Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-17 / 65. szám
4 NÉP ÚJ SÄG 1961. március 17., péntek Erkel Ferenc az angol A londoni „The Times” e. napilap ez évi január 9-i száma — művészeti rovata legjelentősebb cikkeként — hosszú, három- hasábos ismertetést jelentetett meg Erkel Ferencről. Amit a magát meg nem nevező szerző ki akart emelni, azt az eredeti angol cím: „Father of Hungarian music — but an unexportable composer” igen jól kifejezi. Magyarra csak megközelítő körülírással fordíthatjuk ilyen formán: A magyar zene atyja, akinek müvei külföldön mégsem terjeszthetők. ,Nem tudjak, hogy Erkel születésének százötvenedik évfordulója, vagy az alkalmi tudósító ettől függetlenül eredeti ötlete a rugója a „The Times” cikkének. Az évfordulóra valószínűséggel gyanakodhatunk, mert az angol lap tudósítója 1960. november—december tájékán látott Erkel-operaelőadásokat Budapesten és Kolozsvárott, melyek ez alkalommal a nevezetes évforduló ünnepi eseményei közé tartoztak. Akárhogyan is van a dolog, a bennünket közelebbről érdeklő Erkelről szóló cikkel foglalkoznunk kell több szempontból. Arról nem lehet szó, hogy Erkel vagy akár Liszt értékelése szempontjából bármilyen külföldi mér- tékadásra vagy vezérfonalra szorulnánk. A magyar zeneművészet és zenetörténetírás mai fejlettségi fokán bizonytalanság nélkül látja és értékeli Erkel művészetét, annak hatalmas kultúrtörténeti jelentőségét. És ugyanakkor mindazon okok legtöbbjét, amelyek olyanná alakították ezt a magyar zenefajtát, mint amilyen. A közép-európai vidék népek, kultúrák és indulatok ütközőpontja, sokféle bonyolult komplex jelenséget termelt és termel. Innen van, hogy az élet sokrétű káprázatából olykor csak időbeli fáziseltolódás után vonhatja ki az egyensúlyhoz jutott értelem a valóságot. Nos, ami Erkelt illeti, felelősséggel merjük kimondani, hogy a helyes felismerés birtokosai vagyunk annak a kötelezettségnek tudatával, hogy a már elnyert világos kép alapjait nem érintő részleteket tovább kell kutatnunk. De nagyon is érdekel bennünket, hogy egy valamilyen e tájról való szellemi jelenség, amelyhez sok vagy éppen nagyon sok közünk van, 'hogyan foglal helyet egy érdeklődő külföldi szemléletében. A megértés vagy meg nem értés oka-módja mindenképpen tanulságos. Ha bizonyosságunk van önmagunk felől, megvizsgálhatjuk, hogy jól látnak-efbennün- ket. Ha tudatlanok vagyunk, jobb esetben kaphatunk ilyen vagy olyan tükörképet, reagálást, amit ismét csak meg kell vizsgálni. Az Erkellel foglalkozó „The Times” a legrégibb és legtekintélyesebb angol lapok közé tartozik. A cikk szerzője, akiről azt sem tudjuk, hogy született angol vagy csupán az angol szellemi életben jól tájékozódó idegen, méltónak mutatkozik a lap igényeihez. Erkelről szóló ismertetése gondos munka, napilapi vonatkozásban valóságos kis tanulmány alcímekkel (Eltérő kultúrák, Korai hatások, Legismertebb operája, Nem világraszóló zene) elválasztott külön részekkel. A könnyedén kezelt újságírói nyelv nem egy felületesebb útinaplót közöl, lényegében helytálló zene- és irodalomtörténeti adatok támasztják alá a mondanivaló komolyságát, a közleményt a körülbelül hatvanas éveit élő Erkel arcképe gazdagítja. Találunk egy-két jelentéktelen életrajzi pontatlanságot. Ezek közé tartozik az az állítás, hogy a fiatal Erkel mint operakarmester kezdte meg pályáját Kolozsvárott. A valóság az, hogy a művészi pályafutását megkezdő fiatal zenetanár és zongoraművész igen hamar felfigyelt az akkor Kolozsvárott bontakozó nemzeti operakísérletekre, gyakorlatilag is megismerkedett a zenekari technikával. De ez lényegtelen, mint ahogy a mondanivaló tartalmát illetően lényegtelen az is, hogy a Bánk bánt