Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-15 / 63. szám

1961. március 15., szerda KÉPÚJSÁG 3 Egy évforduló küszöbén Eleken Egy évvel ezelőtt ezer magyar, román, szlovák, és német nemzeti­ségű termelőszövetkezeti tag és egyéni gazda tanácskozott Eleken, a Hunyadi művelődési otthon nagytermében. Elhatározták, hogy a meglévő négy termelőszövetke­zet tagsága és a még kívülálló dolgozó parasztok Lenin néven egyetlen termelőszövetkezetet ala­kítanak. A lakosság többsége he­lyeselte ezt a történelmi jelentő­ségű lépést, de akadtak kétkedők is, akik féltek a 8 és fél ezer hol­das nagy gazdaság megszervezésé­től. Az évforduló küszöbén az első év eredményeiről és az új tervek­ről beszélgetünk a szövetkezet ve­zetőivel: — Már az első év bebizonyítot­ta — magyarázza Szatmári Sán­dor főmezőgazdász —, hogy helyes volt a* egyesülés A nagyüzemi gazdálkodás alapja­it együttes erővel könnyebben és rövidebb idő alatt rakhatjuk le. Emlékszem, amikor az alakuló közgyűlésen beszámoltunk arról, hogy többek között 540 holdon termelünk cukorrépát, sokan han­gosan megjegyezték: Mit gondol a vezetőség, ki fogja megművelni azt az óriási területet? Fogjon ka­pát a főagronómus is. Aztán a növényápolásnál kiderült, hogy a családokra felosztott terület ke­vésnek bizonyult, a nagycsaládo­sok nagyobb területet is megmű­veltek volna, mint amennyi jutott. Elmondják azt is, hogy sok min­denre megtanította a tagságot az első közös esztendő. Rájöttek töb­bek között, hogy új módszerrel kell megszervezni a munkát, ak­kor még jobb eredményre számít­hatnak. Tavaly 96 munkacsapat­vezető írta jóvá a munkaegységet. Az ő jövedelmüket befolyásolta a jóváírt munkaegységek száma, ezért alapot adott ez a rendszer a mun kaegység h i g i tásra, és nem egyszer az alaptalan gyanúsítga- tásra. Ezért elhatározták, hogy ez évben központi irányítás lesz, a munkaegységet brigádírnokok ír­ják jóvá, akik nem keresnek töb­bet, ha magasabb a munkaegysé­gek száma. — Bebizonyosodott az is, hogy ugyanabban a dűlőben jó néhány mázsával magasabb átlagtermést érhetünk el, ha a tag lelkiismere­tesen gondozza a rábízott terüle­tet. Tavaly volt olyan tábla, ahol 300 mázsát fizetett a cukorrépa holdja, de volt olyan is, ahol a 200-at sem érte el. Hasonló volt a helyzet a kendernél, kukoricánál és egyéb fontos növénynél. Ezért ez évben úgy szervezzük meg a munkát, hogy minden család pa­píron vállalja: melyik növényfé­leségből hány holdat művel meg a háztájiban mennyi csibét nevel, és sertést hizlal közös értékesítés­re. Tavasszal kimérjük a területet a vállalás alapján, s a tótkomlósi Haladás Tsz módosított jövede­lemelosztási rendszere alapján mindenkinek a megtermelt má­zsák szabják meg a kereset merty- nyiségét. Nem mindegy, hogy 150 vagy 200 mázsa cukorrépát ad át az illető ugyanarról a területről. Meggyőződésem, hogy az eddiginél is jobb minőségben és a legjobb időben készülnek el tagjaink a növényápolással és egyéb munká­val. Jónak találom ezt azért is, mert a korábbi években előfor­dult, hogy egy-egy család szorgos munkával tavasztól szeptemberig sok munkaegységet szerzett, meg­találta a számítását és ősszel, az esős októberi-novemberi napok­ban már nem akaródzott részt venni a betakarításban. Most, mi­vel a megtermelt mázsák dönte­nek, mindenki iparkodni fog ko­rán betakarítani a saját területén, és vigyáznak arra is, hogy kuko­ricacső és cukorrépa ne marad­jon száron, illetve a földben. Sok hasznos dolgot észlelnek az állattenyésztésben is. Mivel a ki­fejt tej és a súlygyarapodás szab­ja meg a kereset nagyságát, ügyel­nek a pontos etetésre, a tisztaság­ra, és egyéb fontos „apróságra”. Az új rendszerű munkaszervezés előírja azt is, ha valaki a saját hi­bájából nem kapálja meg vagy nem takarítja be idejében a ku­koricát, cukorrépát vagy más ter­ményt, akkor megcsináltatják mással, természetesen az illető tag „számlájára”. Az eleki Lenin Tsz-ben hóna­pokig tartó felvilágosító munka és közgyűlések sorozata előzte meg az új rendszerű munkaszervezés és jövedelemelosztás bevezetését. A tagság örömmel fogadta az igaz­ságosabb jövedelemelosztás felté­teleit. A kedvező márciusi napok­ban jókedvvel és nagy lendülettel láttak munkához a kertészetben és a szántóföldeken egyaránt. Az eddig munkák azt bizonyítják, hogy érdemes volt aprólékosan foglalkozni a munkaszervezés és jövedelemelosztás problémáival. A lelkiismeretes, jó munka bizto­síték arra, hogy az elmúlt évek­nél magasabb átlagtermést érje­nek el, és teljesítsék a 15 millió forintos áruértékesítési tervüket. A bő termésből természetesen több jut a tagságnak is: jó mun­ka után több jövedelemre számít­hatnak az új esztendőben. Ary Róza PILLANATKÉP az okányi tej csarnokból Az okányi tejcsarnok előtt egy szekér állt, amelyről egy 17 éves legényke, Gurmai Sándor hordta be a tejjel tele kannákat. Január elseje óta reggel is, este is itt lehet látni a tejcsamok előtt, naponta 360—380 liter tejet hoz az okányi Alkotmány Tsz. 97 tehenétől. Most ugyan csak 82 a fejős, de elég jó a fe- jési átlag: 9,7 liter. Tavaly nemigen hordták be a tejet a tej­csarnokba, szeparátort vettek, és otthon dolgozták fel. Most az ösztönzi a tsz-t a tej átadására, hogy minden száz liter tej után 25 kiló korpát kap. — A másik tsz-ből, a Petőfiből is hozmok be tejet? —- kérdeztük Balogh Ferenctől, a tejcsarnokostól. — Hoznak onnan is, de kevesebbet, naponta 200 litert* mert gyenge a takarmánykészletük. — Na és a háztáji gazdaságokból? — Nyolcvan háztájiból naponta mintegy 300—400 liter tejet hoznak be. Nem lehet panasza a Gyulai Tejporgyárnak, mert a két évvel ezelőtti ezer—ezeregyszáz liter tej helyett most mindennap 1300—1400 liter tejet adunk át szállításra. Tízezer szénaszárító Nem új dolog, hiszen évtizedek, évszázadok óta állványon szárít­ják hazánk számos vidékén a szé­nát, mert így az időjárás, az eső­zés sokkal kevesebb kárt tesz ben­ne, sokkal jobb minőségű a takar­mány. Megyénkben alig vagy csak elvétve használták eddig a szénaszárító állványt. Most erre az évre az állami gazdaságok 9000 darabot rendeltek a megyei álla­Megyeszerfe vetik a cukorrépát A korai kitavaszodás következ­ében a talaj megfelelő hőmérsék- etet ért el és megindult megye- izerte a cukorrépa vetése. Feltét­en fontos az agrotechnikai elő- rások szerinti símítózás és a hen- (erezés, hogy megfelelő tömörsé­gű vetésre alkalmas területet kapjunk. Különösen fontos a ki- ögástalan vetésre alkalmas talaj üőkészítése a koptatott cukorré- rarnag részére. A megye területén leszerződött LO 047 katasztrális hold területből i cukorgyár 4920 katasztrális hold őrületre adott ki koptatott vető- nagot, melynek különösen a mos- ani szárazabb tavaszon van je- en tősége. Tovább terjesztik az új kereskedelmi formákat A megyei tanács v. b. december 20-i határozata után a v. b. keres­kedelmi osztálya, a MÉSZÖV és az' állami kereskedelmi vállalatok vezetői közösen beszélték meg a megyében ez évben átalakításra kerülő boltok korszerűsítésének lehetőségét. Április elseje után a járási székhelyeken az új keres­kedelmi formákat tervszerűen és célravezetőén igyekeznek majd megvalósítani. A szükséges növényszám eléré­sére feltétlen fontos a cukorgyár által megállapított katasztrális holdanként 14—16 kilogramm mag elvetése. Koptatott magból 5—7 is elegendő. Fontos, hogy a répa­mag ne kerüljön túl mélyre, leg­feljebb 4 cm mélységre. Mélyebb vetés a mag befulladását és a fej­lődés késését eredményezheti. Leggazdaságosabb növényállo­mányt a 42—44 centiméteres sor­távolságnál lehet elérni. Ennél na­gyobb sortávolság a növényállo­mány és a termés rovására megy. Feltétlen fontos a száraz tavasz miatt, hogy a vetést hengerezés kövesse, kivéve az olyan talajt, amely túl nedves vagy tömörö- dött. A fekélyesedési hajlam meg­szüntetésére a cukorgyár a kopta­tott répamagot Ceresán nevű vé­dekezőszerrel csávázta. A száraz időjárás mellett már a kelés idejére is ajánlatos meg­szervezni a kártevők figyelését. Azon a területen, ahol a kelés előtt barkó látható, a vakporozást nem mulaszthatják el. A cukorgyár ez évben is több motoros és háti permetezőgéppel, valamint a jól bevált Wofatox-szal kívánja elősegíteni termelőegysé­gei részére a magas jövedelmet biztosító cukorrépa termesztését. DR. VITAY JÁNOS Mezőhegyes» Cukorgyár mi erdőgazdaságtól. Rájöttek, hogy a takarmány nagy kincs, nem elég csak megtermelni, hanem a leg­messzebbmenőkig törekedni kell minél jobb minőségben való beta­karításra is. Nyilvánvaló, hogy a zölden állványra rakott lucerna, vöröshere, vagy más takarmány esős időben sem ázik meg annyi­ra, mintha renden maradna, gyor. sabban szárad, nem kell forgatni, egyszóval elsőosztályú minőség­ben lehet a szénát betakarítani. A megye állami gazdaságainak rendelése arra ösztönözte a Békés megyei Állami Erdőgazdaság ve­zetőit, hogy saját részükre is ké­szítsenek ezer darab szénaszárító állványt. Az erdőgazdaság terüle­tén évente mintegy ezer mázsa lucernát, ezer mázsa vörösherét és kétezer mázsa fűszénát takaríta­nak be. Ezután ezt a jelentős mennyiséget jó minőségben akar­ják szárítani, kazalozni. Tanulságos beszélgetés miskolci Patyolat Vállalat felvételre keres textl I vegyész technikust, vagy gyakorlattal rendelkező kelme­festő és vegytisztító szakmunkást segéd­művezetőnek. 15 ezőmegyerről jövet, ráfordu­lunk a Békéscsabára vezető útra és alig haladunk kétszáz mé­tert, amikor idős parasztembert látunk magunk előtt, aki örege­sen emelgeti lábait a köves úton. A jobb vállára vetve, egy pár csiz­ma lóg a füleinél gondosan össze­kötve. Így aztán jutott az öregnek előre is, hátúira is egy-egy. Meg­hallván a motorzúgást, félrehúzó­dik az út szélére. Amikor megál­lunk és biztatom, hogy üljön be, bizalmatlanul nézeget bennünket: — Oszt’ mért akarnak felvenni? — Mert öregek már azok a lá­bak a hosszú sétákra, rájuk fér a kímélés — felelem. Hitetlenkedve néz rám, te­kintete mintha azt mondaná: — Nahát, mit meg nem ér az ember... Az autóban bemutatkozunk. — Hankó János nyugdíjas tsz- tag vagyok, itt a mezőmegyeri Egyakarat Termelőszövetkezet­ben. n beszélgetés folyamán kide- " rül, hogy lekéste a buszt és gyalog akart bemenni Csabára, mert kilyukadt a csizma. Kíván­csi vagyok, az idős parasztember hogyan vélekedik a szövetkezetről és megkérdezem: — Hogyan boldogulnak a tsz- ben? — Hát boldogulunk, boldogu­lunk, még én is eJ-eldolgozgatok egy-egy kicsit, de azért van egy nagy baj. .. — És mi volna az a nagy baj? — Hát nézze, ón megmondom, hogy mi a baj: — Az országos vezetők elrontot­ták a parasztembereket... — És hogyan rontották el? — Hát úgy, hogy miért köllött azt kimondani, hogy a paraszt- ember is nyolc órát dolgozzon? — Ezt ugyan senki sem mondta. Arról volt szó, hogy a parasztok számára is egy szebb, emberibb életet kell teremteni... De arról nem, hogy nyolc óra alatt... Le­het az egyébként hat is, a lényeg az, hogy időben el legyen végezve minden... Az öreg homlokát ráncolva tű­nődött egy ideig, majd megszólalt: — Hát így vóna? De akkor mi­ért tartják úgy egyesek, hogy a kapát is akkor köll letenni, ami­kor a kőműves a malteroskana- lat? H — Ezt már maguknak paraszt- embereknek jobban kell tudni... Egy kis időre közénk telepedik a csend... Aztán Hankó János bá­csi megunva a hallgatást, megtöri a némaságot: — Hej, lennék csak ón vezető ember, majd csinálnék rendet... irtelen ötletből vezérelve mondom: — Idefigyeljen bátyám! Kép­zelje el, hogy maga most az egész megyének a teljhatalmú vezetője. Mit csinálna először is? Hankó bácsi először „ízlelgeti” a hirtelen kapott „rangot”, majd beleélve magát a szerepbe, ki­mondja, amit már régen kigondolt (csak eddig nem mondta ki). — Hát először is huszonötöt ve­retnék annak a parasztembernek a fenekire, aki hét órakor kel fel..., de az is kapna, aki a kuko­ricaszárat akkor vágja, amikor már süt a nap és hull a levele... osztán az is megkapná a huszon­ötöt, aki délbe forgatná a hereszé­nát, mint a nyáron is láttam. Egyéni paraszt korában ilyet nem csinált egy se, mert kiszekirozták volna a faluból... Szóval majd csi­nálnék én rendet... Tanulságos beszélgetés volt, ter­mészetesen nem a „huszonötök­re” gondolok, hanem a szavak mögé nézek, mert lényegében azt mondta ki Hankó János bécsi, amit minden parsztembernek tud­nia kell: A mezőgazdaságban a munkákat idejében kell elvégezni. És szeretni kell a földet, úgy, mint egyénileg dolgozó korukban. Még most is a fülembe csengenek az idős parasztember szavai: — Mert tudja fiam, a földet gondozni kell, mert különben úgy járt, mint az az ember, aki nem tisztálkodik: lekoszosodik, oszt nem ér semmit... Érdemes elgondolkodni Hankó *" János bácsi szavain. Ügy gondolom, a huszonöt kivé­telével (amit biztosan nem is gon­dolt komolyan), minden szavát ta­nításnak lehet venni: — A földet a közösben szeretni kell, mert meghálálja. És nem az orvosnak, a tisztviselőnek vagy a munkásnak, hanem elsősorban annak, aki szereti és megmunkál­ja jól és idejében ... Ö. Kovács István az E Cipőt csak szakiizletben vásárollan férfi szandál új- női szandál 94.— Ft-tól donság 114.— Ft-tól női papucscipö 163.— Ft-tól férfi papucscipő 228.— Ft-tól gyermek szandál 43.— Ft-tól Nagy választék lit elpáholtban Békéscsaba, Sztálin út 5. alatt. 1169

Next

/
Oldalképek
Tartalom