Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-16 / 64. szám

2

1961. március 16., csütörtök

WtPÚJSAG

Kiszesek az ifjúsági akadémián

Két újító kétszázezret érő újítása

(Tudósítónktól)

A napokban tartotta meg az újszalontai Béke Termelőszövetkezet KISZ-szervezete az ifjúsági akadémia előadását. A gyűlésen csaknem minden KISZ-fiatal részt vett. Előadást a járási KlSZ-bi- zottság munkatársa: Pesti István elvtárs tartott, s többek között arról is beszélt, hogy az ifjúság hogyan vegyen részt a termelésben, az oktatásban és egyéb feladatokban. A hozzászólások nagyrészt kiegészítették a beszámolót, a fiatalok több kérdést intéztek az előadóhoz és vállalásokat tettek arra, hogy a termelőszövetkezetben jobban fognak tovább dolgozni. Többen vállaltak társadalmi munkát is.

Két fiatal festőművész örökíti meg a VIT-tKfas békéscsabai Balassi táncegyüttest

Felszabadulási pályázatra készülnek a Körös-vidéki festőművészek. Két fiatal művész a külföldi és hazai turnékon többször nagy sikert aratott VIT-díjas békéscsabai Balassi táncegyüttesről készít olajfestményt. Ezüst György

Békéscsabán értékes kezdeményezés színhelye volt vasárnap délelőtt a Balassi Bálint megyei művelődési ház viharsarki és Körös-vidéki: orosházi, békéscsabai, szeghalmi, vésztői, eleki, füzesgyarmati, gyomai, okányi, sarkadi és bihaugrai pedagógusok, népművelési szakemberek beszélték meg, hogyan foglalkoztassák a gyermekeket vasárnap délelőttönként a művelődési otthonokban.

A megyei művelődési ház vezetősége és a megyei módszertani tanácsadó munkatársai gyakorlati bemutatót rendeztek a színházteremben. Veress Gyuláné békéscsabai óvónő vezetésével mintegy 250 óvodás és első-második osztályos általános iskolás részvételével minta-gyermekdélelöttöt tartottak: nekik való filmeket vetítettek, mesélték a kicsinyeknek, ver. sekre, dalokra, társas- és mesejátékokra tanították őket.

A bemutató után gazdag tapasz- talatú pedagógusok mondták el egymásnak nevelési módszereiket. Horváth Rózsa óvónő az orosházi Petőfi művelődési házban rendszeresített, megyeszerte példás gyermekfoglalkoztatás tapasztalatait és módjait ismertette, Busa László eleki pedagógus azt javasolta, hogy játék közben a szocialista társadalom együttélési szokásaira, illemszabályaira is szoktassák a gyermekeket, Horváth László megyei könyvtáros a vasárnap délelőtti gyermekfoglalkoztatások állandósításának helyességéről, sokoldalúbb megrendezéséről szólt. — Még változatosabbá, színesebbekké válnak a gyermekdélelőttök, ha a művelődési otthonok szakkörei és csoportjai is közreműködnek a foglalkozásokon — vélte Gazsy Endre művelődésiház-igazgató, s arra kérte az illetékeseket, tegyék lehetővé, hogy a nevelés egyik jelentős eszközét, a filmeket téríLezuhant

egy atombombát szállító B 52-es bombázó Kaliforniában

New York

Nyugati hírügynökségek jelentése szerint kedden Kalifornia északi részében lezuhant egy ötmillió dollár értékű ultramodern B—52-es típusú amerikai lökhaj- tásos bombázógép, amely atombombát szállított. A repülőgép legénysége ejtőernyővel kiugrott és épségben földet ért. Az atombomba nem robbant fel.

A szerencsétlenségnek volt halálos áldozata is. A színhelyre robogó tűzoltókocsik közül ugyanis kettő összeütközött és az egyik aoför életét vesztette.

„Egy kis terefere szünetben” címmel táncruhában örökíti meg az Európa-hírű együttes néhány tagját, Hajdik Antal pedig „Fellépés előtt” című nagyméretű festményen a készülődést, egymás csinosítását ecseteli.

tés nélkül kapják meg a művelődési otthonok a vasárnap délelőt- tönkénti díjtalan gyermekfoglalkoztatásokra.

Nátor Béla békéscsabai népművelési felügyelő azt észrevételezte, hogy főleg a városokban vasárnap délelőttönként torlódik a gyer- megműsor, egyidőben ad a televízió, ugyanakkor vannak a mozima f*ú»*k és a mesedél élő i, tök is, amelyek elvonják a gyerekeket a művelődési otthonoktól. Az egyik pedagógus-szülő azonban nem helytelenítette ezt, ha változatos, sokrétű a művelődési otthon gyer- mekdélelőttjének műsora, akkor az vonzza a kicsinyeket szüleikkel együtt — mondotta. Befejezésül Püski Gábor, a megyei népművelési tanács elnöke a megyei módszertani tanácsadó útmutatásait tolmácsolta, s kérte a megjelenteket, hogy a gyakorlati bemutató, tapasztalatcsere segítségével, s nem utolsósorban saját hasznos módszereik, leleményességük által vezessék, illetve kezdjék meg a gyermek mesedélelőttöket megyeszerte a művelődési házakban és otthonokban.

Az elmúlt év hasonló időszakában büszkeséggel dagadó kebellel vettük tudomásul a községünkre oly felemelő hirt: A megyei Felszabadulási Fesztivál egyik részét nálunk rendezik meg.

Szóval mégiscsak vagyunk valakik! Egy ilyen feladatot nem bíznak ám akárkire. Itt az alkalom, hogy bebizonyítsuk ország-világ előtt: méltatlanul elhanyagolt község vagyunk.

Éppen ideje, hogy kiemelkedjünk a szürkeség homályából. Hátha még egy ipari üzemet is kapnánk... Soihse lehet tudni.

Egyszóval óriási izgalomban voltunk a váratlanul adódott lehetőség miatt, és biztosak voltunk benne, hogy futballcsapatunk mellett — amely annak idején pontot rabolt a brazil játékosokkal tűzdelt Csárdaszállás csapatától — most a fesztivélt megrendező bizottságunk is dicsőséget és hírnevet szerez községünknek.

Lázasan tervezgettünk. Összedugtuk a fejünket (akkor még megvolt), egyikünk okosabb volt, mint a másik. Enyhítő körülmény, hogy núndannyi- an jót akartunk,

Ez ügyben legjobban a Gazdasszony Szakkör tagjai szervezkedtek. Ök is úgy gondolták, hogy a nálunk vendégszereplő kultúrcsoportok részére juttatnunk kell egy kis meleg ételt (lesz, amelyik egész napot itt tölt), éppen eleget éjszakáznak, míg önzetlenül szolgálják a szocialista kultúra ügyét. Karcsú vezetőjük váltig hangoztatta, hogy csak nyersanyagra van szüksége,

Különös emberek az újítók.

j Amit egyszer a fejükbe vesznek, attól nem igen tágítanak. Pedig sokszor támad kétely bennük: vajon sikerül-e, érdemes-e a pihenésből, a szórakozástól ellopni az időt egy-egy ötlet megvalósításához? És ilyenkor legtöbbször az alkotóvágy kerekedik felül, a józan ész legyőzi a pillanatnyi kishitűséget.

Hasonló „tűzkeresztségen” esett át az elmúlt hónapokban a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár két újítója: Bodor István főtechnológus és Volent György, a gyártóeszköz-gazdálkodási osztály vezetője. Ök is fejükbe vették, hogy újításukkal termelékenyebbé, olcsóbbá teszik az imbuszcsa- varok, azaz a belsőkulcsnyílású csavarok gyártását. Ha csak néhány tucat csavarról lett volna szó, akkor a régi, megszokott módszer is még ki tudja meddig megfelelt volna. Ámde, amikor a szerszámgépgyártó vállalatoknak az idén is kétszázezernél többet készítenek belőle, mindjárt megfelelő értelmet nyert próbálkozásuk. Eddig ugyanis az volt a dolgok rendje, hogy a csavarokat hidegen munkálták meg. Vagyis a műveletek ebben a sorrendben követték egymást: a fejátmérőből kiindulva leesztergálták a szárméretet, majd befúrtak, beütötték a hatszöget, megesztergálták a fejet, köszörültek és rávágták a menetet a csavar végére. Ez nemcsak hosszadalmas volt, de sok anyag kárbament a felesleges részek leesztergálásánál.

A két újító másként oldotta meg a csavarok gyártását. És ebben már szerepet kapott a hő is. A szárméretből kiindulva ugyanis a fejet előzömítéssel, majd készre zömítéssel hozzák létre. És ez óriási haladás a régi módszerhez képest, mert a zömítéssel három korábbi műveletet lehet megspórolni. Ez pedig jelentős mennyiségű anyag és munkabér megtakarítást eredményez. Most, amikor mindinkább előtérbe kerül a gazdaságos termelés, az üzemben jó forrást jelent ehhez ez az újítás. Az előzetes számítások szerint alkalmazásával egy év alatt mintegy 61 ezer forint munkabért, 152 forint értékű anyagot takaríthata többit bízzuk rájuk. A főzéstől a tálalásig, a mosogatástól a súrolásig mindent elvállaltak.

Az asszony szava pedig szent. (Én is nős vagyok.)

Már az elszállásolási, fogadási, taps- felelős és még' ki tudja milyen albizottságokat is megszerveztük, amikor kártyavárként omlott össze gigászi tervünk. Az történt ugyanis, hogy a kul- túrház jóltáplált Igazgatója elhaló hangon bejelentette, miszerint a csoportok ellátására nincs egy megveszekedett fillérük se.

— Egyszeri meleg ételről van szó csak, amit asszonyaink á/7 forintból ki tudnak hozni — próbálkoztam.

— Mindent kihúztak a költségvetésből — mondta közismert szelídségével. (Bár a szeme nagyon forgott.)

— Nem kell kétségbeesni — mondtam bátorítva —, megyünk a felsőbb szervekhez, ott biztosan segítenek.

Erre a reménysugárra még a népművelési ügyek járási feje is kivágott egy harsány éljent, ő pedig köztudomásúan nyugodt ember,

Elindultunk tövises utunkon.

Először is Poncius kartárshoz mentünk, ahol előadva panaszunkat, meglepő, de határozott választ kaptunk:

— Reprezentációra nincs pénz!

— De Poncius kartárs, ha valaki 24 órában egyszer egy kis meleg ételt eszik, az nem reprezentáció, hanem életszükséglet!

Válasz helyett kifordította a tenye- reit, ami nemzetközileg is annak ? iwUa hoav ő nem tehet semmit:

Bemutató és tapasztalatcsere a vasárnap délelőtti gyermek foglalkoztatásról

Miért félek a fesztiváltól?

nak meg. Ez körülbelül 30 százalékát teszi ki a gyár idei önköltségcsökkentési kötelezettségének. Figyelemre méltó eredmény ez.

Természetesen csak akkor ér valamit a legjobb újítás is, ha azt felhasználják, nem kallódik el. Bárdos Miklós, a gyár főmérnöke nagyra értékeli az újítást. Erről különben ez volt a véleménye:

— A gépipar nagyarányú fejlődése miatt, valamint konstrukciós szempontból is egyre gyakrabban alkalmazzák az eddig használt más csavarok helyett a belsőkulcsnyílású, vagyis imbuszcsava- rokat. Ezek a szerszámgépeket sokkal stílusosabbá teszik, mivel be vannak süllyesztve.

— A szerszámgépiparban használatos csavarokat a mi üzemünkben gyártjuk. Az igények növekedése után mindnagyobb mennyiséget kell belőle készíteni. így szükségessé vált, hogy az eddigi technológiát módosítsuk. A már említett újtásokkal mindez lehetővé válik, de az is, hogy több csavart gyárthassunk az igények kielégítésére. Az újítás alapján a gyártás már túljutott a kísérleti stádiumon. A második negyedévben — úgy vélem — érezni is fogjuk a hasznát.

A két újító nemhiába törte a fejét. Erre volt is bőven alkalmuk.

— Sokszor úgy voltam már,

amikor valamilyen nem várt nehézséggel találtam szemben magamat — idézte fel a „nehéz” napokat Bodor István főtechnológus —, hogy talán jobb lett volna el sem kezdeni az újítást. De aztán csak nem hagyott nyugtot a kísérlet. Újból nekifogtam.

A másik újítót: Volent Györgyöt sem hagyta békén a megkezdett munka, amely számára is elég sok megterheléssel járt együtt.

— Nagyon sok éjszaka ráment — mondta, amikor közös művüket, .a zömítéssel készült néhány csavart mutogatta.

Az újitók megtették a magukét, nagyjából a kísérletek is befejeződtek. Az újításért érzett aggodalomnak azonban még mindkettőjükben ott a nyoma. Mert bár sikerült, hátra van még a bevezetésével járó gond. Az, hogyan fogadják a munkások, mert hiszen minden új legtöbbször hol kisebb, hol nagyobb ellenállásba ütközik. Az emberek szívesebben dolgoznak a megszokott módszerrel, mint újjal. Remélik azonban, hogy a munkások is megértik, hogy az újítás alkalmazása nem elsősorban az újítók érdeke, hanem valamennyiünké. Mert ha valóban sikerült kétszázezer forintot lefaragni az idén az üzem önköltségéből, az mindannyiunk hasznára válik. P. P.

Á Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központja

1981. március 23-án, délelőtt 9 érakor

Békéscsabán, Kossuth tér 8. alatt (a földművesszövetkezeti vendéglő különtermében) tartja

évi rendes kösgyülését

NAPIREND

1. Az igazgatóság beszámolója a szövetkezet 1960. évi működéséről, a mérleg- és ered ménykimutatás megállapítása.

2. A felügyelőbizottság jelentése.

3. Indítványok, határozati javaslatok. fx)

— Talán próbálkozzanak meg Pilátus elvtársnál.

Pilátus elvtáre ügyünk igazát látva, Aesopus-i meséket idézgetve, lényegében arra tanított volna bennünket, hogy csalafinta módon Játsszuk ki a rendeletet, méghozzá úgy, hogy ha ő jön ellenőrizni, nehogy észrevegyen valamit, mert akkor száz rossz és fegyelmi nekünk.

Amikor közöltük vele, hogy csalni magunktól is tudnánk, ünnepélyesen megesküdött, hogy amióta bejött, ő egy szót sem szólt, ellenben most van két tanácsa: 1. Ne rendezzünk fesztivált, vagy 2. írjunk a csoportoknak", hogy hozzanak magukkal kenyeret, szalonnát, hagymát (meg bicskát).

Hálátlanul és köszönés nélkül távoztunk. Szolgáljon mentségünkre, hogy drótkötél Idegeinken valami ismeretlen okiból kifolyólag megpattant egy szál.

Még egy utolsó mentsvár: A művelődésügyi osztály. Hátha azóta már történt valami csoda. Amikor beléptünk, a népművelési csoport vezetője éppen kéregetés! engedély iránti kérelmet diktált gépbe, melynek elkészülte után a pénznélküli pénzügyi előadó korát meghazudtoló lassúsággal indult el azt jóváhagyatni.

^■'Rögtön jövök — szólt bizonytalan biztatással —, ha meglesz az engedély, a többi már gyerekjáték. Egy jó, forgalmas sarok, és már össze is jön az a kis pénz..;

Mi addig hangtalanul, mozgó ajkakkal imitáltuk az imádkozást.

Kisvártatva visszajött a pénzügyi (illetve inkább pénzügyet’ene" Ruhája megszaggatva a mély gyásztól

(és főleg attól, hogy kidobták), haja minőségi hamuval behintve. Nem is kérdeztünk semmit. Üres zsebekkel, de tele keserűséggel tértünk haza. Most mi legyen? Eszünkbe jutott Pilátus elvtárs. (Mégiscsak ő segített legtöbbet.)

Az első javaslatáról szó sem lehet, mert hkkor hogyan fog községünk kiemelkedni a homályból. Maradt a második: Irtunk a csoportnak, hogy ellátásukról maguk gondoskodjanak.

Alig adtuk postára az értesítéseket, szól a telefon, és Akrob elvtárs a megyétől Jeremiás siralmainak szívhez szóló monológja után így fejezte be szavait:

—■ Elvtársikéin, komám, Pistukám, Kisszívem! Oldjátok meg valahogy az étkeztetést, mert már félig kisült a szemem a szégyentől. Találjatok ki valamit ti is, Orosháza már megoldotta.

(Mint utólag megtudtuk, ott ugyanez a szöveg ismétlődött, csak ránk való hivatkozással.)

Ebben az időben a népműveléssel foglalkozó dolgozókat messziről meg lehetett ismerni, mert az orruk egy rőffel lejjebb csüngött az átlagnál. Ez a szokatlan anatómiai jelenség szemet szúrt a fiatalok megyei vezérkarának, aki mint jó pszichológus, Akrob elvtársat kifaggatta, majd igen helyes gyógymódhoz folyamodott: Felajánlott egy olyan összeget, amellyel a legtávolabbról jövő csoportok problémája megoldódott.

Akrob elvtársunk örömében olyan csuklási rohamot kapott, hogy alig tudta velünk közölni az örömhírt. A mi szívünkről pedig akkora kő esett