Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-16 / 64. szám

2 1961. március 16., csütörtök WtPÚJSAG Kiszesek az ifjúsági akadémián Két újító kétszázezret érő újítása (Tudósítónktól) A napokban tartotta meg az újszalontai Béke Termelőszövet­kezet KISZ-szervezete az ifjúsági akadémia előadását. A gyűlésen csaknem minden KISZ-fiatal részt vett. Előadást a járási KlSZ-bi- zottság munkatársa: Pesti István elvtárs tartott, s többek között ar­ról is beszélt, hogy az ifjúság hogyan vegyen részt a termelésben, az oktatásban és egyéb feladatokban. A hozzászólások nagyrészt kiegészítették a beszámolót, a fiatalok több kérdést intéztek az elő­adóhoz és vállalásokat tettek arra, hogy a termelőszövetkezetben jobban fognak tovább dolgozni. Többen vállaltak társadalmi mun­kát is. Két fiatal festőművész örökíti meg a VIT-tKfas békéscsabai Balassi táncegyüttest Felszabadulási pályázatra ké­szülnek a Körös-vidéki festőmű­vészek. Két fiatal művész a kül­földi és hazai turnékon többször nagy sikert aratott VIT-díjas bé­késcsabai Balassi táncegyüttesről készít olajfestményt. Ezüst György Békéscsabán értékes kezdemé­nyezés színhelye volt vasárnap délelőtt a Balassi Bálint megyei művelődési ház viharsarki és Kö­rös-vidéki: orosházi, békéscsabai, szeghalmi, vésztői, eleki, füzes­gyarmati, gyomai, okányi, sarkadi és bihaugrai pedagógusok, népmű­velési szakemberek beszélték meg, hogyan foglalkoztassák a gyermekeket vasárnap délelőttön­ként a művelődési otthonokban. A megyei művelődési ház veze­tősége és a megyei módszertani tanácsadó munkatársai gyakorlati bemutatót rendeztek a színházte­remben. Veress Gyuláné békéscsa­bai óvónő vezetésével mintegy 250 óvodás és első-második osztályos általános iskolás részvételével minta-gyermekdélelöttöt tartot­tak: nekik való filmeket vetítet­tek, mesélték a kicsinyeknek, ver. sekre, dalokra, társas- és mesejá­tékokra tanították őket. A bemutató után gazdag tapasz- talatú pedagógusok mondták el egymásnak nevelési módszereiket. Horváth Rózsa óvónő az orosházi Petőfi művelődési házban rend­szeresített, megyeszerte példás gyermekfoglalkoztatás tapasztala­tait és módjait ismertette, Busa László eleki pedagógus azt java­solta, hogy játék közben a szocia­lista társadalom együttélési szo­kásaira, illemszabályaira is szok­tassák a gyermekeket, Horváth László megyei könyvtáros a va­sárnap délelőtti gyermekfoglal­koztatások állandósításának he­lyességéről, sokoldalúbb megren­dezéséről szólt. — Még változato­sabbá, színesebbekké válnak a gyermekdélelőttök, ha a művelő­dési otthonok szakkörei és cso­portjai is közreműködnek a fog­lalkozásokon — vélte Gazsy End­re művelődésiház-igazgató, s ar­ra kérte az illetékeseket, tegyék lehetővé, hogy a nevelés egyik jelentős eszközét, a filmeket térí­Lezuhant egy atombombát szállító B 52-es bombázó Kaliforniában New York Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint kedden Kalifornia északi részében lezuhant egy öt­millió dollár értékű ultramodern B—52-es típusú amerikai lökhaj- tásos bombázógép, amely atom­bombát szállított. A repülőgép le­génysége ejtőernyővel kiugrott és épségben földet ért. Az atombom­ba nem robbant fel. A szerencsétlenségnek volt ha­lálos áldozata is. A színhelyre ro­bogó tűzoltókocsik közül ugyanis kettő összeütközött és az egyik aoför életét vesztette. „Egy kis terefere szünetben” cím­mel táncruhában örökíti meg az Európa-hírű együttes néhány tag­ját, Hajdik Antal pedig „Fellépés előtt” című nagyméretű festmé­nyen a készülődést, egymás csino­sítását ecseteli. tés nélkül kapják meg a művelő­dési otthonok a vasárnap délelőt- tönkénti díjtalan gyermekfoglal­koztatásokra. Nátor Béla békéscsabai népmű­velési felügyelő azt észrevételezte, hogy főleg a városokban vasárnap délelőttönként torlódik a gyer- megműsor, egyidőben ad a tele­vízió, ugyanakkor vannak a mozi­ma f*ú»*k és a mesedél élő i, tök is, amelyek elvonják a gyerekeket a művelődési otthonoktól. Az egyik pedagógus-szülő azonban nem helytelenítette ezt, ha változatos, sokrétű a művelődési otthon gyer- mekdélelőttjének műsora, akkor az vonzza a kicsinyeket szüleikkel együtt — mondotta. Befejezésül Püski Gábor, a megyei népműve­lési tanács elnöke a megyei mód­szertani tanácsadó útmutatásait tolmácsolta, s kérte a megjelen­teket, hogy a gyakorlati bemutató, tapasztalatcsere segítségével, s nem utolsósorban saját hasznos módszereik, leleményességük által vezessék, illetve kezdjék meg a gyermek mesedélelőttöket megye­szerte a művelődési házakban és otthonokban. Az elmúlt év hasonló idősza­kában büszkeséggel dagadó kebellel vettük tudomásul a községünkre oly felemelő hirt: A megyei Felszabadulá­si Fesztivál egyik részét nálunk ren­dezik meg. Szóval mégiscsak vagyunk valakik! Egy ilyen feladatot nem bíznak ám akárkire. Itt az alkalom, hogy bebizo­nyítsuk ország-világ előtt: méltatlanul elhanyagolt község vagyunk. Éppen ideje, hogy kiemelkedjünk a szürkeség homályából. Hátha még egy ipari üzemet is kapnánk... Soihse le­het tudni. Egyszóval óriási izgalomban voltunk a váratlanul adódott lehetőség miatt, és biztosak voltunk benne, hogy fut­ballcsapatunk mellett — amely annak idején pontot rabolt a brazil játéko­sokkal tűzdelt Csárdaszállás csapatá­tól — most a fesztivélt megrendező bizottságunk is dicsőséget és hírnevet szerez községünknek. Lázasan tervezgettünk. Összedugtuk a fejünket (akkor még megvolt), egyi­künk okosabb volt, mint a másik. Enyhítő körülmény, hogy núndannyi- an jót akartunk, Ez ügyben legjobban a Gazdasszony Szakkör tagjai szervezkedtek. Ök is úgy gondolták, hogy a nálunk vendég­szereplő kultúrcsoportok részére jut­tatnunk kell egy kis meleg ételt (lesz, amelyik egész napot itt tölt), éppen eleget éjszakáznak, míg önzetlenül szolgálják a szocialista kultúra ügyét. Karcsú vezetőjük váltig hangoztatta, hogy csak nyersanyagra van szüksége, Különös emberek az újítók. j Amit egyszer a fejükbe vesznek, attól nem igen tágítanak. Pedig sokszor támad kétely bennük: va­jon sikerül-e, érdemes-e a pihe­nésből, a szórakozástól ellopni az időt egy-egy ötlet megvalósításá­hoz? És ilyenkor legtöbbször az alkotóvágy kerekedik felül, a jó­zan ész legyőzi a pillanatnyi kis­hitűséget. Hasonló „tűzkeresztségen” esett át az elmúlt hónapokban a Békés­csabai Forgácsoló Szerszámgyár két újítója: Bodor István főtech­nológus és Volent György, a gyár­tóeszköz-gazdálkodási osztály vezetője. Ök is fejükbe vették, hogy újításukkal termelékenyeb­bé, olcsóbbá teszik az imbuszcsa- varok, azaz a belsőkulcsnyílású csavarok gyártását. Ha csak né­hány tucat csavarról lett volna szó, akkor a régi, megszokott módszer is még ki tudja meddig megfelelt volna. Ámde, amikor a szerszámgépgyártó vállalatoknak az idén is kétszázezernél többet készítenek belőle, mindjárt meg­felelő értelmet nyert próbálkozá­suk. Eddig ugyanis az volt a dolgok rendje, hogy a csavarokat hidegen munkálták meg. Vagyis a műveletek ebben a sorrendben követték egymást: a fejátmérőből kiindulva leesztergálták a szár­méretet, majd befúrtak, beütötték a hatszöget, megesztergálták a fe­jet, köszörültek és rávágták a menetet a csavar végére. Ez nem­csak hosszadalmas volt, de sok anyag kárbament a felesleges ré­szek leesztergálásánál. A két újító másként oldotta meg a csavarok gyártását. És ebben már szerepet kapott a hő is. A szárméretből kiindulva ugyanis a fejet előzömítéssel, majd készre zömítéssel hozzák létre. És ez óriási haladás a régi módszerhez képest, mert a zömítéssel három korábbi műveletet lehet megspó­rolni. Ez pedig jelentős mennyisé­gű anyag és munkabér megtaka­rítást eredményez. Most, amikor mindinkább előtérbe kerül a gaz­daságos termelés, az üzemben jó forrást jelent ehhez ez az újítás. Az előzetes számítások szerint al­kalmazásával egy év alatt mint­egy 61 ezer forint munkabért, 152 forint értékű anyagot takaríthat­a többit bízzuk rájuk. A főzéstől a tálalásig, a mosogatástól a súrolásig mindent elvállaltak. Az asszony szava pedig szent. (Én is nős vagyok.) Már az elszállásolási, fogadási, taps- felelős és még' ki tudja milyen albi­zottságokat is megszerveztük, amikor kártyavárként omlott össze gigászi ter­vünk. Az történt ugyanis, hogy a kul- túrház jóltáplált Igazgatója elhaló han­gon bejelentette, miszerint a csoportok ellátására nincs egy megveszekedett fillérük se. — Egyszeri meleg ételről van szó csak, amit asszonyaink á/7 forintból ki tudnak hozni — próbálkoztam. — Mindent kihúztak a költségvetés­ből — mondta közismert szelídségével. (Bár a szeme nagyon forgott.) — Nem kell kétségbeesni — mond­tam bátorítva —, megyünk a felsőbb szervekhez, ott biztosan segítenek. Erre a reménysugárra még a nép­művelési ügyek járási feje is kivágott egy harsány éljent, ő pedig köztudo­másúan nyugodt ember, Elindultunk tövises utunkon. Először is Poncius kartárshoz men­tünk, ahol előadva panaszunkat, meg­lepő, de határozott választ kaptunk: — Reprezentációra nincs pénz! — De Poncius kartárs, ha valaki 24 órában egyszer egy kis meleg ételt eszik, az nem reprezentáció, hanem életszükséglet! Válasz helyett kifordította a tenye- reit, ami nemzetközileg is annak ? iwUa hoav ő nem tehet semmit: Bemutató és tapasztalatcsere a vasárnap délelőtti gyermek foglalkoztatásról Miért félek a fesztiváltól? nak meg. Ez körülbelül 30 száza­lékát teszi ki a gyár idei önkölt­ségcsökkentési kötelezettségének. Figyelemre méltó eredmény ez. Természetesen csak akkor ér valamit a legjobb újítás is, ha azt felhasználják, nem kallódik el. Bárdos Miklós, a gyár főmérnöke nagyra értékeli az újítást. Erről különben ez volt a véleménye: — A gépipar nagyarányú fejlő­dése miatt, valamint konstrukci­ós szempontból is egyre gyakrab­ban alkalmazzák az eddig hasz­nált más csavarok helyett a belső­kulcsnyílású, vagyis imbuszcsava- rokat. Ezek a szerszámgépeket sokkal stílusosabbá teszik, mivel be vannak süllyesztve. — A szerszámgépiparban hasz­nálatos csavarokat a mi üzemünk­ben gyártjuk. Az igények növeke­dése után mindnagyobb mennyi­séget kell belőle készíteni. így szükségessé vált, hogy az eddigi technológiát módosítsuk. A már említett újtásokkal mindez lehe­tővé válik, de az is, hogy több csavart gyárthassunk az igények kielégítésére. Az újítás alapján a gyártás már túljutott a kísérleti stádiumon. A második negyedév­ben — úgy vélem — érezni is fogjuk a hasznát. A két újító nemhiába törte a fejét. Erre volt is bőven alkal­muk. — Sokszor úgy voltam már, amikor valamilyen nem várt ne­hézséggel találtam szemben maga­mat — idézte fel a „nehéz” napo­kat Bodor István főtechnológus —, hogy talán jobb lett volna el sem kezdeni az újítást. De aztán csak nem hagyott nyugtot a kísérlet. Újból nekifogtam. A másik újítót: Volent Györ­gyöt sem hagyta békén a megkez­dett munka, amely számára is elég sok megterheléssel járt együtt. — Nagyon sok éjszaka ráment — mondta, amikor közös művü­ket, .a zömítéssel készült néhány csavart mutogatta. Az újitók megtették a magu­két, nagyjából a kísérletek is be­fejeződtek. Az újításért érzett aggodalomnak azonban még mind­kettőjükben ott a nyoma. Mert bár sikerült, hátra van még a be­vezetésével járó gond. Az, hogyan fogadják a munkások, mert hi­szen minden új legtöbbször hol kisebb, hol nagyobb ellenállásba ütközik. Az emberek szívesebben dolgoznak a megszokott módszer­rel, mint újjal. Remélik azonban, hogy a munkások is megértik, hogy az újítás alkalmazása nem elsősorban az újítók érdeke, ha­nem valamennyiünké. Mert ha va­lóban sikerült kétszázezer forin­tot lefaragni az idén az üzem önköltségéből, az mindannyiunk hasznára válik. P. P. Á Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központja 1981. március 23-án, délelőtt 9 érakor Békéscsabán, Kossuth tér 8. alatt (a földművesszövet­kezeti vendéglő különtermében) tartja évi rendes kösgyülését NAPIREND 1. Az igazgatóság beszámolója a szövetkezet 1960. évi működéséről, a mérleg- és ered ménykimutatás meg­állapítása. 2. A felügyelőbizottság jelentése. 3. Indítványok, határozati javaslatok. fx) — Talán próbálkozzanak meg Pilá­tus elvtársnál. Pilátus elvtáre ügyünk igazát látva, Aesopus-i meséket idézgetve, lényegé­ben arra tanított volna bennünket, hogy csalafinta módon Játsszuk ki a rendeletet, méghozzá úgy, hogy ha ő jön ellenőrizni, nehogy észrevegyen valamit, mert akkor száz rossz és fe­gyelmi nekünk. Amikor közöltük vele, hogy csalni magunktól is tudnánk, ünnepélyesen megesküdött, hogy amióta bejött, ő egy szót sem szólt, ellenben most van két tanácsa: 1. Ne rendezzünk feszti­vált, vagy 2. írjunk a csoportoknak", hogy hozzanak magukkal kenyeret, szalonnát, hagymát (meg bicskát). Hálátlanul és köszönés nélkül távoz­tunk. Szolgáljon mentségünkre, hogy drótkötél Idegeinken valami ismeret­len okiból kifolyólag megpattant egy szál. Még egy utolsó mentsvár: A műve­lődésügyi osztály. Hátha azóta már történt valami csoda. Amikor belép­tünk, a népművelési csoport vezetője éppen kéregetés! engedély iránti ké­relmet diktált gépbe, melynek elké­szülte után a pénznélküli pénzügyi előadó korát meghazudtoló lassúsággal indult el azt jóváhagyatni. ^■'Rögtön jövök — szólt bizonytalan biztatással —, ha meglesz az enge­dély, a többi már gyerekjáték. Egy jó, forgalmas sarok, és már össze is jön az a kis pénz..; Mi addig hangtalanul, mozgó ajkak­kal imitáltuk az imádkozást. Kisvártatva visszajött a pénz­ügyi (illetve inkább pénzügyet’ene" Ruhája megszaggatva a mély gyásztól (és főleg attól, hogy kidobták), haja minőségi hamuval behintve. Nem is kérdeztünk semmit. Üres zsebekkel, de tele keserűséggel tértünk haza. Most mi legyen? Eszünkbe jutott Pi­látus elvtárs. (Mégiscsak ő segített legtöbbet.) Az első javaslatáról szó sem lehet, mert hkkor hogyan fog községünk ki­emelkedni a homályból. Maradt a má­sodik: Irtunk a csoportnak, hogy ellá­tásukról maguk gondoskodjanak. Alig adtuk postára az értesítéseket, szól a telefon, és Akrob elvtárs a me­gyétől Jeremiás siralmainak szívhez szóló monológja után így fejezte be szavait: —■ Elvtársikéin, komám, Pistukám, Kisszívem! Oldjátok meg valahogy az étkeztetést, mert már félig kisült a szemem a szégyentől. Találjatok ki va­lamit ti is, Orosháza már megoldotta. (Mint utólag megtudtuk, ott ugyan­ez a szöveg ismétlődött, csak ránk való hivatkozással.) Ebben az időben a nép­műveléssel foglalkozó dolgozókat messziről meg lehetett ismerni, mert az orruk egy rőffel lejjebb csüngött az átlagnál. Ez a szokatlan anatómiai jelenség szemet szúrt a fiatalok me­gyei vezérkarának, aki mint jó pszi­chológus, Akrob elvtársat kifaggatta, majd igen helyes gyógymódhoz folya­modott: Felajánlott egy olyan össze­get, amellyel a legtávolabbról jövő csoportok problémája megoldódott. Akrob elvtársunk örömében olyan csuklási rohamot kapott, hogy alig tudta velünk közölni az örömhírt. A mi szívünkről pedig akkora kő esett

Next

/
Oldalképek
Tartalom