Budapesten (ilyen nevű város akkor nem volt) fejezte be 1852-ben, vagy szülővárosában, Gyulán dolgozott rajta esetleg több évig. Ellenben szerencsés kézzel hívja fel a figyelmet a cikk szerzője arra a jelenségre, hogy a zenetörténet Beethovennel záruló korszaka után addig nem ismert fokú nemzeties jellegű zenekultúrák fejlődtek ki több helyen és megjelentek azok a zeneszerzők, akiknek művei elsősorban szű- kebb hazájuk számára jelentősek. A név szerint megemlített példák (Bruckner, Giordano, Nielsen, Elgar, Delius, sőt Sibelius is) után, nyilván e névsor kiegészítéseként tér Erkelre, az úgyszintén elsősorban hazájához szóló „kimagaslóan érdekes” zeneszerzőre. Művészetének méltatását a Hunyadi Lászlóra és a Bánk bánra alapítja. Megállapítja, hogy Erkel magyar nyelvterületen épp oly népszerű, mint az angol Elgar Angliában. Hogy az angol olvasóval érzékeltesse a jelenséget, egy merész, de találó egybevetéssel utal a helyzetre. Az mondja, hogy Kolozsvárott nincsen senki, aki akár egy ütemet is hallott volna Elgar Gerontius álma c. művéből és ugyanígy Londonban sem találunk zenebarátot, aki a Hunyadi Lászlót ismerné. Mindjárt hozzáteszi, hogy ez egyik zeneszerzőre nézve sem jelent alacsonyabb értékelést, mindössze arról van szó, hogy e művek iránt elősorban az a szűkebbkörű közönség érdeklődik, amely számára írták. Röviden, de a lényeget jól kiemelve jellemzi azokat a zene- történeti tényezőket, melyek az Erkel-zene fejlődését megszabták. A fiatal Erkel korában Magyar- országon a zenei művelődés „atmoszféráját” az olasz opera és a német szimfonikus zene jelentette. Magyar zene gyanánt e korban a verbunkos volt ismeretes a cigányzenészek előadásában, ez volt alapja Haydn, Schubert, Liszt stb. „magyaros” zenéjének. A nemzeti opera megteremtésének hivatására kolozsvári éveinek idején eszmélő Erkelnek e zenei adottságok állottak rendelkezésére. Ezek előrebocsátása után a cikkíró beszámol egy kolozsvári Hunyadi László előadáson szerzett tapasztalatairól és azon keresztül elemzi Erkel művészetét. Az előadás „vonzóan intim” keretei, a kifogástalannak talált művészi megoldás megragadja képzeletét. Különösnek és egyedülvalónak érzi élményeit, Háry Béla karmestertől el van ragadtatva, azt mondja róla, hogy egy sokkal nagyobb városban és színházban is kitűnően beválna kitűnő teljesítményével. Erkel „lelkesítő” zenéje: zavarba hozó vegyüléke Rossini, Donizetti és a korai bécsi operett, no meg e korból ismeretes magyar táncdalok hatásainak. Mindezen túlmenően felfedez egy lappangó magyar zasajtóban matot, ez utóbbit összefüggésbe hozza egy bizonyos hangsormenet- teL Itt megjegyezzük, hogy a kezdeti magyar zeneelméleti munkákban is sokszor emlegetett „magyar” vagy „cigány” hangsorról van szó, melynek jelentőségét, sőt létezését a későbbi tudományos hitelű magyar zenetörténeti kutatás egyáltalában nem igazolta. Valamiféle felületen fel- és letűnő zenei sajátosság ez, melyet egy korszak és annak nyomán a külföldi közönség is egy ideig „magya- ros”-nak érzett. Mélyebbre hatol szerzőnk, mikor a Hunyadi László irodalmi tartalmában fedez fel olyan történelmi és politikai vonatkozásokat, melyekhez hasonlók Verdit is inspirálták és amelyek miatt a szerző jónali látta megemlíteni azt a körülményt, hogy a Hunyadi László a nagy 48-as forradalom előtt pár évvel keletkezett. „Soha nem unalmas” nagyszerű drámai feszültségeket teremt, bár előfordulnak részletek, melyek banálisak és konvencionálisak és a hangszerelés elavult. Összegező benyomásaként az marad meg, hogy Erkel zenéje ma is pezsdítő és a zeneileg feldolgozott történelmi-politikai vonatkozások változatlanul elevenek a magyar közönség számára. Külön kis fejezet foglalkozik a Bánk bánnal, mint a legjobban ismert Erkel-operával. A színpadra alkalmazó Egressy Béni mellőzésével az „elsőrendű drámaíró” Katonára hívja fel a figyelmet azzal a megjegyzéssel, hogy Katona és Erkel Bánk bánja egyformán népszerűek. E helyen külön nem méltatja Erkel zenéjét, de rendkívüli drámai érzékét ismét aláhúzza. („A nagy tenoráriát mindig meg kell ismételni, ha nem így történik, akkor tanácsos, ha a tenorista, a rendező és a karmester a legközelebbi vonat,Melós módra' — Bátor ember vagy te, karakán legény, ami a szíveden, az a szádon. Nem számít, kinek, hogy és mikor, kipakolsz te em,berül a hibákról. Imponálsz is mindenkinek. — Ez ám a legény, ez nem ijed meg a saját árnyékától — olvashattad le a minap is hallgatóságod arcáról, amikor az üzemben előforduló égbekiáltó disznóságokról szóló előadásokat hallgatták. Még biztattak is: — Ne hagyd magad, olvass jól be neki, amúgy „melós módra”! Te fogadkoztál, hogy ne féltsenek téged, a te szádat nem tudják befogni, a feketére nem fogják rá, hogy fehér, van eszed és szemed. Nem is hallgattál! A mozi előtt újból kipakoltál a barátaidnak. Derék dolog volt tőled. Csak... — Ne ráncold a homlokodat, nem a szádat akarom befogni, csak egy dologra figyelmeztetlek. Arra a „melós módra”. Jó, jó, tudom, melós vagy, hiszen ott izzadsz a kemence mellett, s haragra, bosszankodásra épp elég okod van: hol a szellőző berendezés romlik el, s elfelejtik megjavítani, hol az anyag késik, pedig te rá szeretnél verni, hiszen az új normával is meg akarod keresni azt a pénzt, mint a régivel. Neked nem kellett sokat dumálni, megértetted, mit kívánnak tőled, a kifizetett bér mögött több terméket. Termelnél is, de valahol, valami mindig akadozik. Hogyne dühítené a melóst az ilyesmi! — Persze, igazad van, hallgatni ezekről vétek lenne. Ki kell pakolni amúgy „melós módra”. De hol, kik előtt pakolsz te ki? Az üzemben, munkatársaid, főnökeid előtt? Ott, ahol annak helye, ideje van, s foganatja lehetne? Ugye nem? Hanem az utcán, a büfében, a vendégségben, a családi körben, mindenütt, ahol hallgatóságra találsz. Az üzemben, munka közben, termelési értekezleten, brigád-megbeszéléseken pedig hallgatsz, miként a sír. — Nem érdemes, azt mondod? De miért? „Visszalőnek”, ott babrálnak ki veled, ahol tudnak, márpedig sokféleképpen tudnak, ha akarnak? Hát, valóban megteszi az, aki teheti. Akit hagynak, akinek' nem kop- pintanak a körmére, amúgy „melós módra". Akinek a hibáit, mulasztásait cseppet sem melós, hanem gyáva kispolgár módjára elnézik, s nem szemtől szemben, hanem háta mögött fecsegnek róla. Ügy ám, barátom., már megbocsáss, hogy csak így nyersen, „melós módra” olvastam be neked. Hogy majd megmutatod nekem? Üsse kő, nembánom! Csak el ne múljék a haragod, amíg a gyárba érsz, ott aztán öntsd ki a mérgedet végre, igazán „melós módra”. (—) ■■»■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*««■■■■■■■■■■■» Üjkígyósi interjú tál egy másik városba utazzon.”) Magát a történetet és a jeleneteket borzasztónak, rémítőnek találja. Giccs, mondja, de a legmagasabb fokon, hasonlatosan sok Verdi-használta librettóhoz. Itt csak annyit jegyzőnk meg szerényen, hogy a Bánk bán tragédia irodalmi gyökerei Hans Sachs előtt és után nemzetköziek és különféle beállításban kihasználtak, de merjük állítani, hogy a legtökéletesebb megoldás éppen Katonáé és minden borzasztóság éppannyira csak kellék és semmi több, mint mindenhol Shakes- pearenéL Együtt mondjuk az értékes cikk szerzőjével, hogy Erkel zenéje nem világraszóló zene, nem is annak készült. És ha történetesen egy külföldi operaház gondos előkészítéssel műsorába iktatná a Hunyadit vagy a Bánk bánt, nem valószínű, hogy tartós siker lenne az eredmény. Scherer említi rövid Erkel-életrajzában, hogy már Liszt is eredménytelenül kísérelte meg az Erkel-zene külföldi terjesztését. Protokolláris, reprezentatív előadásoknak esetleg lehetnek átmeneti és pillanatnyi sikerei, de alapjaiban az Erkel-féle magyar zenei ötvözet minden különlegességével és egyedülvalósá- gával kulturális hazai belügy, nekünk szól és mi értünk is belőle. Ügy véljük, ennek igazságát mutatta meg a ..The Times” cikke és amikor megnyílik annak lehetőségé, hogy úgy és olyannak lássanak bennünket, mint amilyenek vagyunk, akkor minden oldalról a teremtő emberi együttműködés útját járják. Bartók János Újkígyóson egyik este kigyúl- tak a villany lámpáik az iskolában, s az ünnepieden felöltözött asszonyok, leányok teaestre érkeztek a falu mindem irányából. Néhány soros hírecskét lehetne írni az iskolások kedves műsoráról és a rumos tea mellett nótázgató asszonytársaikról, ha ... Ha most nem ülnék Csatlós Baiázsné pedagógus lakásán, aki a nőtanács helyi csoportjának titkárnője — s aki olyan lelkesen és sokat beszél a nöta- nács egész esztendei eredményes munkájáról. Mert a szerdai teaest egy kissé idényzáró, mérlegkészítő este is volt. Tsz-falü lévén, tavasz kezdetén már nem igen lesz idejük őszig tanfolyamokra járni az asszonyoknak, lányoknak. — Természesen rólam ne írj — mondja. — És természetes, hogy róla is kell írni, mert hát nemcsak titkára a nőtanácsnak, szakszervezetnek, hanem jó pedagógusa, az iskolának és ki tudja, még hányféle — előttem titkolt társadalmi munkának is részese. Szóval „róla nem írok”. Viszont írni kell Ó. Kiss Ferencné tanárnőről, a nőtanács kultúrfelelősóről. Nála vannak az évi munkatervek és nemcsak papíron. Azt én most nem is nézem. Inkább az érdeilcel, hogy a szülők iskolájába rendszeresen 70—80 asszony jár Bartyik Lajosaié tanítónő kedves agi- tálása nyomán. Nem pasztába kiáltott szó már a verésről, a testi büntetés káros voltáról elhangzó tanítás. Gábor Jusztina védőnő egészségvédelmi előadásai is meghallgatásra találnak, mint a többi sok más jótanács. Gondja van a nőtanácsnak, hogy az üjkígyósi asz- szonyok politikailag is fejlődnek. |||| — Csak hallanád, milyen talpraesetten szólnak bele a népfront politikai előadásain tartott vitákba — mondja mosolyogva Csatlósné. A tsz- látogatás egészen új dolog nálunk. Legutóbb a baromfitelepet néztük meg. Gazdaasszony-körünkben ma Gera Henrikné tart előadást a zöldségtermesztésről, aztán a televízióban a „Pármai kolostor” című filmet nézik meg a jelenlévők, igen, itt az új iskola televízióján, ment egyelőre itt tanyázik a nőtanács. Pedig külön helyiségre már nagy szüksége volna, egy kedves, meleg, barátságos helyiségre, vagy egy akármilyenre! A sok szorgos asszonykéz úgyis barátságossá varázsolná, hiszen szabás-varrás és kézimunka tanfolyamot is tartottak a télen, Míg a sok szép színes népi hímzésen öltö gettek az asszonyok Horváth Miklósné tanítónő irányítása mellett, eközben tanultak, művelődtek is, mert közben hasznos előadásokat hallgattak. így telt d a tél — s jövőre még több, még jobb munkára készülünk — fejezi be az „interjút” Csatlós Balázs- né. Reméljük, megvalósul minden — még a saját helyiség terve is. HUSZAR ISTVANNL A Békési Építőipari Ktsz a lakosság szolgálatában végez: helyben és vidéken új lakóház építést, alakítást, tatarozást, ablak-ajtó készítést, üvegezést, OTP- 1-' icsönös munkákat, temetői sírkereszt és sírbolt építést, kerítés javítást, építést. padozat készítést, szobafestést, mázolást, villanyszerelő munkát és mindennemű bádogos munkákat, címfestést. Áraink jutányosak és kedvezőek. Keresse fel bizalommal szövetkezetünk irodáját, Békés, Jantyik utca 5. szám. 129
