Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

1961. április 2., vasárnap VÁLASZOLNAK AZ ILLETÉKESEK népújsAg Nem less baj, ha több lakás less... A Népújság március 28-i számának levelezési rovatában Szakái Mihály, mezőkovácsházi tsz-tag kifogásolja, hogy az Országos Takarékpénztár ot­tani fiókja építési kölcsön iránti igé­nyét elhárította azzal a megokolással, hogy csak azok a tagok részesülhetnek építési kölcsönben, akiknek a tanyá­ja tsz-területen van. A levélíró ezzel kapcsolatban- a Népújság múlt év de­cember 10-i számában közzétett tájé­koztató cikkre hivatkozik, amely az építési kölcsön-akció akkor érvényben volt feltételeivel foglalkozott. A levélíró figyelmét azonban minden bizonnyal elkerülte az a körülmény, hogy időközben napvilágot látott a 15/ 1360. P. M. sz. (1960. XII. 31.) rendelet, amelyben a pénzügyminiszter az épí­tésügyi miniszterrel és az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben újólag szabályozta az akció egyes fel­tételeit. E módosításról a Népújság ez évi január 19-i számában „Milyen ese­tekben részesülhetnek mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok lakóházépí­tési kölcsönben?” címmel részletes és hivatalos tájékoztatás jelent meg. Az új szabályozás homlokterében az a kö­vetelmény áll, hogy a termelőszövet­kezeti tagok ezirányú kölcsön-igénye, illetve az építkezési szándék összes körülményei, nemkülönben az OTP- kölcsön támogatása összhangban áll­janak a termelőszövetkezeti mozga­lom továbbfejlesztésével kapcsolatos kormányhatározatokkal. E vonatkozás­ban a meglehetősen sokrétű új szabá­lyozás bizonyos megszorításokat is tar­talmaz, olyan tekintetben, hogy mind d? építkezés földrajzi színhelyének megválasztása, mind pedig az építési kölcsönben részesíthető tsz-tagok ki­jelölése a már említett általános tsz- fejlesztési programmal teljes összhang­ban legyen. Az utóbb említett szem­pontból — a jogcímességhez szükséges egyéb sokirányú előfeltétel fennforgá­sa esetében — nyomatékosan előtérbe helyezi az új rendelet az azonos építési stílus szerinti csoportos építkezéseket. A levélíró, kölcsönigénye bejelenté­sekor nyilván nem számolt azzal, hogy a jogcímességet saját maga nem hatá­rozhatja meg, miután azt pénzügyi kormányzatunk rendeletileg szabá­lyozta. Kölcsönigénye bejelentésekor minden bizonnyal megállapítást nyert, hogy a sokrétű szabályozás szerinti va­lamely döntő fontosságú előfeltételnek az igény nem felelt meg. A részletes szabályozásról és feltételekről egyéb­ként bármely takarékpénztári fiók készséggel nyújt felvilágosítást. KAZÁR MÁTYÁS OTP megyei fiók igazgató h. * Szabálysserűen történt K. A. panaszos sérelmezte, hogy Bé­késcsaba taxiállomásról a Repülőtér melletti dülőútig 22 forintot fizetett fuvardíjként. A távolságot ugyanazzal a taxival bemértük és a taxaóra szerint is a jelzett összeg jár, ugyanis ha a taxi elhagyja a város területét, a kül­területi útért magasabb összeget kell számfejteni, amit N. M. gépkocsivezető a menetokmányon szabályszerűen fel­tüntetett. BÉKÉSCSABAI )1. SZ. AUTÓ­KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Két szocialista ni unkabrigádot avattak a Békéscsabai Ruhagyárban A Békéscsabai Ruhagyárban március 31-én, pénteken rövid ünnepségen emlékeztek meg ha­zánk felszabadulásának 16. év­fordulójáról. Az ünnepségen Fe- kécs Margit üzemi párttitkár mondott ünnepi beszédet. Többek között megemlékezett a szovjet katonák hősiességéről és beszélt a felszabadulás óta elért eredmé­nyekről. Ezután Nagy Antal, a gyár igazgatója két brigádnak ad­ta át a szocialista munkabrigád oklevelet és az ezzel járó pénzju­talmat. Ugyanekkor a kettes var­roda dolgozóinak kiosztották a hat napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést is. Kitüntetések hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából Felszabadulásunk 16. évforduló­ján a szocialista építő munkában elért kimagasló eredményekért a megyei könnyűipari és élelmiszer- ipari vállalatok vezetőbeosztású dolgozóinak a Minisztertanács és a miniszterek megbízásából Csep- regi Pál 'elvtárs, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese, Nagy László­nak, a Békés megyei Húsipari Vállalat igazgatójának Munkaér­demérmet, Kendra Györgynek, a Békés megyei Nyomdaipari Vál­lalat igazgatójának és Szabó Sán­dornak, a Békés megyei Vasipari Vállalat mérnökének a Könnyű­ipar kiváló dolgozója kitüntetést nyújtotta át. Ezenkívül Tar Fe­rencnek, a Gyulai Cementipari Vállalat igazgatójának, Papp Fe­renc főkönyvelőnek, dr. Szeredi Mihály állatorvosnak, Hajdú An­tal, a Békéscsabai Kenyérgyár igazgatójának, Liker János fő­könyvelőnek, Kurunczi Jenőnek, a Gyulai Bútoripari Vállalat igaz­gatójának és Haránt Károly mű­szaki vezetőnek, valamint Paulik Jánosnak, a Békéscsabai Szőrme­ipari Vállalat igazgatójának ered­ményes, jó munkájuk elismeréséül pénzjutalmat adtak. A kitünteté­sek és a jutalmak átnyújtásakor jelen volt a párt megyei bizottsá­ga részéről Veszelka György, a megyei tanács ipari osztálya ré­széről Kruzslitz Tibor osztályve­zető. Szombaton délelőtt az olimpiai jelvényszerző mozgalomban kifej­tett eredményes munkásság el­ismeréséül Christian Lászlónak, Ravasz Pálnak, Gál Gézának, Ker­tész Károlynak, Földes Istvánnak a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója, Kondacs Györgynének és Kovács Bélának a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitünte­tést, ezenkívül Uhrin Lászlónak, Török Györgynek, Tankó András­nak az MTSH díszoklevelét nyúj­totta át Csepregi Pál elvtárs. A ki. tüntetések átadásánál jelen volt Őz Ferenc, a párt megyei bizott­ságának munkatársa és Kovács József, a TST megyei vezetője. KUKLÄN ÖT-HAT hónappal ezelőtt talál­koztam vele először a termelőszö­vetkezet dohánypajtájában. A hatalmas dohánycsomó közül csak a napíakította kendője látszott ki. A keze gyorsan járt mint a gép, de a szája talán még a kezénél is jobban. Derültek, mosolyogtak körülötte az asszonyok. Sokszor nem is a szavak értelmén, hanem a kiejtésén. Tört magyarsággal olyan ízesen, élvezetesen beszélt, hogy még a legkomolyabb em­bert is mosolyra derítette. A rá­dióban csárdást muzsikáltak, s Kuklánénak mintha tüzes vassal sütögetnék a talpát, úgy ugrott fel, s csak úgy futtában elkapott egy asszonyt, s ott a pajta köze­pén olyan ropogós csárdást jár­tak, hogy csak úgy porzott a föld. — Ki ez a vígkedélyű asszony? — érdeklődtem a munkacsapat­vezetőtől, aki talán kiolvasta gon­dolatomat. — Olyan ez az asszony, mint akinek életében semmi gondja nem volt. A legszorgalmasabb asszony a termelőszövetkezetben. Tizenegy éve, hogy itt van, de azóta nem volt olyan nap, hogy igazolatlanul maradt volna ott­hon. Pedig volna mit csinálnia, mert 9 gyermeke közül hat még kicsi. Sokszor mi magunk is cso­dálkozunk rajta, hogyan is bírja Reggel 6—7 órakor már kiterítve náluk a mosott ruha. Nemegy­szer gőzölgő, meleg cipót hozott reggelire, amit ő sütött, addig, míg a munkába nem jött. Nagyon csodálkoztunk rajta, Hogyan is bírja. A jókedve sohasem hagy­ja el. Érdekes asszony nagyon. A NAPOKBAN megint Almás- kamaráson jártam, gondoltam, megkeresem ezt a vígkedélyű asz- szonyt. A konyhában az asztalra hajolva krumplit hámozott. A lá­togatóba jött menyecske-lányá­val beszélgetett. Széles mosolya közben úgy fénylettek egészséges, szép fogai, mint a gyöngyszemek. — Valamikor mifelénk, a mi kis román falunkban nem ter­meltek ennyit. Ott csak kukorica volt és azt ettük három változat­ban egész éven át. Sok