bizalma megren­dül, az ilyen vezető elveszti er­kölcsi tekintélyét. Egyes közéleti emberek sajnos megfeledkeznek arról, nem ve­szik figyelembe, hogy egész éle­tük, magánéletük is közügy, akár akarják, akár nem akarják: „kirakatban” élnek. Boda Zoltán magnószalagra is felvették az egyetemi előadásokat. A békés­csabai tapasztalat szerint a „mag­nószalagos egyetemi előadás” — amelyen maguk a vizsgáztató pro­fesszorok szólaltak meg — helyes módszer, s érdemes a többi levele­ző évfolyamra is kiterjeszteni. A levelező egyetemi hallgatóka különféle intézményeknél, válla­latoknál dolgozók köréből valók: vannak köztük tanácsi, rendőrségi és vállalati dolgozók, pártfunkcio­náriusok, banktisztviselők, könyv­táros és újságírók. A me­gyei, városi, járási és községi tanácsoknál dolgozók közül mint­egy másfélszázan hallgatói az egyetemnek, valamelyik középis­kolának, főiskolának, számosán vesznek részt különféle tanfolya­mokon is. (MTI) Az előző évihez képest ezernél több „diák“ a Viharsarokban A felszabadulás utáni fejlődést megörökítő várostörténeti tárt rendeznek be Békéscsabán Békéscsabán, a Megyei Könyv­tár kezdeményezésére a városi pártbizottság és a Hazafias Nép­front, valamint a társadalmi és a tömegszervezetek támogatásá­val, közreműködésével a város fel- szabadulás utáni fejlődését meg­örökítő helytörténeti archívumot hoznak létre. A pártbizottság, a tanács, a Ha­zafias Népfront, a KISZ, az Úttö­rő Szövetség, a szakszervezetek és a Megyei Könyvtár vezetői, kép­viselői szombaton, a városi párt- bizottságon együttesen elhatároz­ták, hogy társadalmi mozgómat indítanak az újkori történeti ar­chívum megvalósításáért. Eddig a város régi és állandóan fejlődő arculatát, lakóinak életét, esemé­nyeit ábrázoló kétezernyi fény­kép, valamint számos kiadvány, írásos dokumentum, plakát, hir­detmény stb. gyűlt össze. A kez­deményezők felkérik a vállalato­kat, intézményeket, gazdaságokat, a helytörténészeket, az amatőr- fényképezőket s a lakosságot: ku­tassanak át minden fiókot, s váro­suk történelmének képes és írásos, lassan már elkallódó emlékeit gyűjtsék össze az archívum részé­re. A helylörténettárt a Megyei Könyvtárban rendezik be, s a vá­ros építkezéseit, megszűnő hagyo­mányait, átalakulásának jeleit fo­lyamatosan figyelemmel kísérik, fényképes archívumot készítenek. A fényképen feltüntetik majd a fotós nevét is, s 36 képért egy te­kercs új kisfilmet adnak cserébe — az első tervek szerint. A helytörténeti gyűjtemény anyagának első részéből augusztus 20-án kiállítást rendeznek. Ez szemléltetőt ad mozaikszerűen, hogy milyen volt Békéscsaba a felszabadulás előtti és utáni évek­ben, s milyen ma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom