Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

r 1961. május 21., vasárnap NÉPÚJSÁg Szakemberek a termelőszövetkezetben Volt régebben egy helytelen nézet — talán még ma is él el- rejtetten egy-egy emberben —, hogy a nagyüzemi mezőgazdál­kodás egyenlő a munkák gépesí­tésével, a traktorokkal, kombáj­nokkal és így tovább. Az igazság pedig az, hogy ezek a gépek, a mezőgazdasági technika holt anyagot jelent, ha nincsenek hozzájuk értő szakemberek. Nemcsak olyanok, akik a rendel­kezésre álló technikával közvet­lenül bánni tudnak, hanem — s ez nagyon fontos — olyan szakemberek, akiknek tudomá­nyos, magasfokú technikai felké­szültségük van, akik a rendelke­zésre álló erőt — beleértve a gé­peket, az egyéb technikai felsze­reléseket — az üzemszervezés, a termelés sokoldalú irányítása szempontjából tudják felhasz­nálni, illetve felhasználtatni. Termelőszövetkezeteink szak­emberellátása körül még mutat­koznak — átmenetinek ítélhető — problémák. Éppen ezért a népi állam mindent megtesz annak érdekében, hogy a tsz-ek szak­ember-problémája megoldódjék. Megyénkben is több száz egye­temet, főiskolát, illetve techni­kumot végzett mezőgazdasági szakember dolgozik a termelő­szövetkezetben. Az elmúlt év eredményeiből is lemérhető: ahol sikerült a szövetkezeteknek megoldani a szakemberkérdést, ott nem volt különösebb gond a tervek teljesítésében, a hozamok megfelelő növelésében, mind a növénytermesztés, mind az állat- tenyésztés terén. A sokoldalúan képzett s maga­san kvalifikált szakemberek munkája egyre inkább nélkülöz­hetetlen lesz a termelőszövetke­zetekben — párhuzamosan a kö­zös gazdaságok mind nagyobb léptű 'fejlődésével. Nagyon fon­tos — éppen ezért —, hogy az illetékesek megyénkben is egyik fő feladatnak tartsák a szakem­berképzést, különösen a fiatal agrárértelmiséggel való foglalko­zást, azok továbbképzését. Az egyetemről, a főiskoláról, a tech­nikumból közvetlen a termelés­be, falvakba kerülő fiatal agrár­mérnökök és technikusok igény­lik is ezt a segítséget, hiszen bármennyire képzettek is, mun­kájukat csak akkor tudják jól és eredményesen végezni, ha megértést és főként támogatást kapnak. A segítségnyújtás gaz­dagon kamatozik: termelőszövet­kezeteink fejlődésében, növekvő eredményeiben. Megyénk termelőszövetkeze­teiben sok egészséges törekvés van, hogy szakember-problémái­kat megoldják. Az igaz, nem megy egyik napról a másikra, de végül is minden bizonnyal meg­oldásra vezet — és ez feltét­lenül egyik záloga megyénk ter­melőszövetkezetei nagyobb léptű előrehaladásának. (r) Vidáman játszanak a kicsinyek Bőven van vegys; gyomirtásra :er A MÜNÖSZER. Vállalat békés-j csabai telepére a minap száz má- [ zsa Dikonirt érkezett. Ez a vegy­szer kiválóan alkalmas a 10—20 centi magas kukorica vegyszeres gyomirtására. Egy hold kukorica permetezésére 1,2 kiló Dikonirtot 150 liter vízben oldanak fel, s a keveréket motorospermetező se­gítségével a vetésre fuvatják. A szövőlepke fertőzése ellen kere­ken 10 vagon Holló 10 elnevezésű vegyszer áll az állami és üzemi védekezés folytatására. A burgo­nyabogár elleni hathatós védeke­zésre tíz vagon 10 százalékos DDT terven felüli kiutalást kapott, a MÜNÖSZER Vállalat békéscsabai telepe. így összesen 27 vagon DDT áll a tsz-ek rendelkezésére. Míg a szülök dolgoznak, a gyermekek második otthonukban, az óvodában gondos félügyelet mellett vidáman játszanak. Dévaványán 1961-ben adták át az új, korszerű óvodát. Képünk az új épületet ábrázolja, előtte az óvoda kis lakói. ' ’ (Foto: Juhos Sándor.) Egy év eredménye a battonyai Kossuth Tsz-ben Keszthelyi István tsz-elnök tár­saságában indultam határszemlé­re a 2600 holdas battonyai Kos­suth Tsz-ben. Kíváncsi voltam, mit fejlődtek egy év alatt, hogy néz ki a határ, dolgoznak-e a ta­gok szorgalmasan. Menet közben eszembe jutott, hogy egy évvel ez­előtt — amikor' mint újdonsült szövetkezetben néztem szét — sza­badállásos karámban néhány szarvasmarhát ■ láttam, sertésnek híre-hamva sem volt, az építőbri­gád szorgalmáról a kiásott funda­mentum-árok, a frissen faragott gerendák, lécek halmaza tanúsko­dott. Lovaskocsik hordták a tég­lát és cserepet. —1 Sokat fejlődtünk egy év alatt — szólal meg az elnök, mintha csak kitalálta volna gondolatai­mat. — A közös vagyonunk értéke meghaladja a két és fél millió fo­rintot. Szarvasmarhánk 111, ser­tésünk pedig 780 van. A szántó­földi növényekről és a kertészetről nem beszélek előre, a látottak alapján tessék véleményt nyilvá­nítani. Első utunk az állomás melletti kertészetbe vezetett. Itt valóban élvezet szét­nézni. A korai, paprika, paradi­csom és a borsó szépen virágba- borult. A 27 hold kertészet egy ré­szét csőkutas módszerrel öntözik. Zselev Márton brigádja és főleg a KISZ-fiatalok gondoskodnak ar­ról, hogy minden munkát a leg­alkalmasabb időben és kiváló mi­nőségben végezzenek el. A 28 éve kertészkedő Sata József vélemé­nye szerint nagyon érdemes volt zöldségtermesztésre berendezked­ni. A korai retek értékesítése meg­mutatta, hogy mennyire igényli a lakosság a vitamin dús, friss zöld­séget, Jól jár a szövetkezet is, mert ezekből magas a bevétel. A sertésfiaztató karámjában egyenletes szuszogással alszanak a napozó kocák, benn az ólban Rapös Etelka meszeli vakítóan fe­hérre a falakat. — Én növénytermesztő vagyok — rnentegetődzik fülig pirulva, mintha valami bűnt követett vol­na el —, de végeztem a kapájni- valóval a számomra kimért terü­leten s itt segítek egy kicsit. Már reggel vitték el innen a választott, malacokat. Azt akarjuk, hogy a most várandós kocák malacai fer­tőtlenített ólban szülessenek. Mert ugye. nagy kárunk lenne abból, ha elpusztulnának!... Az egyszerű szavak nagyon jól­esnek a fülnek. Az a tény, hogy a Kossuth Tsz tagjai — akik mindössze egyéves múltra tekint­hetnek vissza — mindenről töb­besszámban beszélnek, arra enged következtetni, hogy magukénak érzik a szövetkezetei. Erről - győ­ződtünk meg a határban is. Egy évvel ezelőtt nwg nagyon meg­látszott. hogy aSíísszel még külön­ves jajgatásban tört ki. eszelősen és leborult ott előttük az egész sikoltott és nagy fekete szemeiben város, porban kúsztak a férfiak. halálfélelem ült. Oren Xin- nem tudta, hogy be teljesítette a kis végzetét. asszonyok, gyermekek. Lót hozzánk futott, a szamarak rabszolgalány patáit csókolta, arcát a föld felé hajtva így szólt: > ' érti ;.. Húsz óráig tartott az út, és — Térjetek be a ti szolgátoknak hajnal derengett már az égen. házába, és lakozzatok ottan! amikor a karaván Szodoma ka- És megtépte ő is ruháját, újból pújához érkezett, ahol Lót nagy tö- leborult, és „Elohim! Elohim!” ki- meg előtt várta Elohim angyalait áltoztá mindenfelé a tömeg szün­telenül. Dox Ten kedvetlen volt, rosszat sejtett. Lót és a.szodoma- beliek féktelen őrjöngése, Cilia jajongása az úton váratlan volt, és megmagyarázhatatlan. Nyomunkban egyre nőtt a tömeg, az utcák megteltek emberekkel. Betértünk Lót házába. Pogácsát sütöttek és azt ettük. Lót és Szodoma vénei, akik ott voltak, minden falat után bort it­tak, bőven. Egyszer, egy csendes pillanatban az utcáról még mindig becsapódó vad üvöltözésbe vergő­dő sikoltás hasított. Oren Xin azonnal felismerte Cilia hangját. Az ajtóhoz ugrott, de a parancs­nok megelőzte. — Megállj! Tudnunk kell, mi történt!... Dox Ten Lót házanépe fölé ma­gasodott. — Az Ür angyalai kérdezik tő­letek, szodomabeliek, miért sikol­tozik az a leány odakinn, aki mi- vélünk érkezett az imént Ábra­hámnak lakóhelyéről? Feleljetek Elohim angyalainak! ... És mind a szodomabeliek, és Lót így szóltak: — Abban a városban, ahol az Ür, Elohim, a hatalmas isten an­gyalai követként megjelennek, vé­res áldozatot mutat be neki hŰA séges szolgáinak serege Azon le­ány, ki véletek jött Szodomába, kedves tinéktek. Magatokhoz emel­tétek a barom hátára, legyen hát a tiétek és a nagy. hatalmas iste­né mindörökké, és időknek végeze­téig leljétek benne kedveteket. Térdrerogyott ott a ház egész népe, és könyörgött az Űrhöz, hogy fogadja el a véres áldozatot. Oren Xin szívében nemzedékek hosszú sora óta elfelejtett indula­tok zuhogtak fel, és szemében megcsillant a ritka férfikönny cseppje. ’ Dox Ten a lehetetlennel csatá­zott. — Halljátok Elohim szavát! A leányt vessétek fogságba, de meg ne öljétek! A nagy istennek ez a tetszobb cselekedet!-Ügy legyen. Lót és a szodomabeliek elámul- tak a különös parancson és izga­tottan tárgyalták Elohim üzenetét. A tömeg egyre zúgott, tombolt és Elohim nevét üvöltötte... Cillát nem láttuk sehol. Ránk köszöntött az éjszaka. A karaván visszain­dult a Siddim síkságának mező­in. Ábrahám sátorai felé. Oren Xin magábaroskadtan ült a szamár hátán. A poroszkáló ál­lat kötelét egy ismeretlen asszony vonszolta, átvetve vállán, keser­vesen. A Hold ezüst fényt szórt elénk, úgy mutatta az utat... (Folytatjuk) külön vetett parcellákat mennyi­re nem egyformán kezelték gaz­dáik. Most az őszi jó magágyké­szítés, a tavaszi ápolás, fejtrágyá­zás rhegtette a hatást: a kötésig érő, haragoszöld gabona - egyenle­tes. — A tagok nagyon örülnek a szép gabonának — tájékoztat ben­nünket* az elnök. — Battonyán az a szólás-mondás járja, hogy ha Szentgyörgy napján a pacsirta el­bújhat a vetésben, jó búzatermés lesz. A mi búzánkban pedig ezen a napon mái' egy süldő is elbúj­hatott. Öreg gazda vagyok, de má­jus elején ilyen szép gabonára nem emlékszem Aztán ott a tavaszi kapálnivaló: a három brigád versenyben áll egy­mással, mindegyik jobb munkát akar végezni a másiknál. Tessék megnézni a kiegyelt cukorrépán­kat, milyen gyönyörű. Mert már nemcsak az számít, hogy milyen nagy területet kapál meg valaki, vigyáznak,, a minőségre is, a tő­állomány sűrűségére is, mert az átadott mázsák szabják meg a ke­reset nagyságát. Megtudjuk azt is, hogy átvették a tótkomlós! Haladás Tsz eredmé­nyességi jövedelemelosztási mód­szerét. A tagok megismertél?, meg- szerettéifc. Szinte egymás munká­ját ellenőrzik, nehogy hanyagul készüljön el valaki a tennivalók­kal, meri akkor kevesebb lesz a termés a rábízott területen. Ennek pedig kárát látja ő maga, de a tagság is. A brigádvezetők bemu­tatják azt is, hogy a géppel vetett cukorrépa mennyivel szebb, egyen­letesebb. mint a lófogattal vetett. A tények meggyőzték a •tagságot, hogy a gépállomás munkája nem drága, mert a szebb növényállo­mány kétségkívül jobb termést ad, amiből bőven kitelik a mun­kadíj. — Nyugodtan megyek nyugdíj­ba pár év múlva — mondja bú­csúzóul a 60 év feletti tsz-elnök. aki egyéni korában a battonyai mintagazdák közé számított —, mert jól megalapozott szövetkeze­tét hagyok hátra. Látom: hogy mindenki megél, és nem is akár­hogyan a mi közösségünkben. Dolgozik mindenki szorgalmasan, és ez biztosíték arra, hogy az ered­mény is jó legyen. Egy évvel ez­előtt még agitálni kellett, Hogy munkára bírjunk egyeseket. Ma már mindnyájan tudják, hogy az ő hasznuk, ha jól dolgoznak. Jó ezt látni, ezért érdemes volt el­kezdeni. Három nemzetiség dolgo­zik itt együtt, de mindenkinek egy a célja: minél többet termelni. Ez meg is lesz. (a. r.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom