Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-16 / 64. szám
1961. március 16., csütörtök ÁPOLJUK a háztáji kertek gyümölcsfáit! A nagyüzemek kialakulásával a háztáji kertek jelentősége nem csökken, hanem növekszik. Ellenőrzéseim során megállapítottam, hogy a háztáji kertek eléggé el vannak hanyagolva, s igen fertőzöttek. Különösen a falvak körül elterülő, összefüggő kis kertek. Ezért idejében végezzük el a korona ritkítását, hogy a napfény a korona belsejébe is behatolhasson, s akkor a gyümölcs ízesebb, zamatosabb lesz. A gyümölcsfákon levő hernyófészkeket, száraz leveleket, múmiákat szedjük össze és égessük el. Az elmúlt évben letört ágak csonkjait vágjuk le simára és kenjük be fasebkátránnyal. A permetezést napos, szélmentes időben végezzük el. Ha éjszakai faggyal kell számolni, akkor úgy végezzük a permetezést, hogy a permetlé a fa felületén estig megszáradjon. Mivel a háztáji kertek igen fertőzöttek pajzstetűvel, így a védekezést az alma- és körtefákon 5 százalékos, szilvafákon 4 százalékos gyümölcsfaolajjal, a többi fákon pedig téli hígítású mész- kénlével, vagy Neopol 5 százalékos oldatával. A gyümölcsfaolajat azonban csak 3 évenként használjuk. A közbeeső években a védekezést ezeken a fákon is kénsavtartalmú szerekkel végezzük. Lisztharmatos almafáknál a mészkénlé vagy a Neopol gombaölő hatásának növelésére hol- dapként 20 kilogramm vasgálicot is keverünk a permetléhez. Ápoljuk jobban háztáji kertjeink gyümölcsfáit, s a fák több, ízesebb, egészségesebb termésükkel a ráfordított munkát többszörösen meghálálják. Kertész László agronómus Növényvédő Állomás le, hogy a szeizmozgráfok földrengést jeleztek. . A fiatalok vezére azóta esti imáinkban szerepel és reméljük, hogy segítségéért nem ütik el a bokáját. Hogy miért tartunk ettől? Mert megbontotta az egységet: Mindenki csak a tenyerét fordította felénk, ő pedig a szívét; Persze, a csoportokat már nem tudtuk kiértesíteni, és az első gárda a kellékek között egy zsák krumplit, egy csomó olcsóbb kolbászt, sőt még egy tűzhelyet is hozott magával (hátha az se lesz Békésen); A csoport vezetője a fogadásukra megjelenteket meghívta az előadás után tartandó garden-partyjukra, ahol az elő- és utó-, meg a közbeeső fogás is paprikás krumpli lesz kolbásszal. Amikor közöltük velük, hogy mégis kapnak meleg ételt, a csoport primadonnája minden átmenet nélkül a nyakamba borult és azt suttogta: „Drágám” (utóbb megtudtam, hogy ő voit a krumplipucolási felelős)* Hogy valamivel büszkélkedjünk is, elvittük a csoportot a ;,Fényesbe”, ahol egy hosszú asztalnál vagy hús: on- Öten vidám hangoskodás közepette keztek. De hogyan? És mennyit? Akkora bécsiszeletek csüngtek a tányérjaikról, mint egy ólajtó. Megkérdeztem a pincért, hogy kik ezek a dús- káiók? — A Göbölyhajtó út és a Négy egyenes dűlő futballcsapatai. — És ki fizeti az ebédet? — furdalt tovább a kíváncsiság. — Természetesen az egyesület. Mire való volna a tagdíj é6 a mérkőzések NÉPÚJSÁG 3 Áthidalható szakadék Ahogy körülültük az asztalt, nyomban a szövetkezet belső dolgairól kezdtünk beszélgetni. Az emberek előzőleg a marha-eladás körüli bonyodalmat vitatták, mert egyet a vontatós visszahozott. Nem vették át. Súly alatti volt. Az elnökhelyettes — Otlecz János — mérgelődött, mert akarva-aka- ratlanul túlbuzgón és főleg rosz- szul csinálták a marhaszállítást. Gellény József, az elnök nincs idehaza, s így a 150 tag gondjának irányítása erre az időre ideszakadt az ő nyakába. Sok a tennivaló, különösen most a zárszámadás után. Az emberek egy része elégedetlen, mert a negyvenkét forintos munkaegységrészesedésből 25,93 forint lett. Ugyanakkor a szövetkezet fejlesztésére igen nagy összeget ruháztak be. Persze ez nem baj, hiszen az idén már érezni fogják; jó üzletet csináltak a beruházással. — A hiba ott van — mondta az élete javát leélt, nagy tapasztalatOtlecz János tál rendelkező, őszülő hajú, mosolygós tekintetű elnökhelyettes —, hogy a tagság jó része nem dolgozott szorgalmasan. Többen azon törték a fejüket, hogyan tudnának éket verni a becsületesen dolgozók és a tsz vezetősége közé. Ezek az emberek két „világot” láttak: a brigádtagokét, akik dolgoztak,, és a vezetőségét, akik Irányítót^ tak. Nem csoda, hogy ilyen szemléletből egyik jelentés a másikat követte a rendőrségen. Sikkasztással, lopással vádolták az elnököt, az agronómust, egynéhány tagot. — Volt ezekben valami igazság, vagy csak rágalmazás volt az egész? — Hát akadt benne igazság is. Az elnök például nem arra a célra használta fel a banktól kiutalt pénzt, mint amire a szövetkezet kapta. Egy kocsi répát is elvittek a fiai a közösből. Az agronómust csak rágalmazták, s szerencsétlen elvesztette az önbizalmát. Persze a tagság egy része sem tehetné szívére a kezét, mert gyakran ragadt az ő markukhoz is ez vagy az. Nem merte senki sem szóvá tenni, hogy ez vagy amaz az ember meglopta a közöst, mert félt, hogy őrá is fognak valamit. Inkább hallgattak, megalkudtak, s iám, hová jutottak! Az emberek ma már gondolkoznak. Számba veszik, mit csináltak helyesen, s hol követtek el hibát. — Mit mond erről, Otlecz bácsi? — Tudja, mi nálunk a legnagyobb baj? A tagság közömbössége — válaszolja nyomban a kérdésére. — Valahogy nincs rendben a szövetkezeti ügyért érzett felelősség. Megmondom itt a párttitkárunknak, Zatykó elvtársnak is: ők is mulasztottak, mert hagyták ennyire fajulni a dolgot. A titkár meglepődve ült. Furcsa érzés kavaroghatott benne, s talán szokatlan is volt ez a nyílt hang. Egy pillanatnyi lélekzetvé- tel után az irodában lévők közbeszólnak: — Igaza van! Nem kellett volna hagyni, hogy a viszálykodás eddig fajuljon. Zatykó András lassan felemeli a fejét: — Kevesen vagyunk. Csak nyolcán. Mi az a 150 taghoz képest?! Ügy látszott, az emberek már elfogadják ezt az érvelést. De egyet lehet-e érteni ezzel a véleménnyel: Kevesen vagyunk? Nem! A szövetkezet pártszervezete mellé oda kellett volna gyűjteni mindenkit, aki a termelőszövetkezetből akar megélni, aki magáénak érzi a közöst, akiket az élet arra tanított, hogy becsületesen kell élni. bevétele? Különben te a futballistáknak 8 órán túl már napi-díj jár... Hej, Petőfi Sándor! Milyen szépen megírtad, hogy: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet...” De hol vagyunk mi még a focistáktól..; Közben korszakalkotó ötletem támadt: A divatos formabontás alkalmazásával minden színdarabnak 18 perces előjátékot írunk, melyben futballmérkőzést játszunk, és a bevezető után jön a darab előadása, de természetesen mint futballcsapat szerepelünk. Ily módon legalább a kultúrforrada- lommal egyidős szállítási problémája is megoldódna az öntevékeny csoportoknak. Egyébként úgy hallottam, hogy a két illetékes minisztérium rövidesen bensőséges ünnepség keretében ünnepli meg 15. évfordulóját annak, hogy ezt a problémát közös „erőfeszítéseik” ellenére sem sikerült megoldaniuk. Amikor azt hittük: már minden rendben van, beütött a bomba: Előadás előtt egy órával még egy jegy sem kelt el. Elkezdődött újra a futko- sás, a közönségszervezés. És sikerült vagy húsz személyt felcsalni az utcáról azzal, hogy vetkőző szám is lesz. Nagy meglepetésünkre egy idősebb csizmás bácsika és minden bizonnyal a felesége maguktól jöttek be a nézőtérre. Gyorsan leellenőriztük: Igen, jegyet is vettek! Ez a nem várt kasszasiker felvillanyozott bennünket. A csizmás bácsika minden irányban kíváncsian forgatta a fejét, örültünk, hogy ennyire tetszik neki a kultúrtiázunk. Még a szünetben sem ment ki, csak nézelődött. Majd egyszer csak megszólított : — Hallja az úr, maga biztosan valami funerátor lehet, mert mindig szaladgál, mondja már meg nekünk, hogy hol lesz itt az a kötéltánc? Mert odalent az van kiírva, arra a nagy plakátra, de itt semmiféle kötelet nem látok, hiába tekingetek. (Aznapi műsorunk Kállai István „Kötéltánc” című darabja volt.) Mikor a félreértést tisztáztuk, visz- szakérte a pénzt és dohogva eltávoztak. Kétségbeesésünk nem ismert határt: Magukkal vitték az összes bevételünket. „Annyi balszerencse és oly sok viszály után” végre véget ért a fesztivál, de a szó bűvös ereje megmaradt, mert hallatára a kultúrház kopasz igazgatója a haját tépi, a zsűri tagjai elbújdostak, nekem légszomjam támad, a művészeti előadó pedig rohan a tetőre. Állítólag megesküdött, hogy ha még egyszer fesztivál lesz, amíg az tart, nem jön le onnan. Legsúlyosabb az állapota a népművelési felügyelőnek: Álmában a fesztivállal kapcsolatos víziói vannak, minek »következtében neje már háromszor húzta le a falról. Legutóbb alig érte el, mert a csíkig felmászott. Azóta eltelt egy év. A mindinkább langyosodó tavaszízű szél ismét fesztivál-illatokkal terhes, mi pedig nap nap után reszketve várjuk a hírt: Nálunk fogják rendezni a megyei fesztivált. Attól félek, hogy a tavalyhoz hasonló „támogatással”,,. O. Kovács István Zatykó András Kevesen vannak? Igaz, a nyolc párttag nem sok, de igen sokan vannak az olyan emberek, akik — mint Endre János és Huszár András is — ha kell, odaállnak és a szövetkezet érdekeiért hajlandók szólni, cselekedni. Így van? — kérdezem a két parasztot!. — Nekünk érdekünk, hogy a tsz-ben rend legyen és ezt csak mi csinálhatjuk meg — mondta Huszár. S mit mondott Endre János? Ugyanezt, azzal a kiegészítéssel, hogy a szövetkezet gazdái időnként tudni akarnak mindenről, ami sajat szövetkezetükben történik. Közgyűlésen, aktíván vagy bármi más úton meg kellene találni az utat a iozanul gondolkodó emberek tömörítésére, hogy az olyan emberi hibákkal terhes tsz- gazdákat, mint B'aragó Sándor is, a szövetkezet igazáról, a szövetHuszár András kezeti élet emberségéről meggyőzzék, hogy az emberek egymást nevelhessék a becsületességre, a közösért érzendő felelősségre. Ezen a téren bizony sokat mulasztott a pártszervezet, de sokat mulasztott a tsz elnöke, vezetősége, s maga a több esetben közömbösséget tanúsító közgyűlés. Végeredményben milyen emberekről van szó? Gondolom, Otlecz bácsi, Zatykó, Endre, Huszár nem azért léptek tsz-be, mert nem értenek egyet a párt politkájával, hanem azért, hogy tevékenyen segítsék az új élet megteremtését, kialakítását. Ök és a többiek talán nem merik szavukat hallatni, ha becsületes ügyről van szó? Nem tudom elhinni! Egészen más benyomásokat szereztem a gerendás! emberekről. Tudják a feladatukat, kötelességüket. Hogy jobbak is lehetnének, senki sem vitatja, hiszen javítani, kivetni való tulajdonság valamennyiünkben van, csak az a kérdés: felismerjük-e ezeket, adnak-e segítséget Endre János ezek leküzdésére? S hogy Huszár és Endre nem mondta el nyíltan a szövetkezeti közgyűlésen ezzel- vagy azzal a dologgal kapcsolatban véleményét, az nemcsak az ő hibájuk, ennek a gyökere ott keresendő, hogy nem is igen adták meg a lehetőséget részükre, hogy kifejtsék álláspontjaikat, vagy ha el is mondták, akkor a tagság nem a kritikus szemével, hanem közömbösséggel fogadta véleményüket. Akikkel Gerendáson, a Búzakalász Tsz-ben kialakult áthidalható szakadékról beszélgettem, mindannyian egy véleményen voltak; a szövetkezet megszilárdítása, erősítése a legfontosabb. Meggyőződésem, hogy ebben a szövetkezetben nemcsak a beszélgetés résztvevői látják ilyen világosan a helyzetet, hanem valamennyien. Ök valamennyien alkotni, tenni akarnak az újért. Ha néha gyakorlat hiányában mellé is fognak, akkor legyen mellettük a pártszervezet és segítsen a dolgokban helyesen tájékozódni, hogy a hibák ne ismétlődhessenek meg. Dupsi Károly Ezer ho!d Ez év tavaszán a tavalyinál ezer l holddal nagyobb területen ültet-| nek a tsz-ek paprikát, paradicsomot, uborkát, káposztát és egyéb zöldséget. A paprika-, paradicsom- és a hagymatermesztési tájkörzetekben — ahol 50—60 holdon nagyüzemi módszerekkel termesztik a helyi adottságoknak legjobzöldség ban megfelelő zöldségfélét, komoly gondot fordítanak a gépesítésre is: számos termelőszövetkezet vásárolt palántázó és hagymaművelő gépet. Békés megyéből előreláthatólag 4500 vagon friss zöldséget szállítanak a termelő- szövetkezetek a hazai és a külföldi piacokra. 134 e*er nyerstéglát gyártottak a* új idény első napján Békéscsabán A kedvező időjárást igyekeznek jól kihasználni a Békéscsabai Téglagyárban. A 2-es telepen március 3-án kezdték meg a cserép- g' ártást, az 1-es telepen pedig március 6-án. A gyárban a múlt hét v ’ géig 1 millió 260 ezer darabot gyártottak. Hétfőn már a nyerstégla gyárt ásához is hozzáláttak. Az első napon még egy kicsit vontatottan haladt a termelés, de a gépek bejáratása és a még észlelt hibák kijavítása után egyre jobban belezökkentek a rendes kerékvágásba. A próbagyártás napján az 1-es telepen 55 ezer, a 2-es telepen 79 ezer vegyes téglát gyártottak.