volt a gye­rek. Tizenketten voltunk testvé­rek. Örültünk, ha kásából is nap­jában egyszer eszünk eleget. Sok­szor még annyi sem volt. Kenyér? Az bizony csak húsvétkor meg karácsonykor volt. De nem ilyen, ami itt van, ez kalács amellett. Tudja, milyen keserves volt az ?n fiatal életem? Ahhoz képest most nagyságos asszonynak érzem magam. A krumpli elfogyott az asztal­ról, s a késsel a vastagon hámo­zott héját vagdossa úgy unalom- 3ól, csak azért, hogy ne álljon meg a keze egy percre sem. — 16 EVES SEM VOLTAM, logy férjhez adtak egy hozzám íasonló szegény legényhez. Az égvilágon semmink sem volt. Éle- emben először 14 éves koromban mit cipő a lábamon, akkor olyat rette', hogy ki ne nőjem. így hát rolt cipő a lábamon, amikor es­küdtünk. Fiatal voltam és tudat­án, egymás után jöttek a gyere­kek. Hat évi házasság után egy lapon a férjem megvágta a lábát, nert mezítláb járt ő is, mint a öbbi szegény és vérmérgezésben neghalt. Orvos, gyógyszer — nem olt ismerős nálunk. De miből is ellett volna rá? — Emlékszem, amikor a férjem leghalt. hosszú ideig a községi írónál szolgáltam. így tavasz tá­ig7- Kölnivíz kiszolgálás kor LÁT LAN MENNYISÉGBEN ■ . Feltört az ebadta- Innét telefonálták ?...- IGEN ' SZERETNÉM A BÖZSIT MEG- NOCSOLNJ !! A SZIVE FIATAL X. •J . Y-4 ■HAT VELED Ml TÖRTÉNT?.' -ÉN VOLTAM A FEJES A LŐ­CS OL ÓBRIGÁDBAN.' ■Bocsajts meg edesem, de sietek haza !... TUDOD ALOCSOLKOOÓKAT VÁROM ■BÓNUS PÉTEN­ján ástam a kertet és ott kint összeestem. Nagyon rosszul vol­tam. Elvittek a kórházba. A bíró úr a község nevében elintézte a kezelést és nekem hálából egy évig ingyen kellett dolgozni neki. Nem lehet az én életemet elme­sélni, mert az olyan volt, hogy szóval -ki sem lehet fejezni. Azután idejöttem szolgálni. Itt ismerked­tem meg a mostani férjemmel is. FELKAPJA a 3 éves kis uno­kát, Annuskát és magához húzza szép piros arcát. — Ugye kicsi lányom, nektek már jobb? Házat vettek nemrégen Kunágotán, ott laknak. A lányom férje fejőgulyás a tsz-ben. Én is már 11 éve, hogy itt a tsz-ben va­gyok. Bevittük a 8 hold juttatott földünket. Nem mondom, 52—53- ban sokszor csak üres kenyeret vittem a munkába. A zsírt, sza­lonnát hagytam a gyerekeknek, mert 6 éhes szájnak sok kellett ám. Azután minden évben jobban ment egy kicsit. Tavaly két hízót vágtunk, az idén egyet, de nagyot. Sok csomagot küldök hetenként. Két fiam vájártanuló. Az a kislá­nyom, amelyik most nyolcadikos, továbbtanul. Technikumba jelent­kezett. Menjenek, tanuljanak. Én nem tehettem, tanuljanak ők. Bi­zony sokszor sírok, amikor leve­let kapok a gyerekektől és nincs itthon a kislány, nem tudja elol­vasni, úgy olvasnám, de alig tu­dom betűzni. Tavaly télen jártam iskolába. A nevem megtanultam leírni, de az olvasás nagyon ne­hezen megy. Nem sokat voltam az iskolában sem, mert beteg lettem, a kórházban voltam, ope­ráltak. Az idén meg nem indul be újra az az iskola. Beszélni is elég rosszul tudok magyarul, de írni, olvasni még rosszabbul. A KÉT LEGKISEBB lány most iött meg az óvodából, mind a ket­tőn sötétkék melegítő, s a tetejé­ben kicsi rakott szoknya. — Irénke, te már megint beko­szoltad a ruhád. Nem győzök mosni rájuk. El sem tudja kép­zelni, mennyi mosni való össze- gvűlik egy-egy mosásra — fordul felém. — Az a jó, hogy van már mosógépem és az nagyon sokat segít. Még a héten itthon leszek, elintézem a nagymosást, a sütést- főzést az ünnepekre. S azután megyek dolgozni. Nemsokára megkezdődik a dohánypalántázás. Már hatodik éve, hogy benne dol­gozom, nagyon szeretem. 43 éves vagyok, de nem érzem magam öregnek. A munka, a jobb élet fiatalít. Nem vagyok én szomorú sohasem. Egy a fizetség pedig van gondom nekem is. Csepkó Eta \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom