Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-10 / 35. szám
2 HÉPÚJSÁG / i961. február 10., péntek Törekvő emberek Ötven évig egymás kezét fogva A szobában meghatott csend, csak a rádióból szűrődnek ki halkan, diszkréten a nászinduló akkordjai, mintha nem akarnák megzavarni az ünnepi hangulatot. Mert ünnepelnek ők ketten, akik immár ötven éve egymás kezét fogva, egymást támogatva, segítve haladnak az élet göröngyös, de már egyre simább útjain. Ünnepelnek, s velük együtt mi is, akik itt vagyunk a pusztaföldvári tanács termében. Ismerősök, szomszédok, jóbarátok jöttek el, hogy együtt örüljenek a két idős emberrel, akik ott ülnek egymás mellett fekete ruhában az asztal előtt, akárcsak ötven évvel ezelőtt. Talán csak az a változás, hogy akkor, régen fiatalos hévvel, kipirult arccal, boldogságtól ragyogó szemmel álltak ugyanilyen asztal előtt. Szemük most is ragyog — a meghatottságtól. De ülnek a puha karosszékben, mint két fáradt vándor. Aranylakodalmát ünnepli Németh Lajos és felesége. Tisztelet és megbecsülés övezi a két ezüstös hajú embert. Tisztelet a kor- ' nak, s tisztelet és megbecsülés az embernek. Ezt tükrözi e kedves kis ünnepély. S hogy rászolgáltak erre, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a község és a járási szervek vezetői is eljöttek köszönteni a két öreget, akik oly sokat küzdöttek a mi mostani szép életünkért. De hát ki is ez a két ember? Nehéz erre válaszolni. A párttitkár csak annyit mond, hogy „...Sok ilyen Mari néni és Lajos bácsi kellene minden községben.” Aztán néhány mondatban képet kapunk róluk. Németh Lajos a Dózsa Tsz tagja, s habár már elhagyta a hetedik X-et, mégis dolgozik a tsz-ben. A felesége tíz évig hivatalsegéd volt a helyi földművesszövetkezetben. Nem nagy emberek a pozíciójukat nézve, de annál nagyobbat tettek a közösségért, a szebb életért, s ez felemeli őket. A sok közül csak néhány: mindketten a párt régi harcosai, az ellenforradalom után közvetlenül, amikor még nem múlt el teljesen a veszély, ők ketten voltak az elsők, akik segítettek elhárítani. Szervezték a pártot, őrködtek az éjszakában, hogy a rend helyreálljon. Némethné tanácstag. Ha közérdekről van szó, első, aki segít, vállalja a munkát. így szervezte meg az Ady Endre utca lakóit is, hogy társadalmi munkában segítsenek a járda építésében. Ö maga is velük együtt dolgozott, amikor erre került a sor. Tagja a járási és helyi nőtanácsnak és a Vöröskeresztnek is, ahol mindig segített, ha kellett, s amit vállalt, azt teljesítette is. Ezért jöttek el köszönteni őt a járási nőtanácstól, a földművesszövetkezet járási központjától, a helyi szervektől. A tiszteletet és megbecsülést jelképezték az ajándékok is. Az aranylevelű kosár, a piros ciklámen, a porcelán békegalamb, vizeskészlet és a csaknem ezer forint pénzjutalom is, amit a Dózsa Tsz-től, a földművesszövetkezet szakszervezeti bizottságától és egyéb szervektől kaptak. Meghatottan veszik át az ajándékot, könnyes szemekkel fogadják a köszöntéseket. Mi is köszöntjük őket, kívánjuk: még sokáig éljenek békességben és egymás kezét fogva, s erőben, egészségben dolgozzanak az ifjabb nemzedék még szebb életéért. Kasnyik Judit Egy francia luxusklinika felháborító eljárása Párizs (MTI) A francia közvéleményt felháborító eset foglalkoztatja. Vasárnap hajnalban Toulouseban az utcán szülte meg gyermekét egy fiatal nő. A szülési fájdalmak jelentkezésekor a lakása közelében levő elegáns magánklinika felé indult el, de már nem jutott el odáig, s az utcán kellett világra hoznia gyermekét. Annyi ereje még maradt, hogy ölében csecsemőjével becsöngessen a luxus- klinika ajtaján. Az ott szolgálatot teljesítők azonban nem voltak hajlandók segíteni a vérző és magával tehetetlen nőn. Kérése ellenére még egy pohár vizet sem adtak neki. Csak annyit tettek meg, hogy rendőrt hívtak, így végül is rendőrautón szállították egy közkórházba az anyát és gyermekét. Az eset óriási port vert fel Toulouseban, végül is az ügyészség megindította az eljárást a luxusklinika vezetője és a szolgálatot tevők ellen. (MTI) A teremben csend honolt. A ci- ;arettafüst aranysárgára világított sávjai muszlin szövetként lebegtek a fejek fölött. A terem zsúfolásig megtelt. Hátul és oldalt az ajtók mellett csoportosan álltak az emberek. Mindenki a színpad felé tekintett s hallgatta, mit mond az elnök, hogyan értékeli a múlt évi munkát. Amikor befejezte beszédét, felcsendült a taps. Nem mindennapi dolog egy év gazdálkodásának tapasztalatait összesíteni és végighallgatni egy olyan jól szerkesztett beszámolót, mint amilyet a kondorosa Dolgozók Tsz vezetősége nevében Lad- nyik Mihály elmondott. Amint később a vitában kifejezésre jutott — mert a jó eredmények azért még jobbak is lehettek volna —, a szövetkezet gazdái nem is olyan nagyon elégedettek a 42 forintot érő munkaegységgel. Kunstár István szavad is ezt igazolták: — Ha nem kapkodtunk volna a nyári és az őszi betakarításnál, véleményem szerint munkaegységenként két forinttal több jutott volna. Szvítan Pál a több agy — több gondolat szavak értelmét boncolgatta s kijelentette: — A szövetkezet fejlődésében határozóit javulás tapasztalható. 1959-ben 36 forintot ért egy munkaegység, most pedig 42-t. Kérdés, az idén tudjuk-e tartam az évi hat forintos növekedést. Hol van a baj, hol‘látom a hibát? — vetette közbe némi megfontolás után. — Ha gazdaszemmel nézzük a mi munkánkat, állíthatjuk, hogy egyes területeken, mint például a sertéstelepen is hiba van. Én az itatásra hideg, de egyébként sem alkalmas vízben keresem a megbetegedések és az elhullások okát. Valamit tenni kell: vagy jó ivóvízről gondoskodjunk, vagy pedig melegítsük a vizet. Palyóka Pál a terv reálisságát említette: helyesnek találnám — mondotta —, ha a szövetkezet vezetősége a termelési és a pénzügyi tervet üzemegységekre bontaná, az üzemegységek pedig brigádokig, a brigádok pedig szinte emberenként határoznák meg az idei év legfontosabb tennivalóit. Íme, néhány ember, aki a zárszámadó-közgyűlésen a felfelé, a magasabb pályára ívelő utat kereste, kutatta. És amikor valaki, valamilyen közösséget érdeklő dolgot vetett fel, akkor az emberek rátekintettek, figyeltek, hiszen a jövő, a ma és a holnap gazdagságával vagy szűkösségével szemben Kondoroson sem közömbösek az emberek. Azt tartják — amint később szóvá is tették —, hogy minden időben érkezett vélemény, jó javaslat, egy-egy tégla a közös gazdaság további munkájában. Ez jó dolog. A közgyűlés után az emberek számba vették: érdemes volt-e a szövetkezés erejébe vetett hittel dolgozni? A számvetést brigádonként készítették, s amíg az emberek felvették az évi elszámolás alapján járó pénzt, néhány gazdával körülálltuk az asztalt és beszélgettünk. Az 50 óv körüli Bárdon András magabiztosan ült az íróasztal melletti széken. Kilenc éve tsz- tag. — A mi brigádunk, a Mráz- brigád régi gárda. — emelte fel tekintetét. — Ilyen jó zárszámadást, mint amilyen a mostani, még nem készítettünk. — Hány munkaegységet szerzett? — Ezernegyvenhatot. — De harmadmagaddal dolgoztál, így könnyű — szólt közbe Ka- suba András. — És miért nem könnyű Kasu- ba Andrásnak.? — Hatodmagamra dolgozom, és csak 325 munkaegység után kapok járandóságot. Négy apró gyermekem van. Feleségem kétoldali csípőficamos. Szüléimét is segítem. Az MSZMP gyulai városi végrehajtó bizottsága a közeli napokban tanácskozásra hívja össze, a lakóterületi pártcsoportok vezetőit. A megbeszélésen a tanács által elfogadott városfejlesztési terv végrehajtásáról lesz szó. Az értekezletet követően választási Az emberek figyelmesen hallgatták, de nyomban hozzátették: — Kasuba jó gazda. 1953 óta egyedül dolgozik a szövetkezetben. Nagycsaládos. Gyermekei mégis szépen öltözöttek és ráadásul az utóbbi három év jövedelméből egy szép házat is vettek. Sutyinszki István régen vajúdó gonddal bővítette a beszélgetésbe kapcsolódott emberek témakörét. — Örménykút határából 62 család csatlakozott a Dolgozók Tsz- hez. örménykúton hetenként egyszer részesülhetünk orvosi ellátásban, míg a szövetkezet többi tagja Kondoroson naponta hozzájuthat. A járási tanács ülésén már szóvá tettem — benyúlt a zsebébe, és kivette járási tanácstagi igazolványát — de ebben a dologban úgy látszik, nehezen tudnak zöldágra vergődni. Azt szeretnénk, hogy a szövetkezet többi tagjához hasonló módon, mind a hatvankét család Kondoroson kapja meg az orvosi ellátást. Nagy kérés ez? Nem! Gondolom, emberséggel mérlegelve a dolgot, meg is oldható. Dél elmúlt. Az emberek munkájuk után tömött borítékkal zsebükben, maguk mögött hagyták a székházat. Az apró szemű eső elmosta a néhány órával ezelőtt leesett havat. Az iroda ajtóján vastag oszlopban ömlött kifelé a dohányfüst. Mohón belekavarodott a hideg levegőbe. Életpírt varázsolt a kisebb-nagyobb gonddal terhelt arcokra, és a tavalyi jó gazdálkodás tudatában már a jövőre tervez, a holnapra gondol az új belépőkkel együtt ezernél is több kondorosi gazda. Dupsi Károly körzetenként a pártcsoportvezetők csoportjuk tagjaival és a körzet társadalmi aktíváival vitatják meg a közvetlen tennivalókat. A lakóterületi pártcsoportok és a pártonkívüli aktívák már eddig is sokat és eredményesen tevékenykedtek a város fejlesztéséért indított mozgalmakban. A városfejlesztési terv végrehajtásáról tanácskoznak a gyulai lakóterületi pártcsoportok A béke Amerikájának legyen az elnöke Mr. Kennedy! Nézem az Egyesült A Fiatnak új elnökének, John Ficgerald Kenned ynek fiatalos arcképét, aztán olvasni kezr dem üzenetét, ami nem is oly rég az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén hangzott el. Az ország helyzetét tárgyaló üzenet tulajdonképpen nemcsak a kongresszushoz, nemcsak az amerikai néphez, hanem — különösen a külpolitikát érintő részében — az egész világhoz, tehát hozzám, egyszerű magyar újságolvasóhoz és rádióhallgatóhoz is szólt. Ugyanis a hárammilliard ember közül egyetlenegynek sem közömbös ezen a földgolyón, hogy a friss sütetű elnök és lamogatói a fegyverek nélküli világot, a békés együttélést akarókkal vállvetve, avagy ellenükre kivannak politizálná, Ennek a Kenmedynek határozott .érzéke van a realitásokhoz és kellő mer- sze a valóság nyers feltáráshoz, ami burzsoá részről ritka erény. Elődjére, az öreg „Ike”-ra gondolok, aki viszont kimondottan érzéketlen volt a való világ súlyos valóságai, sziklakemény tényei iránt. Utóda a lehetőségig leplezett amerikai valóságot nyíltan leleplezte a világ előtt, olyannyira, hogy mosolyognom kellett azokon a vitatársaimon, akik annak előtte rajtam mosolyogtak, mikor törhetetüenül állítottam, hogy a háborúktól kímélt Egyesült Államokban sem fenékig tejfel az élet, sőt! Most egyenesen egy milliomos fiú és államelnök siet dokumentumaival állításom — százmilliók állításának — szilárd alátámasztására. Kennedy, híressé vált kongresszusi üzenetében a „kommunisták ténymegállapításait’ ’ is túlszárnyalni akaró precizitással taglalja ország-világ előtt, hogy például „ .. .a nagy gazdasági válság óta még sohasem volt eny- nyi csőd . .Bevallja, hogy „1951 óta a farmerek jövedelme 25 százalékkal csökkent”, s helyzetük egyre romolva, menekülnek a földtől. Szemrebbenés nélkül elismerte, hogy „nálunk a munkanélküliek száma 5,5 millió s ez a szám állandóan emelkedik”. „A munkanélküliek egynyo.lcada — mondotta — jóformán minden remény nélkül él abban a körülbelül száz körzetben, ahol különösen nagy a nyomor, nagyok a nehézségek.” Az iskolázás kérdéseit érintve, nem tagadta, hogy 2 millió gyermekkel tanul több, mint amennyi az iskolák befogadóképessége. Kilencvenezer tanítónak nincs elegendő képesítése ahhoz, hogy tanítson. A legszebb reménységre jogosító diákok harmadrésze anyagi nehézségek miatt nem tanulhat tovább. Sokan iskolai tanulmányaik elvégzésével nem találnak módot képesítéseik érvényesítésére. „Országunkban nincs elegendő tudós, mérnök és tanár . .— vonja le mindebből a végeredményt. Ezután ismét a dolgozó tömegek általános helyzetét taglalja. Farmerek már egyszerű bérmunkásnak sem tudnak elszegődni. Fontos iparágak szakképzett munkásaik közül is kénytelenek egész sereget elbocsátani. Az árak emelkednek. Egymillió gépkocsi eladatlanul hever. Az USA fizetési méj> legében a hiány az utolsó három évben 11 milliárd dollárral nőtt és ez az év is deficittel fog zárulni. „A városaink mind nyomorúságosabbakká válnak, 25 millió amerikai még mindig olyan lakásban él, amely nem felel meg az előírásoknak.” Eme tiszteletre méltó őszinteséggel feltárt helyzetkép láttán el kell ismernem, hogy cseppet sem finnyás fiú ez a milliomos „John”. Bátran belemerült az osztályától oly távol álló tömkeleg mélyébe. Utóbb még rá tapint a társadalmi bajok igazi okára és uramisten, utóbb még az egyetlen lehetséges következtetésre jut? Az amerikai dolgozó tömegek érdeked felé fordítja az USA szekerének a rúdját? Lássuk csak tehát, hogy mi ennek a tengernyi bajnak az oka és mit vélt ő, s akik mögötte vannak, orvosságnak? Az üzenet belpolitikai részében hiába kerestem erre a választ. Talán a külpolitikai fejezet rejti magában a megoldást? Nézzük csak. Abban mindjárt azzal kezdi, hogy az USA belső, politikai-gazdasági problémáit elbagatellizálja: „Mindezek a problémák azonban a továbbiakban elhalványulnak azok mellett, amelyek világ- viszonylatban vetődnek fel előttünk. A válságok napról naipra sokasodnak . . . Az események áradata mindinkább túlhalad rajtunk, az idő pedig nem nekünk dolgozik.” (Bátor beismerés!) „Európában szövetségi egyezményeink nem valósulnak meg és bizonyos összevisszaság jellemzi őket...” De ki tehet minderről mister Kennedy, ha nem az önök és szövetségeseik irreális politikája — szúrom közbe én. Hagyjanak fel a NATO-sdival, a hidegháborúsdival és nyomban vége a zűrzavarnak. — Nem ez a baj — válaszolja az elnök és egy szenzációs bukfenccel ilyen következtetésre jut: „A legfőbb akadályt továbbra is a Szovjetunióval és a kommunista Kínával kialakult viszonyunk jelenti”. Ebből eredően leszögezi: „Élesítenünk kell katonai eszközeinket ...” A továbbiakban az a Kennedy, aki üzenetében a joggal sötét és anyagilag a tönkremenés felé csúszó belpolitikai helyzetet feltárja, arra kéri a kongresszust, adjon neki jogot, hogy „ . . .a gazdasági, a művelődési és a szocialista fejlődés területén más földrészek megsegítésé re” új, még hatékonyabb programot valósíthasson meg. Mi ez? A munkanélküliséggel, nyomorral, iskolázási nehézségekkel, tudós-, mérnök- és tanár-hiánnyal. valamint egyre súlyosabb pénzügyi deficittel küzdő Egyesült Államok frissen jött elnöke elsősorban nem otthon, nem a saját népén akar segíteni? Akar ő, de a nagy-burzsoázia logikájával. Mintha Kennedy ezt mondaná: — Tisztáin látom a helyzet súlyosságát, annak minden vetüle- tében, de látásomból, osztályhelyzetemből és főként hatalomra segítőim önző erdekeit tekintve, nem találok rá egyéb orvosságot, mint a régit; idegen területek után nézni és én, a leromlott állapotú, „megsegítés” címén felfalni a nalam gyengébbeket, hogy ismét megerősödjön és még könnyebben, tömhessem osztályom telhetetlen ben- dőjét. De kedves Elnök Ür! Ez ma már rettentően korszerűtlen módszer és se- hogysem illik fiatalos külsejéhez, fiús frizurájához a kivén-hedett Uncle Sam viselkedése. Kacagni, vagy méginkább bosszankodni és mérgelődni fog a világ, ha Ön az amerikai felső körök
